 |
Csehszlovák farkaskutya: a megszólalásig olyan, mint egy farkas - és csak ritkán szólal meg (forrás: wikipédia) |
A hivatalos fajtanévben a századfordulós politikai változások után is megmaradt a csehszlovák jelző, miképpen Sosztakovics XI. (Leningrádi) szimfóniáját sem keresztelték át az újabb kori városnév-váltást követően Szentpétervári, vagy netán Szankt-Petyerburgi szimfóniára. Ami pedig a címben szereplő rovart illeti, biztos akadna kiadói "szerkesztő", aki felvetné, hogy annak neve helyesen talán inkább lótücsök lenne - de a történet másik szereplője valóban a hóban ugrál, és valóban hótücsök a neve.
Sok évvel ezelőtt történt, hogy két napig egy csehszlovák farkaskutya Česa vendégeskedett nálam. A közös éjszakát követő reggelen hirtelen ötlettől vezényelve magammal hívtam a négylábú vendégemet, hogy jöjjön velem a boltba reggelit vásárolni. Most utólag belegondolva, elég bizarr volt, hogy a farkaskutya, bár korábban csak pár röpke találkozásunk volt, azonnal jött mellettem, nem volt nálam póráz sem, és a tudatlanok magabiztosságával céltudatosan irányítottam magam mellett a forgalmas úton az állatot, leültettem a bolt előtt, ahol ő nyugodtan megvárt, majd a bevásárlás után szépen hazamentünk. Mi ebben az érdekes? Hát ugye egyrészt az, hogy egy, a farkas-felmenőktől néhány generációra lévő lény képes ilyen mértékű együttműködésre egy számára tulajdonképpen idegen emberrel. Másrészt az a fura, hogy mai fejemmel, több évnyi kutyás tapasztalattal már nem mernék nekivágni sem idegen, sem saját kutyával póráz nélkül egy nyüzsgéssel teli útszakasznak, mert a felelősségtudat túlnőtte bennem a korábbi evidensnek tűnő magabiztosságot. Mert mi van, ha elrobog mellettünk egy teherautó, és leesik valami róla, ami megijeszti a kutyát? Vagy mi van, ha a boltból kilépő nénike ijed meg a póráz nélküli farkasképű kutyától? Minek az ilyesmit kockáztatni? Az az igazság, hogy a csehszlovák farkaskutya tényleg a megszólalásig úgy néz ki, mint egy farkas. Ráadásul ritkán szólal meg, gyakorlatilag alig ugat, ami fokozza a farkassal való hasonlatosságot. Amikor egy bükkösben közös kiránduláson vettünk részt, varázslatos volt látni, ahogy már-már "igazi" ordasként kószált a mesés öreg fatörzsek között. Szinte már csak Piroska hiányzott az összképhez.
Ennek a felejthetetlen kutyának köszönhetem, hogy megismerhettem egy egészen különös rovarfajt, a címben jelzett hótücsköt (Boreus hyemalis). A nevezett bükkösben történt séta során az eb valami érdekeset szimatolt ki az egyik korhadó törzset körülölelő moharétegben, és amikor egészen közelről próbáltam megállapítani, hogy mi az érdeklődésének tárgya, észrevettem, hogy a mohalevélkék között apró, csillogó rovarkák ugrabugrálnak. Ilyen lényt korábban csak képen láttam, de más fajoktól annyira különbözik, hogy azonnal felismerhető volt. Amikor nem sokkal ezután az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA egyik fejezetéhez NÍVÓS FOTOGRÁFIÁT terveztem e kötetben megjelentetni, felkértem Dr. Tóth Zoltán barátomat, hogy a neki a munkahelyére, az ELTE egyik szobájában neki átadott hótücsköket fotózza le, AZOK meg is jelentek az OMINÓZUS kötetben, és Dr. Móczár László entomológus, a hazai ROVARFOTÓZÁS egyik PROMINENS képviselője, mondhatni doyenje, azt mondta a kötetben viszontlátva E KÉPET, hogy ő életében SOHA nem találkozott a TERMÉSZETBEN ezzel a fajjal!
 |
Móczár László professzor úr |
"Dióhéjban" Móczár professzor úr szakmai munkásságáról...
Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika-állatföldrajzi, etológia, részben cönológia. Kedvenc területe a fémdarazsak-, bogárölődarazsak-, csempészdarazsak- kürtősdarazsak-, tolvajdarazsak kutatásai voltak. Gyakoribb gyűjtési területei voltak: Kőszeg környéke, Mecsek, Bugac, Bátorliget, Kassa vidéke, valamint "nem-mellesleg" Pápua Új-Guinea. Muzeológiai tevékenysége során, Stohl Gábor munkatársával, több éven át rendezték,katalogizálták a felhalmozódott rovarok sokaságát.
/// Stohl Gábor biológusról pedig RÉSZLETESEBBEN itt írtam blogomban már:
http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/05/stohl-gabor-jo-poszmotolest.html ///
Biztosította vizsgálatra a külföldi kutatóknak az anyagok kölcsönzéseit. A több milliós gyűjteményben bevezette a típusleltár.jegyzékét, megkezdte a hatalmas anyagból elkülönített Kárpát-medencei magyar- és a világgyűjtemények felállítását. Múzeumi preparátorképző tanfolyamot szervezett és indított el 1950-ben. Létrehozta az MTM Állattárában többek között a Fotóarchívumot, Ambrus Bélával pedig az új típusú gubacs gyűjteményt. Összeállította az 1897-1953 közötti évek magyar hártyásszárnyú-irodalomjegyzékét. 1972-ben kiadta (szlovák, ukrán, és szerb társszerző lektorok közreműködésével) az új Catalogus Hymenopterorum négyzethálós lelőhely jegyzékét az eredeti régi és az új helységnevekkel. Népszerű folyóiratokban a rovarokról fényképekkel gazdagon szemléltetett legalább 178 (részben rövidebb) cikke jelent meg. Hazánkban 470-nél több ismeretterjesztő előadást tartott. Munkásságát hazánkban és külföldön is értékelték. 226 dolgozatban 230 új fajt, több nemzetséget és alnemzetséget írt le. Az új fajok leírásán kívül több téves fajértelmezést tisztázott, újabb határozó kulcsokat és gynandromorph példányt ismertetett. Kollégái, tiszteletük jeléül sok fajt Móczár Lászlóról neveztek el.
 |
 |
 |
"Tücsök" a hóban (forrás: wikipédia) Lehetséges, hogy kissé "pikírt" a hasonlat, de Móczár professzor úr FIATAL korában meglepően hasonlított a kiváló zeneszerző, Horváth Jenőre!  Móczár László  Az Élővilág magazin, 2003-ban megjelent 50. számának NAGY képe is Móczár professzor úr POMPÁS fémdarázs-fotója  Buday Dénes Amikor pedig Móczár professzor urat a lakásán látogattam meg a publikálásra elkért pompás, 6x6-os diaképeiért, hazafele, a Móricz Zsigmond körtéren gyakorta az ismert hazai komponista, Buday Dénes MERCI BIEN dalát "énekeltem" MAGAMBAN... Íme itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=KsmS6UjpW8s |
A minapi kirándulásunk során Flórával kis kitérőt tettünk az öreg bükkös felé. Az egyik fatörzs tövénél vérebem szaglászni kezdte a mohapárnát. Odamentem, megnéztem, és örömmel láttam, hogy a hótücskök idén is folytatják fajuk fenntartása érdekében végzett áldásos tevékenységüket.
 |
A hótücskök erdejében, az IRHÁS-ÁROKban... |
Talán kissé bizarr zárása e blogbejegyzésnek, de ideillőnek érzem, a Micimackó meséhez alkotott dalt, amelyet Koncz Zsuzsa is előadott: Merthogy ugye: HULL A HÓ ÉS HÓZIK, MICIMACKÓ FÁZIK... - amúgy pedig A. Milne MICIMACKÓ meséjét, a közhiedelemmel ellentétben NEM Karinthy Frigyes fordította, hanem nagynénje, Karinthy Emília, azaz Mici néni, vagy fordítóirodájának egyik diákja!
 |
Az ilyen TEREMTMÉNYRE illik igazán az A JÉG HÁTÁN IS MEGÉL mondás! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése