Faina kuburcol...

Ma hajnalban FÉLÁLOM száll le reám.

...Tűnnek az évek... a lakásban Flóra és Faina - "Fainám"...
S ím, az ELŐSZOBÁBÓL néha halk KOTOZÁS hallik,
ez CSAKIS Faina lehet,
- "Mi a francot kuburcolhat?" -
Kip... kop...! Egyre hallgatom én.

Most egy ZIZEGÉS hallik...

Talán egy korrektúrakupacon rágja át magát?

Helyesírási hibákat keres?...

...nos, olyat bizony bőven találhat, hiszen ÉLETEMBEN csupán egy/!/ személy, mégpedig Herbert Attila, egy NEMLÁTÓ személy volt, aki HIBÁTLAN elektronikus üzeneteket küldött nekem, míg például a MAGYAR TUDOMÁNYTÁR 3. kötetének még az MTA rendes tagjaiként szerzőkké váló személyek, akiknek KÉZIRATAIT Láng István, a világhírű intézmény, az MTA ex-főtitkára azzal adott át: PÉTER, TE OLVASOD ELŐSZÖR, KÍVÁNCSI VAGYOK A VÉLEMÉNYEDRE... 

...Nos abban HEMZSEGTEK a hibák. 

S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra VÉGZI, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Faina, "lányom"!

Csehszlovák farkaskutya és a hótücsök az Irhás-árokban

Egy lelkiismeretes korrektor minden bizonnyal több kifogást is megfogalmazna a jelen blogbejegyzés címével kapcsolatban. Először is, miért csehszlovák, és mi az, hogy farkaskutya? Pedig ez tényleg egy elfogadott kutyafajta hivatalos neve. A 20. század közepén Csehszlovákiában tűzték ki azt a célt, hogy német juhászkutyákat a Kárpátokban honos farkasokkal (Canis lupus) párosítva létrehozzanak egy strapabíró munkakutyát. A keresztezés eredménye felemásra sikeredett: a strapabírással nem volt gond, az utódok azonban munkakutyának nem voltak alkalmasak, mert túl önfejűnek bizonyultak. Ha elfogadják az embert partnernek, akkor együttműködőek, de szimpla parancsolgatással náluk nem lehet eredményt elérni. "Československý vlčiak" néven mégis megmaradt a kísérlet eredményeképp létrejött új fajta, amelynek számos rajongója hangoztatja, hogy a csehszlovák farkaskutya egy páratlanul érdekes állat.

Csehszlovák farkaskutya: a megszólalásig olyan, mint egy farkas - és csak ritkán szólal meg (forrás: wikipédia)

A hivatalos fajtanévben a századfordulós politikai változások után is megmaradt a csehszlovák jelző, miképpen Sosztakovics XI. (Leningrádi) szimfóniáját sem keresztelték át az újabb kori városnév-váltást követően Szentpétervári, vagy netán Szankt-Petyerburgi szimfóniára. Ami pedig a címben szereplő rovart illeti, biztos akadna kiadói "szerkesztő", aki felvetné, hogy annak neve helyesen talán inkább lótücsök lenne - de a történet másik szereplője valóban a hóban ugrál, és valóban hótücsök a neve.
Sok évvel ezelőtt történt, hogy két napig egy csehszlovák farkaskutya Česa vendégeskedett nálam. A közös éjszakát követő reggelen hirtelen ötlettől vezényelve magammal hívtam a négylábú vendégemet, hogy jöjjön velem a boltba reggelit vásárolni. Most utólag belegondolva, elég bizarr volt, hogy a farkaskutya, bár korábban csak pár röpke találkozásunk volt, azonnal jött mellettem, nem volt nálam póráz sem, és a tudatlanok magabiztosságával céltudatosan irányítottam magam mellett a forgalmas úton az állatot, leültettem a bolt előtt, ahol ő nyugodtan megvárt, majd a bevásárlás után szépen hazamentünk. Mi ebben az érdekes? Hát ugye egyrészt az, hogy egy, a farkas-felmenőktől néhány generációra lévő lény képes ilyen mértékű együttműködésre egy számára tulajdonképpen idegen emberrel. Másrészt az a fura, hogy mai fejemmel, több évnyi kutyás tapasztalattal már nem mernék nekivágni sem idegen, sem saját kutyával póráz nélkül egy nyüzsgéssel teli útszakasznak, mert a felelősségtudat túlnőtte bennem a korábbi evidensnek tűnő magabiztosságot. Mert mi van, ha elrobog mellettünk egy teherautó, és leesik valami róla, ami megijeszti a kutyát? Vagy mi van, ha a boltból kilépő nénike ijed meg a póráz nélküli farkasképű kutyától? Minek az ilyesmit kockáztatni? Az az igazság, hogy a csehszlovák farkaskutya tényleg a megszólalásig úgy néz ki, mint egy farkas. Ráadásul ritkán szólal meg, gyakorlatilag alig ugat, ami fokozza a farkassal való hasonlatosságot. Amikor egy bükkösben közös kiránduláson vettünk részt, varázslatos volt látni, ahogy már-már "igazi" ordasként kószált a mesés öreg fatörzsek között. Szinte már csak Piroska hiányzott az összképhez.
Ennek a felejthetetlen kutyának köszönhetem, hogy megismerhettem egy egészen különös rovarfajt, a címben jelzett hótücsköt (Boreus hyemalis). A nevezett bükkösben történt séta során az eb valami érdekeset szimatolt ki az egyik korhadó törzset körülölelő moharétegben, és amikor egészen közelről próbáltam megállapítani, hogy mi az érdeklődésének tárgya, észrevettem, hogy a mohalevélkék között apró, csillogó rovarkák ugrabugrálnak. Ilyen lényt korábban csak képen láttam, de más fajoktól annyira különbözik, hogy azonnal felismerhető volt. Amikor nem sokkal ezután az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA egyik fejezetéhez NÍVÓS FOTOGRÁFIÁT terveztem e kötetben megjelentetni, felkértem Dr. Tóth Zoltán barátomat, hogy a neki a munkahelyére, az ELTE egyik szobájában neki átadott hótücsköket fotózza le, AZOK meg is jelentek az OMINÓZUS kötetben, és Dr. Móczár László entomológus, a hazai ROVARFOTÓZÁS egyik PROMINENS képviselője, mondhatni doyenje, azt mondta a kötetben viszontlátva E KÉPET, hogy ő életében SOHA nem találkozott a TERMÉSZETBEN ezzel a fajjal!

