2023. október 13., péntek
ELNÖK úrnak, "jelentem"...
2022. október 4., kedd
A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN...
2001 és 2003 között jelent meg 52 részben, összesen 1664 oldalon az ÉLŐVILÁG magazin, ennek 26. lapszámában jelentek meg azon madárcsaládok képviselői, amelyek a többi lapszámban nem szerepeltek... A 3. oldalon pedig az alkotó-főszerkesztő, jelesül jómagam arról írt, hogy az A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN cím nem arra utal, mintha a RENDSZERNEK LENNE KÖZEPE - lévén egy taxonómiai munkában nincs igazából KÖZÉP, csak a papír-alapú, hagyományos kiadványokban!
Az ominózus lapszámról, annak "vezércikkét" TELJES TERJEDELEMBEN megosztva, itt írok blogbejegyzést 2023, JANUÁRJÁNAK végén: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/11/a-madarrendszer-kozepen.html
2022. június 17., péntek
Volt a Bajza utca táján egy öreg platán...
...és az öreg platán, lévén egy kirítés mellett nőtt, azt teljesen körbenőtte... nem mondhatni, hogy EZ EGY SZÉP BARÁTSÁG - de a növényeknél ilyen is előfordulhat... Ráadásul ez a fotográfia, amelyet egykoron kérésemre Máté Tamás barátom készített, és úgy 2002-ben az Élővilág magazin egyik lapszámában jelent meg, módot ad arra, hogy több, TALÁLKOZÁSOKKAL, "RANDEVÚKKAL" kapcsolatos dalt is megosszak:
- Van a Bajza utca sarkán egy kis palota: ezt mind az itt közzétett felvételen Ráday Imre is énekelte, nem utosósorban Darvas Iván, Csákányi László, de nekem speciel Huszti Péter előadásában jobban tetszik... https://www.youtube.com/watch?v=Gq0P6UWqO9g
- János, legyen, fenn a János hegyen... https://www.youtube.com/watch?v=r5ZqG3mcvCY
- Hétre ma várom a Nemzetinél: https://www.youtube.com/watch?v=QkJ3b3Z95zY&t=59s
Ez utóbbi felvételen a "Blaha" látható, nem állom meg, hogy Fellegi Teri KÖZBEN HALKAN SZÓL A JAZZ
https://www.youtube.com/watch?v=Xqd6kd7e8-E&t=50s
énekével "ne zárjam" mai blogbejegyzésemet - de annyit azért még hozzáteszek, hogy eltűnődhet az ember, ENNYIFÉLE HELYSZÍNRE MIKÉPPEN TUDNAK IDŐRE ODAÉRNI A MEGHÍVOTT SZEMÉLYEK?
2022. március 23., szerda
SÜNGOMBA ÉS KOSSUTH
2021. május 19., szerda
Részben valóra vált tervek...
Első szakmai tervként felmerült bennem, hogy bábszínész lehetnék. Egyszer a Bábszínházban a Farkas és a három kismalac előadásán óvodásként úgy túlaggódtam magam szegény malackák sorsán, hogy a nézőtérről kimenekültem a folyosóra. Nézegettem az ottani vitrinekben sorjázó régi bábokat, csodáltam sokféleségüket, ekkor odajött hozzám egy színházi bennfentes hölgy, s kérdezte:
- Mi a baj?
- Hát féltem a kismalacokat!
- Na akkor gyere velem a kulisszák mögé, s lássad saját szemeiddel, mi történik a színfalak mögött...
Lenyűgöztek a bábszínészek. Onnantól otthon rendszeressé váltak báb-előadásaim, két széket összetolva s pokróccal leterítve készen állt a mini-bábszínház. Roppant jó móka volt a bábkészítés is, egy papagájbábra mindmáig emlékszem...
Később óvó
A horgászat gondolata is gyökeret vert bennem hajdanán. Szolfézsórák helyett rendre jártam a Kossuth Lajos utcában leledző áruház horgász-részlegébe, töméntelen mennyiségű damilt, ólmot, horgot, damilt s csalikat lehetett ott vásárolni. Az eladónők pár hónap után már kérték, hogy legyek oly szíves, és vigyem nekik megmutatni, ha végre fogok is valamit. Egy dologtól féltem csupán: mi lesz, ha netán egy harcsa kapja be a csalimat?! Harcsával végül sosem akadtam össze, de törpeharcsát kaptam ajándékba osztálytársnőmtől, Anitától, amely az ékszerteknőseim mellett kapott helyet. Boldogan éltek egymás társaságában, mígnem egyszer langyos vízzel kedveskedtem a teknőcöknek. Azok roppant mód élvezték, a jobb sorsra érdemes törpeharcsa sajnos nem... nem részletezem (elhónyált)!
Villamoson zötykölődve a Duna budai oldalán, egy álláshirdetés hívta fel a figyelmemet: a BKV villamosvezetőt keres! Hoppá, munka-lehetőség! Pár percig gondolkodóba estem, aztán arra jutottam A pontból B pontba egy út igen érdekes lenne, Visszafelé már ölég unalmasnak vélelmeztem. Egész életben ezt mívelni meg... - hát belegondolni is rossz!
Amikor az ELTE Tanárképző Karáról évismétlésre küldtek, valami hasznossal terveztem tölteni az időt, és 22 évesen megírtam hazánk első emlőshatározóját (amelyből akár külön állkapocs alapján is beazonosítható bármely hazai emlősfajt). Meglehetősen sikeres alkotás lett, pár év alatt új kiadást is megért.
Visszatérve a tanárokat képző intézménybe, nem időztem ott sokáig, növényrendszertan-vizsgán csúfosan megbuktam. Az oktató azzal rúgott ki, hogy "Péter, te hülye vagy a növények rendszerezéséhez!" Na hát ha hülye vagyok a növény-rendszertanhoz, akkor megmutatom, miképp kell a nagyközönségnek bemutatni a növények parédésan változatos rendszerét. Szerkesztményem a világon a harmadik, a legmodernebb taxonómia alapján összeállított alkotás lett - amint azt számomra a megjelenés után az ELTE tanszékvezető professzora, Podani János akadémikus jelzett..
- For me?
Ekkor rádöbbentem, hogy valójában beszélem az angol nyelvet! 🙂
Aztán újfent a szerkesztői munkába mélyedtem mélyen...
Egyre sorjáztak évről évre folyóiratok (ÉlőVilág magazin, Madártávlat magazin), könyvek (Természettár könyvsorozat - köztük a Magyarországi emlősök atlasza, amely Sólyom László köztársasági elnöki különdíjában részesült a Nemzetközi Könyvfesztiválon, Élővilág Kishatározók, Sir David Attenborough: A gerinctelenek élete című kötetének is szerkesztője valék).Végiggondolva, máshoz nem is igen konyítok, csupán a szerkesztéshez. Munkáim ideális közreműködőkkel (szerzők és fotósok százaival) igazi flow-élményhez juttatnak. Azt hiszem, végre megleltem az igazi énem! 🙂
Eddig jutottam pár HÓNAPPAL korábban...FELÜL KELL BÍRÁLNOM önmagam: akármilyen sikereket értem el a könyv- és folyóirat-főszerkesztői "ténykedésemmel", 2021-ben SEMELYIK kiadó NEM KÉPES számomra méltó megbízás/oka/t adni, így FOGLALKOZÁSVÁLTÁS az egyetlen lehetséges döntés! Az még kérdés, hol értékelik majd azt, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok!
2021. január 26., kedd
"Használati utasítás" szerkesztői entitásomhoz
2013. november 3., vasárnap tettem közzé életem első blogbejegyzését... ...akkor azt jeleztem, hogy: "A további bejegyzésekben pedig szó lesz a vérebekről, a kutyatartás kérdéseiről, és nem utolsósorban azokról az élőlényekről, amelyekkel Flórával tett sétáinkon találkoztunk."
Lehet, hogy szerkesztői munkám (bármely titulussal is űztem) "szélmalomharcnak" tűnhetett. de az empatikus kollégák/barátok segítő közreműködésének köszönhetően megérte! 😉
https://www.youtube.com/watch?v=1k9j0KY2qoM&t=293s
2020. július 1., szerda
Kis kutyaetológia + egy kis-MÁS
![]() Az első "találkozó": Faina Csehország egy kies pontján készült fotográfián, Flóra a Gellért-hegy tőszomszédságában, a monitor előtt...🙂 ![]() |
Csányi professzor eme kötetének ezen kiadása képanyagát jómagam szerkesztettem... 2002-es kiadása elérhető a világhálón: https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/199/kis-etologia |
Mindkét falkatársamat, a bajor vérebet és a berni kopót, annak rendje szerint, 2 hónapos korukban hoztam el családjuktól/szülőanyjaiktól. Flórával a kezdetektől igen bizalmas/BARÁTI kapcsolatunk alakult ki, Faina, falkám fiatalabbik tagja ugyanakkor rendíthetetlenül renitens, autonóm volt mind-azóta, mióta velünk élt... Ekkoron totál úgy volt jellemezhető, mint névadója, Фаина Георгиевна Раневская, aki híresen öntörvényű jeles színésznő volt, róla és a vele kapcsolatos anekdotákról rövid bejátszás a világhálón itt:
(((Nagyon zárójelesen teszek itt közzé egy - első olvasatra talán eliminálhatónak tűnő /később értelmet-nyerő/ - információt: ezen időszakban, Flórától MEGKÜLÖNBÖZTETVE/!/ mindig a nyakörvére csatolt pórázzal mentünk le a kertbe...)))
