2022. október 4., kedd

1999 - Madárvárta - NÉHÁNY "ŐRÜLT" naplója


Néha a barkóscinege is megfigyelhető volt a Madárvárta melletti nádasban


Ezt a kedves naplót, 1999-ben, a NYÁRI TÁBORBAN kezdték írni szellemes táborozóim - később bővebben kifejtem, de a kép ÖNMAGÁÉRT "beszél"! - - - Ebben szerepelt az a vicces szópoén, amely a barkóscinegére / Panurus biarmicus / vonatkozott: NARKÓSCINEGE! 





2022. október 3., hétfő

Méhely Lajos: Elmélkedve búvárkodjunk Állattani Közlemények 1. - 1902

Méhely Lajos iránt már kamaszkromban is érdeklődtem, ez pár év alatt komoly tiszteletté, már-már RAJONGÁSSÁ vált. Az, amit ZOOLÓGIAI kutatásai során, például hüllőkkel, denevérekkel, földikutyákkal elért, még napjaink viszonyai között is KIEMELKEDŐ, egyben PÉLDAMUTATÓ, ami ugyanakkor fajvédelmi munkáit illeti, azt - ha szabad így fogalmaznom, NEM TUDOM NEKI MEGBOCSÁTANI - ezekkel majdnem ROMBA DÖNTÖTTE mindazt, amit zoológusként alkotott. Ezt az utóbbi ténykedését nem is szeretném bővebben kifejteni, az interneten SZÁMOS ADATOT találni róla, az egyik itt:

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/mehely-lajos-76D40/


Méhelÿ Lajos -  (Kisfalud-Szögi, 1862. augusztus 24. – Budapest, 1953. február 4.) magyar zoológus, egyetemi tanár a magyar zoológia történetének egyik legkiemelkedőbb, de egyben legellentmondásosabb egyénisége. Az MTA tagja volt, de lemondott tagságáról.

Ez pedig az a cikke, amelyet egyetemista koromban az Országos Széchényi Könyvtárban, ami akkoriban a budai Várban volt, és lifttel lehetett az olvasótermekhez feljutni, FÉLÉVENTE elolvastam, és némely bekezdését még ma is kívülről tudom... Érdemes belegondolni, milyen ritka lehetett akkoriban is, hogy egy KIVÁLÓ SZAKFÉRFI egy evidensen tudományos írásában "megenged magának" egy ilyen szövegrészt: "a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe."!

