Fauna Britannica - Élővilág Enciklopédia

Az aktuális rendrakás közben került kezembe Stefan Buczaczki professzor Fauna Britannica című alapműve, amelyet a saját főszerkesztésemben megjelent Élővilág Enciklopédiával egybevetve sajátságos párhuzamra leltem... Már-már ikertestvérei egymásnak (bár egymástól függetlenül születettek, egyikük a ködös Albionban, a másik az öreg kontinensen)! Először is mindkét kötet 528 oldalas! Mindkét előszó kézírással lett szignózva, a brit kiadást Károly herceg jegyezte, a hazai művet pedig Láng István, az MTA ex-főtitkára... Mindkét vaskos mű végén a névmutató öt hasábban került tördelésre!

A pókszabásúakról szóló fejezetet éppúgy pókhálós tájkép nyitja, a bogaras szöveg elején hasonlóképp homokfutrinka portréja "mosolyog" az olvasóra! És nem is sorolom tovább (akad még számos bizarr párhuzam), bárki megtekintheti mindkét művet, a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában (vagy az Országos Széchényi Könyvtárban) jó eséllyel fellelhetőek...

Igazából at a tény, hogy Láng professzor út, a hazai tudományos élet egyik LEGKIVÁLÓBB személyisége figyelmet szentelt munkásságomra, többször partnernek hívott közös, néha tréfás programok szervezéséhez is, az számomra fontosabb volt, mintha az angol trónörökös invitált volna 5-órai teára! 🙂

Moliére: Az úrhatnám polgár

Döbbenetes, hogy Moliére még napjainkban is mily' időszerű!

https://www.youtube.com/watch?v=O4sYwObCJzI&feature=share&fbclid=IwAR2uc8ccOzZV-3aLYl_p_D8pocJp2tLOsy6JGqmU4FKolz2i85T9XO_CHqQ

1:01:45-kor kezdődik az a frappáns Moliére-jelenetrész, amikor e Helyey László által játszott szélhámos, Cléonte furmányos trükkel, álszenteskedő módon még-több-pénzt csikar ki a Kállai György által jáccott /igen, a színházi terminológiában ezt szabatosan így mondják/ úrhatnám polgártól, Jourdain-től... – tök-ugyanígy jártam, midőn egy magát barátomnak MUTATÓ ember, aki sürgős segítségként jelzett "ajándékként" mobiltelefonhoz egy 7.500 Ft. (+Áfa) összegről kiállított szerződést íratott alá velem! Én marha meg nem szakítottam vele meg minden-nemű kapcsolatot! Moliére-nél a színdarabban ez vígjátéki jelenet – jelen viszonyok között tragikomédiai jelenet volt... Mindezzel (VAGYIS A JELEN MEGOSZTÁSSAL) a tegnap /idővonalamon/ közzétett ajánlatomat, jelesül. hogy a jeles francia szerző Tartuffe (Tartuffe, ou l’Imposteur) című darabjának színielőadására szóló jegyekért fél-életemet adom, ezennel visszavonom!... 

Eperfa és a csodálatos NARANCSEPER... 🙂

Az Arbat = Арбат, valamikor NAGYON-régen...

...Cs. Gábornak 🙂

"...Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja..."

(Arany János: Családi kör / (1851. ápr. 10.)

A Múzeum körúton jártamban-keltemben betértem az egyik legjobb antikváriumba, amelyet valaha ismertem, nem számítva az Arbat üzletsorán lévőket... 

A szinte-mindent-tudó wikipédia ezt írja róla (minthogy megnevezem a forrást, jogszerűen idézhetem): Az oszázsnarancs elnevezésben az észak-amerikai Oklahoma államban élő oszidzs indián nép francia neve rejlik, akik a növény fájából íjakat, hajóorrokat és egyéb eszközöket faragtak. Az íjakat más indián népeknek is eladták, így azokkal a növény elterjedési területén kívül is lehetett találkozni. Maga az elnevezés a növény német neveiből (Osage-Orangen, Osagedorn) származik. A maklúra elnevezés a nemzetség latin nevének magyarosodott változata. A vadnarancs elnevezés a narancshoz hasonlító áltermése miatt alakulhatott ki, holott csak távolról rokon a naranccsal, inkább az eperfafélék családjába tartozik. Népies nevei közé tartozik a lócitrom és a majomagy. A tudományos pomifera fajnevet a latin pomum ’gyümölcs’ és a szintén latin -fer ’hord, visz, tart’ szavakból képezték; így az összetétel jelentése ’gyümölcsöt tartó, gyümölcsben gazdag’. A nemzetség tudományos nevét (Maclura) a skót származású amerikai geológus, William Maclure(wd) nevéről kapta.

