2019. január 18., péntek

Teljes összhangban...

Kopóm - a berniek családfájából - rám fekszik televíziónézés közben... Fejét mellkasomhoz szorítva szendereg...


Felsóhajtok egy nagyot: nehéz az élet! Ebem egy másodpercre rá felsóhajt: nehéz az élet!
Végre sikerült megteremteni a tökéletes összhangot kettőnk között! Bajor vérebemmel többször próbálkoztam, de ő erre a sóhajtásra csupán horkolással reagált...
Na talán idén sikerül belőle is kicsikarni egy szinkron-sóhajtozást... Amúgy meg hármasban a falkánknak nem is olyan nehéz az élet!

Fél szemes aszimmetria...

Ma a liftbe másfél éves lurkót tolt be édesanyja. Érdeklődve nézegette az ismeretlen arcokat, vérebem is érdekelte, majd szemezni kezdtünk... Gondoltam, mosolyt csalok az arcára, és behunytam fél szemem, ezzel aszimmetriát hozva létre... (Van nékem egy szokásom -  nem úgy, mint Kellér Dezsőnek, akinek az volt a szokása, hogy 50 évente egyszer ellátogatott Párizsba... erről bővebben itt: https://www.youtube.com/watch?v=7mAZfU96XxM ) 






 - szóval be tudom csukni a jobb szememet. Hasonló produkcióra tudtommal csak Hernádi Judit képes még, ám ő a bal szemét képes becsukni... Na erre a kis srác azonnal kedélyesen vigyorogni kezdett. Jó élmény volt vidámságot szerezni neki :) A kis liezont holnapra jó eséllyel el fogja felejteni, de ez a blog megőrzi a világháló végtelenségéig (±2-3 nap)...