A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Élővilág magazin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Élővilág magazin. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 13., péntek

ELNÖK úrnak, "jelentem"...

 



Elnök Úr! /// Igen, ez a megszólítás MINDIG jár a francia köztársasági elnököknek is! /// - Ön, amikor az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA megjelenésekor a Nemzetközi Könyvfesztiválra AZÉRT érkezett, hogy ezt a könyvet megtekintse, átadhattam Önnek egy tiszteletpéldányt... ...akkor kezet fogásunkkor ezt mondta: ELISMERÉSEM, KÍVÁNCSI VAGYOK A TOVÁBBI MUNKÁIRA. - - - Elnök Úr! Ez az EGYETLEN mondata nekem igencsak BÁTORÍTÓ volt, így 2019-ben eljuttattam Önnek a DARAZSAK című könyv olyan KÜLÖNKIADÁSÁT, amely TÍZ példányban készült, és a borítóján Nikola Rahme csodálatos FÉMDARÁZS-fotográfiája szerepelt. Amikor az arra kapott Ön által írt levél alján a szignója előtt SEMMIFÉLE titulus nem volt /// tehát a sokak által "ERŐLTETETT" doktori! ///, mi tagadás, egyrészt átgondoltam, kell-e nekem a FŐSZERKESZTŐI címemet alkalmaznom a továbbiakban, másrészt elmosolyodtam: igen, van az a NAGYSÁG, amikor már van mire SZERÉNYNEK lenni! 🙂 Az a körülmény pedig, hogy immár nem használom azt az ominózus titulust, azzal járt, hogy a korábbi kollégák, szerzőtársak TÖBBSÉGÉNEK már egy "SENKI" vagyok, és 2023-ban már így viszonyulnak hozzám a könyvkiadók is... Ilyetén módon TOVÁBBI, a hagyományos könyvkiadási keretek között megjelenő olyan kötet nem VÁRHATÓ, amelyet én szerkesztettem. Talán MAGÁNKIADÁSBAN várható egy mesekönyv, az A KÉK KAKUKK, és ami még fontos számomra, az A KÁRPÁT-MEDENCE EMLŐSEINEK HATÁROZÓJA. Annak előzményét 22 éves koromban készítettem, de az abban megjelent illusztrációkat NAGYMÉRTÉKBEN átrajzoltam. Bár az AKKORI rajzaim eléggé vázlatosak voltak, ennek ellenére még manapság is ha egy IDEGENNEL megismerkedek, ezt kérdezik gyakran a bemutatkozáskor: TE KÉSZÍTETTED AZ EMLŐSHATÁROZÓT? - - - Annyi számomra FONTOS személy nincs már mellettem /// tudatosan nem jelzem, miért így fogalmazok! ///, beleértve a 2001-2003 között megjelent Élővilág magazin BARÁTAIMMÁ vált társszerzőit is, köztük Merkl Ottó ...és Papp László akadémikust is...




... hogy TOVÁBBI kötetek kiadására KICSI az esély. Papp Lászlóval például azon korábbi, egyetemi jegyzetként megjelent ZOOTAXONÓMIA címet viselő kiadványt SZÍNES FÉNYKÉPEKKEL terveztük megjelentetni - amikor azt hittük, hogy az REÁLIS, ő két társszerkesztőt kért fel ELŐSZÖR, Varga Zoltán professzor urat és Rózsa Lajost, aki többek között a PARAZITOLÓGIA kiváló szakértője, és nagy MEGLEPETÉSEMRE engem 4. társszerkesztőnek invitáltak - - - de ami ez utóbbi "verziót" illeti, ama könyv előmunkálatai MÁSKÉPPEN alakultak, és az a TÖRTÉNET is azokhoz tartozik, amikor egy "illetékes" személyemet NEGLIGÁLTA... Édesapám készített egy EMLÉKIRATOT. Ha azt még CSALÁDI fényképekkel kiegészítve MAGÁNKIADÁSBAN megjelentetem, akkor nincs több teendőm...
Illetve Papp Lászlóval még terveztünk egy kötetet: A VELÜNK ÉLŐ LEGYEK címmel. Egy ímél részeként elküldte ennek egy fejezetét, ami ide ZÁRÁSNAK is beillik:
"A régmúltban, szóval egyetemi éveimben a Kétszárnyúak (Diptera Arisztotetésztől) rovarrendjét fonalascsápúak és rövidcsápúak alrendjére osztották, előbbieket szúnyogalkatúaknak, utóbiakat légyalkatúaknak is nevezték. Sajnos azonban, vannak légyképű szúnyogalkatúak és hosszúlábú, hosszú csápú légyalkatúak is. Ezért már évek óta Diptera := Legyek mint összefoglaló nevet tartjuk célravezetőnek. A rendet ma nem is kétfelé, hanem ötfelé osztjuk, de ez már inkább csak a mi dolgunk."



2022. október 4., kedd

A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN...

2001 és 2003 között jelent meg 52 részben, összesen 1664 oldalon az ÉLŐVILÁG magazin, ennek 26. lapszámában jelentek meg azon madárcsaládok képviselői, amelyek a többi lapszámban nem szerepeltek... A 3. oldalon pedig az alkotó-főszerkesztő, jelesül jómagam arról írt, hogy az A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN cím nem arra utal, mintha a RENDSZERNEK LENNE KÖZEPE - lévén egy taxonómiai munkában nincs igazából KÖZÉP, csak a papír-alapú, hagyományos kiadványokban!



