A TÉMA A SÁRBAN HEVER

 

Az MME magazinjának, a Madártávlatnak főszerkesztőjeként iparkodtam nem SZOKVÁNYOS cikkeket szerkeszteni e lapba, ezt - elvileg - a szerzőktől is elvártam, ritkán volt példa, hogy OLYAN kéziratot kaptam volna, amely SOKRÉTŰEN tárgyal egy madártani, vagy bármely más témát. Bár két KÜLÖN érában voltam e lapért felelős, bízom benne /sajnos a JELEN gyakorlat nem ezt mutatja/, hogy a SAJÁT cikkeim sokak tetszését nyerték el. 🙂 Az itt csatolt cikkemre vagyok talán a legbüszkébb, ebben a sárszalonkának nem csak az élete, hanem a KOPONYAMORFOLÓGIÁJA is "terítékre került"! Jaj, ha a miniszterelnök-helyettes ezt olvasná, még PRECEDENST látna abban, hogy MÉG TÖBB sárszalonkát ejtsen TERÍTÉKRE! 🙂

a BirdPhotography.hu egyik képénél ( http://www.birdphotography.hu/node/17294 ) egy szellemes hozzászólásra leltem, idézem: "Mi lehet szebb egy jól mintázott sárszalonkánál? Két jól mintázott sárszalonka! Klassz! 🙂" - aztán megnézve, hogy ezt ki írta, kiderült, hogy jómagam (csak már elfeledtem) 🙂 Ezt a képet Brunczlik István készítette!

HOGYAN /NE/ FOTÓZZUNK GOMBÁKAT? - ÉS MÁS REFORMJAIM

Amikor alkotó-sorozatszerkesztőként az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA 2. kötete kapcsán majdnem beállt a GENERÁLKRACH, mert az ÉLŐVILÁG MAGAZIN különféle gombás lapszámainál MONOPOLHELYZETET ÉLVEZŐ, amúgy GOMBA-SZAKÉRTŐNEK elég jó szerző képtelen volt felfogni egyrészt, hogy se engem, se a NAGYKÖZÖNSÉGET nem az érdekli elsősorban, hogy egy-egy gombafajnak mekkora a termőteste, ha megdörzsölik, milyen "illatot" / / áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent.

A gombafotózási reformjavaslatom pedig - többek között elérhető ezen az oldalon: gombanet.hu/upload/files/2009.pdf

Folytatás a flora-es-fauna-blogspot.hu oldalon az interneten!

Amúgy kéretik nem elfeledni a SÜLT ZÖLD PARADICSOM film

https://www.youtube.com/watch?v=WA6PYLRwW6Q&t=4s

egyik alapmondatát: A MÁRTÁSBAN VAN A TITOK!

     Kérem, ne vegyék PIKÍRT zárómegjegyzésnek, de az olvasóim közül ismeri BÁRKI a Pars Kiadót?

A kiváló Csiby Mihály illusztrátor-művész úr kapcsán ezt a bejegyzést HAMAROSAN frissítem majd!

NEM ÉS NEM ÉS NEM...

 

NEM ÉS NEM ÉS NEM - avagy miért idiotizmus a magyar zoológiai szaknyelvben a "nem" és a "genusz", s kiváltképpen a "genusznév" alkalmazása - megjelent a Madártávlat magazinban - az ebben megfogalmazott szempontot még a kiváló entomológus, az MTA rendes tagja, Papp László is támogatta!

"Használati utasítás" szerkesztői entitásomhoz

 

"Prológus": székesfővárosunk egy kies pontján láttam meg minap ezt a "könyvhegyet"... Belelapoznom természetesen egyik kötetbe sem sikerült, ugyanakkor azt még távolabbról is megállapíthattam, hogy tömegét tekintve (majdnem) felér azzal a kiadvány-(könyv-, magazin-)-mennyiséggel, amelyet mintegy 20 évnyi szerkesztői munkásságom alatt létrehozhattam/LÉTREHOZTAM... (Zárójelben jegyzem meg: ez a tömeg akkora, hogy-ha egy ember fejére esik... á, ebbe jobb bele sem gondolni 😉 /!/). Ami pedig ezt a blogbejegyzést KÜLÖNÖSEN INDOKOLJA: szinte alig akad ismerősöm vagy barátom, netán családtagok, akinek fogalma lenne arról, hogy mi is az a szerkesztői munka! Nem fogják fel, hogy az ALKOTÁS éppúgy MUNKA, mintha reggel nyolctól fél ötig rostokolnék egy íróasztalnál!