Állattani Közlemények
1902
37-38. oldalak
Méhelÿ Lajos: Elmélkedve búvárkodjunk


Volt a természettudománynak egy sivár korszaka, a mikor a szakférfiak a bölcselkedés legfelületesebb fajtájával akarták a természetvizsgálatot pótolni s a fékevesztett képzelet szárnyain suhantak át tudományunk legkomolyabb kérdésein. Ekkor, ebben a farsangi hangulatban röppentei verulami Haco ajkáról a komoly intelem : „Non finyendum, nonexcogitandum,sn ilquid naturafacial obser-vandum". Az exact kutatók jogos aggodalommal kisérték az akkori „természetbölcselők" szertelen csapongását s a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe. A pillanatnyi „jobb" természetesen nem volt egyértelmű az absolut„jó"-val, de legalább útját vágta az üres speculatio szertelensé-gének; annak a szellemi tűzijátéknak, melyről oly találóan mondja Goethe Mephistója„classsie tiefsinnigfasst,was in des Menschen Hirn nicht passt". Sajnos, hogy amitakkor a tudomány jövőjét féltő lelkiisme-retes búvárok csak ideiglenes villámhárítóul állítottak oda, az az akkortájt megbecsülhetetlen szolgálatot tett eszközből, utóvégre kizárólagos czéllá lett. A búvárkodás súlypontja annyira eltolódott, hogy úgy a zoologusok, mint a botanikusok megszűntek gondolkodni s a feltűzött rovarok szépen elrendezett phalanxaiban és a szárított növények vaskos fasciculusaiban látták a tudomány eszményét. A speculativ philosophia nyaktörő ugrásai tehát egy másik, ám-bár kevésbbé veszedelmes végletbe csaptak át, melyből csakSchlei-den prófétai ihlete rázta fel a fajfaragásba elmerült szakköröket. O, a sejtelmélet megalapítója (1838) volt az, a ki a holt anyag meddő felhalmozása helyett a szerveződés örök törvényeinek fürkészését je-lölte ki czélul s a tudomány mai módszerét előkészítette. A kritikai philosophia elveinek hangoztatásával rámutatott arra, hogy a természetvizsgálatot az általános gondolkodás tényezőjévé kell tenni s hogy a természettudós a természet alkotásainak necsak csodálója legyen.
 Volt a természettudománynak egy sivár korszaka, a mikor a szakférfiak a bölcselkedés legfelületesebb fajtájával akarták a természetvizsgálatot pótolni s a fékevesztett képzelet szárnyain su-hantak át tudományunk legkomolyabb kérdésein. Ekkor, ebben a farsangi hangulatban röppentei verulami Haco ajkáról a komoly intelem : „Non finyendum, nonexcogitandum,sn ilquid naturafacial obser-vandum". Az exact kutatók jogos aggodalommal kisérték az akkori „természetbölcselők" szertelen csapongását s a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe. A pillanatnyi „jobb" természetesen nem volt egyértelmű azabsulut „jó"-val, de legalább útját vágta az üres speculatio szertelensé-gének; annak a szellemi tűzijátéknak, melyről oly találóan mondja Goethe Mephistója„classsie tiefsinnigfasst,was in des Menschen Hirn nicht passt". Sajnos, hogy amitakkor a tudomány jövőjét féltő lelkiisme-retes búvárok csak ideiglenes villámhárítóul állítottak oda, az az akkortájt megbecsülhetetlen szolgálatot tett eszközből, utóvégre kizárólagos czéllá lett. A búvárkodás súlypontja annyira eltolódott, hogy úgy a zoologusok, mint a botanikusok megszűntek gondolkodni s a feltűzött rovarok szépen elrendezett phalanxaiban és a szárított növények vaskos fasciculusaiban látták a tudomány eszményét. A speculativ philosophia nyaktörő ugrásai tehát egy másik, ám-bár kevésbbé veszedelmes végletbe csaptak át, melyből csak Schleiden prófétai ihlete rázta fel a fajfaragásba elmerült szakköröket. O, a sejtelmélet megalapítója (1838) volt az, a ki a holt anyag meddő felhalmozása helyett a szerveződés örök törvényeinek fürkészését je-lölte ki czélul s a tudomány mai módszerét előkészítette. A kritikai philosophia elveinek hangoztatásával rámutatott arra, hogy a természetvizsgálatot az általános gondolkodás tényezőjévé kell tenni s hogy a természettudós a természet alkotásainak ne csak csodálója, hanem értelmezője is legyen, a kinek a kezében a természet minden tárgya a világnézet egy-egy oszlopává szilárduljon.
Schleiden lángszava a gyújtó tűz erejével hatotta át a leíró természettudományok mívelőit és csakhamar megérlelte a meggyőződést, hogy a tudománynak az csak egyik érdeke, ha néhány ezer állatot vagy növényt tudunk bizonyos szokásos categoriák szerint meghatározni, a másik és fontosabb az, hogy világos logikával tudjunk gondolkodni és tanulmányainkból általános következtetéseket levonni. A fajok meghatározása a biologiai tudománynak nem alapja, hanem csak első lépése, melynél nem szabad megállapodnunk, sőt inkább új, meg új oldaláról kell tárgyunkat megragadnunk, hogy beláthas-sunk a szerveződés általános törvényeibe. A tapasztalás pedig azt bizonyítja, hogy minél mélyebbre hatottunk valamely csoport megisme-résében, annál inkább lehullnak a választófalak, melyeket többé-kevésbbé mesterségesen emeltünk az egyes alaksorozatok közé, annál tisztábban tárulnak fel előttünk a szerveződés irányai, okai és esz-közei, míg végül egy nagy eszmében: az evolutio egységes törvényében csúcsosodik ki minden ismeretünk.
Ennek felismerése jelölte ki az újabb természeti philosophia útját, mely azután a számos búvártól porhanyóvá tett talajon elvezetett a letűnt század legfényesebb szövétnekéig : Darwin származástanáig.


Egyik LEGJELENTŐSEBB könyve a MAGYARORSZÁG DENEVÉREINEK MONOGRÁFIÁJA, amely innen tölthető le: http://mek.oszk.hu/06900/06928/

2022. október 2., vasárnap

Hol a kalapom?