Az ominózus lapszámról, annak "vezércikkét" TELJES TERJEDELEMBEN megosztva, itt írok blogbejegyzést 2023, JANUÁRJÁNAK végén: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/11/a-madarrendszer-kozepen.html





2022. június 17., péntek

Volt a Bajza utca táján egy öreg platán...



 ...és az öreg platán, lévén egy kirítés mellett nőtt, azt teljesen körbenőtte... nem mondhatni, hogy EZ EGY SZÉP BARÁTSÁG - de a növényeknél ilyen is előfordulhat... Ráadásul ez a fotográfia, amelyet egykoron kérésemre Máté Tamás barátom készített, és úgy 2002-ben az Élővilág magazin egyik lapszámában jelent meg, módot ad arra, hogy több, TALÁLKOZÁSOKKAL, "RANDEVÚKKAL" kapcsolatos dalt is megosszak:

- Van a Bajza utca sarkán egy kis palota: ezt mind az itt közzétett felvételen Ráday Imre is énekelte, nem utosósorban Darvas Iván, Csákányi László, de nekem speciel Huszti Péter előadásában jobban tetszik... https://www.youtube.com/watch?v=Gq0P6UWqO9g

- János, legyen, fenn a János hegyen...  https://www.youtube.com/watch?v=r5ZqG3mcvCY

- Hétre ma várom a Nemzetinél: https://www.youtube.com/watch?v=QkJ3b3Z95zY&t=59s

Ez utóbbi felvételen a "Blaha" látható, nem állom meg, hogy Fellegi Teri KÖZBEN HALKAN SZÓL A JAZZ

                                     https://www.youtube.com/watch?v=Xqd6kd7e8-E&t=50s

 énekével "ne zárjam" mai blogbejegyzésemet - de annyit azért még hozzáteszek, hogy eltűnődhet az ember, ENNYIFÉLE HELYSZÍNRE MIKÉPPEN TUDNAK IDŐRE ODAÉRNI A MEGHÍVOTT SZEMÉLYEK?


2022. március 23., szerda

SÜNGOMBA ÉS KOSSUTH




Ez itt egy SÜNGOMBA termőteste

Egyszer Újpesten járva gondoltam, hogy betérek kis időre régi "munkahelyemre" /amelynek, mint SEMELYIK más cégnek/, soha nem voltam ALKALMAZOTTJA, hogy az egykori kollégákkal emlékezzünk korábbi közös munkánkra. A "kis időből" több órányi látogatás lett, és döbbenettel tapasztaltam, hogy valamennyien régi barátként fogadtak!
Így emlékezetembe került, amikor bizonyos Csiky-Strauss Edit, TÁRGYALÁSTECHNIKAI SZAKÉRTŐ, egy krétával valami "ABSZTRAKT" firkát vázolt a táblára /// azaz a Rorschach-tesztet https://hu.wikipedia.org/wiki/Rorschach-teszt /// próbálta ki rajtunk: kérdezve:
- Önök mit látnak bele ebbe a rajzba?
Jöttek a találgatások, én pedig HELYBŐL RÁVÁGTAM:
- Ez egy süngomba!
Volt nagy hüledezés, ekkor gyorsan átmentem a szerkesztői szobába egy ÉLŐVILÁG MAGAZIN gombás lapszámért, amelyben szerepelt ennek a fajnak is a fényképe - így a TÁRGYALÁSTECHNIKAI foglalkozást némileg a magam képére formálva - ha csak ideiglenesen is - TERMÉSZETTUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ órává alakíthattam... - ugyanez a kép megjelent az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA II. kötetében is, amelyet a XiX. Nemzetközi Könyvfesztiválon Sólyom László köztársasági elnök úr is megtekintett, átvette a neki szánt tiszteletpéldányt, és a gratuláción túl jelezte, hogy - KÍVÁNCSI VAGYOK A TOVÁBBI MUNKÁSSÁGÁRA IS!



MAJDNEM SÜNGOMBA!

És hogy mi köze mindennek a hajdani Államelnök úrhoz? Nagyjából annyi, mint Ionesco "A kopasz énekesnő" című abszurd drámájához a kopasz énekesnőnek! Azaz konkrétan semmi!
Közbevetőleg, miközben e bejegyzést írom, eszembe jutott a Kolozsvári Állami Magyar Színház ezen (1992-es) előadása, amelynek utolsó 5 percében hátulról visszafelé FELFYORSÍTVA eljátszották az egész darabot! Parádés rendezői (Tompa Gábor) és színészi bravúr volt! Feledhetetlen!

2021. május 19., szerda

Részben valóra vált tervek...