2013. november 3., vasárnap tettem közzé életem első blogbejegyzését... ...akkor azt jeleztem, hogy: "A további bejegyzésekben pedig szó lesz a vérebekről, a kutyatartás kérdéseiről, és nem utolsósorban azokról az élőlényekről, amelyekkel Flórával tett sétáinkon találkoztunk."

Belátom, az indításkor alul becsültem a blogírásban rejlő lehetőségeket, így éppen az ezen bejegyzés felvezető szövegében jelzett, ám ott részletekben nem kifejtett, mindenesetre méltatlan körülmények közötti szerződésbontás esetleges/későbbi ismétlődése elkerülése céljából közzéteszem, mit várhat tőlem el egy partnerkiadó, valamint, ami nem kevésbé fontos: mit várok el jómagam a partnerektől...

Mindenekelőtt következzék a krédóm (alapelvem), amely alapján az eredményes együttműködést el tudom képzelni BÁRMELY partnerrel:

Számomra szinte ELFOGADHATATLAN (zárójelben jegyzem meg: szakításra is alapot adó körülmény/!/), ha egy közös munka során az óhatatlanul főbb szerepben lévő partner azt várja el kollégáitól, hogy azok úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül! Ez autokratikus diktatúra! Az ilyen mentalitás sérti a kollégák önérzetét, ráadásul rontja a munka hatékonyságát! A magam részéről ezt pont fordítva képzelem (természetesen átvitt értelemben) eredményesnek (vagyis egyfajta "demokratikus diktatúrát"): jómagam kezdek "táncolni", és ezt tapasztalva a partnereknek meg kell találniuk a hozzá(m) tartozó ritmust és melódiát! Ha BÁRMELY partnert fals szólamot "üt meg", vagyis akadályozza az EREDMÉNYES munkát, akkor az addigi munkakapcsolatunkat BEFEJEZETTNEK tekintem!  

Örülök, ha minél bizarrabb feladatokkal bíznak meg, hiszen, ha ezzel tesztelik kvalitásaimat, és ezeknek sikerül megfelelnem, akkor egyenes az út további nívós kiadványokhoz! Ugyanakkor ahhoz, hogy az ilyen feladatokat elfogadjam, a felkérő partnernek is tolerálnia kell a fentebb jelzett alapszabályomat! 😉

Kérem, szíveskedjenek megnézni ezt a korrektúralapot! EGY kiadói szerkesztő ekkoron úgy vélte, hogy akkor végzi jól a munkáját, ha a két éven át/!/tartó, 52 részes sorozat LEGELSŐ lapszámának ezen oldalát is "telefirkálgatja", miközben, úgy vélem, ezen a képen is látható/érzékelhető, hogy ez egy TOTÁL-FÖLÖSLEGES "munka" volt, ami nem elősegítette, hanem fordítva, HÁTRÁLTATTA a hatékony/biztonságos munkát!

Végülis nem vele kezdődött el az Élővilág magazin, és így sikeres is lett!

Lehet, hogy szerkesztői munkám (bármely titulussal is űztem) "szélmalomharcnak" tűnhetett. de az empatikus kollégák/barátok segítő közreműködésének köszönhetően megérte! 😉

https://www.youtube.com/watch?v=1k9j0KY2qoM&t=293s

Felül az egyik FONTOS, alkotó-sorozatszerkesztő munkám, a "Magyarország emlőseinek atlasza" kapcsán kapott köztársasági elnöki különdíj képe, ezúton is köszönöm Sólyom László elnök úrnak e kitüntetést!

Konklúzió: az az egykori "kolléga", aki általa is ALÁÍRT szerződését nem-teljesítve mindmáig nem adta le az Élővilág magazin 52 lapszámának szöveg- és képanyagát, tulajdonképpen jót tett nekem, lévén ezáltal a 2001-2003 közötti, mára ELAVULT képek helyett/!/ ÚJAKAT/NÍVÓSABBAKAT tudok a 2021-től kezdődő szerkesztői korszakomban alkalmazni! Végkövetkeztetés: eddigi élettörténetemben egy Júdás is "felbukkant"! 

2022-ben pedig elérkezett az az idő, amikor először 3 évnyi kép-kereséssel és szöveg-gondozással igazi öröm-munkát végeztem, a Kossuth-díjas Schmidt Egon MADÁRDALOS EMLÉKEIM könyvének szerkesztésekor, ám a végén, amikor a kiadásban illetékesek elkezdték firtatni az általam kért szerkesztői honorárium összegét, lévén ezt nem kívántam PIACI ALKUDOZÁS tárgyává tenni, INGYEN végeztem - így egyfajta hattyúdalommá vált!

