2023. január 14., szombat

PÁRTOS ERZSI ≠ PÁSZTOR ERZSI!

 



Pártos Erzsi, "szerény" megítélésem szerint az egyik LEGKIVÁLÓBB hazai színművésznő, (születési nevén: Pollák Erzsébet) (Budapesten a Terézvárosban, 1907. április 2-án született – Budapest, 2000. április 18.) Aase-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Talán SOKAKAT meglephet, hogy ÁLLAMI KITÜNTETÉSBEN alig részesült! Így most egy FIKCIÓS JÁTÉKBA kezdek, amivel ugyan nem "rehabilitálom", de ezzel TALÁN felhívom a figyelmet LENYŰGÖZŐ személyiségére!

A jelenet egy BÁRMIKORI magyar miniszterelnök dolgozószobája... - "Csakhogy sikerült!" - "Sajnálom, éppen Bruxelles-ben voltam!" - "Na persze, nekem azt jelentették, hogy KÉT HETET a Bahamákon volt!" - "Na igen, de Bruxelles volt az átszállási pont!" - "Hagyjuk, a lényeg, maradt egy "kiadó" Kossuth-díj! Kinek javasolja, hogy adjuk? A feleségem valami P. Erzsit javasolt!" - "P. Erzsi? Egy jöhet szóba emlékem szerint: Pásztor Erzsi!"


Pásztor Erzsi 

- "Pásztor? De az már kapott!" - "Na bumm, nem ez lenne az első precedens!" - "Mondjon EGYET!" - "Ööö... speciel nem színművész, de KÉT KOSSUTH-DÍJAT kapott: Soó Rezső!" - "Ez azért elég BIZARR javaslat!" - "Akkor kérdezzük meg Pirikét, ő titkárnőként MINDENRŐL tud!" - "Pirike, drága, fáradjon be, ki maga szerint az a P. Erzsi, aki a Pásztor mellett hazai színpadokon játszott?" - "Ó, hát az a BÁJOS Pártos Erzsi!" - "Pirike, írja, diktálok: A Magyar Köztársaság Elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – KOSSUTH-DÍJAT adományozott Pártos Erzsi Aase-díjas színművésznek, kiváló művésznek, közel hat évtizedes, sokoldalú, országhatárainkon túl is méltán nagyra becsült művészi munkásságáért, szókimondó és pózmentes alakításaiért; …" /// Az utóbbi "idézet" pedig Trunkó Barnabás SASTAPS című könyvéből lett átemelve... Kedves Barna, ugye nem haragszol, de emlékezhetsz, ezen a könyvön SOKAT dolgoztunk együtt, és nyilván Te is nagyra-tartod Pártos Erzsit! /// 

"Emlékeztetőként": Színházi szerepei




    Móricz Zsigmond: Sári bíró....Manci
    Hemingway: Ötödik hadoszlop....Petra
    Déry Tibor: Tükör....Karolin
    Gribojedov: Az ész bajjal jár....Hrjumin grófné
    Madách Imre: Az ember tragédiája....Heléna; Cigányasszony
    Shaw: Szerelmi házasság....Szobalány
    Caldwell: Dohányföldek....Nagyanya
    Csehov: Cseresznyéskert....Sarlotta Ivanovna
    Osztrovszkij: Erdő....Uilta
    Tolsztoj: Anna Karenina....Szerjoska nevelőnője
    Szabó Pál: Nyári zápor....Kati néni
    Davidoglu: Bányászok....Ilona
    Shakespeare: Macbeth....1. boszorkány; Harmadik boszorkány
    Trenyov: Ljubov Jarovája....Marja
    Háy Gyula: Az élet hídja....Veronka
    Fu-Ko: Harcban nőtt fel....Cang néni
    Urbán Ernő: Tűzkeresztség....Hatóné Kozma Anna
    Csehov: Ványa bácsi....Marina
    Gorkij: Szomov és a többiek....Fjokla
    Molière: A nők iskolája....Georgette
    Vincze Ottó: Boci-boci tarka....Lakzis Erzsa
    Osztrovszkij: Vihar....Feklusa
    Huszka Jenő: Szabadság, szerelem....Özv. Lávayné
    García Lorca: Bernarda háza....Poncia
    Gogol: A revizor....A Polgármester felesége
    Kohout: Ilyen nagy szerelem....Anya
    Arbuzov: Tánya....Nénike
    Shaw: Barbara őrnagy....Rummy Mitchens
    Csiky Gergely: Mákvirágok....Borcsa
    Tóth Miklós: Valaki hazudik....Terus néni
    Eduardo De Filippo: Filuména házassága....Rosalia