 


Ifj. Johann Strauss A DENEVÉR című operettje Magyarországon /is/ tradicionálisan a szilveszteri színházi repertoár része! Már gyermekként is láthattam az egyik előadást a Fővárosi Operettszínházban. Édesapám egyik kedvenc arabjaként TÖBBSZÖR is voltunk, hol a hátsóbb, hogy az első sorokban. Egyszer - legjobb emlékem szerint éppen akkor voltunk egy operettelőadáson, amikor Frosh fogházőrt id. Latabár Kálmán, a fogházigazgatót pedig Radnai György alakította. Röviden az az epizód, ami a börtönben zajlik... ...nem eresztem "bő lére" az előzményeket, vélelmezem az közismert, "zanzásítva" csak annyit: bizonyos doktor Falke igen-csak megharagszik a bécsi polgár, Eisenstein személyére, mert az egyszer egy bál után rút tréfát űzött vele, és AZT megbosszulni vágyva elhívja Orlovszkij herceg báljára. TITOKBAN Eisenstein-né-t is oda-invitálja, de meghagyja neki, hogy JELMEZBEN: DENEVÉRJELMEZBEN érkezzen! A hölgy csinos, ráadásul magyar grófnőnek adja ki magát, és Eisenstein rögvest beleszeret! A bálban - jó-szokás szerint - nagy a kavalkád, és amikor ÉJFÉLT KONGAT AZ ÓRA, a férfiak eszeveszetten elkezdik keresni a fejfedőjüket: ki a cilinderét, de a magyar verzióban ezt az éneket dalolják /az elejét idézem/: HOL A KALAPOM, HOL A KALAPOM? Ma falkatársaimmal a Csörsz utcai kutyafuttatón tartózkodtunk, amikor indultunk hazafele, először nem  találtam a kalapomat! Nem mintha egy nagy érték lenne, de mégiscsak kalap - az meg "öltöztet"! Erre mit látok: egy eleven Mantis religiosa dekkol rajta! Rögtön eszembe jutott ez a Strauss-ének!

Sajnos KONKRÉTAN EZT a youtube-anyagában nem találtam meg, de azért az, hogy mind Latabár, mind Radnai kiváló, és tőlük szokatlan szerepben léptek fel, az így is érzékelhető! Latabár Kálmán amúgy nekem fiatal színészként nem is volt túlzottan szimpatikus, de ahogy ezt a szerepet játssza, az még 2022-ben is megnevettethet BÁRKIT!

Radnai György pedig a Magyar Állami Operaház tagjaként is ilyen szerepekben alakított emlékezeteset:




És akkor itt, az A DENEVÉR operettben ő Frank fogházigazgató, akit Falke mint Chagrin lovag mutat be az egybegyűlteknek!

                                 https://www.youtube.com/watch?v=GDm_0SxdTpc&t=232s


És ha már A DENEVÉR, ennek orosz nyelvű változatát sem hagyom ki egy részlet erejéig, itt Виталий Соломин, azaz Vitalij Szolomin játssza Doktor Falke szerepét, és ebben a változatban az, amint színleli, hogy "barátját" kimenti a hazugságaival a feleség előtt, minden mondatában egy-egy POÉNT rejt! Csak érteni kell!

                                   https://www.youtube.com/watch?v=oSYVFPaDKIY

2022. szeptember 30., péntek

LEGYEZŐSZÁRNYÚAK - korábbi munkáimból


Legyezőszárnyú-példányok a POTROHSZELVÉNYEK között

Ezt a részletet egy olyan levélben írtam, amelynek címzettje ma már nem is fontos, azonban ez a rész KÜLÖN blogbejegyzés alapját is adhatja.Büszkeségemet tulajdonképpen kissé "legyezgeti", hogy a 20 éves szerkesztői munkásságom során ILYEN KÖNYVEKET álmodtam meg, szerveztem és jelentettem meg!  Íme: "Számomra elég érthetetlenül - korábban nem volt például kép egy darazsakkal igen szoros kapcsolatban élő taxonról, a legyezőszárnyúakról, ezt magam pótoltam, Móczár László két fotográfiájával (amelyeket 2001-ben Ő személyesen adott nekem át - így ennek köszönhetően a hazai rovarfotózás megteremtője is bekerülhetett a fotográfusok névsorába az éppen neki ajánlott műben - - - erre a szerző valahogy nem gondolt), a szerző az NKA-nak leadott kéziratában ezt a különleges rovarcsoportot egy lábjegyzet félmondatával(!) tudta le..."

Amúgy a 2001-2003. között, alkotó-sorozat-főszerkesztésemben megjelent, összesen 1664 oldalas, ÖTVENKÉT részes ÉLŐVILÁG magazin záró-lapszámában, amelyben - több társszerző mellett -  közreműködött Nagy Barnabás és Móczár László professzor úr is, a LEGYEZŐSZÁRNYÚAK külön oldalon kerültek bemutatásra - itt erre a BIZONYÍTÉK, az említett oldal képe!





2022. szeptember 28., szerda

A bíboros kosbor NYELVE, azaz MÉZAJKA!