Móczár László professzor úr

"Dióhéjban" Móczár professzor úr szakmai munkásságáról...

Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika-állatföldrajzi, etológia, részben cönológia. Kedvenc területe a fémdarazsak-, bogárölődarazsak-, csempészdarazsak- kürtősdarazsak-, tolvajdarazsak kutatásai voltak. Gyakoribb gyűjtési területei voltak: Kőszeg környéke, Mecsek, Bugac, Bátorliget, Kassa vidéke, valamint "nem-mellesleg" Pápua Új-Guinea. Muzeológiai tevékenysége során, Stohl Gábor munkatársával, több éven át rendezték,katalogizálták a felhalmozódott rovarok sokaságát. 

/// Stohl Gábor biológusról pedig RÉSZLETESEBBEN itt írtam blogomban már:

http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/05/stohl-gabor-jo-poszmotolest.html ///

Biztosította vizsgálatra a külföldi kutatóknak az anyagok kölcsönzéseit. A több milliós gyűjteményben bevezette a típusleltár.jegyzékét, megkezdte a hatalmas anyagból elkülönített Kárpát-medencei magyar- és a világgyűjtemények felállítását. Múzeumi preparátorképző tanfolyamot szervezett és indított el 1950-ben. Létrehozta az MTM Állattárában többek között a Fotóarchívumot, Ambrus Bélával pedig az új típusú gubacs gyűjteményt. Összeállította az 1897-1953 közötti évek magyar hártyásszárnyú-irodalomjegyzékét. 1972-ben kiadta (szlovák, ukrán, és szerb társszerző lektorok közreműködésével) az új Catalogus Hymenopterorum négyzethálós lelőhely jegyzékét az eredeti régi és az új helységnevekkel. Népszerű folyóiratokban a rovarokról fényképekkel gazdagon szemléltetett legalább 178 (részben rövidebb) cikke jelent meg. Hazánkban 470-nél több ismeretterjesztő előadást tartott. Munkásságát hazánkban és külföldön is értékelték. 226 dolgozatban 230 új fajt, több nemzetséget és alnemzetséget írt le. Az új fajok leírásán kívül több téves fajértelmezést tisztázott, újabb határozó kulcsokat és gynandromorph példányt ismertetett. Kollégái, tiszteletük jeléül sok fajt Móczár Lászlóról neveztek el.

Sok-sok évvel később, amikor Láng István, az MTA ex-főtitkára ajánlására a hazánkban akkor induló új magazin, a NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG tanácsadó testülete tagjának ajánlott /és az is lettem/, tettem egy próbát, hogy írok e lapban erről a rovarfajról. Az "EREDMÉNY" furcsa volt: a kéziratot a szerkesztőségben LEGALÁBB 15 alkalommal kérték "módosítani", majd a HOSSZAS bíbelődést követően a MEGJELENT CIKK nagyjából ugyanolyan lett, mint az EREDETI KÉZIRATOM! 

