~1967 - a méh cseperedő "gyümölcse"

Hommage à Simon Dénes

Örök topográfiai sarokdilemma (diszorientáció) számomra, miképp lehet, hogy régi házunkat bár egy jottányit sem mozdították el helyéről (nem-úgy, mint a Krisztinavárosi templomot), egyszerre lehet szerepeltetve egy Hegyalja úti és egy Breznó lépcsői címen? 🙂

Krisztinaváros: az 1795-ben emelt új templom az 1860-as években sátortetős toronnyal, majd 1883 után új toronysisakkal

A nyitó pillanatképen: ez a fekete–majdnem-fehér fotográfia ~1967-ben, a "méh gyümölcseként" világrajövetelem után úgy két évvel, a Niszán hónap ~14 napján, vasárnap ~11:30 tájban, az értelemszerűen vasárnapi szentmise után, és a szintúgy vasárnapi ebédet követően, elgondolkodva... /// 2 évesen a RÁCSOS-ÁGYBÓL már simán kimásztam, mert szerencsére nálunk a Kati, a hagyományos GYERMEKŐRZŐ alkalmatosság nem dívott, 4 évesen meg már NAPONTA átmentem vendégeskedni a drága szomszédunkhoz, Ella nénihez, a porcelánkollekciójában gyönyörködni... /// Végiggondoltam: nocsak már fél tizenegy, megettük a magyar levest, a halat, szalonnás krumpli nem volt, szóval jót ebédeltünk ("mind a 10 ujjamat megnyaltam utána"/!/, bár még a régi lakásunkban laktunk, ugyanakkor a nevünk: Ujhelyi! Meg azt is átgondoltam, mennyire kell majd művelnem magam, hogy eléggé-képzett személlyé válhassak! 

Sajnálatos módon pár évvel később, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium nevű tanintézményben Lénárd Ferenc és munkacsoportja kísérletezgetéseket kezdett osztályom diákjain, és a fejszámolás "okításával" totális diszkalkuliát alakítottak ki agyunkban! Márpedig pedagógiai alapszabály (amit később tanulmányaim során (majdnem egyetlen/!/) megfontolandó és követendő regula: diákokkal csak akkor végezhetünk kísérleteket, ha azok eredménye evidensen nem lehet kártékony! 

Amikor Moszkvából hazaérkeztünk, kezdtem bejárni Pest általam nem ismert utcáit, így keveredtem el a Kazinczy utcába is, ahol egy gyönyörű épület döbbentett meg, és azon áhítoztam, de jó is lenne ott tanulni! Hogy KÉSŐBB itt mit is tanultam, azt fentebb és lentebb írtam le! 🙂

Visszatérve a fotográfiához: a mise után épp azon törtem a fejem, mennyi nemes lélekkel találkozhatok majd életemben, bizonyosan lesznek gyarlók is közöttük, ellenben bélpoklosokkal világéletemben nem szeretnék találkozni! Naná, majd-még megfertőznének! Pálmai atya ezekről is mesélt, midőn a szószékről Máté és Lukács apostolok evangéliumaiból is idézve prédikált, de ez már más lepra tartozik! Akarom-mondani LAPRA! 🙂

Majdnem-p.s. azt azonban sem AKKOR, sem azóta fel nem foghatom, hogy a méhnek miképpen lehet gyümölcse, még-ha azt már "pedzegettem" is, hogy ez a két élőlény kontra-akcióban lehet! 🙂
Ami pedig a topográfiát illeti, az később is gondot okozott számomra, és a kelet/nyugat, jobb/bal részemre jelenleg is csereszabatos fogalmak! Ezzel kapcsolatban visszaemlékezem Dr. Simon Dénes tanár úrra, az ELTE Tanárképző Karának földrajz-tanszék-vezetőjére, akivel kölcsönösen becsültük egymást, s mindketten tudtuk, hogy a földrajz szakot csak azért választottam a biológia mellé, hogy kémiát ne kelljen tanulnom... Gondoltam, a földrajzi neveket majdcsak "bemagolom" valahogy! Amikor nagy-nehezen sikerült felkészülnöm az előtte teendő vizsgára, és azt érdemleges/érdemjegyes eredménnyel zártam is, "vettem egy nagy levegőt", és feltettem a "nagy" kérdésemet:
- Tanár úr, most-már engedje meg, hogy megkérdezzem: mi értelme van ennek az irdatlan sok adat megjegyzésének?
Mire ő egy klasszikus válasszal felelt:
- Nézze, tulajdonképpen semmi értelme, de így legalább van miből felejteniük!

