2022. július 29., péntek

JOBBADÁN...





Örkény-Déry: Három nap az Aranykagylóban
Egy négykezes regény tanulságos története
(Részlet)

Egy irodalmi idill
– Mit irkálsz te ott? – figyelt föl Déry.
– Hogy reggel szoktam borotválkozni.
– Előtte.
– Hogy jobbadán reggel szoktam borotválkozni.
– Azt írtad, jobbadán?
– Azt.
Déry, mint aki nem hisz a fülének, fölállt, megkerülte az asztalt, és belenézett a kéziratba.
– Mit jelent ez?
– Mi mit jelent?
– Ez a jobbadán.
– Azt jelenti, inkább.
– Akkor miért nem írod, hogy inkább?
– Mert elhasznált, semmitmondó. A jobbadán nyomósabb, választékosabb.
– Van ilyen szó egyáltalán?
– Van – mondtam. – Például: „Én jobbadán bort iszom, te viszont sört.” Azt hiszem, elég hitelesnek hangzik.
– Nekem az inkább a hitelesebb.
– Nekem a jobbadán.
– Nem tudom, mit mondjak – nézett rám szomorúan Déry. – Szerintem egy kicsit mesterkélt.
– Ne mondj már ilyet – kértem.
418
– Affektált.
– Ugyan már.
– Sőt: tetszelgő.
– Még az is!
– Soha életemben le nem írtam ezt a szót – így Déry.
– Nekem jobban tetszik, mint az inkább – így én.
– Az a te dolgod. Most azonban közösen írunk regényt, és egy közös regényben a szókincs is közös.
– Hagyjuk talán abba? – kérdeztem, s már föl is álltam.
– Abba akarod hagyni? – kérdezte ő, s fölállt.
– Te akartad abbahagyni.
– Azt én egy szóval se mondtam. Csak a te jobbadánodat kifogásoltam.
– Akkor hát azt írom: inkább.
– Ne írj le semmit a kedved ellenére.
– De neked sem akarom a kedvedet szegni.
– Tudod, mit? Ha már úgy beleszerettél, maradjunk annál a nyavalyás jobbadánnál – mondta Déry nagylelkűen, és leült. Egy intéssel jelezte, hogy folytassuk a munkát.
+Ezt a kis epizódot azért tartom közlésre érdemesnek, mert jelzi ugyan a két társszerző növekvő idegességét (melynek Dérynél étvágytalanság, nálam álmatlanság volt a kísérő tünete), de azt is ékesen bizonyítja, hogy még a legvitásabb összeütközéseket is békés kompromisszumokkal tudtuk elsimítani. Valóban, úgy emlékszem, hangunkat soha meg nem emeltük, nézeteltéréseink nem fajultak marakodássá, egymáson sebet sohasem ejtettünk.
Sajnos, emlékezetem már több ízben cserbenhagyott. Ennélfogva kénytelen vagyok helyt adni egy ellenvéleménynek, hitelesnek elfogadni, és a nyilvánosság elé tárni egy perdöntő, korabeli dokumentumot, mely tárgyilagosabb – bár jóval sötétebb – képet fest alkotó együttműködésünkről.

Egy irodalmi antiidill
Déry Tiborné naplójegyzete
Ábrahámhegy, 1954. szept. 14.
Ordítanak. Verik az asztalt. Mindjárt megölik egymást. A ricsajnak valami „jobbadán” az oka. Mi bajuk vele?
Most csönd lett, kopog az írógép. Írnak. A két fiatalasszony lábujjhegyen jár, hogy meg ne zavarják a vajúdókat. Mesélnek a kislánynak, nehogy lármát csapjon, játszanak a kutyával, nehogy futkározzon. De hiába. Megint összekaptak.
Nem írás ez, hanem birkózás, késelés. Egy-egy igét, főnevet döfnek egymás bordái közé, hogy aztán önnön sebeiket nyalogatva és a másikéinak örülve húsz-harminc percre megálljon a munka. Az egyik mond egy szót, a másik is mond egyet, feldühödnek, kitör a botrány, míg bele nem fáradnak, és lihegve meg nem állapodnak egy harmadik szóban. Akkor verni kezdik a gépet, de úgy, hogy a túlsó partra is áthallik.
Most valami szellemes dolgot találhattak ki, mert fölcsap egy hahota-duett, de máris elhallgatnak, mert utólag rájöttek, hogy amin olyan jól mulattak, sajnos, humortalan.
Megint egymásnak esnek. „Párttitkár, párttitkár”, csak ezt hallani a nagy tombolásból. No végre, elült a zaj, kopog az írógép, írják a párttitkárjukat, öt percig csend lesz. Az jut eszembe, hogy közös lónak írós, nem pedig túrós a háta.

