Visszakanyarodva tegnapi bejegyzésemhez...

A. H.

...ott-tartottam-tegnap-hogy: "...az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... "
Ezennel pedig ezt gyorsan pontosítanom kell: olykor az is előfordul, hogy miután a Ferenciek terén a Lipóti Pékségben a pult tetején lévő sajtos rudak közül rámutatva a legeslegsajtosabbakra, s azokat becsomagoltatva gyalog haladok végig a Kossuth Lajos utcán, jobbadán az Astoria szálló előtt kezdem azokat "betermelni", másik kezemben a Completa jegeskávé, s ha mindeközben e hotel hatalmas üvegablakain betekintve látom a tükörképemet, jót röhögök magamon/magamban, mert a tükörképemen már majdhogynem úgy jelenek meg, mint Audrey Hepburné...

Ha nem hiszik ezt el nekem, nézzék meg a Breakfast at Tiffany's = ÁLOM LUXUSKIVITELBEN 1961-es részletét:

youtube.com/watch?v=1JfS90u-1g8

Ha pedig ez sem lenne elegendő bizonyíték, talán meggyőzőbb lehet a szálló biztonsági őreinek térfigyelő kameráinak releváns felvétele... Kérem, ha a hotel prominens munkatársai facebook-tagként olvassák e szövegemet, hassanak oda, hogy azt nekem is juttassák el - - - vagy ha valaki ismeri e biztonsági őröket - - - vagy ha valaki ismer valaki, aki ismer valakit, aki ismeri a biztonsági őröket....((( https://www.youtube.com/watch?v=nhjrfKd4duk ))))

Örök hála Henry Mancini felé, amiért e kísérőzenét megalkotta!

Hommage à Henry Mancini 

(Az pedig, bár talán nem zárójelesnek méltó, de e bejegyzés témájához mégis-csak-részben-illeszkedik-hogy: ő alkotta meg a Rózsaszín Párduc klasszikus muzsikáját is!)

((...komolyan: ehhez a képhez meg kellene neveznem a főszereplőt?! 🙂))