A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MTA. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MTA. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 13., hétfő

Az MTA talán érti a VICCEKET, de nem szereti!



Nos: az MTA Helyesírási Tanácsadó portálja is MEGZAKKANT! Szerinte a VICCESKEDÉSSEL nem helyes, helyette ezeket ajánlja:


  • „vicceskedéssel”: ismeretlen
    Javaslatok: viccesedéssel, vicceskeedéssel, viccesküedéssel, viccesketéssel, viccestedéssel

2023. július 8., szombat

Faina kuburcol...


Ma hajnalban FÉLÁLOM száll le reám.

...Tűnnek az évek... a lakásban Flóra és Faina - "Fainám"...
S ím, az ELŐSZOBÁBÓL néha halk KOTOZÁS hallik,
ez CSAKIS Faina lehet,
- "Mi a francot kuburcolhat?" -
Kip... kop...! Egyre hallgatom én.
Most egy ZIZEGÉS hallik...
Talán egy korrektúrakupacon rágja át magát?
Helyesírási hibákat keres?...


...nos, olyat bizony bőven találhat, hiszen ÉLETEMBEN csupán egy/!/ személy, mégpedig Herbert Attila, egy NEMLÁTÓ személy volt, aki HIBÁTLAN elektronikus üzeneteket küldött nekem, míg például a MAGYAR TUDOMÁNYTÁR 3. kötetének még az MTA rendes tagjaiként szerzőkké váló személyek, akiknek KÉZIRATAIT Láng István, a világhírű intézmény, az MTA ex-főtitkára azzal adott át: PÉTER, TE OLVASOD ELŐSZÖR, KÍVÁNCSI VAGYOK A VÉLEMÉNYEDRE... 




...Nos abban HEMZSEGTEK a hibák. 
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra VÉGZI, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Faina, "lányom"!

2021. augusztus 30., hétfő

Holdvirág - egy igazi csoda!


Holdvirág - egy igazi csoda!


Évekkel ezelőtt nálam is nyílt egy példánya. A Kertészeti Egyetem tavaszi virágvásárán az egyik pult sarkában szerénykedett egy vékony hajtása, kérdeztem az eladót, miféle növény az, mondta, hogy valami hajnalkaféle... Na ha hajnalka, akkor nékem kell! - és megvásároltam pár százasért. Aztán hónapokig csak a hajtásai nőttek, növögettek a folyosó korlátján, mígnem elkezdett fejlődni az első bimbója. A bimbó egyre csak dagadt, dagadt, s az egyik nap locsolás közben, miután e hajnalkát meglocsoltam, áttértem az ellenkező oldalon "lakó" dísztökökhöz. Egy percet "tököltem", majd visszafordultam újdonsült kedvencemhez, amely az eltelt egy perc alatt teljesen kibontotta tenyérnyi szirmait. Káprázatos volt ez a látvány! Egy perc alatt! Totálisan, mint a Dennis a komisz című filmben! 


Másnap már a felső emeletről is kiálltak nézni a nyílását, amely óramű-pontossággal 19:00-kor következett be. Nem 18:59-kor, nem 19:01-kor, hanem 19:00-kor! Harmadnap már a szemközti házból is csatlakoztak a nézőközönséghez...
  • 2019. márciusában megkaptam Dr. Fráter Erzsébet kiváló botanikustól az első új magokat! Ezeket egy ideig bura alatt nevelgettem, totálisan úgy, mint Excupéry Kis hercege!



A MAGOK...


...ÉS KICSÍRÁZOTT AZ ELSŐ MAG!

Amúgy e különleges növényfaj azért is IDEÁLIS "társ", mert ha tudom, hogy PONTOSAN 19:00-kor bontja virágát, és ezt BEFOLYÁSOLNI képtelen vagyok, elegendő, ha igazodva a viselkedéséhez azt várom el tőle, hogy este 7-kor nyíljon, ő pedig PRECÍZEN teljesíti ezen elvárásomat! Ha úri kedvem úgy hozza, hogy szeretném MEGHOSSZABBÍTANI a virágzását, akkor egy ideig nem locsolom, rá se nézek, ekkor a bimbói "pihennek" egy ideig, aztán ha újból gyönyörködni szeretnék benne, MEGLOCSOLOM kissé, és újrakezdi a virágzást! 🙂
2021-ben ismét kaptam ilyen magritkaságokat F. Zsókától, aminek több szempontból is örülhetek: hiszen már vagy MÁSFÉL méteresek a hajtásai, másrészt már TÖBB bimbó is látszik azokon! Mindez miért FONTOS nekem? Édesanyám is gyönyörködött benne, így az ő emlékét is "ápolom", ha addig nem költözünk el falkatársaimmal, mert bár Flóra és Faina számára tökmindegy, hogy hol lakunk!