2022. július 27., szerda

HOGYAN /NE/ FOTÓZZUNK GOMBÁKAT? - ÉS MÁS REFORMJAIM


Amikor alkotó-sorozatszerkesztőként az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA 2. kötete kapcsán majdnem beállt a GENERÁLKRACH, mert az ÉLŐVILÁG MAGAZIN különféle gombás lapszámainál MONOPOLHELYZETET ÉLVEZŐ, amúgy GOMBA-SZAKÉRTŐNEK elég jó szerző képtelen volt felfogni egyrészt, hogy se engem, se a NAGYKÖZÖNSÉGET nem az érdekli elsősorban, hogy egy-egy gombafajnak mekkora a termőteste, ha megdörzsölik, milyen "illatot" / 🙂 / áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! 🙂 Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! 🙂 Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! 🙂 Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent.



A gombafotózási reformjavaslatom pedig - többek között elérhető ezen az oldalon: gombanet.hu/upload/files/2009.pdf
Folytatás a flora-es-fauna-blogspot.hu oldalon az interneten!
Amúgy kéretik nem elfeledni a SÜLT ZÖLD PARADICSOM film
egyik alapmondatát: A MÁRTÁSBAN VAN A TITOK! 🙂







     Kérem, ne vegyék PIKÍRT zárómegjegyzésnek, de az olvasóim közül ismeri BÁRKI a Pars Kiadót?


A kiváló Csiby Mihály illusztrátor-művész úr kapcsán ezt a bejegyzést HAMAROSAN frissítem majd!




2022. július 25., hétfő

NEM ÉS NEM ÉS NEM...

 


NEM ÉS NEM ÉS NEM - avagy miért idiotizmus a magyar zoológiai szaknyelvben a "nem" és a "genusz", s kiváltképpen a "genusznév" alkalmazása - megjelent a Madártávlat magazinban - az ebben megfogalmazott szempontot még a kiváló entomológus, az MTA rendes tagja, Papp László is támogatta!



2022. július 23., szombat

"Tücsök-Houdini"

                                         https://www.youtube.com/watch?v=303S9kOxd0c

Ezen a parádés filmfelvételen négy módozatát láthatjuk, amint a köztudottan intelligens polip kiszökik a rabságból. Ezekről a filmrészletekről jutott eszembe, hogy az egyik kétfoltos tücskömről nem gondoltam volna, hogy társai közül, számomra érthetetlen módon, Harry Houdini módjára két héttel ezelőtt képes volt eltűnni, és tegnapelőttig totális csendben éldegélni a lakásom valamelyik zugában!🙂

Ellenben minap este meghallottam, hogy az előszobában a szokott lakhelyükön ciripelő társaihoz a belső szobából is csatlakozik e jellegzetes tücsökhang! Tehát még él! Ez örömmel töltött el, ugyanakkor azonnal aggódni is kezdtem, hiszen a lakásban kószálva evidensen a korábban elraktározott zsírtartalékaiból élt, így újabb táplálékot nem lelve és azokat felélve, menthetetlenül elpusztul. Lévén felelőséggel tartozom az életéért, valamit ki kellett találnom! Gyermekkoromban számos trükkös technikát ókumláltam ki állatbefogásokhoz, így eredményesen csaltam fogóeszközökbe különféle rovarokat, a galambokat és gerléket pedig az ablak két nagy üvegtáblája közötti szűk térbe szórt kenyérmorzsákkal "invitáltam" olyan helyre, ahol gyorsan megfordulni/menekülni képtelenek voltak, én eközben a közeli asztal mögül figyeltem a viselkedésüket, kezemben egy hosszú, a nyílászáró kilincséhez kötözött madzaggal a megfelelőnek ítélt időpontban berántottam az ablaktáblát, és ennek eredményeképp az ideiglenes-rabmadarakat kedvemre simogathattam, tanulmányozhattam testfelépítésüket!🙂  

