Tömjén és fürj
Tavaszodik, egyre több virág bontogatja szirmait, a napsütés előcsalogatja a védett zugokban áttelelő rovarokat, békákat, gyíkokat, az erdők-mezők madárdaltól hangosak, a réteken hamarosan hallani a fürjkakasok pitypalattyolását. E madárhang különösen kedves a magyar ember fülének, még ha találkozni e rejtett életű madárral keveseknek is adatik meg. Jómagam a fürjjel először a tabáni plébániatemplom tömjén illatú sekrestyéjében „ismerkedtem meg”, amikor hittanórán a Biblia oldalait lapozgattuk. „Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következõ napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül. A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. És elnevezék azt a helyet Kibrot-Thaavának: mert ott temeték el a Mohó népet.„ Akkoriban még nem tudtam pontosan, hogyan néz ki ez a madár, de a vele kapcsolatos történet már akkor megragadott. Több évtizeddel később szomorú körülmények között láttam ismét nagy tömegben fürjet: a határokon orvvadászoktól elkobzott tetemeket kellett megvizsgálnunk, hogy azok illegálisan lőtt védett madarak-e. Mert sajnos az elmúlt évtizedekben akadtak olyan fegyvertartók, akik a törvényes oltalomra való tekintet nélkül mohón lőtték ezeket a madarakat, pacsirták tízezreivel együtt. Sosem értettem, mi viszi az embereket erre a tömegmészárlásra. Széchenyi Zsigmond és a vadgazdálkodásban jártas más szerzők írásai alapján tudom, hogy az igazi vadász igazi természetbarát. Néhány kiragadott idézet: „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” – „A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétől függ.” - „Igaz vadásszá a vadászó ember csak akkor válik, amikor a vadat el tudja engedni lövés nélkül, és amikor a vadászat körülményeire is kellő figyelmet tud fordítani.” – és végül egy további klasszikus idézet: „A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jóízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai érzéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”