Nekem már annyi NEGATÍV élmény is társul ehhez az ingatlanhoz, hogy ha MEGMÁSÍTHATATLAN körülmények miatt el kell hagyjuk, azt CSAK AKKOR teszem meg, ha a holdvirág már "jobblétre szenderedett"! Ebben az esetben ESETLEG élek majd Somogyi Péter (Oxford), a Királyi Tudományos Akadémia (Royal Society) EGYETLEN magyar tagjának szíves invitálásával.


Péter, aki baráti jobbját képes "védőszárnnyá" is alakítani!

Új lakhelyünk ez esetben SZENTENDRE lenne, ahol egy ódon, de nekem éppen ezért tetsző, lucos melletti házban élnénk tovább, Péter barátom elektronikus levele szerint addig, "amíg csak akarok"! 


Így aztán látom a FÉNYT a székesfővárosi "őserdő" társadalma végén, vagyis a kiutat onnan! Azért azt jó tudni, hogy VANNAK még VALÓDI barátaim, akiket roppantul nem érdekel, bírok-e AKÁRMILYEN titulussal. Amúgy pedig kedvelem a kompromisszumos megoldásokat, /fő/szerkesztői munkásságom során TÖBB alkalommal is sikerült kibékítenem egymást mások szerint gyűlölő személyeket, s így némely kiadványokban TÁRSSZERZŐKKÉ "összehoznom" őket - ebből kiindulva: Szüleim lakhelyének háza és azon ház, amelyben egyrészt KORÁBBAN Zórád Ernő, igen-híres grafikus, a hazai képregény megalapítója és a Tabán néhai hangulatát vázlattömegén megörökítette, nekem pedig jelenleg LAKHATÁSI jogom van, tehát eme két ingatlan között FÉLÚTON/!/ található egy lakóház melletti, külön, utcára nyíló ajtóval bíró helyiség, amelyet ÉVEKKEL EZELŐTT már "kiszemeltem", hogy ott ideális környezetet lehetne kialakítani ismeretterjesztő előadásokhoz - de hogy PONTOSAN ezt hogy képzelem, egyelőre maradjon "TITOK"!🙂
A hazai madárfotográfusok portáljának ( https://birdphotography.hu/ ) SZÁMOS tagjával életünkben sem találkoztunk, 



Édesanyám számára sem ez volt a fontos, hanem a párbeszédeink, A holdvirág számára ÉRDEKTELEN, ki vagyok, mi vagyok, a LÉNYEGES, hogy megfelelően gondozzam. Zárásként újfent meg kell köszönöm Zsókának, hogy olyan unikális növényfajhoz juttatott ISMÉT, amellyel Magyarországon csak kevesek büszkélkedhetnek!    

Január 31-én még ezt írtam a facebook-on: "az jutott az eszembe, amikor KEDVTELÉSBŐL a Kossuth Kiadó épülete előtt, Újpesten alakítottam ki egy "kertecskét", amelynek mára nyomát sem lelni, ugyanakkor látható egy szakszerűen gondozott, professzionális kertész által gondozott gyep/!/, és néhány "strapabíró" nyitvatermő... léleknek szintén nem érzékelni már nyomát!




🙂 A futóporcsinok és varjúhájfajok ültetése/gondozása közben megnyugodva tapasztaltam egyrészt, hogy eme kertápolási munkálatok között hatékonyabban simítottam el a szerkesztőként felkért, egymással olykor viszályban álló botanikus/zoológus kollégákat, másrészt, hogy a kis kert növényállományában élő képviselők SOSEM telepedtek rá a másik érdekszférájára! 🙂




Zárómondat: az ezen "elvarázsolt kertre" emlékezésből két tanulságot vonhatok le. Egyrészt sem a sablonos pázsitfüvek, sem, a közhelyes fenyőknek "nem szokása" színes/EMLÉKEZETES virágokat fejleszteni, így talán ildomos lenne 2021-ben az ilyenek mellé újra ültetni fantáziadúsabb növényeket is. Másrészt az akkoron általam szerkesztett könyvek jó-része még megjelenik a Kossuth Kiadó honlapján, ám valamennyi a "Jelenleg nem rendelhető" kitétellel, vagyis nem kaphatók meg - ildomos lenne hát elgondolkodni: időszerű-e az utánnyomásuk?