Visszatérve az elszökött tücsökhöz, azt a módszert alkalmaztam, hogy egy közepes-méretű, öblös uborkásüveget "metamorfózissal", értsd egy falatka hússal és zöldségekkel tücsökcsapdává alakítottam át, majd egy, a feltehető tartózkodási körzete közepén lévő fotel sarkába helyeztem FERDÉN, vagyis, hogy-ha észleli a csalétket, befelé képes legyen menni, a kiút számára azonban lezárt!
A módszer bevált, ma reggel a szökevényt az ominózus üvegben találtam, most pedig az előre előkészített, a szomszédos utca-szakaszon tépkedett tyúkhúrhajtásokkal táplálom, egyelőre karanténban. Vélelmezem, hogy egyedül unja magát, de legalább lesz ideje elgondolkodni, mennyivel jobban érezheti magát a társai szomszédságában!
Mármost talán csak Dsuang Dszi tudná megmondani, hogy én voltam-e ravaszabb, hogy a fentebb említett fogási módszert rögtönöztem, vagy a tücsök, aki lakás-szerte grasszálva megtalálta a neki szánt ideiglenes-"börtönt", avagy a lepke, aki a nagyvilágban repkedve, a feromonokat érzékelve, idegen fajok tömkelege között megtalálja társát, akivel közös "szót" érthetnek és kommunikálhatnak🙂




"Ti mind azt hiszitek, hogy a természet a végét járja, holott csak most kezdődik; ti mindig azt gondoljátok, hogy a természet ismeri célját, holott a cél egyre távolabb megy; ti mindig azt gondoljátok, hogy a természet mindent megadott, holott még sokkal többje van tartalékban." Dsuang Dszi

Szabó Lõrinc:

    Dsuang Dszi álma

   Kétezer évvel ezelõtt Dsuang Dszi,
   a mester, egy lepkére mutatott.
   - Álmomban - mondta,- ez a lepke voltam
   és most egy kicsit zavarban vagyok.

   - Lepke,- mesélte,- igen, lepke voltam,
   s a lepke vígan táncolt a napon,
   és nem is sejtette, hogy õ Dsuang Dszi...
   És felébredtem... és most nem tudom,

   most nem tudom,- folyatta eltünõdve,-
   mi az igazság, melyik lehetek:
   hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
   vagy a lepke álmodik engemet? -

   Én jót nevettem: - Ne tréfálj Dsuang Dszi!
   Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
   Õ mosolygott: - Az álombeli lepke
   épp így hitte a maga igazát! -

   Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
   valami mégis megborzongatott,
   kétezer évig töprengtem azóta,
   de egyre bizonytalanabb vagyok,

   és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
   már azt, hogy minden kép és költemény,
   azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, 
   a lepke õt és mindhármunkat én.

2022. július 10., vasárnap

Stohl Gábor: "Jó pöszmötölést!"

1994 táján épp a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében dolgoztam koponyahatározómon, amikor az egyik dolgozószobából éppen kilépő Stohl Gábor, látva, hogy tolómérő segítségével rögzítem egyes fajok koponyaméreteit, ezzel köszöntött: "Jó pöszmötölést!"

Szó se róla, a kedélyes doktor úrnak sikerült is néhány komolyabb munkát is a tudomány és az ismeretterjesztés "asztalára" letennie, például az általam egykoron igen kedvelt Búvár Zsebkönyvek sorozatban megjelent Egyszervolt állatok és a Fauna Hungariae című sorozat Emlős háziállatok című kötetét, de ekkortájt már jobbadán az irodáját belepő mongol futóegerek gondozásával foglalatoskodott, nevezetesen a sárgarépát diribdarabokra szeldelte - hogy drága egereinek ezzel már ne kelljen bíbelődniük...





Sajnos Stohl doktor úrról nem találtam minőségi fényképet az interneten, de - bántódás ne essék - legjobb barátjának, Dely Olivér György  ezen képen látható kissé bohókás mentalitása rá is jellemző volt...



A történet ELVÁLASZTHATATLAN RÉSZE, hogy ugyanekkor a Baross utcában, a világhíressé vált  MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM Emlősgyűjteményének vezetője, Dr. Topál György, amikor hallomást szerzett arról, hogy Pungor Ernő az ÁLLATTANI TUDOMÁNYOS KUTATÁST a MATATÁSSAL véli azonosnak, teljes joggal felháborodott. Hozzáteszem, ez az ALPÁRI MENTALITÁS nem is ÚJ-KELETŰ, lévén már 1902-ben, az ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK szaklap legelső számában ELMÉLKEDVE BÚVÁRKODJUNK címmel írt fontos cikket hazánk - úgy 1914-ig - legjelentősebb zoológusa, Méhelÿ Lajos.





