2013. november 3., vasárnap tettem közzé életem első blogbejegyzését... ...akkor azt jeleztem, hogy: "A további bejegyzésekben pedig szó lesz a vérebekről, a kutyatartás kérdéseiről, és nem utolsósorban azokról az élőlényekről, amelyekkel Flórával tett sétáinkon találkoztunk."
Belátom, az indításkor alul becsültem a blogírásban rejlő lehetőségeket, így éppen az ezen bejegyzés felvezető szövegében jelzett, ám ott részletekben nem kifejtett, mindenesetre méltatlan körülmények közötti szerződésbontás esetleges/későbbi ismétlődése elkerülése céljából közzéteszem, mit várhat tőlem el egy partnerkiadó, valamint, ami nem kevésbé fontos: mit várok el jómagam a partnerektől...
Mindenekelőtt következzék a krédóm (alapelvem), amely alapján az eredményes együttműködést el tudom képzelni BÁRMELY partnerrel:
Számomra szinte ELFOGADHATATLAN (zárójelben jegyzem meg: szakításra is alapot adó körülmény/!/), ha egy közös munka során az óhatatlanul főbb szerepben lévő partner azt várja el kollégáitól, hogy azok úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül! Ez autokratikus diktatúra! Az ilyen mentalitás sérti a kollégák önérzetét, ráadásul rontja a munka hatékonyságát! A magam részéről ezt pont fordítva képzelem (természetesen átvitt értelemben) eredményesnek (vagyis egyfajta "demokratikus diktatúrát"): jómagam kezdek "táncolni", és ezt tapasztalva a partnereknek meg kell találniuk a hozzá(m) tartozó ritmust és melódiát! Ha BÁRMELY partnert fals szólamot "üt meg", vagyis akadályozza az EREDMÉNYES munkát, akkor az addigi munkakapcsolatunkat BEFEJEZETTNEK tekintem!
Örülök, ha minél bizarrabb feladatokkal bíznak meg, hiszen, ha ezzel tesztelik kvalitásaimat, és ezeknek sikerül megfelelnem, akkor egyenes az út további nívós kiadványokhoz! Ugyanakkor ahhoz, hogy az ilyen feladatokat elfogadjam, a felkérő partnernek is tolerálnia kell a fentebb jelzett alapszabályomat! 😉
Végülis nem vele kezdődött el az Élővilág magazin, és így sikeres is lett!
Lehet, hogy szerkesztői munkám (bármely titulussal is űztem) "szélmalomharcnak" tűnhetett. de az empatikus kollégák/barátok segítő közreműködésének köszönhetően megérte! 😉
https://www.youtube.com/watch?v=1k9j0KY2qoM&t=293s
Felül az egyik FONTOS, alkotó-sorozatszerkesztő munkám, a "Magyarország emlőseinek atlasza" kapcsán kapott köztársasági elnöki különdíj képe, ezúton is köszönöm Sólyom László elnök úrnak e kitüntetést!
Konklúzió: az az egykori "kolléga", aki általa is ALÁÍRT szerződését nem-teljesítve mindmáig nem adta le az Élővilág magazin 52 lapszámának szöveg- és képanyagát, tulajdonképpen jót tett nekem, lévén ezáltal a 2001-2003 közötti, mára ELAVULT képek helyett/!/ ÚJAKAT/NÍVÓSABBAKAT tudok a 2021-től kezdődő szerkesztői korszakomban alkalmazni! Végkövetkeztetés: eddigi élettörténetemben egy Júdás is "felbukkant"!
2022-ben pedig elérkezett az az idő, amikor először 3 évnyi kép-kereséssel és szöveg-gondozással igazi öröm-munkát végeztem, a Kossuth-díjas Schmidt Egon MADÁRDALOS EMLÉKEIM könyvének szerkesztésekor, ám a végén, amikor a kiadásban illetékesek elkezdték firtatni az általam kért szerkesztői honorárium összegét, lévén ezt nem kívántam PIACI ALKUDOZÁS tárgyává tenni, INGYEN végeztem - így egyfajta hattyúdalommá vált!
/// A HATTYÚDAL film-zenéjét Ránki György komponálta, ebben a Tamburás-dalt pedig Páger Antal énekelte! "Rám vár a Föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár, nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár..." - ez a dal fejezi ki jelenlegi életérzésemet, azzal a különbséggel, hogy rám, ha a lakást pár órára elhagyom, két őszinte, ragaszkodó falkatársam, Flóra és Faina vár! ///