Pár nappal ezelőtt, midőn vagy' negyed-órát flegmán feküdt egy babérmeggy árnyékában, észlelte, hogy Flóra egy hónapokkal ezelőtt már "csonttá-rágott" csontot magára-hagyott, erre azon minutumban odaiszkolt, és JOGSZERŰEN birtokba vette, majd úgy fél órán keresztül féltve/óva őrizgette! Jó, engem is vonz a csonttan, de ennyi ideig nem feküdnék semmilyen csontképlet mellett sem! 🙂
Ami a csontok mellett e kertben (is) vonzza, az a madárvilág, lett-légyen az széncinege, fekete rigó - mind-mind heves cikázásra bírja - meglátásom szerint egy ornitológus lakozik lelke mélyén! Ebben rám is hasonlít, bár s míg én a dolmányos varjakat is tolerálom, ő azokat egyszerűen rühelli! 🙂
Faina korábban még átverekedve magát a száraz hamisciprus-ágakon képes volt átkecmeregni a mögötte lévő, mintegy 2 méteres kőfalon át a szomszéd kertbe, s ott vagy fél órát keresgetni a macskákat!
Egészen az elmúlt hétig/!/, midőn gyökeresen megváltozott a viselkedése... Mindazt, ami addig "zajlott" közöttünk, a mágnesek tulajdonságához tudom hasonlítani...
Komolyan: ez az üvegcsőben egymásra ható 2 mágnes totál-olyan, mint az emberi kapcsolatok/barátságok: a résztvevők hol taszítják egymást, hol szinte az egekbe emelik egymás hangulatát! Mindenesetre, amennyiben eltávolítják őket egymástól, leesnek, például padlóhoz vágódnak! 🙂
Tehát az elmúlt hét során Faina, mint egyfajta MÁGNES, "le nem száll a nyakamról"! 🙂
Márpedig így, hogy falkám mindkét tagjával (Flórával és Fainával) TÖKÉLETESSÉ vált az összhang, bátran nekiláthatok a 2001-2003 között a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelent ÉlőVilág magazin 52 lapszámának új KÖNYVSOROZAT-kötetekké formálásának!...
Ez tehát az életem akkori fő-műve, a ÉlőVilág magazin 52., záró-lapszámának Impresszuma... ...ha a olvasók JOBBAN megnézik, találnak ezen az oldalon 2 fehér foltot... A (világ)történelemben nem egyedi példa, hogy a már nem szalonképes személyek képét a fotográfiákról retusálják, erre imhol egy eklatáns példa...
E "képpár" bal-oldali eleme a személyemet negligálva, pár hónap alatt, egy jelentős támogatási összeggel "alábástyázott", rohamtempóban létrejött kötet, a másikon, Molnár V. Attila barátommal évekig dolgoztunk, tökéletesítettük. Szerintem már a borítóképet egybevetéséből is kitűnik, mekkora szerkesztői-kvalitásbeli különbség lehet e két kiadvány között...
De térjünk vissza a magazin-sorozathoz... Egyelőre csupán néhány lapjának képét töltöm fel blogomba, aztán, ha a "kulisszák mögött" a statisztika azt mutatja, megfelelő érdeklődést váltott ki ez a blogbejegyzés, jönnek majd sorjában a többi oldalak, netán lapszámok... Tehát ezt magam eldönteni nem tudom, az olvasók kompetenciája eldönteni: FOLYTATJUK?.🙂
Csányi Vilmos akadémikus kutyája, Janka, meglehetősen szertelen teremtmény, akit az etológus-professzor úr tudatosan NEM nevel, hogy a kutyát a maga valósságában, eredeti voltában tanulmányozhassa, ugyanakkor ennek ellenére, pajkos játszadozásuk során sohasem verte be sárral Flórát!