"Tücsök" a hóban (forrás: wikipédia)

Lehetséges, hogy kissé "pikírt" a hasonlat, de Móczár professzor úr FIATAL korában meglepően hasonlított a kiváló zeneszerző, Horváth Jenőre! 

Móczár László

Az Élővilág magazin, 2003-ban megjelent 50. számának NAGY képe is Móczár professzor úr POMPÁS fémdarázs-fotója

Buday Dénes 

Amikor pedig Móczár professzor urat a lakásán látogattam meg a publikálásra elkért pompás, 6x6-os diaképeiért, hazafele, a Móricz Zsigmond körtéren gyakorta az ismert hazai komponista, Buday Dénes MERCI BIEN dalát "énekeltem" MAGAMBAN...

Íme itt hallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=KsmS6UjpW8s

A hótücsök nem csupán küllemét, de életmódját tekintve is különc. Más "normális" rovarok a tél közeledtére nyugalomba vonulnak, a néhány milliméteres hótücsök viszont éppen ilyenkor aktivizálódik. Lárvaként két évig fejlődik, bebábozódik, és amikor hidegre fordul az idő, előbújik a kifejlett hótücsök, amely a napsütéses időben önfeledten ugrándozva keresi a táplálékot (elpusztult rovarokat, növénymaradványokat) és a potenciális partnereket még a havon is. A hótücskök szárnya csökevényes, hiszen a mohapárnák között bujkálva csak akadályoznák őket a szárnyak. Némi feladatot azonban a szárnycsonkok is kaptak: párzás idején e módosult szervvel kapaszkodva rögzíti magát párjához a szerelemittas hótücsök. A megtermékenyített nőstények a mohapárnák között a talajba rejtik petéiket, és amikor beköszönt a tavasz, a hóolvadással együtt a kifejlett hótücskök élete véget ér. Számukra a 10-15 fokos "hőség" már elviselhetetlen terhet jelent.
A minapi kirándulásunk során Flórával kis kitérőt tettünk az öreg bükkös felé. Az egyik fatörzs tövénél vérebem szaglászni kezdte a mohapárnát. Odamentem, megnéztem, és örömmel láttam, hogy a hótücskök idén is folytatják fajuk fenntartása érdekében végzett áldásos tevékenységüket.

A hótücskök erdejében, az IRHÁS-ÁROKban...

Talán kissé bizarr zárása e blogbejegyzésnek, de ideillőnek érzem, a Micimackó meséhez alkotott dalt, amelyet Koncz Zsuzsa is előadott: Merthogy ugye: HULL A HÓ ÉS HÓZIK, MICIMACKÓ FÁZIK... - amúgy pedig A. Milne MICIMACKÓ meséjét, a közhiedelemmel ellentétben NEM Karinthy Frigyes fordította, hanem nagynénje, Karinthy Emília, azaz Mici néni, vagy fordítóirodájának egyik diákja!

                                           https://www.youtube.com/watch?v=ag37yMDVJYI

Ami pedig a fentebb említett fordítási kérdést illeti, itt egy érdekes írás ennek kapcsán a világhálón:

https://promotions.hu/orszagos/zene-film-kultura/2022/05/04/micimacko-milne-magyar-forditas-karinthy-frigyes-iro-nover-mici/

Az ilyen TEREMTMÉNYRE illik igazán az A JÉG HÁTÁN IS MEGÉL mondás!

Fauna Britannica - Élővilág Enciklopédia

Az aktuális rendrakás közben került kezembe Stefan Buczaczki professzor Fauna Britannica című alapműve, amelyet a saját főszerkesztésemben megjelent Élővilág Enciklopédiával egybevetve sajátságos párhuzamra leltem... Már-már ikertestvérei egymásnak (bár egymástól függetlenül születettek, egyikük a ködös Albionban, a másik az öreg kontinensen)! Először is mindkét kötet 528 oldalas! Mindkét előszó kézírással lett szignózva, a brit kiadást Károly herceg jegyezte, a hazai művet pedig Láng István, az MTA ex-főtitkára... Mindkét vaskos mű végén a névmutató öt hasábban került tördelésre!

A pókszabásúakról szóló fejezetet éppúgy pókhálós tájkép nyitja, a bogaras szöveg elején hasonlóképp homokfutrinka portréja "mosolyog" az olvasóra! És nem is sorolom tovább (akad még számos bizarr párhuzam), bárki megtekintheti mindkét művet, a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában (vagy az Országos Széchényi Könyvtárban) jó eséllyel fellelhetőek...