Sem ezt az aranymondását, sem őt-magát nem feledem el sosem!  🙂 

S. D. G.

Meghökkentő/?/ "mese"

A napokban néztem végig egy csodálatos televíziós filmsorozat, a MINDIG másként szellemes MEGHÖKKENTŐ MESÉK egyik epizódját, amelyben a FŐTÉMÁT az adja, hogy egy férfi olyan festményt vesz meg "olcsó" áron, amely ÚJ rétege alatt egy VALÓDI Renoir-festmény található. 

A meghökkentő rész pedig most következik... Történt egyszer, hogy egy esti "műszakomban" elővettem a félhomályban egy jegyzetkupacból találomra elővett, megfelelőnek ítélt jegyzetlapot, és tustollal nekiláttam egy bagolykoponya tuspontokkal először a kontúrok felvázolásához, hogy azt majd később a pontocskák tömegével árnyékoljam. Az Asio-ábra egy része már elkészült, amikor a lapot megfordítva észrevettem, hogy a túloldalán LAMBRECHT KÁLMÁN bagolycsont-méreteket felsoroló jegyzete található...

https://www.youtube.com/watch?v=hYAGMu3wxhM

A hazai MIKROSZKÓPOS fényképezés úttörője...

 

...Dr. Lovas Béla professzor úr kapcsán - szíves elnézést, de egy BECSTELEN hacker miatt nem tudom, melyik profilomnál - a facebook-on már tettem közzé bejegyzést és minthogy a laptopom RENDSZERESEN vacakol így "rövidre fogom" ezt az anyagot...

...itt a MIKROSZKÓP - MIKROKOZMOSZ című könyvének borítója látható és a részemre KÉZZEL írt dedikációja...

...mindig akadnak persze NOTÓRIUS kekeckedők akik kifogásolhatják majd, hogy a végén hiányzik az ÉVSZÁM... nem kell ahhoz sem Sherlock Holmes sem Hercule Poirot magánnyomozónak lennem, hogy jelezzem ez 2002-ben volt amikor az Élővilág magazin 29. lapszáma éppen akkortájt amikor Lovas professzor úr KILENCVEN éves volt... 

Csupán RÉSZBEN hamis vers...

Hamis vers

/// Ezt a "verset" még 2019. március 7-én, csütörtökön tettem közzé blogomban, de FALKATÁRSAIM jelenlegi helyzetére tekintettel REVIDEÁLTAM a végefelé... ///

Mikor könyvet bújtam, mikor lefeküdtem,

mikor ebédeltem, mikor buszon ültem,

mikor kirándultam kábán, kimerülten,

mikor zongoráztam, (s mikor hegedültem),

arra gondoltam, hogy rám gondolsz,

és sokszor fájt hiányotok.

Részemnek éreztelek, Titeket, mint vers része a rím,

s most belátom, rím nélküli versek is vannak.

Nem görcsölök hát rímekkel,

mert a rímkeresés olykor mellékútra visz.

Utóvégre hegedülni sem tudok...

...mindebben TÉVEDTEM,

igenis, a vers része a RÍM,

és Nélkületek, "BABÁK", élni jelenleg KÍN...

p. s. a "BABÁK" Flóra és Faina a MOM PARK PIREX üzletének kedves munkatársai által alkalmazott megnevezése, amikor falkatársaim nem jöttek éppen velem, ez volt a kérdés: MERRE VANNAK A BABÁK? 

"Ha egy kígyó felfalja..."

 

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

"Keresztyén Bibliai Lexikon": mustármag

2010-ben jelent meg Bukovinszky Julianna "Ezer jó fű" kötete, de az még FEKETE/FEHÉR kiadásban... 2021-ben a Kossuth Kiadó még a kiadói tervben szerepeltette ezt a kötetet, de később ettől a tervtől "ELÁLLT"...

                                          https://www.youtube.com/watch?v=LQr4TkhhL6c

E kötet MAJDNEM-szerkesztőjének falkatársa, Flóra (bajor véreb) majd' egy órás epileptikus rohama - nézni jobban fájt, mint neki átélni... Amikor próbáltam a görcsökről elterelni a figyelmét, jobb híján elővettem az asztalon lévő áfonyás joghurtot, a mutatóujjamra véve a nyelvére helyeztem, amit nagy nehezen elfogyasztott... Utána a tenyérről és egy tányérról is betermelte az áfonyás - később csodaszernek bizonyult - tejterméket, majd a pohár teljes tartalmát is elfogyasztotta. Egy perccel később kicsit megrázta magát, és mindenféle segítség nélkül járkálni kezdett! A görcsök - mintha sose lettek volna! Ha bárki hasonló viselkedést tapasztal ebénél, jó szívvel ajánlom, mindig tartson a hűtőben áfonyás joghurtot! Kérek mindenkit, hogy ismerőseik között terjesszék e felvételt, hogy minél többen értesüljenek róla, és ne rettegve/tétlenül asszisztálják végig az ilyen borzalmas jeleneteket! Jegyezzük meg jól: ÁFONYÁS JOGHURT! - - - Ezt még úgy 2020-ban PISZKOZATBAN mentettem el... VALÓJÁBAN sokkal fontosabb az, hogy szinte EGÉSZ nap együtt tartózkodunk!