         Pártos Erzsi domborműves emléktáblája





2022. december 7., szerda

Parus major - azaz széncinege - kisgyermekek számára is!


1997. júniusában, egy kellemes szombat délután, az agárdi MADÁRVÁRTA / hivatalos nevén: 
Chernel István Madárvártatornácához érkezett egy kedves család, ÖT GYERMEKKEL, a legkisebb úgy 4 éves lehetett...Miközben a szülők felmentek a ház melletti kilátóba, tettem egy próbát, és az okos lurkót tanítani kezdtem a madarak tudományos, tehát latin neveire, Megmutattam neki a Madárvárta alapítója, 


Ő: Radetzky Jenő!


id. Radetzky Jenő által készített "latin-kártyák" egyikét...



...és elsőként pedig a széncinege = Parus major nevet kezdtem gyakoroltatni vele - amikor pedig a szülők megérkeztek a tornáchoz, és előttük kérdeztem őt:

- Kérem, mondd, hogyan hívják latinul a széncinegét?

Ő azonnal rávágta:

- Parus major!

Ez aztán a visszajelzés! Ami magyarul elég idióta kifejezés, de az angol sem szebb: FEED BACK!



2022. november 7., hétfő

L’art pour l’art

A bonsai-nevelés évszázados hagyomány. Keleten a komolyabb méretű, formájukat tekintve gyakran extrém növények arról árulkodnak: egy család vagy közösség generációkon keresztül odaadó gondoskodással nevelgette a növényt egészen fiatal korától. Japánban a bonsai-nevelés egy életfilozófia: az ember és természet harmóniáját szimbolizálja, és komoly művészetként tekintenek mestereikre.


Egy minta, HOGYAN NE TARTSUNK bonszait, mert ha trehányak vagyunk, akkor a bonszai egy CELLULÓZ-VÁZZÁ alakulva jelzi, hogy HANYAG személy vagy...  

bonszai (japánul: 盆栽, lapos tálban nevelt fa, bon=edény, tál, szai=növény) mesterségesen, művészien alakított, formára metszett, esetleg hajlított fa. Nevezik tálas kertészkedésnek is, mivel a legismertebb formája a kis méretű, tálkákban nevelt és alakított fák tartása. Általánosan elterjedt tévhit, hogy a bonszai egy növényfaj. Ezzel szemben elvileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonszait nevelni, természetesen ennek azért korlátot szabnak az illető faj morfológiai jellemzői, például a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között stb. Másik tévhit, hogy a bonszai szobanövény. Ez csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyokat megközelítő körülmények között. Megjegyzendő, hogy ezen fajok némelyikének életben tartása éppen speciális igényei (magas és kiegyenlített hőmérséklet, magas relatív páratartalom) miatt egy átlagos magyar lakásban szinte reménytelen vállalkozás.



...ez pedig a MÁSODIK SZOMSZÉD ablakában az elszívott, eléggé ronda, frusztráló CSIKKEK "FÜVÉSZKERTJE"


2022. október 7., péntek

Kerekes Menyhértné rajza Topál Györgytől provizórikus bejegyzés

/// AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN RENGETEG TEENDŐM MIATT EZT A BEJEGYZÉST MÉG NEM ÁLLT MÓDOMBAN BEFEJEZNI - DE MÉG 2023-ban VÉGLEGESÍTEM ÉS KÖZZÉTESZEM ÚGY! ///

- Ki dolgozott az asztalomnál?"  - kérdezte Dr. Topál György, a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményének vezetője úgy 2015 táján...