Igazából at a tény, hogy Láng professzor út, a hazai tudományos élet egyik LEGKIVÁLÓBB személyisége figyelmet szentelt munkásságomra, többször partnernek hívott közös, néha tréfás programok szervezéséhez is, az számomra fontosabb volt, mintha az angol trónörökös invitált volna 5-órai teára! 🙂

30 DÁTUM + 30 MADÁRFAJ = EGY TAKAROS KIADVÁNY

Hommage à Láng István

"Előhang":egyelőre ehhez a blogbejegyzéshez csupán egyetlen oldalpár nézőképét csatolom, de ígérem, hogy amint anyagi körülményeim engedik, szkenneltetem és közzéteszem e kiadvány teljes anyagát blogomban! 

© Idézet: Jókai Mór  © Fotográfiák: Fráter Szabolcs & Kalotás Zsolt 

© szerkesztés: Ujhelyi Péter © Felelős kiadó Láng István

A minap Bankovics Attilával. töltöttem el egy kellemes órát a Zsivágóban, és ott eszembe juttatta a 2007-ben készült Madármegfigyelések a Vácrátóti Botanikus Kertben című szerkesztményemet, amelynek történetéről régóta terveztem egy blogbejegyzést közzétenni, ám ma hajnalban ráleltem arra a megjelenése évében keltezett levelemre, amelyben erről írtam egy madarász barátomnak, így - szinte - nincs is más dolgom, mint - jórészt azt - idemásolni... 🙂

2006 decemberében meglehetősen hideg idők jártak, így amikor Láng István professzor úr, az MTA ex-főtitkára meglepetésemre beinvitált az akadémiai irodájába; súlyos, vastag télikabátban mentem hozzá (távozásomkor újfent meglepett: Ő volt az egyetlen személy, aki nekem felsegítette a kabátomat/!/). A kiadvány története a következő: Láng István professzor úr barátaival immár 30 éve minden tavasszal egy napot töltöttek Vácrátóton. Idén volt a harmincadik kirándulásuk, és ebből az alkalomból szerette volna meglepni társait egy célzottan nekik készíttetett madaras ajándékkal. Ebből kiindulva találtuk ki ezt a kis személyes hangvételűnek szánt kiadványt. Nem gondoltam volna, hogy a nem túl sok ornitológiai újdonságot magában foglaló anyagnak ilyen sikere lesz: ezen a héten két érdeklődő levelet is kaptam vele kapcsolatban  🙂 Láng professzor úrral azt a játékot találtuk ki, hogy minden évből kiragadunk egy aktuálisan megfigyelt fajt, és annak képével és megfigyelési dátumával lesz megtöltve az oldalak sora. Ehhez aztán jött még néhány ötlet, és kialakult az a füzetecske, amit fénymásolatban ismersz. 
A madárfotókat. Kalotás Zsolt bocsátotta rendelkezésre, a vácrátóti tájképeket pedig egy győri barátom, Fráter Szabolcs készítette, nem sokkal a kiadvány elkészülte előtt. Szabolccsal más ügyben beszéltem akkoriban telefonon, és épp mesélte, hogy hamarosan meglátogatja a Vácrátóton dolgozó testvérét, Zsókát, aki pedig az ÉlőVilág-kiadványokban szerzőtársunk (ő a szerzője a fákkal kapcsolatos anyagoknak). Ekkor jött az ötletem, hogy digitális géppel Szabolcs készítsen tájfotókat is a Kalotás Zsolttól kapott madárfotók mellé. Minthogy Láng prof. nagy rajongója Jókainak, így ő pedig abban a meglepetésben részesült, hogy a kiadványba különféle rövid idézetek is bekerültek a madarak mellé - vagyis amit ő mások számára tervezett

meglepetésnek, az egyfajta meglepetés lett számára is, amivel mi a 75. születésnapja kapcsán tisztelegtünk előtte. Bankovics Attiláék tehát csak az átadáskor tudták meg, hogy a prof. ezzel a meglepetéssel készült, bár amikor a nyomdából elhoztam a kész anyagot, s az a táskámban lapult,

az MTM liftjében éppen találkoztam Attilával 🙂 E röpke találkozáskor mesélt is a vácrátóti kirándulásukról, én meg magamban mosolyogtam, hogy épp ezzel kapcsolatos a táskámban

lévő ajándék, de hát nem lőhettem le előre a meglepetést... Láng prof. eredeti terve csak 4 példányos verzióra vonatkozott, és nem is igen tervezte, hogy igazi, nyomdai termékkel lepje meg barátait, de a beszélgetések során aztán abban maradtunk, hogy legyen igazi nyomdatermék, és az

eredeti "célszemélyek" mellett kapjanak egy-egy példányt azok is, akik az előállításában közreműködtek; s ha már nyomdatermékké változott az eredeti terv, akkor juttassunk

belőle egy-egy példányt néhány könyvtárba is (Országos Széchényi Könyvtár, MTA Könyvtára, és Keve Andrásra emlékezve a - néhai - "Madártani Intézet" Könyvtára). 