S mikorra elkészültem e blogbejegyzéssel... "Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja...." 🙂

Goethe... 🙂

Johann Wolfgang...

...Goethe

Goethe már kora-gyermekkorom óta kedvelt polihisztorom volt. Akkoron – sajátságos nómenklatúra-magyarázattal – úgy véltem: ez a nagy elme volt olyan szerény és szellemes, hogy egy farkoskétéltű-csoportról nevezte el önnönmagát. Márpedig a Triturus taxon magyar megfelelőjének kiejtésmódja – a megszólalásig (sőt azon túl is/!/ 🙂) – hasonlít Johann Wolfgang családnevére... Valamivel később, 1982. december 12-én családtagjaimmal – Balatonkenese felé tartva – a Déli pályaudvarnál utazás előtt megvettük a Ludas Matyi vicclap aktuális számát, és abban olvastam egy "gőtés" – meglátásom szerint – roppant gyengécske verset, amely oly' mértékben felháborított, hogy egy-ültő-helyemben megalkottam (eleinte csak fejben) annak parafrázisát, amely a vonaton – Balatonakarattya tájékán, ahol a vasúti sínek melletti vizesárokban rezsegtek a tarajosgőték – már nagyjából késznek volt mondható... Akkoriban e "verset" valódi írógépen kelteztem, számítógépről még csak nem is hallottunk, ma pedig már ANNAK az írógépemnek, meg úgy általában AZ írógépeknek, csak hűlt helye maradt. Most tehát közzéteszem elektronikus formában az (író)gépelt szövegemet (sajnálatos módon a szkennelt kép olyan ramatyra sikeredett, hogy kénytelen vagyok a gép klaviatúráján újragépelni 🙂):

KÖLTŐI KÉP

Egy gőte ment a gáton

borzolva taraját.

Be’ szép állat az ember,

szólt németül, a vízben is

viszontlátva magát.

Sorbán-Szabó Zoltán

/megj. Ludas Matyi, 1982. december 2-án/

KÖLTŐI KÉP

/átköltve némiképp/

Egy szamár ment a gáton,

S rajta – szamárháton –

A germán Goethe utazott.

Vízbe tekint be a költő,

Honnan szamártekintetet öltő

Tükörkép bámul vissza ránk.

„Macht nichts – mormogja németül –

Nem a fejalak a fontos,

/az lehet tarajos, lompos, borzos,/,

Hanem mi benne ül!...”

Ujhelyi Péter

/1982. december 12./

Az ominózus versek...

Triturus cristatus (tarajosgőte) Alfred Brehm: Az állatok világából-ból...