                                               https://www.youtube.com/watch?v=zZ4qhSC1a4I

/// A HATTYÚDAL film-zenéjét Ránki György komponálta, ebben a Tamburás-dalt pedig Páger Antal énekelte! "Rám vár a Föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár, nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár..." - ez a dal fejezi ki jelenlegi életérzésemet, azzal a különbséggel, hogy rám, ha a lakást pár órára elhagyom, két őszinte, ragaszkodó falkatársam, Flóra és Faina vár! ///

Egy magazin, a MADÁRTÁVLAT "elavult"/?/ szerkesztőségi útmutatója a szerzők számára

2004. márciusában azt a felkérést kaptam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület akkori vezetőitől, hogy a korábban FEKETE/FEHÉR egyesületi hírújságnak, a MADÁRTÁVLAT magazinnak vállaljam el a főszerkesztői teendőit. 

Útmutató a Madártávlat szerzőinek

(érvényes 2004. május 15-től)

• A Madártávlat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kéthavonta megjelenő folyóirata.
• A Madártávlat az MME tagjainak térítésmentesen jár, azt a tagok postai úton kapják kézhez.
• A lap az MME tevékenységét, aktuális híreit bemutató cikkek mellett elsősorban madártani cikkeket közöl, emellett lehetőség van más természetvédelmi és természetismereti írások publikálására is.
• Vitacikkek a lapban kivételesen indokolt esetben, széles olvasói kört érintő kérdések kapcsán megjelenhetnek ugyan, de sértő hangvételű, személyeskedő írások a Madártávlatban nem publikálhatók.
• A publikálásra beküldött szövegek nyelvi gondozásának, indokolt esetben rövidítésének vagy kiegészítésének jogát a szerkesztőség fenntartja; érdemi változtatások esetén a szerkesztő a szerzővel e-mail-ben egyezteti az indokolt módosításokat.
• Amennyiben a lektori vélemény szerint a kézirat nem éri el az elvárható színvonalat, a cikket nem áll módunkban közölni.
• Lapzárta a lap megjelenését megelőző hónap 15. napján.
• Honoráriumot csak a szerkesztőség által előzetesen megrendelt cikkekért és illusztrációkért fizetünk.
• Amennyiben a leadott cikk szerzője rendelkezik nívós fotóanyaggal, úgy a szerző elsőbbséget élvez, amennyiben viszont az általa leadott fotó nem éri el a lapban elvárható színvonalat, vagy van annál sokkal jobb fotó azonos témában más fotóstól, úgy a jobb fotónak kell bekerülnie. A lap minőségének megőrzése érdekében a szerkesztőség fenntartja magának a jogot a cikkek illusztrációinak kiválasztására.
• Kéziratokat kizárólag számítógépes szövegfájl formájában áll módunkban elfogadni; kézzel vagy írógéppel írott anyagokat csak kivételesen indokolt esetben, előzetes egyeztetést követően fogadunk el.
• A kéziratok küldhetők az upeter@freemail.hu  címre Ujhelyi Péter részére, vagy CD-re írva a szerkesztőség postacímére: Madártávlat szerkesztősége, MME, 1121 Budapest, Költő u. 21.
• Kérjük, hogy a szerzők elérhetőségét (telefonszám, emailcím) a kézirat részeként feltétlenül tüntessék fel, a cikkel kapcsolatos esetleges későbbi egyeztetések céljából.
• Egy-egy cikk terjedelme általában nem haladhatja meg az 5000-6000 karaktert. Nagyobb terjedelmű írások publikálása a szerkesztőséggel történt konzultációt követően lehetséges.
• Ha a cikk bizonyos elemei terjedelmi korlátok miatt nem férnek be a lapba, azokat indokolt esetben a www.madartavlat.hu  honlapon tesszük elérhetővé az érdeklődők számára.
• A szerkesztőségi szabályok durva megsértése, ha a szerző egyazon cikket a szerkesztők tájékoztatása nélkül több lapban is publikál. Kérjük, hogy amennyiben a szerző írását más lap szerkesztőségének is elküldte közlésre, úgy erről a Madártávlat szerkesztőjét tájékoztassa egyeztetés céljából.

Az utolsó - úgy 5 évben a szerkesztőségi ülésekre MINDIG velem jött Flóra is... Minthogy ott ÉRDEMI ötleteket SOSEM kaptam, ha ez zavart, ránéztem falkatársam tekintetére, és úgy éreztem, mint Kibédi Ervin, amikor a lakásában vele élő csimpánzra nézett:

VÉGRE EGY ÉRTELMES TEKINTET!...

