Hommage à Simon Dénes
Örök topográfiai sarokdilemma (diszorientáció) számomra, miképp lehet, hogy régi házunkat bár egy jottányit sem mozdították el helyéről (nem-úgy, mint a Krisztinavárosi templomot), egyszerre lehet szerepeltetve egy Hegyalja úti és egy Breznó lépcsői címen? 🙂
Krisztinaváros: az 1795-ben emelt új templom az 1860-as években sátortetős toronnyal, majd 1883 után új toronysisakkal
A nyitó pillanatképen: ez a fekete–majdnem-fehér fotográfia ~1967-ben, a "méh gyümölcseként" világrajövetelem után úgy két évvel, a Niszán hónap ~14 napján, vasárnap ~11:30 tájban, az értelemszerűen vasárnapi szentmise után, és a szintúgy vasárnapi ebédet követően, elgondolkodva... /// 2 évesen a RÁCSOS-ÁGYBÓL már simán kimásztam, mert szerencsére nálunk a Kati, a hagyományos GYERMEKŐRZŐ alkalmatosság nem dívott, 4 évesen meg már NAPONTA átmentem vendégeskedni a drága szomszédunkhoz, Ella nénihez, a porcelánkollekciójában gyönyörködni... /// Végiggondoltam: nocsak már fél tizenegy, megettük a magyar levest, a halat, szalonnás krumpli nem volt, szóval jót ebédeltünk ("mind a 10 ujjamat megnyaltam utána"/!/, bár még a régi lakásunkban laktunk, ugyanakkor a nevünk: Ujhelyi! Meg azt is átgondoltam, mennyire kell majd művelnem magam, hogy eléggé-képzett személlyé válhassak!
Sajnálatos módon pár évvel később, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium nevű tanintézményben Lénárd Ferenc és munkacsoportja kísérletezgetéseket kezdett osztályom diákjain, és a fejszámolás "okításával" totális diszkalkuliát alakítottak ki agyunkban! Márpedig pedagógiai alapszabály (amit később tanulmányaim során (majdnem egyetlen/!/) megfontolandó és követendő regula: diákokkal csak akkor végezhetünk kísérleteket, ha azok eredménye evidensen nem lehet kártékony!
Amikor Moszkvából hazaérkeztünk, kezdtem bejárni Pest általam nem ismert utcáit, így keveredtem el a Kazinczy utcába is, ahol egy gyönyörű épület döbbentett meg, és azon áhítoztam, de jó is lenne ott tanulni! Hogy KÉSŐBB itt mit is tanultam, azt fentebb és lentebb írtam le! 🙂
Visszatérve a fotográfiához: a mise után épp azon törtem a fejem, mennyi nemes lélekkel találkozhatok majd életemben, bizonyosan lesznek gyarlók is közöttük, ellenben bélpoklosokkal világéletemben nem szeretnék találkozni! Naná, majd-még megfertőznének! Pálmai atya ezekről is mesélt, midőn a szószékről Máté és Lukács apostolok evangéliumaiból is idézve prédikált, de ez már más lepra tartozik! Akarom-mondani LAPRA! 🙂
Majdnem-p.s. azt azonban sem AKKOR, sem azóta fel nem foghatom, hogy a méhnek miképpen lehet gyümölcse, még-ha azt már "pedzegettem" is, hogy ez a két élőlény kontra-akcióban lehet! 🙂
Ami pedig a topográfiát illeti, az később is gondot okozott számomra, és a kelet/nyugat, jobb/bal részemre jelenleg is csereszabatos fogalmak! Ezzel kapcsolatban visszaemlékezem Dr. Simon Dénes tanár úrra, az ELTE Tanárképző Karának földrajz-tanszék-vezetőjére, akivel kölcsönösen becsültük egymást, s mindketten tudtuk, hogy a földrajz szakot csak azért választottam a biológia mellé, hogy kémiát ne kelljen tanulnom... Gondoltam, a földrajzi neveket majdcsak "bemagolom" valahogy! Amikor nagy-nehezen sikerült felkészülnöm az előtte teendő vizsgára, és azt érdemleges/érdemjegyes eredménnyel zártam is, "vettem egy nagy levegőt", és feltettem a "nagy" kérdésemet:
- Tanár úr, most-már engedje meg, hogy megkérdezzem: mi értelme van ennek az irdatlan sok adat megjegyzésének?
Mire ő egy klasszikus válasszal felelt:
- Nézze, tulajdonképpen semmi értelme, de így legalább van miből felejteniük!
Sem ezt az aranymondását, sem őt-magát nem feledem el sosem! 🙂
S. D. G.