© Rahmé Nikola felvétele


Igen, ezek a PAPILLÁK, amelyek a bíboros kosbor / egyik CSODASZÉP hazai orchideafaunk / összeforrt ALSÓ SZIRMAIN, tehát a MÉZAJKON láthatók, döbbenetesen emlékeztetnek az emlősállatok nyelvén található PAPILLÁKHOZ!  Náluk a mechanikus szerepű szemölcsök jelentősége az, hogy ezek által tud a nyelv a különböző konzisztenciájú táplálékokhoz tapadni, azokat rágáskor a fogsorok között tartani, majd falattá formálni és nyeléshez a torok-szoros irányába terelni. Az orchideák mézajka szemölcsei pedig nyilván azt segítik, hogy a színpompás virágok a magukhoz csalogatott rovarokat a megporzás idején RÖGZÍTENI LEGYENEK KÉPESEK!


MAGYARORSZÁG ORCHIDEÁINAK ATLASZA © alkotó-sorozatszerkesztő: Ujhelyi Péter
© szöveg, ábrák zöme, szerkesztés nem-kis-része: Molnár V. Attila© NAGY borítókép: Csáby Miklós


2011. tavaszán, amikor az Irhás-árokban, a "titkos" lelőhelyemen már virágoztak a bíboros kosborok, felmerült bennem, hogy SOHA SENKI NEM FÉNYKÉPEZTE LE, de legalábbis NEM PUBLIKÁLT olyan képet senki, amelyen az orchideafajok mézajkain lévő papillák látszanának ERŐS NAGYÍTÁSBAN! Minthogy azzal tisztában voltam, ilyen technikával ismerőseim/barátaim között Rahmé Nikola rendelkezik, így elvezettem őt az adott helyhez, ahol elkészítette azt a felvételt is, amely a  MAGYARORSZÁG ORCHIDEÁINAK ATLASZA könyvben is megjelent, illetve jelen blogbejegyzés nyitóképe! Büszke vagyok arra, hogy-ha orchidióta nem is vagyok, de egy ILYEN KÖTET MEGÁLMODÁSÁVAL/!/ is hozzátettem "valamit" az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA II. kötete mellett a BOTANIKÁHOZ! 

Az OMINÓZUS kötet pdf-verzióban itt:

https://www.researchgate.net/publication/348356213_Molnar_V_A_ed_2011_Magyarorszag_orchideainak_atlasza_Atlas_der_Orchideen_Ungarns_-_Kossuth_Kiado_Budapest_Hungary_504_pp_ISBN_978-963-09-6694-8
















2022. szeptember 27., kedd

Tömjén és fürj


                                          Tömjén és fürj








Tavaszodik, egyre több virág bontogatja szirmait, a napsütés előcsalogatja a védett zugokban áttelelő rovarokat, békákat, gyíkokat, az erdők-mezők madárdaltól hangosak, a réteken hamarosan hallani a fürjkakasok pitypalattyolását. E madárhang különösen kedves a magyar ember fülének, még ha találkozni e rejtett életű madárral keveseknek is adatik meg.  Jómagam a fürjjel először a tabáni plébániatemplom tömjén illatú sekrestyéjében „ismerkedtem meg”, amikor hittanórán a Biblia oldalait lapozgattuk. „Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következõ napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül. A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. És elnevezék azt a helyet Kibrot-Thaavának: mert ott temeték el a Mohó népet.„ Akkoriban még nem tudtam pontosan, hogyan néz ki ez a madár, de a vele kapcsolatos történet már akkor megragadott. Több évtizeddel később szomorú körülmények között láttam ismét nagy tömegben fürjet: a határokon orvvadászoktól elkobzott tetemeket kellett megvizsgálnunk, hogy azok illegálisan lőtt védett madarak-e. Mert sajnos az elmúlt évtizedekben akadtak olyan fegyvertartók, akik a törvényes oltalomra való tekintet nélkül mohón lőtték ezeket a madarakat, pacsirták tízezreivel együtt. Sosem értettem, mi viszi az embereket erre a tömegmészárlásra. Széchenyi Zsigmond és a vadgazdálkodásban jártas más szerzők írásai alapján tudom, hogy az igazi vadász igazi természetbarát. Néhány kiragadott idézet: „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” – „A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétől függ.”  - „Igaz vadásszá a vadászó ember csak akkor válik, amikor a vadat el tudja engedni lövés nélkül, és amikor a vadászat körülményeire is kellő figyelmet tud fordítani.” – és végül egy további klasszikus idézet: „A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jóízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai érzéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”


2022. szeptember 25., vasárnap

A falkatársak

 


                                                        Flóra / bajor véreb / és Faina / berni kopó /