Mustármag G. kokkosz szinapeósz. Az ókori világban általánosan ismert, igénytelen konyhakerti növény magva. A magvakból csípős fűszert, a levelekből főzeléket készítettek, de felhasználták gyógyításra is. Az ÓSZ nem említi, az intertestamentális kor irodalma azonban bizonyítja, hogy ismerték Palesztinában is. A mustármag kicsinysége közmondásszerű volt a népnyelvben, ezért gyakran említették a legkisebb, még érzékelhető mennyiségek képeként (Mt 13,31k; 17,20 par). A fekete mustármag (Brassica nigra) mintegy 1 mm átmérőjű, súlya 1 mg. A fehérmustár magva ennek kb. a duplája. Ennek ellenére a veteményeskertek legnagyobb növénye fejlődött ki belőle, melynek ágai közé madarak is fészkelhettek (vö. Ez 17,22k; 31,6; Dán 4,9.18). A mustárbokor átlagos magassága elérte a 1,5 m-t, a Genezáreti-tó partján pedig a 3 m magasságú bokor sem volt ritka.

Flóta és Faina≈mustármag

Jézus a Mt 13,31kk par mustármagról szóló példázatában fának mondja ugyan, ez a kifejezésmód azonban inkább a csoda nagyságát akarja érzékeltetni (vö. Mt 13,32 par). Az ÚSZ-ben a mustármagról mondott példázatban (Mt 13,31kk; Mk 4,30kk; Lk 13,18kk) és az egyik jézusi logionban fordul elő (Mt 17,20; Lk 17,6). Mindkét esetben a mustármag közmondásos kicsinységén van a hangsúly, amelyhez a példázatban kontrasztként kapcsolódik a magból kifejlődött növény mérete. Nem valószínű azonban, hogy Jézus az Isten országának nagyságát akarta volna a példázattal szemléltetni (ebben a vonatkozásban hallgatói nem szorultak tanításra). Sokkal inkább az ellenkezője lehet igaz: a mustárbokorhoz hasonlóan az Isten országának »kezdetei« (a végeredményhez képest) meglepően kicsinyek, szemmel alig láthatóak. Ha rejtetten, emberi szemmel sokszor alig láthatóan is, de így lehet érzékelni Jézus földi tevékenységében Isten országának hatalmas erőit.

                                                     

IKON ≠ ikon

 

Az ikon görög eredetű szó, εικόνα, ikóna, „kép“, „képmás“ (ellentétben a είδωλο, ídolo, „lidérc“, „álomkép“ és είδος, ídos, „őskép“, „alak“). Ikonokon elsősorban a keleti egyházak szentképeit értjük, különösen az ortodox egyház és az abból kivált és Rómával egyesült, bizánci rítusú görögkatolikus egyház liturgikus képeit. Bizáncban a szónak egy nagyon sajátos jelentése is lett: Krisztus, Szűz Mária és a szentek hordozható portréja, életük jeleneteivel, fapaneleken vagy értékes felületeken, mint például elefántcsont, fém, zománc, mozaik. Az ikont isteni kegyelemmel átitatott anyagnak tekintették (χάρις). Ezek a képek általában meg vannak szentelve és a keleti egyházak teológiájában valamint spiritualitásában rendkívüli szerepet játszanak. Az ikonok célja Isten és szentjei tiszteletének tudatosítása, valamint az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés, így tehát átvitten a vallásos szemlélődő és Isten közötti kapcsolat megteremtése. Az ikonokat ennek megfelelően a keleti egyházakban nem tartják sem műtárgynak, sem dekorációnak.