Ekkor már igazi Goethe-rajongó voltam, kiváltképp tetszett a Faust című opera ("operájából"/?/ Mefisztó rondója, merthogy akkoron e zeneköltemény alkotójának is a világhírű költőt gondoltam... Nincs mit szépíteni: tökhülye voltam... Az azonban valós volt, hogy "valamicske köze" neki is vala e műhöz. Miközben revideáltam e téren ismereteimet, egyúttal tudatosítottam magamban Gounod nevének mind írás-, mind kiejtésmódját is. 
Ezzel egy-időben – miközben az euróról nem is hallottunk – kicsit "fogyatkozott szememben" Goethe ázsiója, és – újfent hülye fejemmel – azt képzeltem, hogy Goethe mégsem akkora polihisztor, mint annak-előtte hittem. Pedig mégis! Erre akkor jöttem rá, amikor elmélyedtem  a csonttan szakirodalmában, és kiderült, hogy ugyanő nem csupán jeles irodalmár volt, de anatómiai ismeretei is kiválóak voltak! Nevezetesen ő mutatta ki, hogy – hasonlóan az összes emlősfajhoz – a Homo sapiens – koponyája esetében is megtalálható az állközötti csont (os intermaxillare) – ezzel az ismeretével (vagyis hogy anatómiai jellegeket/bélyegeket figyelembe-véve fajunk a Mammalia osztály része/!/!) pedig szembehelyezkedett az akkori klérus bigott dogmájával! Számomra ez – többek között – akkor imponáló volt, és ma is az... Legjobb emlékem szerint naplójában – e csonttani felfedezéséről – valami olyasmit írt (úgy 200 évvel korábban), hogy: Ez nagyobb örömet szerzett számomra, mint... "Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit " – természetesen ez nem Goethe eredeti – számomra fontos – naplórészlete, hanem Ciceró egykori munkájából származó mondat: ennek szavait használják össze-vissza-keverve a nyomdászok az 1500-as évek óta a könyvek tervezéskor, e tipográfiai sor neve pedig, ugyanebből kiemelve a lorem ipsum lett.. E blogbejegyzésemhez tehát ez a lorem ipsum – egyelőre – megteszi, aztán ildomos lesz Johann Wolfgang eredeti szövegét idemásolnom, amelyhez már megrendeltem az antikvarium.hu világhálós könyvkereskedésből azt a kötetet, amelyben fiatal-koromban ezt olvasva igen erős benyomást tett rám – annál szabatosabban jómagam sem tudtam volna megfogalmazni, mit éreztem, amikor a hazai állatfajok koponyavizsgálatai során – a tudományos szakirodalomban korábban – nem ismert határozóbélyegre leltem – és nagyjából ugyanilyen flow-érzés hatott át, amikor a londoni Természetrajzi Múzeumban (Natural History Museum) megleltem ottani "kutakodásaim" során a Craseonycteris thonglongyai típuspéldányának koponyáját...

Ha 2011 táján ezt a tusrajzomat megfelelően kulcs-szavaztam, akkor azok ismeretében mindenkinek kiderülhet, mit is ábrázol ez az illusztráció 

Amint Richard Friedenthal jelzett könyve megérkezik, e blogbejegyzésemet frissítem! 

Addig is:

katonajozsefszinhaz.hu/41446

Zenei "aláfestés":

youtube.com/watch?v=vE21OqRPtAo

Valamint, midőn ezt a bejegyzést írom, olykor eltávozom a számítógépem mellől, s hogy ne kelljen szüntelenül ki-be-kapcsolgatni, ahhoz Wagner Trisztán és Izolda című operáját "futtatom" - pompás
(hosszú) zenemű, és ildomos a Goethe-tematikához:
 grin.com/document/57072

p.s. Balatonakarattya mellől a tarajosgőték – sajnos időközben – eltűntek; Goethe szelleme pedig 187 évvel elhalálozását követően tovább él...
wikipedia.org/wiki/Johann_Wolfgang_von_Goethe

Moliere...

https://www.youtube.com/watch?v=O4sYwObCJzI

Kállai Ferenc: Tartuffe

1:01:45-kor kezdődik az a frappáns Moliére-jelenetrész, amikor e Helyey László által játszott szélhámos, Cléonte furmányos trükkel, álszenteskedő módon még-több-pénzt csikar ki a Kállai Ferenc által jáccott /igen, a színházi terminológiában ezt szabatosan így mondják/ úrhatnám polgártól, Jourdain-től... – tök-ugyanígy jártam, midőn egy magát barátomnak MUTATÓ ember, aki sürgős segítségként jelzett "ajándékként" mobiltelefonhoz egy 7.500 Ft. (+Áfa) összegről kiállított szerződést íratott alá velem! Én marha meg nem szakítottam vele meg minden-nemű kapcsolatot! Moliére-nél a színdarabban ez vígjátéki jelenet – jelen viszonyok között tragikomédiai jelenet volt...
Mindenesetre, egyfajta szembesítés gyanánt és "viszont-ajándékként" már megvettem a Nemzeti Színház Tartuffe-előadására – 3 igen elegáns helyre – a jegyeket az Andrássy úton... továbbá, hogy e darab 1664-es ősbemutatójának Versailles-béli légköre uralkodjon az előadás alatt a nézőtéren, a színházjegyek mellé átadok grátiszként egy adekvát pacsuli (Patchouli) -illatmintát is!...Ez az illat amúgy Napóleon kedvence is vala, s amint a Noran Libro 2009-es adekvát kötetéből megtudhatjuk, a Tartuffe is kiváltotta az elismerését, bár saját szavai szerint, ha az ő idejében íródott volna, ő bizony betiltja!... 🙂