Topál György, a Főnök


...nagyjából úgy, mint a "Hófehérke és a hét törpe" című Grimm-mesékben a törpék...


Ekkortájt a Főnök (magunk között gyakorta szólítottuk őt a Baross utcai jeles tudományos intézményben) már legalább két évtizede fosszilis (kihalt) denevérek csontmaradványaival foglalkozott, így tűnhetett fel neki, hogy az asztala repedésében egy recens (ma is élő) denevérfaj nyelvcsontja került. Amikor pedig egy OTKA-jelentéshez FOSSZILIS denevér-csontok TÍZEZREIT kellett megszámolnia, amit persze EGYEDÜL nehéz lett volna elvégeznie, megkért, hogy segítsek neki... Provizórikusan annyit jelzek, hogy az említett munkáért köszönetképpen Kerekes Menyhértné, Anna néni által a Fauna Hungariae sorozat DENEVÉREK = CHIROPTERA kötetéhez készített denevérportréját kaptam!


Anna néni kapcsán "dióhéjban": 
1942-1946: Iparrajz Iskola; 1956 után a József Attila Szabadegyetemen művészettörténetet hallgatott, továbbá Somogyi Józsefnél és Koffán Károlynál szakmai továbbképzésen vett részt. Tanulmányai befejeztével az IPARTERV-nél helyezkedett el, utóbb a Természettudományi Múzeumban, a Mezőgazdasági, a Műszaki és az Akadémiai Kiadónál, végül – 1966-90 között – a Képcsarnok Vállalatnál dolgozott. Romániában, Németországban és Kanadában járt tanulmányúton; tagja volt a Bagatell Képző- és Iparművész Egyesületnek, a Dunaharaszti Művészeti Egyesületnek (DME), valamint a Művészbarátok Egyesületének. Képeinek témáját a természetből meríti: a fák, állatok és a tanyavilág autentikus ábrázolója. Egy riport vele pedig itt:

2022. október 4., kedd

A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN...

2001 és 2003 között jelent meg 52 részben, összesen 1664 oldalon az ÉLŐVILÁG magazin, ennek 26. lapszámában jelentek meg azon madárcsaládok képviselői, amelyek a többi lapszámban nem szerepeltek... A 3. oldalon pedig az alkotó-főszerkesztő, jelesül jómagam arról írt, hogy az A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN cím nem arra utal, mintha a RENDSZERNEK LENNE KÖZEPE - lévén egy taxonómiai munkában nincs igazából KÖZÉP, csak a papír-alapú, hagyományos kiadványokban!



Az ominózus lapszámról, annak "vezércikkét" TELJES TERJEDELEMBEN megosztva, itt írok blogbejegyzést 2023, JANUÁRJÁNAK végén: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/11/a-madarrendszer-kozepen.html





1999 - Madárvárta - NÉHÁNY "ŐRÜLT" naplója


Néha a barkóscinege is megfigyelhető volt a Madárvárta melletti nádasban


Ezt a kedves naplót, 1999-ben, a NYÁRI TÁBORBAN kezdték írni szellemes táborozóim - később bővebben kifejtem, de a kép ÖNMAGÁÉRT "beszél"! - - - Ebben szerepelt az a vicces szópoén, amely a barkóscinegére / Panurus biarmicus / vonatkozott: NARKÓSCINEGE! 