... aztán a Jókai kert bejáratánál egyszercsak megjelent egy felirat KUTYÁVAL BELÉPNI TILOS! - Onnantól nem mentem szerkesztőségi ülésekre...

Kórisme ≠ kor-isme – 2011.10.28. 10:59 – Hommage à Bulgakov et Bulla

Hommage à Bulgakov et Bulla

Bulla & Bulgakov

Ma éjjel megtaláltam 2011.10.28-án 10:59-kor az upeter@freemail.hu címemről civil önnönmagamnak a Kossuth Kiadó főszerkesztőjeként, "hivatalos" címemről küldött levelemet, amely egyfajta kórisme gyanánt is felfogható, bár e bejegyzést – e levelemet elolvasva – inkább kor-ismének tűnik, s ezzel be is szeretném vezetni e fogalmat a pszichiátriai nómenklatúrába – minthogy a világháló főbb keresői ma reggel még e karaktersort nem fogadták el létező fogalomként. Annak idején a Halmos Gergő által számomra biztosított számítógépen írtam, s akkoron – éppúgy, mint jóval korábban Bulgakov – nemigen mondhattam el senkinek (Karinthy elmondhatta a hasonlót), most már megmutathatom mindenkinek – lévén nem találtam/találok benne semmi titkolni/elhallgatni-valót... 

Hogy kinek/kiknek írtam? – az ma már édes-mindegy! Következzék tehát az e-mail – amely szerintem tükrözi, hogy arról a bizonyos helyről színjózan állapotban fogalmaztam soraimat (egyetlen betűt sem változtatva idézem akkori írásomat):

Üdv Néktek!
Háttérinfó, nem kívánom szélesebb körben köröztetni, de tudjatok róla: ezekben a napokban a SOTE Pszichiátriai Klinikájának II. emeleti 7-es szobájának 3. ágya a kijelölt hivatalos tartózkodási helyem. Nyugodtan dolgozni éppenséggel ilyen helyen is lehet /v.ö. Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok c. darabja ;)/. 

                                                Egészen természetesen: a FIZIKUSOK! 🙂
                                                         (Einstein, Newton, Möbius)

Picit bizarr élményeket is gyűjthetek, majd egyszer megírom talán részletesebben, pl. "Utazások az ágyam körül" - vagy valami ilyesmi címmel.
Most a Madártávlat az egyetlen, koncentrációt igénylő feladatom. A Kossuth Kiadó felé vállalt összes munkát befejeztem sikerrel. Ottani munkáim lezárva, felvonásvég, függöny. Nagy eséllyel lesz több felvonás még, de azzal most nem foglalkozom. Állítólag a lítium-kezelés tünetileg segít. Megkezdtem. Ennek függvényében fejezem be pár napon belül a Madártávlat őszi számának lezárását.
Ja, és a Klinikán nem kell folyton bennt rostokoljak, de ez sem publikus infó. Az ablakon rács van. Felirat az ablak felett: Tilos a dohányzás! Az ablak alatt pedig a hamutartó, csikkekkel. Azt még nem tudom pontosan, miről lehet pontosan felismerni, ki a páciens, ki az orvos, mert néhány fura hölgy is fehér köpenyben járkál fel s alá. Az egyik kezében seprű van, kizártnak tartom, hogy ő professzor lenne, és egyetemi gyakorlathoz azzal terelné össze a doktoranduszokat.
A portás nem szereti, ha ki-be járkálnak a páciensek, úgyhogy ma nem fog látni bemenni :)) Szóval no para, saját önszántamból kipróbálom, mire vezet ez a kezelés, de azért (még?) szabad kijárásom van. Ha napokon belül nem jelentkeznék, kérlek szervezzetek a Klinikák elé MME-tagokból tüntetést. Minél kevésbé látszik a társaságon, hogy ornithológusok, annál jobb, mert netán az egész díszes társaságot (twícserekkel, távcsövekkel) még be találnák utalni a Klinikára - annyi szabad ágy meg nincs!
Folyt. köv.
P.

Utóirat: számtógépem elég "okos" helyesírás-ellenőrzője mindösszesen 4 (azaz négy) szót jelzett piros/hullámos vonallal hibaként (vagy vélt annak/!/): a "bennt" valóban javítandó, így helyesen "bent", a "para" belátom, túlzott "modernkedés" volt tőlem, – az "ornithológus kifejezés pedig – Herman Ottó óta igenis patinás/elfogadható, tehát azt nem módosítom, akármit is kívánna a gépi "agy"... És hogy melyik a negyedik? – Ennek megtalálása már legyen a kedves Olvasók feladata! 