Stohl doktor talán LEGNAGYOBB alkotása a nemzetközi hírű  TEREPI  madárhatározó, mégpedig a Peterson - Hollom - Mountford szezőtrió EURÓPA MADARAI kötet fordítása volt!...

.    ...a Fauna Hungariae sorozat eme kötete, bocsánat, de a FUTOTTAK MÉG kategóriába tartozott!



Jut is eszembe, évekkel ezelőtt az élelmiszerboltban vettem egy doboz szerb gyártású sárgarépalevet, amelyen ez a felirat szerepelt (értelemszerűen szerb nyelven): шаргарепа! Azaz a szerbek egy az egyben átvették a magyar szót, csak cirill betűkkel írták át! :)


                   Lám, még a ZÖLDSÉGEN is a sárgarépa = шаргарепа szerepel!


2022. július 5., kedd

Faina alszik





 Cesar Millan szerint az ebek az emberek kanapéján NEM ALHATNAK! OK: de kényelmesen egy fotelben? 

2022. július 4., hétfő

A LEGESLEGÚJABB ÁLLATFAJ


A LEGESLEGÚJABB ÁLLATFAJ




A ramaty szkennelésért szíves elnézést, hamarosan lesz jobb verzió is... Kéretik várni...

2022. július 1., péntek

Rémségek kicsiny harmatfüve


Drosera rotundifolia - kereklevelű harmatfű, zsákmány nélkül...

Már megint OSTOBASÁGOKKAL traktálják a világháló közönségét, a legújabb/?/, hogy a facebook egyik profilja ezt hirdeti RAGADOZÓ NÖVÉNYEK! Mi van? Ezeknek a RAGADOZÓ és a ROVARFOGÓ az ekvivalens? 


...és a zsákmánnyal /trófeával! :) /

Érdemes lenne, ha már botanikai horrorra vágynak, a RÉMSÉGEK KICSINY BOLTJA filmet nézni:

                                  https://www.youtube.com/watch?v=suYooiQ_V1k&t=1057s

Móczár László, Nagy Barnabás és a Nagy-hegyisáska

Amikor a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya az üléseit tartotta, szinte NEM VOLT ALKALOM, hogy azokon Dr. Móczár László és Dr. Nagy Barnabás, a zoológia nagy KÉT doyenje ne vett volna részt!


Móczár László professzor úr, 90 éves korában, a hazai rovarfényképezés úttörője...


...ez pedig az 52 részes, összesen 1664 oldalas Élővilág magazin 50. lapszáma címlapja, középen pedig a pompás fémdarázskép Móczár László professzor úr felvétele



Egy igen emlékezetes kézzel írott levél: kéretik megfigyelni a gyönyörű kézírást!



Nagy Barnabás

Dr. Nagy Barnabás 1921. augusztus 2-án született Szamoskéren. Középiskolai tanulmányai után a Kolozsvári Tudományegyetem biológia-földrajz szakán végzett 1944-ben, majd zoológiából védte meg egyetemi doktorátusát. 1949-ig egyetemi gyakornok és tanársegéd, majd együtt költözött az egyetemmel vissza Debrecenbe. 1950-től egészen 2014-ig volt a Növényvédelmi Kutatóintézet (NKI) Állattani Osztályának munkatársa, itt fordult érdeklődése a növényvédelmi entomológia felé. 1957-ben lett a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 64 évet töltött a NKI Júlia majori telepén (ma Agrártudományi Kutatóközpont, ATK, Növényvédelmi Intézet), ahol mindig a kor aktuális növényvédelmi problémáinak megoldásában tevékenykedett, magas szintű tudományos igényességgel. 2014-ben kellett elhagynia a Növényvédelmi Intézetet több nyugdíjas kollégájával együtt, ezek után a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába járt be naponta. Ekkor adományozta 200 doboznyi Orthoptera-gyűjteményét a múzeumnak.

(Idézetrészlet a ROVARÁSZ HÍRADÓ 99. számából, 2020. szeptember)


                                                 
                                                    Nagy-hegyisáska = Pseudopodisma nagyi

Amikor Nagy Barnabás átadta az Élővilág magazinban megjelentetni tervezett diaképeit, mosolyogva mesélte, hogy róla egy hegyisáskafajt elneveztek, amel a magyarok számára igen mulatságos, hiszen a NAGYI akár, sőt inkább a nagymamák becézése!