S hogy ki ez az áruló személy? Én ugyan le nem írom a nevét, lévén, vérlázító módon még 2020-ban sem adta le általa ALÁÍRT szerződése szerint kötelezően archiválandó anyagokat, az emiatt kezdeményezett mobilhívásokat "rendre" nem fogadja, és az ugyanilyen szándékot jelző elektronikus levelekre sem válaszol... Választ ugyanakkor a kilétére bárki KÖNNYEDÉN megtalálhatja mind a ÉlőVilág magazin 52 lapszáma bármelyikének impresszum-oldalán, valamint a Kossuth Természettár ÖSSZES kötete elején!
Az IGAZAT megvallva, még ennyi év távlatából is idegtördelő, hogy egy korábban önnönmagát barátomként/!/ definiáló személy széles-skálán ingadozó hangulatváltozásai során a baráti hangvételű elektronikus leveleket követően először "kutyába-vesz", majd a stagnáló "levegőnek-néző" végpontnál részéről letudottnak tekinti a 2001-ben a Kossuth Kiadó és közte létrejött, ALÁÍRT szerződésben vállalt kötelezettségeinek meg-NEM-felelését!
Meghalt-e? Nem hiszem, a Madártávlat magazin impresszumában 2020-ban is megjelenik a neve tördelőként, ez a folyóirat letölthető a madartavlat.hu honlapról. Vagy a kezét görcs bántja? Fa-"Jankónak" ugyan nem nevezném, ám az is kizárt, hogy feledte volna: létezem én is, hiszen a Madártávlat negyedévente rendre megjelenik, s az aktuális számlák kibocsájtásakor eszébe juthat: EZT A MUNKÁT NEKEM KÖSZÖNHETNÉ!
Amúgy meg mit lehet tudni, lehetséges, hogy-ha elolvassa ezen mai bejegyzésemet, talán megembereli magát, s rájön súlyosan-becstelen nem-reagálásainak VÁLLALHATATLAN voltára, amivel még egy 1757-1817 között élt jeles magyar polihisztor nevét bitorló betéti társasága "fényét" is VISSZAÁLLÍTHATJA/!/, erre akár BARÁTAI is felhívhatják szíves figyelmét, és 2020 2. felében már tisztázva magát, lelkiismeretfurdalás nélkül, nyugodtan töltheti éjszakáit - amihez ezúton kívánok sok sikert és EGÉSZSÉGET!
Végezetül ezt még le kell írjam blogzárásként: Faina és én ezen sorok írása közben ketten tartózkodtunk a lakásban, s mikor hívtam, hogy - pihenésképp cigarettázni tervezve - jöjjön velem, azonnal felpattant, majd kikísért az erkélyre... Ott mintegy 1 percig unatkozott, majd odaállt az ajtó elé, a maga-nyelvén jelezve: ideje bemennie! Én ugyan e tervében nem akadályozhatom meg, lévén, mint írtam, autonóm EGYÉNISÉG! Hát tegye, amit szeretne! Gyorsan végiggondoltam együttélésünk éveinek konklúzióját, összehasonlítva a fentebb említett személy mentalitásával: "7 szűk esztendőben" is kitartottak mellettem, nem árulnának el sem harminc ezüstpénzért, sem egy tál lencséért, sem bagóért! (Zárójelben jegyzem meg, hogy szűkös időszakban sem szűköltek, hogy kikönyörögjenek tőlem – az adott időszakban irreális – több/jobb táplálékot!)
5 perc múlva belépve látom, hogy közvetlenül a lakásajtó előtt dekkol! MEGVÁRT tehát! Alakul.."Tapsikolnék az örömtől! "Az élet voltaképpen szép".🙂
2020. január 10., péntek
A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN
Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!
Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.
![]() |
Rékai Gábor |
Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!
"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)
2020. január 8., szerda
Amelie – és a Kossuth Kiadó plüsskacsájának – csodálatos élete
Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjáték Jean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost. A filmet 2001 áprilisában mutatták be Franciaországban. Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték. (forrás: wikipédia)
Tulajdonképpen ő is hozzájárult, hogy az Élővilág Könyvtár kötetei (például az Úszó- és gázlómadarak) /is/ oly sikeresnek bizonyultak, például a XI. Budapesti Könyvfesztiválon elnyerte az Oktatást és nevelést legjobban szolgáló műért járó különdíjat), de még a jó hangulat segített Trunkó Barnabás Sastaps című kötetének szerkesztésekor is... 🙂
...manapság már a világhálón is csak előrendelésekkel férhető (netán) hozzá: https://bookline.hu/series/series.action?id=10884&page=1



