2022. október 3., hétfő

Méhely Lajos: Elmélkedve búvárkodjunk Állattani Közlemények 1. - 1902

Méhely Lajos iránt már kamaszkromban is érdeklődtem, ez pár év alatt komoly tiszteletté, már-már RAJONGÁSSÁ vált. Az, amit ZOOLÓGIAI kutatásai során, például hüllőkkel, denevérekkel, földikutyákkal elért, még napjaink viszonyai között is KIEMELKEDŐ, egyben PÉLDAMUTATÓ, ami ugyanakkor fajvédelmi munkáit illeti, azt - ha szabad így fogalmaznom, NEM TUDOM NEKI MEGBOCSÁTANI - ezekkel majdnem ROMBA DÖNTÖTTE mindazt, amit zoológusként alkotott. Ezt az utóbbi ténykedését nem is szeretném bővebben kifejteni, az interneten SZÁMOS ADATOT találni róla, az egyik itt:

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/mehely-lajos-76D40/


Méhelÿ Lajos -  (Kisfalud-Szögi, 1862. augusztus 24. – Budapest, 1953. február 4.) magyar zoológus, egyetemi tanár a magyar zoológia történetének egyik legkiemelkedőbb, de egyben legellentmondásosabb egyénisége. Az MTA tagja volt, de lemondott tagságáról.

Ez pedig az a cikke, amelyet egyetemista koromban az Országos Széchényi Könyvtárban, ami akkoriban a budai Várban volt, és lifttel lehetett az olvasótermekhez feljutni, FÉLÉVENTE elolvastam, és némely bekezdését még ma is kívülről tudom... Érdemes belegondolni, milyen ritka lehetett akkoriban is, hogy egy KIVÁLÓ SZAKFÉRFI egy evidensen tudományos írásában "megenged magának" egy ilyen szövegrészt: "a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe."!

