Korábbi jegyzetben már írtam, hogy a pedagógia igen közeli téma volt mindig is számomra. Ilyetén vonzalmamat leginkább az agárdi Chernel István Madárvártán élhettem ki. Ott diákok ezreinek tartottam természetismereti foglalkozásokat, és a legnagyobb hatással a táborozókra lehettem. Nyáron - hetes turnusokban váltakozva - összesen több száz kisiskolás tölthetett el hasznosan időt, ami mind nekik, mind nekem maradandó élménnyé vált. Sokat tanultak tőlem, s jómagam is sokat tanultam tőlük!... Volt szülő, aki a táborozást követően lelkesen mesélte, hogy fiai többet tanultak a Vártán egy hét alatt, mint korábbi életükben összességében. A délelőtt madárrajzolással telt, délután kirándultunk a Velencei-tó körül (s a tavon), emellett egész nap a latin madárnevek (naponta 10) memorizálása volt a feladatuk, amit többnyire simán ment valamennyiüknek. Boldogok voltunk ott valamennyien (egy fura családot leszámítva, akik fiukat hazavitelkor szépen betessékelték kocsijukba, elköszönni azt hiszem nem felejtettek el, de a "Köszönjük!" nem hagyta el a szájukat... Annyit mondtak, hogy jön a gyerkőc jövőre is... Na hát én ugyan nem hívtam többet ingyenes gyerekfelügyeletre...).
Minden diák egyformán kedves volt számomra, sokukkal ma is tartjuk a kapcsolatot. Öröm látni, ahogy beérik a munka "gyümölcse"! Tulajdonképpen életem során csupán EGYETLEN alkalommal, de akkor is INDOKOLTAN kevertem le egy pofont az egyik NEVELETLEN táborozónak, akinek édesanyja azon ALAPSZABÁLYT megszegve, miszerint a TÁBOR 1. NAPJÁN JÖHETNEK A GYERMEKKEL, A 7.-en VIHETIK, beállított egy tányérnyi palacsintával, a srác meglátva őt azonnal összepakolt, és ezt találta mondani édesanyjának: A CSIZMÁMAT HOZZAD, TE CSICSKÁS! 2 perc múlva elnézést kértem a POFONÉRT, de jeleztem neki, hogy a véleményemet a viselkedése kapcsán fenntartom, és többet a táborba nem jöhet...
Apró, de kedves emlék, amint Máté megérkezett a Madárvárta tornácára, és az ajtón kotkodácsolva lépett be. Mondhatni, ez bagatell, de jelezte, hogy azonnal ráérzett a hely otthonos szellemére!
Bálint 3. osztályos volt, amikor táborozónak szeretett volna jelentkezni. Néztem, és úgy láttam, hogy ő még túl fiatal a táborozáshoz. Ő erősködött, hogy csak teszteljem az ismereteit. Na jó, adtam neki egy denevérállkapcsot és az általam írt emlőshatározót - ő 10 percig lapozgatta a könyvet, forgatta az állkapcsot, félve kérdezte: közönséges késeidenevér? Igen! Na jó, akkor jöhet, tábor-érett! Amikor a délelőtti foglalkozáson mókuskoponyát rajzolt épp, kirándulók érkeztek, s kérdezték Bálintot:
- Mit rajzolsz, kisfiú?
- Mókuskoponyát!
- És honnan tudod, hogy ez éppen egy mókus koponyája?
- Hát kérem, látják, ez itt a rá jellemző processus supraorbitalis! A látogatóknak - orbitálisan - tátva maradt a szája! Bálint időközben felnőtté cseperedett, jelenleg kétéltű-határozó írásán, rajzolásán fáradozik...
 |
| Bálint ebihalai... |
A fentebb említett Máté bátyja, Márton olyan minőségű tusrajzokat készített, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum épp odalátogató főigazgatója szerint bármely múzeumi kiadványban is megjelenhetnének.
Innentől datálódik a táborozók között gyakran elhangzó szállóige:
"Édesapád büszke lesz rád!"
Ági, akit Pintyőnek becéztek, nemkülönben szépen rajzolt
egyik ábrája megjelent a Madártávlat magazin Madártárlat rovatában is.
Bájos lurkó volt Bence is, akit a vártai látogatás után kérdezték (a szokványos közhelyes módon):
- Na és mi leszel, Bence, ha nagy leszel?
- Hát tóász! Tóász - vagy madarász!
Innentől az iskolában Tóásznak szólították...
 |
Bence süllőrajza a MADÁRTÁVLAT rovatában, a MADÁRTÁRLAT oldalon |
Tóász az egyik tábori délelőtti rajzfoglalkozás során olyan TÜNEMÉNYES süllőrajzot készített, hogy az később a MADÁRTÁVLAT magazinban is megjelent, és ő volt/van minden évben az első barátom (tanítványból immár baráttá vált), aki karácsonyi/újévi jókívánságát elküldi nékem.
Végül a tóászi terveit feladva pénzügyi szakemberré vált... Tehetséges pénzügyi szakemberré!
A Borsányi fivérek ELSŐ jelentkezése talán a LEGEMLÉKEZETESEBB! Édesapjukkal egy AUGUSZTUS VÉGI héten, az ÖSSZES turnus UTÁN jelentkeztek, és amikor azt jeleztem nekik, hogy ERRE 1 év múlva lesz lehetőségük, a "fájdalmas" tekintetüket látva azt javasoltam, ha a SZOKOTT PROGRAMOKAT, tehát NAPONTA 10-10 tudományos /latin/ nevet elsajátítanak, valamint délelőttönként lerajzolnak egy madárpreparátumot, akkor ők is felmérhetik, szeretnének-e KÉSŐBB vissza-visszatérni: Andris annyira megfelelt az elvárásoknak, hogy JELENLEG már ő a Madárvárta LELKES vezetője, Zoli pedig testneveléstanár. Amikor még MINDEN ÉVBEN VISSZATÉRTEK, az összes táborozóval jót derültek, amikor az egyik krimi-klasszikus, Agatha Christie a MEGHÍVÁS EGY GYILKOS VACSORÁRA című műve alapján készített filmet nézhették, én pedig a ház előtt kialakított sziklakert mellől, az ablakon át "legeltettem a szememet", hogy az OKOS táborozók a turnusok idején SZÓRAKOZVA is TANULNAK! Sajnos a világhálón csak egy rövidke rész van, de van:
videa.hu/videok/film-animacio/meghivas-egy-gyilkos-vacsorara-7vnLGTu85QAUNKav?fbclid=IwAR37514ksL0n5TRB19TCJTDgOvC6mPRg4AxZa3VnxTfHSnZKRcSoYbUkq3Q
E névsort egyelőre Balázs "zárja", na nem mintha utolsó lett volna az ottani táborozók között! Feledhetetlen élmény volt, amikor "aprócska", kissé félénk gyerkőcként jelentkezett nővére, Dóri mellé a madárvártai táborba, ellenben eleinte rettegett az első ott töltendő éjszakától. Na erre azt javasoltam neki, hogy majd a hálózsákja mellé helyezett uhupreparátum vigyáz rá az éjszaka sötétjében. S "láss csodát": Balázs nyugodtan aludt el, s kelt fel! 🙂
Dóri (középen), Balázs - és a többiek...
Volt, akiből pszichológus lett, másikból villamosmérnök, riporter, újságíró - és így tovább... Nem is volt soha célom a táborozókból később munkához nem jutó, nincstelen zoológusokat képezni! A fő szempont az volt, hogy természetet szerető és védő értékes emberekké váljanak!
Megérte a velük való szorgoskodás, flow-érzést nyújtott a csillogó szemük, néha agyonaggódtam miattuk (amikor például késve érkeztek haza madarászásból), még ha nem is kaptam a Madárvártát üzemeltetni hivatott alapítványtól egy árva kanyit sem... Ígéreteket - na azt kaptam tengernyit óceánnyit! Hál' az Égnek mára a korábban regnáló semmittevő kuratóriumot feloszlatta a megyei közgyűlés, így újra működhet a csinosan felújított romantikus házikó - sokak örömére...