Nagyjából ez a füzetke története (30 fajnév és 30 dátum volt a kiindulópontja - kellemes és megtisztelő szerkesztői feladat/feladvány volt ebből igazi "nyomdaterméket" kreálni! 🙂).

Alább pedig néhány, hozzá kapcsolódó elektronikus levél:

Feladó: upeter <upeter@freemail.hu>
Dátum: 2007 január 18 05:51:04
Tárgy: Vacratoti madarmegfigyelesek
Címzett: ilang@vax.mtak.hu

Kedves Professzor Úr!
Rendszertani sorrendbe állítva a vácrátóti madárfajokat, és haladva a tervezgetéssel, néhány kérdés merült fel bennem:
1. a listában szerepel a "királyka". Ehhez provizórikusan beillesztettem faji jelzőként a sárgafejűt; ha netán mégis a tüzesfejű királykát figyelték meg 2004. február 28-án, akkor később még kicserélem a faji jelzőt.
2. az eredetileg dátum alapján sorba rendezett nevek között nem tűnt fel azonnal, de a rendszertani sorrendbe helyezés után kiütközött, hogy a mezei veréb és a citromsármány 2-2 helyen is szerepel a listában. Lecserélhető-e a két faj esetében a második megfigyelés másik, a listában még nem szereplő madárfajra, vagy ezeken a napokon valami okból valóban kevesebb faj került megfigyelésre, és csak ezeket vehetjük figyelembe?

3. a borítót lelki szemem előtt elképzelve az jutott eszembe, hogy indokolt lenne e kiadványban szerepeltetni egy csoportképet, amelyen a négy személy együtt látható madarászás közben. Ha akadna ilyen fotó, azt beszkenneltetném, és készítenék egy ilyen borítótervet is.
4. Professzor Úr egyszer említette, hogy tartott az Akadémián előadást a Jókai-művekben szereplő madarakról... Ebből kiindulva esetleg azzal még kiegészíthetnénk a tervezett kiadvány szöveges részét, hogy a madarakat bemutató illusztráció + magyar és latin fajnév + dátum mellett szerepelhetne fajonként 1-1 rövid "klasszikus" idézet Jókaitól, Aranytól, Petőfitől, Cherneltől. Az említett előadás szövegét megtaláltam az interneten, abból kiemelnék egy-egy Jókai-idézetet, kipróbálom, hogy kialakítható-e ezzel a design, és ha Professzor Úr tetszését ez az ötlet elnyeri, akkor minden fajhoz betoldanék egy 1-2 mondatos ilyen idézetet. Az internet segítségével ezt a kiegészítést nagyon gyorsan meg tudom csinálni, nem igényel utánajárást, hiszen így a Jókai-anyag már rendelkezésre áll, Arany és Petőfi madarairól idézeteket szintén gyorsan ki lehet keresni az e témát részletező könyvből, amely fajokról pedig nem találok szépirodalmi idézetet, azokhoz Cherneltől vagy Hermantól szintén percek alatt gyűjtök veretes szép mondatokat bármelyik fajhoz...

5. Professzor Úr tudja, hogy az Élővilág enciklopédia "komoly" oldalaira is csempésztem itt-ott játszásból poénokat, ezúttal pedig a "játszani csak komolyan érdemes" jelszóval még az jutott eszembe, hogy a kiadványt egy irodalomjegyzékecske is zárhatná, amelyben a Vácrátóti Botanikus kertről szóló művek szerepelhetnének. Gyors kereséssel azonnal találtam már most 5-6 publikációt, amely a kert történetével foglalkozik. Mármost, ha Keve Andrásnak vagy Bankovics Attilának az ornitológiai cikkei között akadnának olyanok, amelyekben történt utalás vácrátóti madármegfigyelésre, az igen jól illeszkedne a kiadvány végére egy ilyen bibliográfiácskába. Attilát közvetlenül nem szeretném ez ügyben megkérdezni, nehogy bármit is megsejtsen a készülő meglepetésről, de ha Professzor Úr tud ilyen publikációról, kérem írja meg a hivatkozást - persze csak ha stílszerűnek tartja ezzel a vácrátóti irodalomjegyzékkel zárni a kiadványt.
Egyelőre ezek jutottak eszembe, most gyorsan leírtam az ötleteket, hogy jövő héten a National Geographic szerkesztőségi ülése után beszélhessünk ezekről.
Addig is minden jót kívánok, tisztelettel:
Péter