Mára MINDEZT revideálom RÉSZBEN: sem ÚJ könyveket nem tervezek NÁLUK vagy más HAZAI kiadónál megjelentetni, se nem fogok SOHA TÖBBÉ ott a növényállománnyal foglalkozni! SZENTENDRE - az más! Ott, HA ÚGY HOZZA A SORS, egyrészt meghitt légkörben végezhetek alkotómunkát, másrészt annyi növényt ültetek, hogy arborétum-közeli látványt nyújtson, de GICCSES semmiképp ne legyen. Az ominózus ház körüli fényviszonyokat MÉG nem ismerhetem, de amennyiben MEGFELELŐ, akkor holdvirág is lesz! 🙂





2020. január 31., péntek

Fauna Britannica - Élővilág Enciklopédia


Az aktuális rendrakás közben került kezembe Stefan Buczaczki professzor Fauna Britannica című alapműve, amelyet a saját főszerkesztésemben megjelent Élővilág Enciklopédiával egybevetve sajátságos párhuzamra leltem... Már-már ikertestvérei egymásnak (bár egymástól függetlenül születettek, egyikük a ködös Albionban, a másik az öreg kontinensen)! Először is mindkét kötet 528 oldalas! Mindkét előszó kézírással lett szignózva, a brit kiadást Károly herceg jegyezte, a hazai művet pedig Láng István, az MTA ex-főtitkára... Mindkét vaskos mű végén a névmutató öt hasábban került tördelésre!






A pókszabásúakról szóló fejezetet éppúgy pókhálós tájkép nyitja, a bogaras szöveg elején hasonlóképp homokfutrinka portréja "mosolyog" az olvasóra! És nem is sorolom tovább (akad még számos bizarr párhuzam), bárki megtekintheti mindkét művet, a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában (vagy az Országos Széchényi Könyvtárban) jó eséllyel fellelhetőek...







Igazából at a tény, hogy Láng professzor út, a hazai tudományos élet egyik LEGKIVÁLÓBB személyisége figyelmet szentelt munkásságomra, többször partnernek hívott közös, néha tréfás programok szervezéséhez is, az számomra fontosabb volt, mintha az angol trónörökös invitált volna 5-órai teára! 🙂

2019. november 7., csütörtök

Verdi és a mi XX. századunk... 🙂

"Előhang" - avagy asszociációs játék: el lehet-e jutni Enyedi Ildikótól Giuseppe Fortunino Francesco Verdi-n és Lady Macbethen át IS Enyedi Györgyig?... 
🙂


Évekkel ezelőtt sokáig dúdoltam magamban egy bájos melódiát, s nehogy elfelejtsem, hónapról hónapra felfrissítettem a memóriámban, lévén halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy először hol találkoztam vele.... Aztán a "királyi" televízióban futólag láttam egy filmből egy részletet, amelynek "háttérzenéje" éppen ez a dallam volt! Ennek nagyon megörültem, örömöm azonban nem volt teljes, mert az továbbra is talány maradt számomra, hogy ki a zeneszerző, és mely műből származik. E kérdésekre akkor részben választ kaptam, amikor adásba került Enyedi Ildikó "Az én XX. századom" című filmje... HEURÉKA! 🙂 Bár a zeneszerző kilétét illetően még voltak fenntartásaim, mert a wikipédián e film adatlapján zeneszerzőként csupán Vidovszky Lászlót tüntették fel, pedig a hangszerelése engem a Verdi-operákra emlékeztetett. És itt segítségemre a youtube "jött", ennek keresőjében az Enyedi-film melletti "ajánlatként szerepelt Verdi Macbeth operájának ominózus részlete is! Számomra felfoghatatlan módon a wikipédia Enyedi-filmről szóló - fentebb említett - adatlapján Giuseppe Fortunino Francesco Verdi nevét NEM tüntetik fel! Na rendben van, a Giuseppe Fortunino Francesco keresztnévsort talán túlzás lett volna ott szerepeltetni, de Verdi neve méltatlanul lett mellőzve, hiszen már a film legelején az ő zenéje csendül fel! Sok-sok évvel ezelőtt ennek a filmnek csak egy töredékét láttam (a világhálón is megtaláltam a sokáig önmagamban dúdolt dallamot itt: 
mafab.hu/movies/az-en-xx-szazadom-32377.html  ) - de még itt sem derült fény a zeneszerző kilétére...
Végül a MEZZO csatornán (amely napjainkban az egyetlen, nézhető programokat nyújtó műsor-szolgáltató) megláttam/hallottam ezt a zenét, s kiderült, hogy Verdi "Macbeth" című operájából származik.


