BADARTÁVLAT 2020. április 3. POSZTER

Hommage à Livius

A fotográfus, Kovács Zoltán kérésének is megfelelve, íme, hol érhető el e kép nagy felbontásban: 

https://www.zoltankovacs.me/song-birds?pgid=jqv4wc9q-6ffe8df3-c8c5-40cf-b3c7-29f979f62a02

A Madártávlat megszokott eleme volt már 2004 előtt is a POSZTER, ugyanakkor az ezen felületen megjelenő fotográfiák nívója olykor, hadd fogalmazzak így, "hagyott kívánni-valóbbat"! A BADARTÁVLAT esetében ilyen nem fordulhat elő, így 2020. április 3-án a fotográfus szíves hozzájárulását megkaptuk, de hajnaltól napnyugtáig rengeteg fontos teendőm volt, így a mai sürgős "lapzárta" miatt, bővebb szöveg nélkül teszem közzé ezt a "zanzásított" bejegyzést!
Felvetődhet a kérdés: miképp kerül e poszterre együtt a diák-írással jegyzett naplórészlet és egy meggyet etető seregély fotográfiája? Ez két szempontból is érdekes: 1993 után (amikor már jómagam voltam a táborvezető/!/), nem is fordulhatott volna elő, hogy egy táborozó családtagjai BÁRMIT IS hozzanak gyermekeiknek, az agárdi Madárvárta alapítója (1957), Radetzky Jenő, vezetése idején ilyesmit ez-idő-tájt ezek szerint MEGENGEDETT!
Másrészt a meggy megjelenése ebben a kontextusban meglehetősen sajátságos társítás (értsd: K. J. MSZMP főtitkár halálhíre + a meggy/!/), továbbá Mikuska István édesanyja nem tudhatta, hogy azon napon Varga Livius társaságában Sárkeresztúron, a Sárkány-tó felé haladtunkban Livius épp azt "óbégatta":
"Szereti a tik a meggyet" Emlékeztetőül: https://www.youtube.com/watch?v=zoldGGldhaM

A világhálón a következő konkrét címen bárki megtekintheti/megcsodálhatja e poszter alapképét:

http://birdphotography.hu/node/11673

Mára pedig, hogy még valóban 2020. április 3-án jelenhessen meg e bejegyzés, elégedjünk meg Ruttkai Éva adekvát dalával:

https://www.youtube.com/watch?v=ylcsyDBH_-s

p.s. holnap következik a bővebb verziója! "Minthogy nálam műveltség van, én is műveltem magam!" - énekli Lorán Lenke Molnár Ferenc "Az üegcipő" című színművében // https://www.youtube.com/watch?v=JlBnMUfS9Gc //, ennek megfelelően, 55 életévem során én is "kiműveltem" magam, így jelen bejegyzést fejben NAPKÖZBEN már megalkottam! Roticsné dalának slusszpoénja kétszeres: önmagában is frappáns zárás, amúgy meg nagyjából így hívtak a moszkvai 104-es általános iskolában az orosz tanárok, 1978 táján, a diáktársak nagy derültségére: Юхейи! Azaz: "Juheji" 🙂 

A madárrendszer közepén?

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő ÉlőVilág magazin (2001-2003) épp a 26. lapszámhoz "érkezett", amikor a következő, a ma délelőtt megtalált kéziratom főszerkesztői vezércikként nyomtatásban megjelent. Majd' 20 év távlatából délután újraolvasva egész jónak találtam, és úgy vélem, egy blogbejegyzést megér...🙂 

A madárrendszer közepén?

(avagy a főszerkesztő címmagyarázata)

Az ÉlőVilág  26. számával elérkeztünk sorozatunk közepéhez. De vajon van-e közepe a madarak rendszerének? Szigorú tudományossággal egyértelmű a válasz: nincs! Akkor miért ezt a címet választottuk ehhez a füzethez? Nos, a hazai élőlényeket bemutató sorozatunkban változatos madárcsoportokhoz érkeztünk.  Most mutatjuk be a sirályok, alkák, galambok, kakukkok, szalakóták, gyurgyalagok, jégmadarak, bankák és sarlósfecskék különféle csoportjait – mindazon madarakat, amelyek a klasszikus rendszertani könyvek és határozók többségénél a felsorolások közepén találhatók. 