Zsenge ifjúkoromban, a 8-as buszon - a Döbrentei tér felett átívelő felüljáró kanyarjában - ráeszméltem, hogy én én vagyok (és hozzám hasonló más személy nincs), ami megdöbbentő reveláció erejével hatott rám. A "kezdetekkor" mesekönyveket "bújtam", és ha az olvasás még nehezemre is esett, a PARÁDÉS illusztrációk lenyűgöztek, legyen az adott történet főszereplője akár a Kék madár, akár az Aranykakas, de a dodó se egy "kutya", és a fantázia-világomban IGENIS TOVÁBB-ÉLT!
Első szakmai tervként felmerült bennem, hogy bábszínész lehetnék. Egyszer a Bábszínházban a Farkas és a három kismalac előadásán óvodásként úgy túlaggódtam magam szegény malackák sorsán, hogy a nézőtérről kimenekültem a folyosóra. Nézegettem az ottani vitrinekben sorjázó régi bábokat, csodáltam sokféleségüket, ekkor odajött hozzám egy színházi bennfentes hölgy, s kérdezte:
- Mi a baj?
- Hát féltem a kismalacokat!
- Na akkor gyere velem a kulisszák mögé, s lássad saját szemeiddel, mi történik a színfalak mögött...
Lenyűgöztek a bábszínészek. Onnantól otthon rendszeressé váltak báb-előadásaim, két széket összetolva s pokróccal leterítve készen állt a mini-bábszínház. Roppant jó móka volt a bábkészítés is, egy papagájbábra mindmáig emlékszem...
Később óvónő-bácsi szerettem volna lenni... de gyorsan szakmatervet váltottam, és tanár bácsivá avattam gondolatban magam. Lehetett is érzékem e műfajhoz, mert amikor osztályfőnökünket kihívták az óráról, engem tisztelt meg a "vigyázói" fontos beosztással. Elég jól elboldogultam kortársaimmal, ezt jelezte, hogy a szünetre figyelmeztető csengőszóra fittyet hányva a szünetben is lekötöttem az osztály figyelmét. A tanárnő értetlenül állt a kép előtt, ami fogadta: ricsajozó siserehad helyett fegyelmezett társaság látványával találkozott!
Gyermekkorom kedves meséje volt a "Róka Miska megjavul", ezt a könyvet számtalanszor elolvastam, és a benne szereplő egyik alapverset 50 év távlatából is kívülről tudom:


"Ha nem tudod, sütőlegény,
Mint készül a borsos lepény,
tégy és végy amint most mondom,
és mindent eszedbe véss..."

Ekkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy felnőtt-koromban egy pékségben szeretnék dolgozni. 🙂
2021-ben visszatekintve, amikor, ahogy mondani szokás: "megettem kenyerem javát", meg kell állapítanom, hogy ez a pékinas-ötletem nem is volt olyan élettől elrugaszkodott, hiszen míg ilyen-olyan kiadványoknak voltam ilyen-olyan szerkesztője, SOSEM volt módom megtapasztalni, hogy ezeket a kiadványokat kik vették meg, és nem láthattam a tekintetüket, amikor azokat lapozgatva elérkeztek egy általam kitalált szellemes/szokatlan, a könyvkiadásunkban RITKA poénokra! Ugyanakkor az agárdi Madárvárta táboraiban a diákok, akiket a turnusok idején mindig-is saját gyermekeimnek tekintettem, amikor velük kommunikáltam, szinte egyfolytában MOSOLYOGTAK!  Vélelmezem, hogy-ha felvesznek például eladói státusba egy kézműves pékségbe, és ott éppúgy dolgozom majd, mint egykoron egy belvárosi pizzériában, akkor a betérő vendégek, ha én viszem ki nekik a megrendelt ételt/italt, szintén mosollyal fogják "honorálni" ilyetén ténykedésemet! 🙂
A horgászat gondolata is gyökeret vert bennem hajdanán. Szolfézsórák helyett rendre jártam a Kossuth Lajos utcában leledző áruház horgász-részlegébe, töméntelen mennyiségű damilt, ólmot, horgot, damilt s csalikat lehetett ott vásárolni. Az eladónők pár hónap után már kérték, hogy legyek oly szíves, és vigyem nekik megmutatni, ha végre fogok is valamit. Egy dologtól féltem csupán: mi lesz, ha netán egy harcsa kapja be a csalimat?! Harcsával végül sosem akadtam össze, de törpeharcsát kaptam ajándékba osztálytársnőmtől, Anitától, amely az ékszerteknőseim mellett kapott helyet. Boldogan éltek egymás társaságában, mígnem egyszer langyos vízzel kedveskedtem a teknőcöknek. Azok roppant mód élvezték, a jobb sorsra érdemes törpeharcsa sajnos nem... nem részletezem (elhónyált)!

Villamoson zötykölődve a Duna budai oldalán, egy álláshirdetés hívta fel a figyelmemet: a BKV villamosvezetőt keres! Hoppá, munka-lehetőség! Pár percig gondolkodóba estem, aztán arra jutottam A pontból B pontba egy út igen érdekes lenne, Visszafelé már ölég unalmasnak vélelmeztem. Egész életben ezt mívelni meg... - hát belegondolni is rossz!

