Hommage à Livius
A fotográfus, Kovács Zoltán kérésének is megfelelve, íme, hol érhető el e kép nagy felbontásban:
A Madártávlat megszokott eleme volt már 2004 előtt is a POSZTER, ugyanakkor az ezen felületen megjelenő fotográfiák nívója olykor, hadd fogalmazzak így, "hagyott kívánni-valóbbat"! A BADARTÁVLAT esetében ilyen nem fordulhat elő, így 2020. április 3-án a fotográfus szíves hozzájárulását megkaptuk, de hajnaltól napnyugtáig rengeteg fontos teendőm volt, így a mai sürgős "lapzárta" miatt, bővebb szöveg nélkül teszem közzé ezt a "zanzásított" bejegyzést!
Felvetődhet a kérdés: miképp kerül e poszterre együtt a diák-írással jegyzett naplórészlet és egy meggyet etető seregély fotográfiája? Ez két szempontból is érdekes: 1993 után (amikor már jómagam voltam a táborvezető/!/), nem is fordulhatott volna elő, hogy egy táborozó családtagjai BÁRMIT IS hozzanak gyermekeiknek, az agárdi Madárvárta alapítója (1957), Radetzky Jenő, vezetése idején ilyesmit ez-idő-tájt ezek szerint MEGENGEDETT!
Másrészt a meggy megjelenése ebben a kontextusban meglehetősen sajátságos társítás (értsd: K. J. MSZMP főtitkár halálhíre + a meggy/!/), továbbá Mikuska István édesanyja nem tudhatta, hogy azon napon Varga Livius társaságában Sárkeresztúron, a Sárkány-tó felé haladtunkban Livius épp azt "óbégatta":
"Szereti a tik a meggyet" Emlékeztetőül: https://www.youtube.com/watch?v=zoldGGldhaM
A világhálón a következő konkrét címen bárki megtekintheti/megcsodálhatja e poszter alapképét:
Mára pedig, hogy még valóban 2020. április 3-án jelenhessen meg e bejegyzés, elégedjünk meg Ruttkai Éva adekvát dalával:
p.s. holnap következik a bővebb verziója! "Minthogy nálam műveltség van, én is műveltem magam!" - énekli Lorán Lenke Molnár Ferenc "Az üegcipő" című színművében // https://www.youtube.com/watch?v=JlBnMUfS9Gc //, ennek megfelelően, 55 életévem során én is "kiműveltem" magam, így jelen bejegyzést fejben NAPKÖZBEN már megalkottam! Roticsné dalának slusszpoénja kétszeres: önmagában is frappáns zárás, amúgy meg nagyjából így hívtak a moszkvai 104-es általános iskolában az orosz tanárok, 1978 táján, a diáktársak nagy derültségére: Юхейи! Azaz: "Juheji" 🙂