                                                                            Feldolgozásra várva...


ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA

 


Minthogy éppen 17 ÉVE készült az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA 1. kötete, így ma teszek egy próbát az ÖSSZES KÖZREMŰKÖDŐ nevét felsorolni, itt kiemelve a kötet védőborítóján látható gyurgyalag-képet készítő Novák László barátomat - és persze MINDENKI, akármekkora szerepre is kértem fel alkotó-főszerkesztőként, a kisebb szerepek is UGYANÚGY fontos részei a NAGY EGÉSZNEK! 🙂 Íme a névsor:
Az ÉlőVilág enciklopédia írásában közreműködtek:
Dr. Andrássy Péter
ny. középiskolai tanár (Sopron)
Dr. Apáthyné Tóth Mária
ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék
Dr. Bajzáth Judit
Magyar Természettudományi Múzeum (MTM), a Közművelődési Főosztály vezetője
Dr. Bihari Zoltán
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum
Bőhm András
Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium
Dr. Buczkó Krisztina
MTM, az Algagyűjtemény vezetője
Dr. Csányi Vilmos akadémikus
ELTE, az Etológiai Tanszék vezetője
Dr. Csorba Gábor
MTM, az Emlősgyűjtemény vezetője
Dr. Csörgő Tibor
ELTE, Állatszervezettani Tanszék
Csősz Sándor
MTM, Hártyásszárnyúak Gyűjteménye
Dr. Csuzdi Csaba
MTA-ELTE Zootaxonómiai Kutatócsoport,
MTM Talajzoológiai Gyűjtemény
Dr. Demeter András
Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium
Dobrosi Dénes
Kiskunsági Nemzeti Park
Dr. Dózsa-Farkas Klára
ELTE, az Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék vezetője
Farkas Balázs
herpetológus
Dr. Farkas Edit
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Dr. Fehér Zoltán
MTM, a Puhatestűek Gyűjteményének vezetője
Dr. Fekete Gábor akadémikus
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Dr. Forró László
MTM, a Rákgyűjtemény vezetője
Földvári Mihály
MTM, Kétszárnyúak Gyűjteménye
Fráter Erzsébet
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, a Botanikus kert kurátora
Dr. Fuisz Tibor
MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoport
Dr. Gubányi András
MTM, a Parazitológiai Gyűjtemény vezetője
Halász Antal
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Haraszthy László
a KvVM Természetvédelmi Hivatalának elnöke
Járainé Dr. Komlódi Magda
MTM, a Növénytár ny. igazgatója
Dr. Kádár Zoltán
a KLTE (ma Debreceni Egyetem) Ókortörténeti Tanszékének ny. vezetője
Dr. Kordos László
MÁFI, az Országos Földtani Múzeum vezetője
Dr. Korsós Zoltán
MTM, az Állattár igazgatója
Kovács Zsolt
a Vadon c. magazin főszerkesztője
Dr. Kriska György
ELTE, Biológiai Szakmódszertani Csoport
Kun András
MTM, Lepkegyűjtemény
Dr. Láng István akadémikus
MTA, elnöki tanácsadó
Dr. Lovas Béla
címzetes egyetemi tanár
Dr. Lőkös László
MTM, a Zuzmógyűjtemény vezetője
Dr. Lőw Péter
ELTE, Állatszervezettani Tanszék
Dr. Magyar Gábor
Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium
Dr. Merkl Ottó
MTM, a Bogárgyűjtemény vezetője
Dr. Mészáros Ferenc
MTM, főigazgató-helyettes
Dr. Molnár V. Attila
Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék
Dr. Molnár Viktor
Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar
Dr. Móczár László
a JATE Állattani Tanszékének ny. vezetője
Dr. Nagy Barnabás
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete
Dr. Papp László akadémikus
MTM, a Kétszárnyúak Gyűjteményének és az MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoportjának vezetője
Peregovits László
MTM, Lepkegyűjtemény
Dr. Rimóczi Imre
a Szent István Egyetem Növénytani Tanszékének vezetője