Amikor az ELTE Tanárképző Karáról évismétlésre küldtek, valami hasznossal terveztem tölteni az időt, és 22 évesen megírtam hazánk első emlőshatározóját (amelyből akár külön állkapocs alapján is beazonosítható bármely hazai emlősfajt). Meglehetősen sikeres alkotás lett, pár év alatt új kiadást is megért.
Visszatérve a tanárokat képző intézménybe, nem időztem ott sokáig, növényrendszertan-vizsgán csúfosan megbuktam. Az oktató azzal rúgott ki, hogy "Péter, te hülye vagy a növények rendszerezéséhez!" Na hát ha hülye vagyok a növény-rendszertanhoz, akkor megmutatom, miképp kell a nagyközönségnek bemutatni a növények parédésan változatos rendszerét. Szerkesztményem a világon a harmadik, a legmodernebb taxonómia alapján összeállított alkotás lett - amint azt számomra a megjelenés után az ELTE tanszékvezető professzora, Podani János akadémikus jelzett..



Amikor megmásíthatatlanul kiakolbólítottak, a rendező-mesterség kezdett foglalkoztatni.
A Vígszínház első páholyából néztem a Hegedűs a háztetőn előadást - s arra jutottam, hogy a rendezés majd' olyan, mint a szerkesztés. Néztem is a felvételi tájékoztatókat, de rendezői szak abban az évben nem indult Budapesten. Ez a terv így röpke perc alatt zátonyra futott...

Ennek ellenére elvarázsolt a színművészek fegyelme, például Pápai Erika, az egyik mellékszereplő, Lázár Wolf HALOTT felesége, Fruma-Sára szerepében, bár csupán egy ÖT-PERCES jelenete van, amikor a LEVEGŐBEN KÍSÉRTVE REPKED, még ezért az epizódszerepért is bemegy az előadásokra, és tisztában van azzal, hogy EZZEL A JELENETTEL, amelyet PARÁDÉSAN alakít, éppúgy hozzájárul a SIKERHEZ!

Részlet az előadás werk-filmjéből:


Egy ideig konyhai kisegítő voltam a Belváros egyik pizzériájában, amikor az egyik alkalmazott beteg volt. Elég jól boldogultam ezen számomra TELJESEN szokatlan megbízással, és legjobb emlékem szerint MEG IS VOLTAK velem elégedve!...


Bár otthon viszonylag ritkán mosogatom el a poharakat/tányérokat, amikor ezt a felkérést elvállaltam, itt, ebben a pizzériában minden pohár/korsó/"kehely" csillogott-villogott! 🙂


Gondoltam, olyan étket fogunk szervírozni a kedves vendégeknek, mint amilyet jómagam is szívesen fogyasztanék... Több vendég ezután törzstaggá vált. Egyikük, miután kifizette a cechet, kisvártatva visszatért, és a kezembe adott egy csokor virágot.
- It's for you!
- For me?
Ekkor rádöbbentem, hogy valójában beszélem az angol nyelvet! 🙂
...lévén ekkor, szerződéses természettudományi főszerkesztőként elég jól kerestem, ezért a munkáért, amit egyfajta szerepnek fogtam fel, nem pénz kértem, hanem az engem ezzel megbízó társtulajdonossal, Lacival abban állapodtunk meg, hogy "annyi Baileys-t ihatok, amellyi belém-fér", továbbá még itt barátaimat is megvendégelhetem ezzel a finom likőrrel!


 

Aztán újfent a szerkesztői munkába mélyedtem mélyen...
Egyre sorjáztak évről évre folyóiratok (ÉlőVilág magazin, Madártávlat magazin), könyvek (Természettár könyvsorozat - köztük a Magyarországi emlősök atlasza, amely Sólyom László köztársasági elnöki különdíjában részesült a Nemzetközi Könyvfesztiválon, Élővilág Kishatározók, Sir David Attenborough: A gerinctelenek élete című kötetének is szerkesztője valék).Végiggondolva, máshoz nem is igen konyítok, csupán a szerkesztéshez. Munkáim ideális közreműködőkkel (szerzők és fotósok százaival) igazi flow-élményhez juttatnak. Azt hiszem, végre megleltem az igazi énem! 🙂

Eddig jutottam pár HÓNAPPAL korábban...FELÜL KELL BÍRÁLNOM önmagam: akármilyen sikereket értem el a könyv- és folyóirat-főszerkesztői "ténykedésemmel", 2021-ben SEMELYIK kiadó NEM KÉPES számomra méltó megbízás/oka/t adni, így FOGLALKOZÁSVÁLTÁS az egyetlen lehetséges döntés! Az még kérdés, hol értékelik majd azt, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok! 

A közelmúltban FALKAÉRTEKEZLETET tartottunk Flóra és Faina társaságában, és egy olyan helyiség talán az egyik "kiút" lehet a JELENLEGI "zsákutcából"!... 🙂


...hogy mi? az egyelőre maradjon "titok"! 🙂

2021. január 26., kedd

"Használati utasítás" szerkesztői entitásomhoz

 



"Prológus": székesfővárosunk egy kies pontján láttam meg minap ezt a "könyvhegyet"... Belelapoznom természetesen egyik kötetbe sem sikerült, ugyanakkor azt még távolabbról is megállapíthattam, hogy tömegét tekintve (majdnem) felér azzal a kiadvány-(könyv-, magazin-)-mennyiséggel, amelyet mintegy 20 évnyi szerkesztői munkásságom alatt létrehozhattam/LÉTREHOZTAM... (Zárójelben jegyzem meg: ez a tömeg akkora, hogy-ha egy ember fejére esik... á, ebbe jobb bele sem gondolni 😉 /!/). Ami pedig ezt a blogbejegyzést KÜLÖNÖSEN INDOKOLJA: szinte alig akad ismerősöm vagy barátom, netán családtagok, akinek fogalma lenne arról, hogy mi is az a szerkesztői munka! Nem fogják fel, hogy az ALKOTÁS éppúgy MUNKA, mintha reggel nyolctól fél ötig rostokolnék egy íróasztalnál!