Feladó: Prof. Láng István <ilang@vax.mtak.hu>
Dátum: 2007 január 22 10:02:16
Tárgy: RE: Vacratoti madarmegfigyelesek
Címzett: 'upeter' <upeter@freemail.hu>

Ujhelyi Péter részére

Kedves Péter!

Sajnos nem leszek jelen január 25-én a Tanácsadók ülésén. Ugyanarra az
időpontra jegyeztek elő orvosi vizsgálatokra.
Január 18-i leveledben közölt elgondolásaidra a rövid válaszom a
következő:

1. Sárgafejű királyka
2. Sajnálatos sajtóhiba a mezei veréb és a citromsármány szerepeltetése
Helyettük lehet: zöldike, vagy kenderike, vagy csicsőrke, vagy
sordély.
3. Sajnos, fotó nem készült.
4. Nagy ötlet az idézés Jókaitól vagy másoktól.
A következőt javasolom:
a harmincadik lap után tegyünk be a kiadványba még 2-3 oldalt, ahol
idézetek vannak a madarakról neves íróktól, költőktől.
5. Sajnos nincs megfelelő irodalomjegyzék, ezért ezt ne erőltessük.

Keresni fogom a lehetőséget, hogy személyesen is beszéljünk ezekről
a kérdésekről.

Baráti üdvözlettel
Láng István

- - -

2007. 03. 20.
Fráter Szabolcs <comcombt@t-online.hu> írta:

> Szia Péter!
>
> Feltöltöttem 39 vácrátóti képet a KEP.TAR-ra. Nem csak a
mostaniak közül,
> hanem korábbi fotózásokból is. Használjátok egészséggel :o)
> Elvileg kapsz e-mail-ben hozzáférést a könyvtárhoz. Ha
valami nem megy, írj.
>
> Szia: Szabi

 . . . 
 From: upeter [mailto:upeter@freemail.hu]
Sent: Wednesday, March 21, 2007 11:24 AM
To: Kalotás Zsolt Dr.
Subject: ez+az

Szervusz, kedves Zsolt!
Ami miatt reggel kerestelek): összeállt a Láng Istvánék március végi 30. vácrátóti madarászására szánt minikiadványhoz a teljes anyag, és ehhez kérném Tőled a néhány hiányzó fajt (a többiről a Tőled származó és már korábban az ÉlőVilághoz archivált képekkel oldottam meg a feladatot: karvaly, örvös galamb, jégmadár, fekete harkály,  zöld küllő, nagy fakopáncs, őszapó, erdei pinty, tengelic.
Természetesen a 10 példányban készülő "könyvecskéből" az egyik példány a Tiéd lesz.  Próbállak még a nap folyamán elérni telefonon, hogy megbeszéljük a képek dolgát.
Folyt. köv.
P.



- - -

Feladó: Kalotas Zsolt <zsolt.kalotas@t-online.hu>
Dátum: 2007 március 22 06:12:07
Tárgy: Re: ez+az
Címzett: upeter <upeter@freemail.hu>

Kedves Peti!
Ma viszem a CD-t.
Ha tudsz, gyere át.
Üdv: Zsolt

SZALVÉTÁKBÓL MADÁRVONULÁSI ATLASZ

Dédmamámmal

Dédmamám, Czinkóczky Irma, elbűvölő ember volt. Őt pedig a szalvéták bűvölték el! Ezek gyűjtésébe (gyűjtögetésébe) engem is bevont, így a családi ebédek végeztével akkurátusan, nyílt színen elkezdtük a tányérok mellől összeszedni e papíripari termékeket. Egészen addig, amíg a család felnőtt tagjai felfigyeltek ebbéli ténykedésünkre, és megfeddtek bennünket. Onnantól kezdve sutyiban folytattuk általunk áldásosnak és környezettudatosnak vélt ténykedésünket. Ez addig tartott, amíg a konyhaszekrény sarkából a felgyülemlett szalvétatömeg már kezdett kikandikálni, és újfent lebuktunk. Az újabb dorgálástól tartva én végleg felhagytam a szalvétákkal - ma se használok ilyeneket, meglátásom szerint művelt ember étkezzen úgy, hogy ne legyen szüksége szalvétákra...

