Kutyasétáltatás közben nem győzök csodálkozni, hogy a számtalan kutyafajta és azok keverékei milyen sokféle szőrzettel bírnak. Nemcsak színezetükben és szőrhosszukban, hanem a bunda szerkezetében is jelentősen eltérnek a különféle ebek. Bajor vérebemnek egyrétegű, rövid szőrzete van, ami szinte teljesen gondmentes együttélést tesz lehetővé. Ha víz éri, szinte perceken belül megszárad, mocskot alig-alig gyűjt össze, keveset vedlik, és a különféle tüskés termések sem képesek "megkapaszkodni" benne. Pulis és uszkáros ismerősöktől egyfolytában hallom a misztikus "toklász" kifejezést, és a pázsitfüvek termésérlelési időszakában ők már nem is mernek kutyáikkal a magasabb aljnövényzetű területeken sétálni. És a toklász még csak az egyik "rossz" a hosszú szőrű kutyák számára, mellette még ott van ezernyi más kampós termés, amelyek mind arra várnak, hogy valami négylábú szőrös lény kültakarójába beakadva messzire juthassanak az anyanövénytől, s így távolabbi helyeken csírázhassanak ki később a magok. Miközben az emberek dohognak a kirándulás közben összegyűlt bogáncscsomó láttán, abba kevesen gondolnak bele, hogy ez a növényi terjeszkedés kiváló példája. Abba meg még kevesebben gondolnak bele, hogy ezt miképp hasznosíthatnák az emberek. Bár a gyapjúfeldolgozás során már régóta használtak növényi terméseket (pl. takácsmácsonyát) a szőrszálak kezeléséhez (a kártoláshoz), de egy igazi technikatörténeti áttöréshez 1941-ig kellett várni. Ebben az évben George de Mestral az Alpokban kirándult kutyájával, s az eb szőrébe beleakadtak a korábban már említett kampós bogáncstermések. (Lehet, hogy nem bogáncs volt, hanem bojtorján, ki tudná azt ma már eldönteni?) A kutya gazdája mérnökember volt, és kíváncsivá tették a szőrzetben stabilan rögzülő termések. Mikroszkóp alatt megvizsgálta azokat - s a történetet nem húzva csak annyit rögzítünk e helyen, hogy vizsgálódásai eredményeképpen hamarosan szabadalmaztatta az ily módon feltalált tépőzárat.
 |
| George de Mestral - és a tépőzár... |
A tépőzár azóta világkarriert futott be, ami nem is véletlen, hiszen az elvet eredetileg alkalmazó növények már hosszú évmilliók során tökéletesítették a módszert. Különféle növénycsaládok számos faja hasznosítja az emlősszőrökbe akaszkodó termések útján történő terjeszkedés lehetőségét.
 |
| A. Arctium lappa, Asteraceae; B. Harpagonella palmeri, Boraginaceae; C. Marrubium vulgare, Lamiaceae; D. Cenchrus echinatus, Poaceae; E. Medicago polymorpha syn. M. hispida, Fabaceae; F. Bidens pilosa, Asteraceae; G. Ambrosia acanthicarpa, Asteraceae; H. Xanthium strumarium, Asteraceae; I. Krameria grayi, Krameriaceae; J. Desmodium cuspidatum, Fabaceae; K. Martynia annua, Martyniaceae. (A kép forrása: W.P. Armstrong.) |
A mikroszkóp alatt szemlélve könnyen belátható, hogy a kirándulóknak oly sok bosszúságot okozó kampós termések a maguk módján tökéletesek, és esztétikailag is megállják a helyüket...
 |
| A szőrökbe akadó kampók - mikroszkóp alatt (forrás: wikipédia) |
Persze ahhoz, hogy ezek a növények valóban eljussanak a termésérlelés helyétől távolabb eső vidékekre, ahhoz közvetítők is kellenek, Márpedig erre a feladatra pikkelyes, csupasz vagy kitinpáncéllal borított lények nem alkalmasak - ehhez emlősök kellenek! Minthogy az emlősfajok zömét szőrzet (bunda) borítja, így kültakarójuk ideális közvetítő a kampós termésű növények számára. Az is igaz, hogy nem mindegyik emlősfaj alkalmas e feladatra, hiszen a különféle emlősrendek, sőt -nemzetségek képviselői egymástól igencsak eltérő szőrzettel rendelkezhetnek. Amiképp a különféle feladatokra kitenyésztett, tudatos szelekcióval létrehozott kutyafajták bundája is eltér egymástól, úgy a különféle életmódú emlősfajok szőrzete is különböző lehet. Egészen más bundát visel a föld alatti életmódot folytató földikutya, mint a vízben úszó vidra, vagy a lombkoronában élő mókus. És ha mikroszkóp alatt nézzük az emlősszőröket, akkor a kampós végű termések szemléléséhez hasonlóan egy különös világba nyerünk betekintést. A szőrszálak struktúrája oly mértékben különbözik egymástól, hogy a morfológiai jegyek ismeretében meg lehet határozni, hogy az adott szőrszál milyen emlősállattól származott. Ez a tudás (szőrtan=trichológia) felhasználható a legkülönfélébb biológiai kutatások során, kimutathatók például ritka emlősök egy adott területről, de akár a kriminológiában is hasznosítható. Azt, hogy az emlősszőrök determinálása egy törvényszéki eljárás során bizonyító erővel rendelkezhet, a Columbo-sorozat nézőinek nem kell külön bizonygatnunk, az 1997-ben készített,
A végzetes nyom (A Trace of Murder) című epizód emlékezetes példa erre.
S ha bárki szívesen elmélyedne az emlősszőrök különleges világában, immár magyar nyelvű szakirodalom is hozzáférhetővé vált e témában. A Magyar Természettudományi Múzeum jelentette meg
A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve című kötetet, amit jó szívvel ajánlunk minden zoológus, botanikus, természetvédő és Columbo-rajongó figyelmébe!
 |
| A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve |
Végezetül levonhatjuk a következtetést, hogy a tépőzár kidolgozásához alapvető fontosságú volt, hogy George de Mestral kutyát tartott.
 |
| George de Mestral és kutyája |
p.s. e blog témájához kapcsolódóan pedig még megjegyzendő, hogy
A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyvének szerkesztését Flóra kutyám a kezdetektől nyomon követte...
p.s.2.
a szerző köszönetet mondott a kötet végén Cirmi cicának, aki a kézirat készítése során végig mellette ült... (a szerző nem mondott köszönetet sem a nyomdai előkészítést végző kollégának, sem a szerkesztőnek...).