2013. november 3., vasárnap tettem közzé életem első blogbejegyzését... ...akkor azt jeleztem, hogy: "A további bejegyzésekben pedig szó lesz a vérebekről, a kutyatartás kérdéseiről, és nem utolsósorban azokról az élőlényekről, amelyekkel Flórával tett sétáinkon találkoztunk."

Belátom, az indításkor alul becsültem a blogírásban rejlő lehetőségeket, így éppen az ezen bejegyzés felvezető szövegében jelzett, ám ott részletekben nem kifejtett, mindenesetre méltatlan körülmények közötti szerződésbontás esetleges/későbbi ismétlődése elkerülése céljából közzéteszem, mit várhat tőlem el egy partnerkiadó, valamint, ami nem kevésbé fontos: mit várok el jómagam a partnerektől...
Mindenekelőtt következzék a krédóm (alapelvem), amely alapján az eredményes együttműködést el tudom képzelni BÁRMELY partnerrel:
Számomra szinte ELFOGADHATATLAN (zárójelben jegyzem meg: szakításra is alapot adó körülmény/!/), ha egy közös munka során az óhatatlanul főbb szerepben lévő partner azt várja el kollégáitól, hogy azok úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül! Ez autokratikus diktatúra! Az ilyen mentalitás sérti a kollégák önérzetét, ráadásul rontja a munka hatékonyságát! A magam részéről ezt pont fordítva képzelem (természetesen átvitt értelemben) eredményesnek (vagyis egyfajta "demokratikus diktatúrát"): jómagam kezdek "táncolni", és ezt tapasztalva a partnereknek meg kell találniuk a hozzá(m) tartozó ritmust és melódiát! Ha BÁRMELY partnert fals szólamot "üt meg", vagyis akadályozza az EREDMÉNYES munkát, akkor az addigi munkakapcsolatunkat BEFEJEZETTNEK tekintem!  
Örülök, ha minél bizarrabb feladatokkal bíznak meg, hiszen, ha ezzel tesztelik kvalitásaimat, és ezeknek sikerül megfelelnem, akkor egyenes az út további nívós kiadványokhoz! Ugyanakkor ahhoz, hogy az ilyen feladatokat elfogadjam, a felkérő partnernek is tolerálnia kell a fentebb jelzett alapszabályomat! 😉


Kérem, szíveskedjenek megnézni ezt a korrektúralapot! EGY kiadói szerkesztő ekkoron úgy vélte, hogy akkor végzi jól a munkáját, ha a két éven át/!/tartó, 52 részes sorozat LEGELSŐ lapszámának ezen oldalát is "telefirkálgatja", miközben, úgy vélem, ezen a képen is látható/érzékelhető, hogy ez egy TOTÁL-FÖLÖSLEGES "munka" volt, ami nem elősegítette, hanem fordítva, HÁTRÁLTATTA a hatékony/biztonságos munkát!
Végülis nem vele kezdődött el az Élővilág magazin, és így sikeres is lett!


Lehet, hogy szerkesztői munkám (bármely titulussal is űztem) "szélmalomharcnak" tűnhetett. de az empatikus kollégák/barátok segítő közreműködésének köszönhetően megérte! 😉

https://www.youtube.com/watch?v=1k9j0KY2qoM&t=293s

Felül az egyik FONTOS, alkotó-sorozatszerkesztő munkám, a "Magyarország emlőseinek atlasza" kapcsán kapott köztársasági elnöki különdíj képe, ezúton is köszönöm Sólyom László elnök úrnak e kitüntetést!
Konklúzió: az az egykori "kolléga", aki általa is ALÁÍRT szerződését nem-teljesítve mindmáig nem adta le az Élővilág magazin 52 lapszámának szöveg- és képanyagát, tulajdonképpen jót tett nekem, lévén ezáltal a 2001-2003 közötti, mára ELAVULT képek helyett/!/ ÚJAKAT/NÍVÓSABBAKAT tudok a 2021-től kezdődő szerkesztői korszakomban alkalmazni! Végkövetkeztetés: eddigi élettörténetemben egy Júdás is "felbukkant"! 


2022-ben pedig elérkezett az az idő, amikor először 3 évnyi kép-kereséssel és szöveg-gondozással igazi öröm-munkát végeztem, a Kossuth-díjas Schmidt Egon MADÁRDALOS EMLÉKEIM könyvének szerkesztésekor, ám a végén, amikor a kiadásban illetékesek elkezdték firtatni az általam kért szerkesztői honorárium összegét, lévén ezt nem kívántam PIACI ALKUDOZÁS tárgyává tenni, INGYEN végeztem - így egyfajta hattyúdalommá vált!