Állattani Közlemények
1902
37-38. oldalak
Méhelÿ Lajos: Elmélkedve búvárkodjunk


Volt a természettudománynak egy sivár korszaka, a mikor a szakférfiak a bölcselkedés legfelületesebb fajtájával akarták a természetvizsgálatot pótolni s a fékevesztett képzelet szárnyain suhantak át tudományunk legkomolyabb kérdésein. Ekkor, ebben a farsangi hangulatban röppentei verulami Haco ajkáról a komoly intelem : „Non finyendum, nonexcogitandum,sn ilquid naturafacial obser-vandum". Az exact kutatók jogos aggodalommal kisérték az akkori „természetbölcselők" szertelen csapongását s a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe. A pillanatnyi „jobb" természetesen nem volt egyértelmű az absolut„jó"-val, de legalább útját vágta az üres speculatio szertelensé-gének; annak a szellemi tűzijátéknak, melyről oly találóan mondja Goethe Mephistója„classsie tiefsinnigfasst,was in des Menschen Hirn nicht passt". Sajnos, hogy amitakkor a tudomány jövőjét féltő lelkiisme-retes búvárok csak ideiglenes villámhárítóul állítottak oda, az az akkortájt megbecsülhetetlen szolgálatot tett eszközből, utóvégre kizárólagos czéllá lett. A búvárkodás súlypontja annyira eltolódott, hogy úgy a zoologusok, mint a botanikusok megszűntek gondolkodni s a feltűzött rovarok szépen elrendezett phalanxaiban és a szárított növények vaskos fasciculusaiban látták a tudomány eszményét. A speculativ philosophia nyaktörő ugrásai tehát egy másik, ám-bár kevésbbé veszedelmes végletbe csaptak át, melyből csakSchlei-den prófétai ihlete rázta fel a fajfaragásba elmerült szakköröket. O, a sejtelmélet megalapítója (1838) volt az, a ki a holt anyag meddő felhalmozása helyett a szerveződés örök törvényeinek fürkészését je-lölte ki czélul s a tudomány mai módszerét előkészítette. A kritikai philosophia elveinek hangoztatásával rámutatott arra, hogy a természetvizsgálatot az általános gondolkodás tényezőjévé kell tenni s hogy a természettudós a természet alkotásainak necsak csodálója legyen.
 Volt a természettudománynak egy sivár korszaka, a mikor a szakférfiak a bölcselkedés legfelületesebb fajtájával akarták a természetvizsgálatot pótolni s a fékevesztett képzelet szárnyain su-hantak át tudományunk legkomolyabb kérdésein. Ekkor, ebben a farsangi hangulatban röppentei verulami Haco ajkáról a komoly intelem : „Non finyendum, nonexcogitandum,sn ilquid naturafacial obser-vandum". Az exact kutatók jogos aggodalommal kisérték az akkori „természetbölcselők" szertelen csapongását s a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe. A pillanatnyi „jobb" természetesen nem volt egyértelmű azabsulut „jó"-val, de legalább útját vágta az üres speculatio szertelensé-gének; annak a szellemi tűzijátéknak, melyről oly találóan mondja Goethe Mephistója„classsie tiefsinnigfasst,was in des Menschen Hirn nicht passt". Sajnos, hogy amitakkor a tudomány jövőjét féltő lelkiisme-retes búvárok csak ideiglenes villámhárítóul állítottak oda, az az akkortájt megbecsülhetetlen szolgálatot tett eszközből, utóvégre kizárólagos czéllá lett. A búvárkodás súlypontja annyira eltolódott, hogy úgy a zoologusok, mint a botanikusok megszűntek gondolkodni s a feltűzött rovarok szépen elrendezett phalanxaiban és a szárított növények vaskos fasciculusaiban látták a tudomány eszményét. A speculativ philosophia nyaktörő ugrásai tehát egy másik, ám-bár kevésbbé veszedelmes végletbe csaptak át, melyből csak Schleiden prófétai ihlete rázta fel a fajfaragásba elmerült szakköröket. O, a sejtelmélet megalapítója (1838) volt az, a ki a holt anyag meddő felhalmozása helyett a szerveződés örök törvényeinek fürkészését je-lölte ki czélul s a tudomány mai módszerét előkészítette. A kritikai philosophia elveinek hangoztatásával rámutatott arra, hogy a természetvizsgálatot az általános gondolkodás tényezőjévé kell tenni s hogy a természettudós a természet alkotásainak ne csak csodálója, hanem értelmezője is legyen, a kinek a kezében a természet minden tárgya a világnézet egy-egy oszlopává szilárduljon.
Schleiden lángszava a gyújtó tűz erejével hatotta át a leíró természettudományok mívelőit és csakhamar megérlelte a meggyőződést, hogy a tudománynak az csak egyik érdeke, ha néhány ezer állatot vagy növényt tudunk bizonyos szokásos categoriák szerint meghatározni, a másik és fontosabb az, hogy világos logikával tudjunk gondolkodni és tanulmányainkból általános következtetéseket levonni. A fajok meghatározása a biologiai tudománynak nem alapja, hanem csak első lépése, melynél nem szabad megállapodnunk, sőt inkább új, meg új oldaláról kell tárgyunkat megragadnunk, hogy beláthas-sunk a szerveződés általános törvényeibe. A tapasztalás pedig azt bizonyítja, hogy minél mélyebbre hatottunk valamely csoport megisme-résében, annál inkább lehullnak a választófalak, melyeket többé-kevésbbé mesterségesen emeltünk az egyes alaksorozatok közé, annál tisztábban tárulnak fel előttünk a szerveződés irányai, okai és esz-közei, míg végül egy nagy eszmében: az evolutio egységes törvényében csúcsosodik ki minden ismeretünk.
Ennek felismerése jelölte ki az újabb természeti philosophia útját, mely azután a számos búvártól porhanyóvá tett talajon elvezetett a letűnt század legfényesebb szövétnekéig : Darwin származástanáig.


Egyik LEGJELENTŐSEBB könyve a MAGYARORSZÁG DENEVÉREINEK MONOGRÁFIÁJA, amely innen tölthető le: http://mek.oszk.hu/06900/06928/