Dr. Ronkay László
MTM, a Lepkegyűjtemény vezetője
Dr. Rózsa Lajos
Veszprémi Egyetem, Tanárképző Kar,
Zoológia Tanszék
Schmidt Egon
ornitológus, szakíró
Dr. Seregélyes Tibor
botanikus, természetvédelmi szakértő
Dr. Szerényi Gábor
középiskolai tanár, Vörösmarty Mihály Gimnázium (Érd)
Dr. Szeőke Kálmán
Fejér Megyei Növényegészségügyi
és Talajvédelmi Állomás
Dr. Szinetár Csaba
Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola,
Állattani Tanszék
Dr. Sziráki György
MTM, a Kisebb rovarrendek
gyűjteményének vezetője
Dr. Szél Győző
MTM, Bogárgyűjtemény
Dr. Topál György
MTM, az Emlősgyűjtemény ny. vezetője
Dr. Tóth Sándor
a Bakonyi Természettudományi Múzeum
ny. igazgatója
Dr. Tóth Zoltán
ELTE, Növényrendszertani
és Ökológiai Tanszék
Dr. Török János
ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék
Dr. Török Júlia
ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék
Ujhelyi Péter
az ÉlőVilág főszerkesztője
Varga Lajos
ornitológus
Dr. Vásárhelyi Tamás
MTM, főigazgató-helyettes
Vida Antal
halbiológus
Dr. Vojnits András
entomológus, szakíró
Vörös Judit
MTM, Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény
Dr. Zboray Géza
ELTE, Állatszervezettani Tanszék
A fényképeket készítették: J. Artyuhin, Bagosi Zoltán, Bagyura János, A. Bannister, Barbacka Mária, Bauer Norbert, Bécsy László, S. Bellmann, Berta Béla, Bihari Zoltán, Buczkó Krisztina, Buday Ádám, Bodnár Béla, Bőhm András, Buzás Balázs, Csorba Gábor, Csóka György, Csörgő Tibor, S. Dalton, Dankovics Róbert, Dobrosi Dénes, Dózsa-Farkas Klára, Ébner Irén, Fodor Edina, Forrásy Csaba, Földvári Mihály, Fráter Erzsébet, Fuisz Tibor, Gondár Istvánné, Gór András, Gozmány László, Gődény Csaba, Gubányi András, Hably Lilla, Haraszthy László, J. Haupt, F. Hindák, Horváth Balázs, Horváth Gábor, Horváth Márton, Illés Péter, Járainé Komlódi Magda, Kalotás Zsolt, Kapocsy György, Kazár Emese, Kármán Balázs, Kenéz György, Kiss Imre, Kordos László, Korsós Zoltán, Kósa Géza, Kovács Gábor, Kovács Zsolt, Kun András, Kriska György, Lád Balázs, Láng István, Lovas Béla, Lőrincz István, Lőw Péter, Magyar Ferenc, Máté Bence, Máté Tamás, Medvegy Mihály, Mészáros András, Mészáros István, Molnár Gyula, Molnár V. Attila, Molnár Zoltán, Móczár László, D. A. Murawski, Müller György, Nagy Barnabás, Násfay Béla, Novák László, Olasz Csaba, Ország Mihály, Pelbárt Jenő, Peregovits László, Pintér Csaba, Raksányi Zsolt, Retezár Imre, Rimóczi Imre, Röfler János, Ruppert Géza, Sallai Zoltán, Samu Ferenc, Sándor István, Seregélyes Tibor, Streit Béla, Suhayda László, Sulyok József, Szabóky Csaba, Szalánczy Béla, Szél Győző, Szerényi Gábor, Szeőke Kálmán, Szinetár Csaba, Szitta Tamás, Szollát György, Szűcs László, D. Tipling, Tóth Sándor, Tóth Zoltán, Török Júlia, Ujhelyi Péter, Vadász Sándor, Vásárhelyi Tamás, Vida Antal, Viszló Levente, Vizúr János, Vojnits András, Zboray Géza, Zicsi András, Zsila Sándor A grafikákat készítették: Barna Cecília, Csiby Mihály, Eichardt János, F. Gyurkó Gizella, Farkas Edit, Kiss Csaba, Kókay Szabolcs, Kóra Judit, Magyar Anna, Magyar Ferenc, Molnár V. Attila, Pál János, Pintér Ágnes, Sulyok József, Szappanos Albert, Ujhelyi Péter, Varga Zoltán, Veres László
- - - Vörösmarty Mihály GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN című verse végével zárom, a kolléganők szíves elnézését kérve, de így szöveghű! 🙂 "Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!!" 🙂 - - - KÖSZÖNÖM MINDAHÁNY segítőnek! p. s. azt hiszem, mostantól PÁR ÉVTIZEDIG ilyen könyvet HAZAI KIADÓ már nem jelentet meg!