/// A HATTYÚDAL film-zenéjét Ránki György komponálta, ebben a Tamburás-dalt pedig Páger Antal énekelte! "Rám vár a Föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár, nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár..." - ez a dal fejezi ki jelenlegi életérzésemet, azzal a különbséggel, hogy rám, ha a lakást pár órára elhagyom, két őszinte, ragaszkodó falkatársam, Flóra és Faina vár! ///

2020. július 1., szerda

Kis kutyaetológia + egy kis-MÁS



Az első "találkozó": Faina Csehország egy kies pontján készült fotográfián,
Flóra a Gellért-hegy tőszomszédságában, a monitor előtt...🙂


Csányi professzor eme kötetének ezen kiadása képanyagát jómagam szerkesztettem...
2002-es kiadása elérhető a világhálón: 
https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/199/kis-etologia


Mindkét falkatársamat, a bajor vérebet és a berni kopót, annak rendje szerint, 2 hónapos korukban hoztam el családjuktól/szülőanyjaiktól. Flórával a kezdetektől igen bizalmas/BARÁTI kapcsolatunk alakult ki, Faina, falkám fiatalabbik tagja ugyanakkor rendíthetetlenül renitens, autonóm volt mind-azóta, mióta velünk élt... Ekkoron totál  úgy volt jellemezhető, mint névadója, Фаина Георгиевна Раневская, aki híresen öntörvényű jeles színésznő volt, róla és a vele kapcsolatos anekdotákról rövid bejátszás a világhálón itt:



Bal oldalon Фаина Георгиевна Раневская

Ahogy-csak elmentünk szüleim kertjébe, azonmód eltűnt a susnyásban, és képtelenség volt onnan visszahívni, amíg jobb-belátásra nem tért ÖNMAGÁTÓL! Márpedig miképp erre, úgy arra sem lehet KÖTELEZNI, hogy bizalmas/baráti viszonyt létesítsen, önszántából velem! Az a "fából vaskarika"-alapesete lenne!🙂
(((Nagyon zárójelesen teszek itt közzé egy - első olvasatra talán eliminálhatónak tűnő /később értelmet-nyerő/ - információt: ezen időszakban, Flórától MEGKÜLÖNBÖZTETVE/!/ mindig a nyakörvére csatolt pórázzal mentünk le a kertbe...)))
Pár nappal ezelőtt, midőn vagy' negyed-órát flegmán feküdt egy babérmeggy árnyékában, észlelte, hogy Flóra egy hónapokkal ezelőtt már "csonttá-rágott" csontot magára-hagyott, erre azon minutumban odaiszkolt, és JOGSZERŰEN birtokba vette, majd úgy fél órán keresztül féltve/óva őrizgette! Jó, engem is vonz a csonttan, de ennyi ideig nem feküdnék semmilyen csontképlet mellett sem! 🙂




Ami a csontok mellett e kertben (is) vonzza, az a madárvilág, lett-légyen az széncinege, fekete rigó - mind-mind heves cikázásra bírja - meglátásom szerint egy ornitológus lakozik lelke mélyén! Ebben rám is hasonlít, bár s míg én a dolmányos varjakat is tolerálom, ő azokat egyszerűen rühelli! 🙂




Faina korábban még átverekedve magát a száraz hamisciprus-ágakon képes volt átkecmeregni a mögötte lévő, mintegy 2 méteres kőfalon át a szomszéd kertbe, s ott vagy fél órát keresgetni a macskákat!

Egészen az elmúlt hétig/!/, midőn gyökeresen megváltozott a viselkedése... Mindazt, ami addig "zajlott" közöttünk, a mágnesek tulajdonságához tudom hasonlítani...


Komolyan: ez az üvegcsőben egymásra ható 2 mágnes totál-olyan, mint az emberi kapcsolatok/barátságok: a résztvevők hol taszítják egymást, hol szinte az egekbe emelik egymás hangulatát! Mindenesetre, amennyiben eltávolítják őket egymástól, leesnek, például padlóhoz vágódnak! 🙂
Tehát az elmúlt hét során Faina, mint egyfajta MÁGNES, "le nem száll a nyakamról"! 🙂



Lévén a KERTBEN fél órát is szoktam ücsörögni/meditálni/fejben szerkeszteni, az immár "újdonsült"/meghitt barátságban lévő Faina ugyanennyi ideig fekszik mellettem, gyakorlatilag mozdulatlanul...🙂

Ma rájöttem, mi e szokatlanul gyors bizalom-elnyerés alapvető oka! 2 héttel ezelőtt viselkedéstani "kísérletbe" kezdtem, lévén volt szabad, kötelezettségektől-mentes 1 órám... A fentebb, zárójelben említett pórázát a lakásban hagyni és MEGBÍZNI terveztem benne, így "etológusként" vizsgálhattam, hogy reagál erre! A válasza pedig igen EMBERI: ha nem különböztetem meg a falkatársától, és megbízom benne, akkor ő e-feletti örömét bár szavakkal el nem mondhatja, de a nagy-fokú BIZALMÁVAL kutya-nyelven jelezheti! Tehát ezen bekezdés 2, mondatának dátumához képest 1 héttel (bár gondolkodási időt /a szó szoros értelmében/ nem kért) rájött, hogy az én bizalmam TÖRETLEN irányában, akkor neki ildomos KITALÁLNIA, mit várhatok éppen el tőle, és azt külön-kérés nélkül/!/ TELJESÍTI is! 🙂
Márpedig így, hogy falkám mindkét tagjával (Flórával és Fainával) TÖKÉLETESSÉ vált az összhang, bátran nekiláthatok a 2001-2003 között a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelent ÉlőVilág magazin 52 lapszámának új KÖNYVSOROZAT-kötetekké formálásának!...