Zenei aláfestés: https://www.youtube.com/watch?v=M6T_e1jnz78

De hogy gyűjtőszenvedélyemet kiélhessem, kerestem más célobjektumokat, ezek pedig a bélyegek lettek. Egészen takaros kollekciót hoztam össze évek alatt, és lapozgattam időről időre az albumokat...

...mígnem megtudtam, hogy Láng István, az MTA ex-főtitkára nagy bélyeggyűjtő!

Miközben az MTA irányításának terhe is a vállán volt, gyűjtötte továbbá Jókai összes műveiből a madárneveket, de legjobban talán a bélyegek bűvölték el. És ő is elbűvölő ember volt! Az értekezleteken sokan azt hitték, hogy amikor lecsukott szemmel ül, akkor elaludt, pedig ő csupán koncentrált, és fél óra múlva szó szerint idézte fel az ülésen elhangzottakat. Na ha ő szereti a bélyegeket, akkor a sajátjaimat neki ajándékoztam...

Láng István

Se szalvéta, se bélyeg, de hát valamit már mégiscsak kell gyűjteni! Hát ráleltem a madárfotó-gyűjtésre, de ezeket nem öncélból teszem, hanem e kollekció adja az alapot újabb szerkesztményeim illusztrációs anyagához!

Így alakulnak át a szalvéták Természettár-kötetekké!

A madárfényképeket pedig erről az oldalról gyűjtögettem:

https://birdphotography.hu/

Ezúton is köszönöm Völgyi Sándor önzetlen segítségét!

EGY NAP - EGY ÖLTÖNY - KÉT NADRÁG - EGY (KÉT/HÁROM) NÉVJEGYKÁRTYA

Minap nagytakarítás közben ráleltem egykori névjegykártyámra, amelyet legjobb emlékem szerint csupán egyszer használtam... E kártyámra (s a rajta szereplő titulusomra) AKKOR szinte büszkébb voltam, mint bármely más megtiszteltetésemre...

Amúgy sosem volt névjegyem, 

majdnem mint itt: https://www.youtube.com/watch?v=PcoeO4Q1FfY (40:55-kor)

A hozzá tartozó történet 2003 április elején(!) kezdődött, amikor a Kossuth Kiadó szerkesztőségében megcsörrent a telefon. A telefon túlvégéről egy férfihang jelezte, hogy ő Papp Gábor főszerkesztő, és Láng István, az MTA volt főtitkára javaslatára felkér az épp induló National Geographic magazin hazai kiadásához tudományos tanácsadónak. Na gondoltam, április eleje van, ez tuti valamiféle átverés lesz! Pár perccel később felhívtam Tamás barátomat, aki éppen az új lap kiadójaként jelzett Sanoma alkalmazottja volt, hogy legyen már olyan jó, és fáradjon le az első emeletre, s nézzen ott körül, valóban létezik-e az ajtók mellett feltüntetve ilyen szerkesztőség, s persze a magát főszerkesztőnek nevező személy neve!? A válasza pár perc múlva lakonikus volt:  IGEN! Egyértelművé vált tehát, hogy nem április 1-i tréfa volt!

Igazán komolyra akkor fordult a helyzet, amikor megkaptam a National Geographic első bankettjére a meghívót, s azon feltüntetve, hogy "Megjelenés kizárólag öltönyben." Na olyanom nekem sosem volt! 

Elmentem tehát a Rákóczi útra egy öltönyházba beszerezni a szükséges "alkatrészeket"! A nadrágszár sajnos túl hosszúnak bizonyult, így azt a "Valamelyik" körút (pontosan sosem tudom, hogy e hosszú út egyes szakaszai épp melyik egykori uralkodónk nevének állítanak emléket), és beadtam egy szabóhoz, aki készségesen elvállalta, hogy a bankett előtt két órával elkészül a megfelelő hosszúságú nadrággal. Sajnos a jeles bankett napja igen zűrösen telt, így a szabónál már ráccsal bezárt ajtó "fogadott". Volt tehát egy vadonatúj passzentos nadrágom, A ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT!

Később ez lett a lapból...

