Az egykori SÜNI magazinban megjelent cikkem 2 oldala, Jurij Artyuhin képeivel
/ A brazil kormoránok savas hullatéka éppúgy lecsupaszítja leveleiktől a faágakat, mint a hazaiaké.../
1933 tavaszán József Attila "A város peremén" című versével a szépirodalomban elfogadottá tette a guanó kifejezést...
A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
...persze ettől a belvárosi honpolgárok családjainál még nem lett szalonképes ez a szó, ugyanakkor precedenst adott számomra, hogy VÁLLALHATÓ blogbejegyzést írjak egy madárfaj székletéről.
Gondoltam egyet, és arra jutottam, szellemes lenne, ha egy kormorántelepre jellemző ürülékkupacot a nyomtatott magazin adekvát oldalán meg is jelenítenénk, erre elővettem egy üvegcse koromfekete tusfolyadékot, és kísérletezgetni kezdtem, mígnem a SOKADIK próbálkozásra előállt a megfelelő illusztráció, amelyet már csak SZÜRKÍTENI kellett digitális beavatkozással. Ami számomra időigénylő folyamat volt, az a kormoránok számára a NAPI RUTIN része! 🙂
A 2001-ben indult ÉlőVilág magazin 2. lapszáma után következett még 50 további, kéthetente, NAPI PONTOSSÁGGAL megjelenve, és mi tagadás, a következő 8 évben még annyi szerkesztői munkát bízott rám a kiadó, hogy az idegrendszerem totál "ráment"!
2020 folyamán már-már újfent "felkent" főszerkesztő vagyok az ÉlőVilág magazint megjelentető kiadónál, ám miközben 2 évvel ezelőtt egy 8 kötetes sorozat szerkesztését ajánlották fel nekem, az "elnapolódott" és VALÓJÁBAN csupán 1/!/ bár fontos, de igazából egy 20 éves gyakorlattal és számos kitüntetéssel bíró szerkesztőnek ez egy "ujjgyakorlat" volt! 🙂
Qu'est-ce que je ressens à ce sujet? Pour répondre sur un ton DIPLOMATIQUE, j'utilise l'illustration ci-dessus, FOCUSING! ≈ Milyen a közérzetem ettől? Hogy DIPLOMATIKUS hangnemben válaszoljak, a fenti illusztrációt alkalmazom, RÁFÓKUSZÁLVA! 🙂
Je m'excuse! 🙂