Annak idején többeknek "jól jött" volna, ha beszámíthatatlannak nyilvánítanak! Mindenesetre a zseniális Bulla Elma kárörvendő, "sátáni" kacaja Mathilde von Zahnd szerepében (a fentebb említett dráma színházi /Vígszínház; 1965/ előadásából) ma is  felsejlik emlékezetemben... 🙂

Bulla Elma
((Selmecbánya, 1913. augusztus 26. – Budapest, 1980. május 14.) Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész.)

Nem éppen könnyed esti, ennek ellenére figyelemre méltó filmadaptációja Bulgakov alapművének (amelyre jelen írásom némiképp "rímel")  – oroszul értőknek – itt:

youtube.com/watch?v=hBgPY80Cz50&t=5225s

Akik magyar szinkronnal szeretnék megtekinteni, számukra megtalálható egy másik verzióban is:

youtube.com/watch?v=0W9pp2MQJak

Egy levél a klinikáról... (2011.10.28. 11:44) 🙂

Egészen természetesen Friedrich Dürrenmatt: a FIZIKUSOK! 🙂
(Einstein, Newton, Möbius)

https://www.youtube.com/watch?v=HZhFC11uB3Q

Az alábbi, napra pontosan 8 éve(!) "született" elektronikus levelemet ma éjjel leltem meg, 2011.10.28-án 11:44-kor írtam - szerintem nem is szükséges hozzá túl hosszú "felvezetőszöveg"... Talán annyi kísérő információt azonban hozzátehetek, hogy – szerencsé(m)re – nem tartottak odabent! Akkoriban "nem vertem nagy dobra" az ottani tartózkodásomat, ellenben most is vállalom minden sorát (elmém akkori állapotának egyfajta "tükörképeként" is felfogható), és ma már e levelemet idézhetem mindenkinek. De hogy kinek vagy kiknek írtam akkoron?... "...az most már örök talány marad."... 🙂

> Üdv Néktek!
> Háttérinfó, nem kívánom szélesebb körben köröztetni, de tudjatok
> róla: ezekben a napokban a SOTE Pszichiátriai Klinikájának II.
> emeleti 7-es szobájának 3. ágya a kijelölt hivatalos tartózkodási
> helyem. Nyugodtan dolgozni éppenséggel ilyen helyen is lehet /v.ö.
> Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok c. darabja ;)/. Picit bizarr
> élményeket is gyűjthetek, majd egyszer megírom talán
> részletesebben, pl. "Utazások az ágyam körül" - vagy valami ilyesmi
> címmel.
> Most a Madártávlat az egyetlen, koncentrációt igénylő feladatom. A
> Kossuth Kiadó felé vállalt összes munkát befejeztem sikerrel.
> Ottani munkáim lezárva, felvonásvég, függöny... Nagy eséllyel lesz
> több felvonás még, de azzal most nem foglalkozom. Állítólag a
> lítium-kezelés tünetileg segít. Megkezdtem. Ennek függvényében
> fejezem be pár napon belül a Madártávlat őszi számának lezárását.
> Ja, és a Klinikán nem kell folyton bent rostokoljak, de ez sem
> publikus infó. Az ablakon rács van. Felirat az ablak felett: Tilos
> a dohányzás! Az ablak alatt pedig a hamutartó, csikkekkel. Azt még
> nem tudom pontosan, miről lehet pontosan felismerni, ki a páciens,
> ki az orvos, mert néhány fura hölgy is fehér köpenyben járkál fel s
> alá. Az egyik kezében seprű van, kizártnak tartom, hogy ő
> professzor lenne, és egyetemi gyakorlathoz azzal terelné össze a
> doktoranduszokat.
> A portás nem szereti, ha ki-be járkálnak a páciensek, úgyhogy ma
> nem fog látni bemenni :)) Szóval no para, saját önszántamból
> kipróbálom, mire vezet ez a kezelés, de azért (még?) szabad
> kijárásom van. Ha napokon belül nem jelentkeznék, kérlek
> szervezzetek a Klinikák elé MME-tagokból tüntetést. Minél kevésbé
> látszik a társaságon, hogy ornithológusok, annál jobb, mert netán
> az egész díszes társaságot (twícserekkel, távcsövekkel) még be
> találnák utalni a Klinikára - annyi szabad ágy meg nincs!
> Folyt. köv.
> P.

(Azért, hogy e blogbejegyzésben "adjunk a kultúrának is": 🙂

mek.oszk.hu/00300/00376/00376.htm