Száll a KOROM! 🙂

 https://www.youtube.com/watch?v=w2SuWAfCttc

Imént hívtam a 999 06 64-es telefonszámon a kéményseprésre egyedül felhatalmazott adekvát céget, hogy jelezzem nekik, jómagam már tavaly tettem egy jognyilatkozatot, miszerint a lakásomban a kéménynyílás zárt (amit az akkor hozzánk-látogató kéményseprő is mosollyal "nyugtázott", s jelezte, hogy a következő években a tapasztaltak alapján nem lesz több dolguk/gondjuk – vagyis onnantól kezdve jó-ideig nem kell őket várnom). "Tárcsázásomat" követően jó ideig egy igen-találó zeneszám hallatszott, a Mary Poppins című musical-ből a SZÁLL A KOROM - így ezen időt derűsen tölthettem... Mindenesetre e bejegyzés első mondatában foglaltakra az - előre jelzett hangfelvételen - bizonyíthatóan a vonal túlsó végéről az a válasz "érkezett": "Attól az aláírt papírtól függetlenül az ellenőrzést meg kell tartanunk!" Komolyan: ezek packáznak velem! Az én KOROMban!? 
(Mindettől függetlenül a röpke – bár valós eredményt el nem érő – telefonbeszélgetés végén a nem-túlzottan)kedves hölgynek gratuláltam a szellemesen kiválasztott zenéjükért!) 🙂:
S hogy még legyen kutyás/kormos vonatkozása is ezen bejegyzésemnek, ajánlom a Nagyérdemű szíves figyelmébe KOROM Gábor oktató-filmjét a klikkerről itt:
https://www.youtube.com/watch?v=eDgkTfvJFNY 🙂

ALTATÓ...

Egy dallamot évek óta dúdolok magamban, szerettem volna normális előadásban meghallgatni, de nem tudtam a szerzőjét/címét, s amikor ismerőseim körében elismételtem saját hangadó szervemmel, senki nem jött rá, hogy vajon mi lehet...
Most végre itt szól a számítógépemen! Miközben a YouTube csatorna filmrészletén néztem a kedves doktornőmmel készített riportot, mellette a rendszer felajánlotta, hogy milyen felvételek érdekelhetnek esetleg a további nézelődéskor...

ERRE LELTEM: 

hwww.youtube.com/watch?v=yRNuhfQHPXY

SZÉP ÉS KEDVES ELŐADÁS! De emlékeim szerint egy gyermekkórussal láttam sok-sok évvel ezelőtt, és gyanítottam, hogy az a kórus a Bécsi fiúkórus (Wiener Sängerknaben) vala. Sajnos ezzel az 1498-ban alapított kiváló csoporttal nem találtam felvételt, de találtam egy - majdnem - hasonlót:

https://www.youtube.com/watch?v=XyzLMSyXCG8

AZT HISZEM, MOST ELALÉLOK!

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

2001-ben a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházába invitáltak riportra, hogy a zseniális riporterrel, Rékai Gáborral beszélgessünk a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelenő ÉlőVilág magazin első lapszámáról, valamint - lévén épp akkor volt a Távközlés Világnapja - arról, hogy egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül kéthetente megjelenő folyóiratot.

Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!

Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.

Azt tapasztalva, hogy engem mennyire FRUSZTRÁL az oktalan hívások TÖMKELEGE, megtanultam FELMÉRNI, hogy ami miatt én TELEFONÁLNI tervetek, van-e olyan FONTOS, hogy amiatt ne írjak, hanem MOBILTELEFONON keressem a partnereket...

Rékai Gábor

Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!

"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)

Franc tudja, lehet, hogy annyira OKOS, hogy még egy magyar GYEREKDALOCSKÁT is ismer? Például ezt, amely címe: KIS BENCE: 

                        https://www.youtube.com/watch?v=8UQgzWinyQY

Egyszer volt egy kemence,

Belebújt a kis Bence, Kormos volt a kemence, Fekete lett kis Bence. Ránézett a mamája, Nem ismert rá a fiára, Becsukta a kemencét, Jól elverte kis Bencét.

PSOTA A HANGPOSTÁMON...🙂

...avagy mennyi Psota, lehettem volna...