Ez tehát az életem akkori fő-műve, a ÉlőVilág magazin 52., záró-lapszámának Impresszuma... ...ha a olvasók JOBBAN megnézik, találnak ezen az oldalon 2 fehér foltot... A (világ)történelemben nem egyedi példa, hogy a már nem szalonképes személyek képét a fotográfiákról retusálják, erre imhol egy eklatáns példa...



Ezen a fotográfián többek között Lenin, Kamenyev és Trockij  (NEM)látható...

S hogy a "2 fehér folt" mit vagy kit takar? 2020-ban már a világháló (és elsősorban blogom olvasói) előtt is közzétehetem, "virágnyelven": ezeken a helyeken annak a személynek a neve szerepel(t), aki, figyelembe-se-véve, hogy mennyi mindent köszönhetett volna nekem, a "hátam mögött", engem előzetesen megtámadva, egy fontos könyvtervemet "zsákutcába futtatva" elvállalta a általam megálmodott és végigszervezett Kossuth Természettár sorozatban a 4. kötet ("Magyarország ritka fa- és cserjefajai") nyomdai előkészítését! Ezt "tetézte" azzal, hogy eme kötet legelejéről, a korábbiaktól eltérően TÖRÖLTE a sorozatszerkesztői megnevezésemet - így a alkotó-sorozatszerkesztő nélkül látott napvilágot ez a kötet. 


E "képpár" bal-oldali eleme a személyemet negligálva, pár hónap alatt, egy jelentős támogatási összeggel "alábástyázott", rohamtempóban létrejött kötet, a másikon, Molnár V. Attila barátommal évekig dolgoztunk, tökéletesítettük. Szerintem már a borítóképet egybevetéséből is kitűnik, mekkora szerkesztői-kvalitásbeli különbség lehet e két kiadvány között...

De térjünk vissza a magazin-sorozathoz... Egyelőre csupán néhány lapjának képét töltöm fel blogomba, aztán, ha a "kulisszák mögött" a statisztika azt mutatja, megfelelő érdeklődést váltott ki ez a blogbejegyzés, jönnek majd sorjában a többi oldalak, netán lapszámok... Tehát ezt magam eldönteni nem tudom, az olvasók kompetenciája eldönteni: FOLYTATJUK?.🙂






Epilógus: 

Arany János 1877. július 6-án írt adekvát versrészletét idézve: " Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, - Félreálltam, letöröltem." Miért került hát a fehér színnel törölt személy témája egyazon bejegyzésbe az ebeim viselkedéséről szóló anyagba? Roppant egyszerű: ez a honpolgár példát vehetne róluk: nem verik be egymás semmiféle-SÁRRAL, nem orozzák el egymás élelmét, nem fosztják meg falkatársukat a JÁTÉKÁTÓL, "egyszóval": nem "köpnek egymás levesébe"!


Csányi Vilmos akadémikus kutyája, Janka, meglehetősen szertelen teremtmény, akit az etológus-professzor úr tudatosan NEM nevel, hogy a kutyát a maga valósságában, eredeti voltában tanulmányozhassa, ugyanakkor ennek ellenére, pajkos játszadozásuk során sohasem verte be sárral Flórát!

S hogy ki ez az áruló személy? Én ugyan le nem írom a nevét, lévén, vérlázító módon még 2020-ban sem adta le általa ALÁÍRT szerződése szerint kötelezően archiválandó anyagokat, az emiatt kezdeményezett mobilhívásokat "rendre" nem fogadja, és az ugyanilyen szándékot jelző elektronikus levelekre sem válaszol... Választ ugyanakkor a kilétére bárki KÖNNYEDÉN megtalálhatja mind a ÉlőVilág magazin 52 lapszáma bármelyikének impresszum-oldalán, valamint a Kossuth Természettár ÖSSZES kötete elején!
Az IGAZAT megvallva, még ennyi év távlatából is idegtördelő, hogy egy korábban önnönmagát barátomként/!/ definiáló személy széles-skálán ingadozó hangulatváltozásai során a baráti hangvételű elektronikus leveleket követően először "kutyába-vesz", majd a stagnáló "levegőnek-néző" végpontnál részéről letudottnak tekinti a 2001-ben a Kossuth Kiadó és közte létrejött, ALÁÍRT szerződésben vállalt kötelezettségeinek meg-NEM-felelését!
Meghalt-e? Nem hiszem, a Madártávlat magazin impresszumában 2020-ban is megjelenik a neve tördelőként, ez a folyóirat letölthető a madartavlat.hu honlapról. Vagy a kezét görcs bántja? Fa-"Jankónak" ugyan nem nevezném, ám az is kizárt, hogy feledte volna: létezem én is, hiszen a Madártávlat negyedévente rendre megjelenik, s az aktuális számlák kibocsájtásakor eszébe juthat: EZT A MUNKÁT NEKEM KÖSZÖNHETNÉ!
Amúgy meg mit lehet tudni, lehetséges, hogy-ha elolvassa ezen mai bejegyzésemet, talán megembereli magát, s rájön súlyosan-becstelen nem-reagálásainak VÁLLALHATATLAN voltára, amivel még egy 1757-1817 között élt jeles magyar polihisztor nevét bitorló betéti társasága "fényét" is VISSZAÁLLÍTHATJA/!/, erre akár BARÁTAI is felhívhatják szíves figyelmét, és 2020 2. felében már tisztázva magát, lelkiismeretfurdalás nélkül, nyugodtan töltheti éjszakáit - amihez ezúton kívánok sok sikert és EGÉSZSÉGET!