A fára festett ikonok esetében a több darabból összeillesztett, csiszolt felületű fatáblákra enyvvel vásznat ragasztanak, majd egy sablon alapján erre krétával felviszik a mintát. Tojástemperával a sötét majd az egyre világosabb színeket hordják fel. A részmunkákat a festők megosztották egymás között, attól függően, ki értett jobban az arc vagy a test, a ruházat különböző részeinek megalkotásához. Néha a képek feliratokat is tartalmaztak. Az elkészült festményt védőréteggel látták el (többnyire olaj). A Nyugat-Európában elterjedt sfumato-eljárást, azaz a körvonalakon belüli fény-árnyékhatások festői ábrázolását elég későn kezdték alkalmazni az ikonfestészetben. A mozaik vagy a domborított rézlemez eljárásnál többnyire az alakok festményekhez igazodó megformálása figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy az alakok arcát, esetleg ruházatát szabadon hagyva a környezetüket rézlemez borítja[75] A 9–11. századtól a 11. századig terjedő időszakból nagyobb számban maradtak fenn fémből, zománcból, elefántcsontból és szteatitból készült domborművek, mint táblaképek. Ezt a fa rothadásának tulajdonítják. A Hagia Szophia kápolnaburkolatának hatodik századi díszítéséről szóló értekezésében Szilágyi Pál megemlítette a Krisztus, az angyalok, a próféták, az apostolok és a Szűzanya alakjait ábrázoló fém-repozitációs korongokat is.

A magyarországi örmények ma is nagy büszkeségüknek tekintik a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színészt, akinek eredeti neve Arklián Gábor vagy Gabriel Arkalijan volt. A szegedi születésű, jelentős életművet maga mögött hagyó művész ugyanis örmény család leszármazottja volt. Nagyapja az örmények lemészárlásának áldozata lett, de édesapja szerencsés módon megmenekült a szörnyűségek elől. Agárdy Gábor korán Thália kegyeltje lett, hiszen nyolcévesen lépett először színpadra, tizenöt évesen pedig „táncos boy és kardalos” volt a szegedi színházban. 1942-ben már a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, 1952-től a Fővárosi Operettszínház tagja, majd a Petőfi deszkáin remekelt, 1964 és 1985 között pedig a Nemzeti Színház vezető művésze – több mint félszáz jelentős szereppel.
Színpadi alakításaiból hadd emeljünk ki néhányat: Molnár Ferenc Liliom című művének címszerepe, Brecht Koldusoperájának Bicska Maxija, Miska pincér A Csárdáskirálynő-ben, Zetelaki Dániel az Advent a Hargitán című Sütő-darabban, de ugyanúgy felejthetetlen alakítást nyújtott Katz tábori lelkészként a Švejkben. Filmes szereplései is magukkal ragadók, volt többek között leventeparancsnok, pap és párttitkár. Szeretett komédiázni, énekelni; nem véletlenül kapta a hetvenötödik születésnapjára készült portréfilm az Örömszínész címet. Egykori lakóházának falán, a VI. kerületi Király utca 82. alatt – ahol 1961-től haláláig élt – feleségének kezdeményezésére és támogatásával hat éve avatták fel emléktábláját, melyen Márai örökbecsű sora olvasható: „Amíg az embernek dolga van a földön, él.”

„A múlt, hatalmunknak egyik eleme” – szólt 1865-ben Toldy Ferenc irodalomtörténeti szintézisének mottója. Nehezen lehetne ennél tömörebben megfogalmazni a múlt elsajátításának (és kisajátításának) egyik fontos motivációját a mindenkori jelen számára. A hamisítás hiányt tölt be, vágyat teljesít be, különféle érdekek szolgálatában áll, és bizonyos esetekben olyan határátlépés, amely a múlt és a jelen közötti kontinuitást igyekszik megteremteni. A múlt ekkor befejezett, lezárult, voltát felülírva újraalkotásként kerül színre. A hamisítás eredménye (szöveg, tárgy, épület) valami helyett áll, amely (lehetőségként) létezhetett volna, vagy amelynek (kényszerítő elvárásként) léteznie kellett volna.

Az ikon a számítástechnikában egy kis képet jelent, melynek mérete általában 16×16 és 128×128 pixel (a Vistában a 256×256 méretet is használják) között van, és egy fájlt, könyvtárt, alkalmazást vagy eszközt jelképez egy operációs rendszerben. Az ikonokat először az 1970-es években fejlesztették ki a számítógépes interfészek használatának megkönnyítésére a kezdő felhasználók számára a Xerox Palo Alto Research Center kutató központjában. Az ikonalapú felhasználói felületeket később az Apple Macintosh és a Microsoft Windows operációs rendszerek terjesztették el. Ikonok a számítógépes alkalmazások eszköztáraiban és a menüiben is megtalálhatók a program különféle funkcióinak jelzésére.

Befejezés: ezek azok az ikonok, amelyek a GUTAÜTÉST hozzák rám!