Úgy 20 évvel ezelőtt, amikor még mobiltelefonja gyakorlatilag SENKINEK sem volt, még vonalas telefonom üzenetrögzítőjén lehetett jelezni...

...ha baráti körömből bárki találkozni (s így időpontot egyeztetni) szándékozott velem. Napközben ugyanis ALIG lehetett elérni engem, ugyanakkor a LEGBELSŐBB BARÁTI KÖRÖM tudta, hogy-ha valamit meg szeretnének beszélni, akár ÉJSZAKAI ÓRÁKON is felhívhatnak - és hívtak is nem-ritkán, amivel nem csupán segíthettem az esetleges bajuk esetén, de nekem pedig MINDIG örömet szerzettek ezek a hívások! Aki nem mert volna felhívni, az nyilvánvalóan nem is érzi magát a barátomnak! A snassz kimenőszövegeket elfogadhatatlannak tartottam...
...eltökéltem tehát magam, hogy márpedig az én üzenetrögztőmön a bejelentkező hang Psota Iréné lesz! 

Ő azon kevés személyek egyike, akinek a mentalitása példa volt viselkedésemhez. Alaptörténet vele kapcsolatban, amikor Vámos László híres rendezővel beszélgetve a riporteri kérdésre válaszolva kifejti:

"Én sok vagyok, valóban! Én vállalom magamat, ki vállaljon, ha nem én?   A sokságomban benne van egy KATARZIS is!" - itt az adekvát felvétel, 0:30-kor kezdődik a művésznő önvallomása/hitvallása:

https://www.youtube.com/watch?v=JbO9bWyp3NE

A terv megvalósulása nem váratott sokáig: kisvártatva egy baráti társaságban egy ott jelenlévő fiatalember említette, hogy ő ismer valakit, aki személyesen ismeri a művésznőt... Nemsokára meg is kaptam a lakástelefonja számát. S tettem egy próbát... Sajnos először a házvezetőnője vette fel a kagylót... A nagyobb baj az volt, hogy egyáltalán felvette! 🙂 Hiszen én valójában az Ő üzenetrögzítőre voltam kíváncsi... Sokadik próba után végre a gép kapcsolt be: "Szervusz, Irén vagyok, ha sikerült megtalálnod a számomat, üzenetet hagyhatsz nekem, és majd visszahívlak!" 

Egészen természetes, hogy amikor az üzenetrögzítője bekapcsolt, jómagammal azonnal indítottam saját készülékemen a felvételt - s onnantól a kiváló művésznő üdvözlőszövege köszöntötte az engem hívó feleket...
Azonban minden vicc csak egyszer vicc (ez már közhely), így a Psota-hangot időszerű volt lecserélnem. A választásom Sosztakovics V. szimfóniájára esett. Ez a mű a Leningrádi Szimfonikus Zenekar előadásában 43 perc 36 másodpercig tart... És ez épp ráfért az üzenetrögzítő szalagjára, teljes terjedelmében! Gondoltam: ha valaki beszélni szándékozik velem, hallgassa csak végig, közben még pallérozhatja is elméjét... Egy precedens volt, hogy valaki ezt megtette! Aznap az egyetlen rögzített üzenet így hangzott: "Péter, te hülye vagy!"...
Mára a régi vonalas telefonom amortizálódott... Az emlékek megmaradtak.

Ha netán valaki szánt időt a fenti bekezdések végigolvasására, ajánlom szíves figyelmébe a két adekvát filmrészletet:

youtube.com/watch?v=Tfn6JGk4Is8

S ha még több időt képes szánni a kultúrára:

youtube.com/watch?v=L__jruvYuCg

Amelie – és a Kossuth Kiadó plüsskacsájának – csodálatos élete

Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjáték Jean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost. A filmet 2001 áprilisában mutatták be Franciaországban. Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték. (forrás: wikipédia)

Audrey Tautou

youtube.com/watch?v=kxODZd3aSf0

Amelie  – egyebek mellett – szeretett kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, miként én a kollégákkal a Kossuth Kiadó tetőtéri sziklakertjének murvájából képzett kis kupacban elrejtett, hasonló "életet élő" plüsskacsával játszottuk azt, hogy mindennap más pózba helyeztük, és iparkodtunk minél bizarrabb pózba helyezni, hogy minél jobb hangulatra derítsük a munkában megfáradt munkatársakat a rövidke cigaretta-szünetekben... 