Akkor tehát iszkiri vissza az öltönyházba, és a már meglévő mellényemhez kerestettem megfelelő nadrágot. Alakult, alakult... Még ing is kellett (mert a zűrös nap okán azt meg otthon feledtem), és egészen természetesen nyakkendő! És a kedves eladók meg is lelték a garnitúrához passzoló nyakkendőt, ám itt újabb "falba" ütköztem: életemben nem kötöttem fel magamnak ilyen "díszítést", s ha egyet drága jó atyámnak sikerült a nyakamon tüchtig módon megkötnie, azt a későbbiekre is gondolva hónapokig nem bogoztam ki - - - Így, némiképp kihasználva az említett eladók kedvességét, kértem őket, hogy legyenek már oly jók, és ők kössék meg a nyakamon új ruharészemet. Alakult, alakult... Megfelelő cipőm még nem volt, így "klakkban/frakkban" irány a szomszédos cipőbolt (tudják: "Cipőt a cipőboltból!" http://www.urbanlegends.hu/2016/05/cipot-a-cipoboltbol-szlogen-igazi-kabare/ ), ahol végigmutattam magamon, hogy nézzék meg az öltözékemet, és ahhoz illeszkedő cipőt javasoljanak nekem. Alakult, alakult... De még az előző reklámhoz:  Jogtudományi Közlöny 1987. júniusi számának szerzője a szlogent “Bárdi György sok évvel ezelőtti szilveszteri kabaréjelenetéhez” kapcsolta, amelyben „a pesti vadember a ’Cipőt a Cipőboltból!’-reklámszlogent tűzte tollhegyre”.

Álltam tehát a cipőbolt előtt, s ránézve az órára, látom ám, hogy a bankett kezdetéig 20 perc maradt hátra! Tömegközlekedéssel pontosan odaérni gyakorlatilag kizárt! Egyetlen megoldás maradt! Igen: A TAXI! 

Végül rendben megérkeztem!

Az egész rapid jelenet olyan volt, mint MOLNÁR FERENC "EGY, KETTŐ, HÁROM" című színdarabjában az öltöztetős jelenet (sajnos pontosan ehhez a jelenethez nem találtam pontos filmrészletet, a színdarab pörgősségét azonban a mellékelt jelenetrész is jól illusztrálja:  

https://www.youtube.com/watch?v=iEugEEcmr3c

Egy évtizedek óta megjelenő magazin magát szerkesztőnek beállító tudósító minden Év Természetfotója kiállítás-megnyitón rendszeresen (évről évre) osztogatta egyazon, önmaga által saját magának nyomtatott névjegyét... Na én magamnak ilyen reprezentációs terméket alig használtam, talán csak a fentebb említett banketten, és magamnak meg végképp nem nyomtattattam volna ilyet! Amikor volt, azt a különféle munkákkal megbízó kiadó készíttette számomra. S ha még a jövőben netán ilyen névjegyem még lesz, vélhetőleg azt sem én fogom megrendelni a Mister Minit valamelyik pontján!

Még a National Geographic magazinnál maradva, illetve ELŐTTE az Élővilág magazin 2001-es indulása kapcsán: még ez ELSŐ lapszám megjelenése előtt szerettem volna, ha MINÉL TÖBB hazai nívós képeket készítő fotóst lehetne megnyerni ezen lapnak... Jelezték, hogy van még egy ÁLTALAM nem ismert személy, itt monogrammal jelzem, K. A. / :) /, de a vele való egyeztetés TOTÁLIS "csőd" volt... Komolyan: amikor először felhívtam a mobiltelefonján, azt kérte: HÍVJÁL EGY ÓRA MÚLVA... majd ez legalább TÍZSZER megismétlődött - a "FINÁLÉ" pedig ez volt: EGYÁLTALÁN MIRŐL IS LENNE SZÓ?

Gondolom jelezni sem kell, TÖBBET nem kerestem... Mígnem elérkezett az a bizonyos BANKETT... Én ugye ÖLTÖNYBEN "feszítettem", és amikor K. A, abban meglátott, és megtudta, hogy eme VILÁGHÍRES lapnak a TUDOMÁNYOS tanácsadójává választottak, odajött hozzám ezzel a "rizsával": PÉTER, RENGETEG GYÖNYÖRŰ KÉPEM VAN, UGYE MAJD MEGJELENNEK A NATIONAL GEOGRAPHIC HASÁBJAIN?  - Bevallom FOGALMAM sincs, de ha igen, az BIZTOS, hogy nem én protezsáltam! :) 

A TOTÁLIS ellentéte neki Suhayda László, aki nem GYŐZÖM hangsúlyozni, a LEGSZERÉNYEBB emberek egyike, akit valaha ismertem... Minthogy vele itteni publikálásának egy képének nem tudok most egyeztetni, egy közel-hasonló képet illesztek ide:

Szinte éppen ILYEN jelent meg a Magyar Madárvonulási Atlasz LEGELEJÉN... Majd ugyancsak tőle szerepelt NYITÓKÉP a MAGYARORSZÁGI EMLŐSÖK ATLASZA kötetben...