("Előhang": Druszámmal ma estefele a 8-as buszon Pest felé tartva elmeséltem /"dióhéjban, nagyjából az Erzsébet híd budai hídfőjétől a pestiig/ – neki, hogy egy operett-részlettel mennyiféle verzióban találkoztam már a különféle filmekben... Hazaérve eszembe-jutott, hogy mindezeket összegyűjtve egy "asszociációs-lánccá", takaros blogbejegyzés kreálható... )
Innen pedig kezdődjék a bejegyzés törzsszövege – FÜGGÖNY FÖL!🙂
A (nagy) Mikádó
Gilbert és Sullivan Mikado (AVAGY A NAGY MIKÁDÓ) című operettjét (The Mikado. címmel 2 felvonásban Londonban mutatták be – nagy-sikerrel – először 1885. március 14-én, majd "A mikádó, vagy Egy nap Titipu városában" címmel Budapesten is megtartották a hazai ősbemutatót, a Népszínházban, 1886. december 10-én, s kissé később, új betanulással: 1891. október 30-án, továbbá 1905. március 24-én.
A (nagy) Sullivan
Jómagam úgy száz évvel a londoni ősbemutatója után, 1998-ban "találkoztam" vele televíziónézés közben, s amikor egy film elején felcsendült a jellegzetes operettmuzsika, először azt hittem, hogy adekvát módon valami vígopera-szerű élményben lesz részem... Tévedtem: valójában az Óvakodj a törpétől filmet vetítették, amely "tévedésemnek" végül-is örülnöm kellett, hiszen egy pompás filmélménnyel gazdagodtam! 🙂 Róla részletek a világhálón itt:
A film legelején már ezt az operettrészletet "használták aláfestőzenéül", amikor Thorncrest érsek felteszi a bakelitlemezt az azt – értelemszerűen lejátszó – lejátszóra – és ugyanezen zenével fogadják a fiktív XIII. Pius pápát...🙂 (Zárójelben jegyzem meg, hogy e film angol wikipédia-oldalán a filmben likvidálni tervezett, képzeletbeli pápát játszó Cyril Magnin nevét feltüntetik, ám ugyenezen film hazai oldalán ő nevét meg sem említik!)
További adminisztrációs hibára utal, hogy e film-klasszikus klasszikus zenéjének szerzője, Sullivan sajnos a felvezetésben hiányzik, ám a legvégén – szerencsére – korrekten feltüntetik!
Sok évvel később, ismét televíziónézés közben (elnézést a szóismétlésért, de annak idején ismétlődően televízióztam), tehát ültem a képernyő előtt, és műsoron éppen Kosztolányi Dezső: Pacsirta című regényének tévéadaptációja volt (Tolnay Klári, Páger Antal, és Nagy Anna főszereplésével) – s hogy miképpen kerül ez a film e blogbejegyzésbe? Hát, már szinte természetesen azért, mert amikor a Tolnay–Páger elmennek a színházba, ismét a Mikádó zenéje hallatszik a színpad felől...🙂
Amikor a rútra maszkírozott (amúgy civilként gyönyörű) Pacsirta egy időre elhagyja az őt rajongásig szerető szüleit (a a Tolnay–Páger–párost), azok – némi tétovázást követően – elmennek a városi színház előadására, ahol épp ugyanezen operett, a Mikado előadása van műsoron...
 |
Nagy Anna nagy alakítása: Pacsirta |
Nagy Annával sosem sikerült találkoznom személyesen, ellenben leányával, Huszárik Kata művésznővel egyszer egyeztettem 1998-ban, amikor a Com-Com Bt-vel az Emlősállatok CD-Rom előkészületei zajlottak, ekkor jogutódként volt szíves hozzájárulni Huszárik Zoltán "Szindbád" című filmjének híres, "velős-csontos" jelenet közléséhez az emlősök csontvelőjének illusztrálásánál...
Még egy kissé visszakanyarodva a fentebb említett film-klasszikushoz, az Óvakodj a törpétől-rajongók figyelmébe ajánlom a Sullivan-operett 1939-es felvételét innen: 1:05:05-től!
Furcsa "mellékzönge" e film wikipédia-oldalán, hogy még az angol verzióban is csupán Charles Fox nevét tüntetik fel zeneszerzőként, miközben arrafelé nagy Sullivan-kultusz!
E két film egybevetésekor különösen érdemes figyelni a császári menet elején haladó alattvalók testmagasságára!
Most pedig visszakanyarodva Amikor a rútra maszkírozott (amúgy civilként gyönyörű) Pacsirta egy időre elhagyja az őt rajongásig szerető szüleit, azok – némi tétovázást követően – elmennek a városi színház előadására, ahol épp ugyanezen operett, a Mikado előadása van műsoron...
A Mikádó–Pacsirta asszociációs "lánc" folytatása az 1939-es előadás felvételén 1:24:30-kor következik, amikor a fiatalember a – "Pacsirtához" a megszólalásig hasonlóan rút – Katisha-t cinegemadárnak szólítja (az meg már majdnem pacsirta/!/)...
Elnézve Nagy Anna nagy átalakulását, elképzelhetjük, hogy a Katisha-t játszó énekesnő való életében milyen szép lehetett! 🙂
Holnap pedig innen folytatom, mert természetesen itt még nincs vége a történetnek, lévén angol-honban nagy a Sullivan-kultusz (egyelőre legyen elég csupán utalásként: Monty Python, Muppet Show)...