Búbosbanka - a rendszer "kellős közepén"
(A fotográfus, Völgyi Sándor szíves hozzájárulásával)

A természetes rendszerek, amelyek tükrözni próbálják a fajok közötti igazi rokonsági viszonyokat, s egyben az élőlények evolúciós történetét, hagyományosan először az ősibb madarakat sorakoztatják fel, majd a lineáris felsorolás végére kerülnek a legfejlettebb, vagyis az ősökhöz képest legtöbb változást megélt szárnyasok. Akár névjegyzékeket, akár határozókönyveket lapozgatunk, az európai fajok között először a búvárokkal és vöcskökkel találkozunk, s a sort az énekesmadarak zárják. Ennek egyrészt az az oka, hogy az emberi elmével nehezen rekonstruálható, bonyolult családfákat a kétdimenziós könyvlapokon egyszerűsíteni kell: valahol el kell kezdeni a felsorolást, és valahol be kell fejezni. Kényelmes eligazodást is biztosít ez a megoldás, hiszen az, aki a témában jártas, az elfogadott rendszer ismeretében gyorsan ki tud igazodni benne, s rövid idő alatt képes megtalálni az egyes fajokra vonatkozó információkat. Ha tehát ornitológiai szakmunkákat lapozgatva akár a csérekről keresünk adatokat, akár a jégmadár táplálkozásáról szeretnénk olvasni, akár a kakukk szaporodásbiológiájára vagyunk kíváncsiak, érdemes e könyveket valahol középtájon felütni. Ugyanis kevés az esélye, hogy a szerkesztők ezeket a madarakat az ősibb rokonsággal rendelkező úszómadak közé helyezik, s az sem valószínű, hogy a legfejlettebbnek tartott énekesmadarak közé sorolják be őket.

A cím ismeretében tehát nem érheti csalódás az olvasót, azért sem, mert a következő oldalakon roppant látványos madarak szerepelnek. Rácsodálkozhatunk a sirályfélék családjának egymástól igencsak eltérő életmódot folytató képviselőire, a táplálékot más madaraktól elorzó halfarkasokra, a halászgató sirályokra és csérekre, a rovarvadász szerkőkre. A kakukk jellegzetes hangja talán a legáltalánosabban ismert madárhang, de vajon hányan ismerik e madár különleges szaporodásának érdekes részleteit? A gyurgyalag, a jégmadár vagy a szalakóta láttán pedig talán sokan el sem hiszik, hogy ezek a madarak nem trópusi tájak egzotikus lakói, hanem a hazai madárvilág színpompás képviselői. Folytassuk tehát képzeletbeli kirándulásunkat a Kárpát-medencében... ígérhetjük, hogy a további ÉlőVilág számokban nem kevésbé érdekes lényeket fogunk bemutatni.

Egyszer az Agárdi Madárvárta egyik iskolás-csoportjában, az egyik értelmes kisdiák, amikor azt kérdeztem /lévén SOSEM én mondtam egy sablonszöveget/, hogy VAJON A SIRÁLYFÉLÉK, AMIKOR TŐLÜNK, PÉLDÁUL A DUNÁTÓL ELREPÜLNEK A TENGEREKHEZ, MIKÉPPEN VÁLASZTJÁK KI A SÓT A SZERVEZETBŐL? - a válasza ez volt: ÉN TUDOM, A KOPONYÁJÁN VAN A SZEMGÖDRÖK KÖZÖTT EGY MÉLYEDÉS, AZ A SÓMIRIGY HELYE! - mire én: POMPÁS, ÉS EZT HONNAN TUDOD? - erre ő: OLVASTAM AZ ÉLŐVILÁG MAGAZINBAN! ELŐFIZETŐJE VAGYOK! Mondanom sem kell, az ilyen visszaigazolás /marketing-nyelven: feedback/ a szerzőknek és a szerkesztőknek egyaránt igen-jól esik! 

Utóirat/frissítés: 

A MADAR-rendszerről bővebben itt: htka.hu/2010/06/14/lockheed-c-5-galaxy/

Egészen komolyan, ezen a világhálós oldalon a MADAR 8, a KÖZEPE pedig 3 helyen kerül említésre! 

Tessék csak utánanézni! 

p.s. ez a bejegyzés módot adott arra is, hogy laptopommal elfogadtassam a "búbosbanka" egybeírásának helyességét! 🙂

Akasztófára javasolt példakép

A következő történet a múlt évezred utolsó századának '80-as éveire datálódik.

Történt, hogy madárvártai táborozóimmal kirándulási célnak a Rubos-rétet választottuk, amely az az Agárd-Dinnyés vasútvonal átellenes oldalán található. A rétet Rubos bácsiról a helyi bakterház lakójáról nevezte el néhai Radetzky Jenő, Fejér megye biológiai szakfelügyelője, az agárdi Madárvárta alapítója.

