Egy ideje már számítógépem memóriájában "porosodik" a hazai emlősöket részletesen tárgyaló határozóm szöveg- és ábraanyaga - és jelenleg is kiadóra vár még...
Ugyanez a kéziratom az alapja az Emlősállatok című CD-Rom-om-nak, amely eiérhető itt:
multimediaplaza.com/multimedia/adatlap/46
Időközben az itt bemutatásra kerülő mintafaj, a földikutya eszmei értéke 100.000 forintról 1.000.000 forintra emelkedett (infláció/!/) - de a "korhűség" okán jelenleg itt még meghagyom eredeti formájában, úgyis át kell még e tekintetben ellenőrizem az összes többi fajt is...
A lényeg, hogy a kéziratban a koponyák leírásai már véglegesek, azokban módosítás már nem indokolt!
Ordo: RODENTIA RÁGCSÁLÓK rendje
Familia: Spalacidae
Földikutya-félék családja
Spalax
leucodon
Nyugati földikutya
(Nannospalax
leucodon, Spalax typhlus, Spalax hungaricus) (Fogas vakony, vak heréc)
Küllemi leírás: Testhossza 165-260 mm,
testtömege 135-210 g. Különleges,
hengeres testű rágcsáló. Föld alatti életmódjával összefüggésben szeme, füle és
farka egyaránt csökevényes. A fej két oldalán sörteszőrökből álló világos sáv
található. A földikutya elsősorban metszőfogaival ássa föld alatti járatait,
ezért végtagjai nem módosultak olyan erősen, mint a vakondnál. A bársonyos
bunda színezete egyedenként némileg változhat, általában világosbarna, gyakran
némi narancssárga futtatással.
Koponyajellemzés: A koponya alaphossza
34.8-47.0 mm, a felső zápfogsor hossza 6.2-7.5 mm. A földikutya specializált
életmódja a koponya felépítésében is tükröződik. Az állkapocs izmainak tapadási
felületként szolgáló csonttarajok különösen fejlettek. A koponya profilvonala a
szemüregek fölött fokozatosan emelkedik, majd éles töréssel lejt a nyakszirti
bütykök felé. A fogazat összesen 16 fogból áll, a fogképlet
I1/1C0/0P0/0M3/3. A fejlett metszőfogpár mögött a felső és az alsó fogsorban
egyaránt hosszú foghézag (diastema) található. Az előzápfogak hiányzanak. A
zápfogak kontúrja kerekded, rágólapjukon S-alakú dentinmezők láthatók.
Általános és
hazai elterjedés, ill. legkorábbi hazai leletek: A faj hazánkban éri el
elterjedésének északi határát, tőlünk délebbre a Balkánról sok lelőhelye ismert.
Magyarországon egykoron jóval elterjedtebb faj volt, napjainkra azonban csak a
Duna-Tisza köze és a Tiszántúl néhány pontján maradtak fenn állományai.
Legkorábbi leletei 300 ezer évesek, a Kárpát-medence faunájában jelenléte
mintegy 18 ezer éve folyamatos.
Élőhely: A földikutya eredetileg a
nyílt füves területeken élt, ahol a nyári szárazsághoz alkalmazkodott növények
föld alatti raktározószervei elegendő táplálékot biztosítottak számára. A
mezőgazdasági területek térhódítása beszűkítette a faj élőhelyét, mert a mélyen
felszántott földek többségén az ásó életmódhoz alkalmazkodott faj nem találja
meg életfeltételeit. Helyenként megtalálható lucernásokban és virágoskertekben
is, utolsó menedékei az egykoron elterjedt fajnak mégis a parlagon hagyott
területek lehetnek. A földikutya életének nagy részét a maga ásta föld alatti
járatrendszerben éli le. Az ásást a földikutya elsősorban állkapcsi
metszőfogaival végzi, majd a járatok falát agyagos földdel kitapasztja. Hamar
Márton radioaktív izotóppal jelölt földikutyák vizsgálatával megállapította,
hogy a fiatal egyedek járatainak hossza kb 10-15 méter, az idősebb egyedekéi
azonban elérhetik a 200 métert is.