Oscar-díjat ugyan nem kapott plüsskacsánk, de olyan jó – és munkakedv-növelő – volt nyomon-követni "életét"...

Tulajdonképpen ő is hozzájárult, hogy az Élővilág Könyvtár kötetei (például az Úszó- és gázlómadarak) /is/ oly sikeresnek bizonyultak, például a XI. Budapesti Könyvfesztiválon elnyerte az Oktatást és nevelést legjobban szolgáló műért járó különdíjat), de még a jó hangulat segített Trunkó Barnabás Sastaps című kötetének szerkesztésekor is... 🙂

...manapság már a világhálón is csak előrendelésekkel férhető (netán) hozzá:  https://bookline.hu/series/series.action?id=10884&page=1 

p.s. velvet.hu/blogok/gumicukor/2008/08/12/hazaert_a_vilagjaro_kertitorpe

SCRIBD - egy borzalmas kalózkodás esete 🙂

Tüneményes "gyöngyszemre" bukkantam a világhálón keresgélve a következő oldalon:

scribd.com/doc/314138730/Haraszthy-Laszlo-Enekesmadarak

Azonmód el is mentettem a monitorképet, amelyet itt csatolok.
(Zárójelben: közröhej, hogy miközben kalózterjesztésről van szó, még pénzt is kérnének érte! 🙂)

Ha netán a monitoron nehézkesen olvasható a szöveg,

segítségként bemásolom "blogszövegként" is - nagyon tanulságos!
Azonban így is FELTŰNŐ, hogy a jogtalanul kalózkodó "valaki" ©-ként hangsúlyozza: 
"Minden jog fenntartva!"  🙂

Most már legalább tudom, hogy mivel foglalkoztam 2005 táján (adaptálva a SCRIBD-oldal készítőinek "ismertető" szövegét):

"...Segítettem lehetővé tettem, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék"...

Az Élővilág Könyvtár a nagyközönség számára lehetővé teszi a Kárpát-medencében honos legkülönfélébb élőlénycsoportokat. A tematikus kötetek sorra veszik a jellegzetes veszélyes növény-, gomba- és állatcsoportokat. Segítenek lehetővé teszik, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék az egyedülálló fajok életmódját. A gazdagon illusztrált kis határozatókban a színes képeket és részletrajzok együttesen alkalmazzák a fajok minél pontosabb felismerését. A sorozat kötetei összegyűjtve átfogó módon adnak Magyarország élővilágáról.

Visszakanyarodva tegnapi bejegyzésemhez...

A. H.

...ott-tartottam-tegnap-hogy: "...az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... "
Ezennel pedig ezt gyorsan pontosítanom kell: olykor az is előfordul, hogy miután a Ferenciek terén a Lipóti Pékségben a pult tetején lévő sajtos rudak közül rámutatva a legeslegsajtosabbakra, s azokat becsomagoltatva gyalog haladok végig a Kossuth Lajos utcán, jobbadán az Astoria szálló előtt kezdem azokat "betermelni", másik kezemben a Completa jegeskávé, s ha mindeközben e hotel hatalmas üvegablakain betekintve látom a tükörképemet, jót röhögök magamon/magamban, mert a tükörképemen már majdhogynem úgy jelenek meg, mint Audrey Hepburné...

Ha nem hiszik ezt el nekem, nézzék meg a Breakfast at Tiffany's = ÁLOM LUXUSKIVITELBEN 1961-es részletét:

youtube.com/watch?v=1JfS90u-1g8

Ha pedig ez sem lenne elegendő bizonyíték, talán meggyőzőbb lehet a szálló biztonsági őreinek térfigyelő kameráinak releváns felvétele... Kérem, ha a hotel prominens munkatársai facebook-tagként olvassák e szövegemet, hassanak oda, hogy azt nekem is juttassák el - - - vagy ha valaki ismeri e biztonsági őröket - - - vagy ha valaki ismer valaki, aki ismer valakit, aki ismeri a biztonsági őröket....((( https://www.youtube.com/watch?v=nhjrfKd4duk ))))

Örök hála Henry Mancini felé, amiért e kísérőzenét megalkotta!