Végezetül ezt még le kell írjam blogzárásként: Faina és én ezen sorok írása közben ketten tartózkodtunk a lakásban, s mikor hívtam, hogy - pihenésképp cigarettázni tervezve - jöjjön velem, azonnal felpattant, majd kikísért az erkélyre... Ott mintegy 1 percig unatkozott, majd odaállt az ajtó elé, a maga-nyelvén jelezve: ideje bemennie! Én ugyan e tervében nem akadályozhatom meg, lévén, mint írtam, autonóm EGYÉNISÉG! Hát tegye, amit szeretne! Gyorsan végiggondoltam együttélésünk éveinek konklúzióját, összehasonlítva a fentebb említett személy mentalitásával: "7 szűk esztendőben" is kitartottak mellettem, nem árulnának el sem harminc ezüstpénzért, sem egy tál lencséért, sem bagóért! (Zárójelben jegyzem meg, hogy szűkös időszakban sem szűköltek, hogy kikönyörögjenek tőlem – az adott időszakban irreális – több/jobb táplálékot!)
5 perc múlva belépve látom, hogy közvetlenül a lakásajtó előtt dekkol! MEGVÁRT tehát! Alakul.."Tapsikolnék az örömtől! "Az élet voltaképpen szép".🙂

2020. január 10., péntek

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN




2001-ben a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházába invitáltak riportra, hogy a zseniális riporterrel, Rékai Gáborral beszélgessünk a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelenő ÉlőVilág magazin első lapszámáról, valamint - lévén épp akkor volt a Távközlés Világnapja - arról, hogy egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül kéthetente megjelenő folyóiratot.

Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!

Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.

Azt tapasztalva, hogy engem mennyire FRUSZTRÁL az oktalan hívások TÖMKELEGE, megtanultam FELMÉRNI, hogy ami miatt én TELEFONÁLNI tervetek, van-e olyan FONTOS, hogy amiatt ne írjak, hanem MOBILTELEFONON keressem a partnereket...



Rékai Gábor


Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!

"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)


Franc tudja, lehet, hogy annyira OKOS, hogy még egy magyar GYEREKDALOCSKÁT is ismer? Például ezt, amely címe: KIS BENCE: 


Egyszer volt egy kemence,
Belebújt a kis Bence, Kormos volt a kemence, Fekete lett kis Bence. Ránézett a mamája, Nem ismert rá a fiára, Becsukta a kemencét, Jól elverte kis Bencét.

2020. január 8., szerda

Amelie – és a Kossuth Kiadó plüsskacsájának – csodálatos élete



Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjáték Jean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost. A filmet 2001 áprilisában mutatták be Franciaországban. Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték. (forrás: wikipédia)



Audrey Tautou

Amelie  – egyebek mellett – szeretett kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, miként én a kollégákkal a Kossuth Kiadó tetőtéri sziklakertjének murvájából képzett kis kupacban elrejtett, hasonló "életet élő" plüsskacsával játszottuk azt, hogy mindennap más pózba helyeztük, és iparkodtunk minél bizarrabb pózba helyezni, hogy minél jobb hangulatra derítsük a munkában megfáradt munkatársakat a rövidke cigaretta-szünetekben... 




Oscar-díjat ugyan nem kapott plüsskacsánk, de olyan jó – és munkakedv-növelő – volt nyomon-követni "életét"...



Tulajdonképpen ő is hozzájárult, hogy az Élővilág Könyvtár kötetei (például az Úszó- és gázlómadarak) /is/ oly sikeresnek bizonyultak, például a XI. Budapesti Könyvfesztiválon elnyerte az Oktatást és nevelést legjobban szolgáló műért járó különdíjat), de még a jó hangulat segített Trunkó Barnabás Sastaps című kötetének szerkesztésekor is... 🙂

...manapság már a világhálón is csak előrendelésekkel férhető (netán) hozzá:  https://bookline.hu/series/series.action?id=10884&page=1 




2019. november 8., péntek

Ideiglenes bejegyzés érdekesebb szövegeim elérhetőségeivel:


A külvilágra "nyitott" füsti fecske 
© Szabó Gábor

Ideiglenes bejegyzés érdekesebb szövegeim elérhetőségeivel, amelyekből akár egy könyv is megvalósítható lenne...