A Madárvárta és rét közötti tájékot sok kilométer hosszú, egyenes, jól belátható sínszakasz szeli ketté. Akkoriban az invázívan terjeszkedő ezüstfát akkurátusan ritkították, így a közelgő vonat kilométerekről látható volt. Tövisszúró gébicseket próbáltunk keresni, és a "hivatalosan kijelölt" átkelőhelyig kilométereket kellett volna megtenni. E szakaszon mindenki a síneken kel át! Erre szántuk el mi is magunkat, de diákjaimat figyelmeztettem, hogy ilyet felnőtt felügyelet nélkül sose tegyenek! Nekiiramodtunk tehát, csak azt nem vettük észre, hogy a túloldalon a hivatalos közeg két tagja vár már minket, karba tett kézzel, kaján mosollyal - kivárták, amíg átmegyünk a síneken ("Szolgálunk és Védünk!"), és ekkor kárörvendően megkezdődött a hivatalos procedúra:

- Adja a személyi igazolványát!
- Elnézést, gébicskereséskor nem szoktam magammal hurcolni.
- Akkor diktálja az adatait!

(Bediktáltam)
Közben a rend felkent őre káromkodásba kezdett:
- Az ilyen tanárokat fel kéne akasztani! Feljelentjük, majd csak várja a következményeket!
Mindezt tették azután, hogy nem állították meg a csapatot a "szabálysértés" előtt, hanem kivárták, hogy a cselekmény beteljesüljön, s szolgálatba helyezve magukat megkezdhessenek "dolgozni".

Vártam...

Időközben a Madárvártára bejelentkezett a Fejér-megyei Rendőrkapitányság nyári gyermektábora, akiknek egy emlékezetes előadást tartottam. A diákok zárásképp kérlelni kezdtek, hogy menjek már hozzájuk biológiatanárnak (ami azért volt kissé kellemetlen, mert a programon részt vett a saját "regnáló" biológiát oktató tanáruk is. Ennek végén a táborvezető rendőrhölgy lelkendezve mondta:
- Bárcsak minden pedagógus ilyen lenne, mint maga!
- Hát, az egyik kollégájának merőben más a véleménye?
- Hogyhogy?
Erre elmeséltem a napokkal korábbi affér részleteit...
- Na adja meg az adatait, utánanézek a dolognak a központban!

Ez a "naplórészlet" azt az oldalt mutatja, amely bár már NÉMILEG sérült, de reményem szerint azért még ELOLVASHATÓ! 

Végül az eljárást megszüntették.

Utóirat: az ezüstfa azóta teljesen benőtte a Rubos-rétet, minden kivágott fa 10-20 újabb hajtást hozott, s így eme életképes növény zavartalanul fejlődik és szaporodik...

Budapestig állni fog?

Egy kis intermezzo az Agárd-Budapest-vasútvonalon...

Burleszk a vonaton: idősödő nénike üldögél motyójával a vonaton. Martonvásáron a vonat megáll... - Áll 5 percig... 10 percig... 15 percig! A néni felsóhajt:

- Ez most már egészen Budapestig állni fog???

(Az utastársak - velük együtt jómagam is - jót derültünk rajta...)

Rút zivatar rongálja a nádfedeles házat...

Nóta - átköltésemben

Történt Agárdon, a madárvártai kilátóban egy őszi napon, ahogy a hajladozó nádast néztem, valami régi melódia sejlett fel bennem. A dallam megvolt, de a szövegére nem emlékeztem - szöveg nélkül meg egy nóta: tréfli! Hát jobb híján alkottam egyet, saját (belső) használatra.

Később a világhálón ráleltem az eredetire, Bessenyei Ferenc előadásában, a "Száz szál gyertyát" című opuszra:.

Bessenyei Ferenc- és a száz szál gyertya

Szerintem a saját szövegem megközelíti Czóbel Minkáét, a dallam pedig hozzá továbbra is Fráter Lórándé maradhat! Tessenek hozzáképzelni! Ezennel közkinccsé teszem:

Eljött az ősz, hideg eső áztatja a tájat.

Rút zivatar rongálja a nádfedeles házat.

Nem volt semmim, mostan sincsen,

Ezen a világon,

Te vagy nekem minden kincsem,

Szépséges Virágom!

Az illusztrációt Molnár V. Attila orchidiótától csentem, de minden bizonnyal elnézi nekem, ha barterként ide teszem virágos könyvének (alig burkolt) reklámját:

http://greenfo.hu/upload/novenyek-es-emberek.pdf

Valamint Kitaibel Pál életét és munkásságát bemutató könyvét, amelynek borítóján MÉG együtt ötleteltünk, legjobb emlékem szerint az ALAPÖTLET, jelesül, hogy az ne egy SABLONOS portré, hanem egy, a dolgozószobáját is bemutató festmény legyen, jómagam találtam ki, Attila vázlatokat készített, és azok alapján Zsoldos Márton barátunk / https://www.facebook.com/marton.zsoldos.5 / készítette el a megjelent könyv borítóképhez a FESTMÉNYT! 

bookline.hu/szerzo/molnar-v--attila/85936?page=1