Hommage à Henry Mancini 

(Az pedig, bár talán nem zárójelesnek méltó, de e bejegyzés témájához mégis-csak-részben-illeszkedik-hogy: ő alkotta meg a Rózsaszín Párduc klasszikus muzsikáját is!)

((...komolyan: ehhez a képhez meg kellene neveznem a főszereplőt?! 🙂))

Tubáktaxonómia

Régóta terveztem, hogy a tavalyi busz-kategorizáláshoz hasonlóan közzéteszem a Nemzeti Dohányboltok (magunk között: borzalmasnak tartom, hogy kis-hazánkban már-már csupán a gyógyszertárak nem viselik ezt a jelzőt) kataszterét, s ezek rendszertani rangsorolásánál (egy zootaxonómiai kötetterv készítése mellett tubákolva) a következő-féléket találtam felállítani: A) verzió: ahol még csak nem is ismerik a tubák fogalmát sem (miközben – szerintem – ezt a /szelencéken olvasható nevén/ "tüsszentésre szolgáló dohányterméket" / vagy legalábbis a nevét az alkalmazottaknak munkaköri-kötelessége lenne ismerniük /v.ö. BAH csomópont/); B) verzió: ahol az eladó jelzi, hogy ő is épp kipróbálni tervezi (v.ö. MOM PARK); C) verzió (ennek napjainkban csak egyetlen, a tudomány előtt jelenleg ismert, csupán szuperlatívuszokkal jellemezhető képviselője létezik): ahol az eladó – bár megérkezésemkor a "MINDJÁRT JÖVÖK!"-tábla fogad – amikor "beér", köszönését követően meg sem kérdi, mit is szeretnék vásárolni, hanem belépve az ajtón, levéve az ominózus táblát, a vitrinhez megy, és kiemeli onnan (kérés nélkül/!/) az általam preferált OZONA-tubákot!

(Azt csak nagyon-zárójelesen-jegyzem-meg-hogy-a-vágott-dohányok-tasakján-kívül/belül-is-hatalmas/vastag-betűkkel-feltüntetik: "A dohányfüst több mint 70 rákkeltő anyagot tartalmaz." ... ugyanakkor-az-alkoholos-italok-semelyikén-sem-szerepel-az-egykori-"szlogen": "Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt"!

Hiába no, akár kifordítom, akár befordítom, a vágott-dohányos-tasakon, mint írtam fentebb, mindenhol ez olvasható, pedig még a kisdedek is jól tudják, hogy attól az még bunda:

youtube.com/watch?v=hCoflnVwoRk )

Mit-ne-mondjak: PROFI hozzáállás! :)

A szelence-illusztráció feletti "A) verzió"-t jómagam mindig averzióval "fogadom" (igazából soha sem fogom elfogadni/!/), az Astoria-melletti bolt ellenben, e munkatársnak köszönhetően, az "ászok ásza"! S miközben e bejegyzést írni terveztem, gondoltam, személyiségi jogaira tekintettel először-is megkérdezem: hozzájárul-e, hogy mindezt keresztnevét is megemlítve közzétegyem, e célból pedig tegnap este betérni készültem az Astoria melletti üzletegységébe. Ott megérkezésemkor - már-már természetes módon - éppen műszakváltás volt, gondoltam, majd később visszatérek... s miközben a Blaha Lujza tér felől haladtam a bolt felé, mit látok: épp ő jön szembe a barátnőjével, láthatólag siettek, de engem észrevéve "megtorpant" és lekezelt velem.

Ellenben, miközben más dohánybolti eladók lekezelően bánnak a vevőkkel, ugyanakkor ezen-esetben – paradox módon – a vevő–eladó-közötti lekezelés≠lekezelés-esete volt... Ezt követően megleltem a facebook-on is, itt hozzájárulását adta, így belefogalmazhatom immár e bejegyzésembe a keresztnevét is: Laci! 🙂

Utóirat: az említett dohánybolttal átellenes oldalon, az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... 

youtube.com/watch?v=uirBWk-qd9A

...és kikérem magamnak/magunknak, hogy ezt a melódiát nem 2020-ban énekli 1961 helyett!... Mindenesetre miközben e bejegyzést pötyögöm klaviatúrámon, a "háttérben" ő énekli nekem ezt a dalt!

hu.wikipedia.org/wiki/Álom_luxuskivitelben_(film)

countryliving.com/life/entertainment/a43720/moon-river-song-meaning/