"Prológus": székesfővárosunk egy kies pontján láttam meg minap ezt a "könyvhegyet"... Belelapoznom természetesen egyik kötetbe sem sikerült, ugyanakkor azt még távolabbról is megállapíthattam, hogy tömegét tekintve (majdnem) felér azzal a kiadvány-(könyv-, magazin-)-mennyiséggel, amelyet mintegy 20 évnyi szerkesztői munkásságom alatt létrehozhattam/LÉTREHOZTAM... (Zárójelben jegyzem meg: ez a tömeg akkora, hogy-ha egy ember fejére esik... á, ebbe jobb bele sem gondolni 😉 /!/). Ami pedig ezt a blogbejegyzést KÜLÖNÖSEN INDOKOLJA: szinte alig akad ismerősöm vagy barátom, netán családtagok, akinek fogalma lenne arról, hogy mi is az a szerkesztői munka! Nem fogják fel, hogy az ALKOTÁS éppúgy MUNKA, mintha reggel nyolctól fél ötig rostokolnék egy íróasztalnál!Belátom, az indításkor alul becsültem a blogírásban rejlő lehetőségeket, így éppen az ezen bejegyzés felvezető szövegében jelzett, ám ott részletekben nem kifejtett, mindenesetre méltatlan körülmények közötti szerződésbontás esetleges/későbbi ismétlődése elkerülése céljából közzéteszem, mit várhat tőlem el egy partnerkiadó, valamint, ami nem kevésbé fontos: mit várok el jómagam a partnerektől...
Mindenekelőtt következzék a krédóm (alapelvem), amely alapján az eredményes együttműködést el tudom képzelni BÁRMELY partnerrel:
Számomra szinte ELFOGADHATATLAN (zárójelben jegyzem meg: szakításra is alapot adó körülmény/!/), ha egy közös munka során az óhatatlanul főbb szerepben lévő partner azt várja el kollégáitól, hogy azok úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül! Ez autokratikus diktatúra! Az ilyen mentalitás sérti a kollégák önérzetét, ráadásul rontja a munka hatékonyságát! A magam részéről ezt pont fordítva képzelem (természetesen átvitt értelemben) eredményesnek (vagyis egyfajta "demokratikus diktatúrát"): jómagam kezdek "táncolni", és ezt tapasztalva a partnereknek meg kell találniuk a hozzá(m) tartozó ritmust és melódiát! Ha BÁRMELY partnert fals szólamot "üt meg", vagyis akadályozza az EREDMÉNYES munkát, akkor az addigi munkakapcsolatunkat BEFEJEZETTNEK tekintem!
Örülök, ha minél bizarrabb feladatokkal bíznak meg, hiszen, ha ezzel tesztelik kvalitásaimat, és ezeknek sikerül megfelelnem, akkor egyenes az út további nívós kiadványokhoz! Ugyanakkor ahhoz, hogy az ilyen feladatokat elfogadjam, a felkérő partnernek is tolerálnia kell a fentebb jelzett alapszabályomat! 😉
Kérem, szíveskedjenek megnézni ezt a korrektúralapot! EGY kiadói szerkesztő ekkoron úgy vélte, hogy akkor végzi jól a munkáját, ha a két éven át/!/tartó, 52 részes sorozat LEGELSŐ lapszámának ezen oldalát is "telefirkálgatja", miközben, úgy vélem, ezen a képen is látható/érzékelhető, hogy ez egy TOTÁL-FÖLÖSLEGES "munka" volt, ami nem elősegítette, hanem fordítva, HÁTRÁLTATTA a hatékony/biztonságos munkát!Végülis nem vele kezdődött el az Élővilág magazin, és így sikeres is lett!
https://www.youtube.com/watch?v=1k9j0KY2qoM&t=293s
Felül az egyik FONTOS, alkotó-sorozatszerkesztő munkám, a "Magyarország emlőseinek atlasza" kapcsán kapott köztársasági elnöki különdíj képe, ezúton is köszönöm Sólyom László elnök úrnak e kitüntetést!
Konklúzió: az az egykori "kolléga", aki általa is ALÁÍRT szerződését nem-teljesítve mindmáig nem adta le az Élővilág magazin 52 lapszámának szöveg- és képanyagát, tulajdonképpen jót tett nekem, lévén ezáltal a 2001-2003 közötti, mára ELAVULT képek helyett/!/ ÚJAKAT/NÍVÓSABBAKAT tudok a 2021-től kezdődő szerkesztői korszakomban alkalmazni! Végkövetkeztetés: eddigi élettörténetemben egy Júdás is "felbukkant"!
2022-ben pedig elérkezett az az idő, amikor először 3 évnyi kép-kereséssel és szöveg-gondozással igazi öröm-munkát végeztem, a Kossuth-díjas Schmidt Egon MADÁRDALOS EMLÉKEIM könyvének szerkesztésekor, ám a végén, amikor a kiadásban illetékesek elkezdték firtatni az általam kért szerkesztői honorárium összegét, lévén ezt nem kívántam PIACI ALKUDOZÁS tárgyává tenni, INGYEN végeztem - így egyfajta hattyúdalommá vált!
/// A HATTYÚDAL film-zenéjét Ránki György komponálta, ebben a Tamburás-dalt pedig Páger Antal énekelte! "Rám vár a Föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár, nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár..." - ez a dal fejezi ki jelenlegi életérzésemet, azzal a különbséggel, hogy rám, ha a lakást pár órára elhagyom, két őszinte, ragaszkodó falkatársam, Flóra és Faina vár! ///