Olga Sergeeva mint Lady Macbeth
(Ez nem épp a jelen bejegyzés tárgyát érintő részlet, de ennek ellenére megvan a maga "bája", javaslom 2:00-kor különösen odafigyelni, amikor a művésznő a boros kupát flegmán a deszkaasztalhoz vágja! 🙂)

A teljes opera pedig megtalálható itt (benne azzal a BIZONYOS részlettel is! 🙂):

youtube.com/watch?v=xw8UWP1U3vI&t=3125s

Egyszer  (a nekem továbbra is Moszkva téren az óra alatt) találkozóm volt megbeszélve egy kedves barátnőmmel, aki agárdi madárvártai táborozóim közül kettőnek (Dóri és Balázs) édesanyja, és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik. E találkozónk során elmeséltem neki, hogy ma milyen blogbejegyzést tervezek közzétenni, és a jeles filmrendezőnő neve hallatán "felcsillant a szeme":
- Tudod ki volt az édesapja Enyedi Ildikónak?
Na, gondoltam magamban, ha ezt az MTA munkatársa kérdezi úgy, mintha nekem azt tudni kéne, akkor nem lehet más, mint Enyedi György akadémikus, az MTA rendes ragja, akivel egyetemben voltam a National Geographic hazai kiadásánál a tanácsadó testület tagja. A Professzor úr emlékéhez méltatlan lenne, ha itt egy röpke blogbejegyzést szentelnék csak neki, ám itt is segítségemre van a wikipédia, jelesül ezzel a szócikkel:


 

Enyedi György

E bejegyzés írásának végére érve, és a közzététel előtt újra végigolvasva, számomra úgy tűnik, hogy ez az én XXI. századom  egyik egészen kerek története...🙂

(ÉS IDE CSAK AZÉRT IS BETESZEM A TISZTELETEDRE: MIRZATEN!:)

2019. július 12., péntek

SZALVÉTÁKBÓL MADÁRVONULÁSI ATLASZ


Dédmamámmal




Dédmamám, Czinkóczky Irma, elbűvölő ember volt. Őt pedig a szalvéták bűvölték el! Ezek gyűjtésébe (gyűjtögetésébe) engem is bevont, így a családi ebédek végeztével akkurátusan, nyílt színen elkezdtük a tányérok mellől összeszedni e papíripari termékeket. Egészen addig, amíg a család felnőtt tagjai felfigyeltek ebbéli ténykedésünkre, és megfeddtek bennünket. Onnantól kezdve sutyiban folytattuk általunk áldásosnak és környezettudatosnak vélt ténykedésünket. Ez addig tartott, amíg a konyhaszekrény sarkából a felgyülemlett szalvétatömeg már kezdett kikandikálni, és újfent lebuktunk. Az újabb dorgálástól tartva én végleg felhagytam a szalvétákkal - ma se használok ilyeneket, meglátásom szerint művelt ember étkezzen úgy, hogy ne legyen szüksége szalvétákra...



De hogy gyűjtőszenvedélyemet kiélhessem, kerestem más célobjektumokat, ezek pedig a bélyegek lettek. Egészen takaros kollekciót hoztam össze évek alatt, és lapozgattam időről időre az albumokat...


...mígnem megtudtam, hogy Láng István, az MTA ex-főtitkára nagy bélyeggyűjtő!



Miközben az MTA irányításának terhe is a vállán volt, gyűjtötte továbbá Jókai összes műveiből a madárneveket, de legjobban talán a bélyegek bűvölték el. És ő is elbűvölő ember volt! Az értekezleteken sokan azt hitték, hogy amikor lecsukott szemmel ül, akkor elaludt, pedig ő csupán koncentrált, és fél óra múlva szó szerint idézte fel az ülésen elhangzottakat. Na ha ő szereti a bélyegeket, akkor a sajátjaimat neki ajándékoztam...



Láng István

Se szalvéta, se bélyeg, de hát valamit már mégiscsak kell gyűjteni! Hát ráleltem a madárfotó-gyűjtésre, de ezeket nem öncélból teszem, hanem e kollekció adja az alapot újabb szerkesztményeim illusztrációs anyagához!



Így alakulnak át a szalvéták Természettár-kötetekké!



A madárfényképeket pedig erről az oldalról gyűjtögettem:

Ezúton is köszönöm Völgyi Sándor önzetlen segítségét!