Táplálkozás: A földikutya kizárólag
növényekkel táplálkozik. A növényeket a felszínközeli járataiban gyűjti be.
Kedveli a földimogyorót, a burgonyát, a különféle hagymafajokat, a sárga- és
cukorrépát, a petrezselyem, a pitypang és a lucerna gyökerét. Helyenként kárt
okozhat a tulipán- és liliomhagymák megdézsmálásával. Makó környékén egykoron a
hagymatermelőknek okozott bosszúságot, napjainkban azonban Magyarországon
drasztikus állománycsökkenése miatt komoly kárt sehol sem okozhat. A föld
alatti járatokban a földikutya gumókat és gyökereket raktároz a téli hónapokra,
a tartalékok összsúlya elérheti a 8 kg-t is. A kamrákban található
kukoricacsövek azt bizonyítják, hogy időnként táplálékot a felszínen is gyűjt.
Szaporodás: A földikutya magányos
állat, a hím és a nőstény csak párzás idején, s akkor is csak rövid ideig
tartózkodnak egyazon járatrendszerben. A párzás céljára készített gömb alakú
kamra a nőstény fészke mellett található. A nőstény évente mindössze 1-3 utódot
nevel. A felszínen élő rágcsálókhoz képest ez az utódszám igen alacsony, ami
egyben arra is utal, hogy a földikutyának természetes ellenségei alig akadnak,
ezt a fajt leginkább az ember tájátalakító tevékenysége veszélyeztetheti.
Aktivitás: A földikutya életritmusa
polifázisos és aritmikus, vagyis az állat aktivitása a nappalok és éjszakák
váltakozásával nem függ össze. A nyári időszakban sokkal tevékenyebb, mint
ősszel, ilyenkor naponta akár kilencszer is elhagyja fészkét, és
hosszabb-rövidebb szakaszokban összesen 11 órát tölt táplálkozással és
járatkészítéssel. Ez az állat alig több, mint fél óra alatt képes kitúrni egy
fél méter átmérőjű és 15 cm magasságú földkupacot. A földikutya naponta majd'
másfél kilométert tesz meg a föld alatt. A megriasztott állat 6 km/h
sebességgel menekül a kamrájába. Télen ugyan csökken az aktivitása, de ilyenkor
is tevékenykedhet, olykor még a felszínen is: a fajt behatóan tanulmányozó
Vásárhelyi István első földikutyáját éppen 1924. december 24-én, egy
tanyaudvaron gyűjtötte.
Védelem: Magyarországon 1974 óta
részesül védelemben. Jelenleg fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft.
Speciális
irodalom:
Bodnár Béla (1928): Adatok a magyar földikutya (Spalax hungaricus hungaricus
Nhrg.) anatomiájának és életmódjának ismeretéhez - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára
Bodnár Béla (1928): A magyar földikutya (Spalax
hungaricus hungaricus Nhrg.) szerepe a talaj lazításában és a talaj
forgatásában - A Szegedi Alföldkutató
Bizottság Könyvtára
Hamar Márton (1973): Kobalttűvel a földikutyák
nyomában - Élet és Tudomány 28.
Méhely Lajos (1909): A földi kutyák fajai
Petényi Salamon János - Glós Sámuel (1941-45): A
fogas vakony természetrajzi és élettani tekintetben - Kir.m.Term.tud. Társulat Évk. 1.
Sterbetz István (1960): Szabadföldi és kísérletes
megfigyelések a földikutyán (Spalax leucodon Norm.) Állatt. Közlem. 47.
Vásárhelyi István (1926): Adatok a földi kutya
(Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) életmódjának ismeretéhez - Állatt. Közlem. 23.
