2019. június 5., szerda

A "csatázó" véreb

A vérebek harciasságáról szóló tévhit mélyen gyökerezik... A wikipédián bukkantam a mellékelt ostobaságra elírásra: "Csatázó képességét különösen nagyra tartják."


A vérebek harciasságáról szóló tévhit mélyen gyökerezik... A wikipédián bukkantam a mellékelt ostobaságra elírásra: "Csatázó képességét különösen nagyra tartják."
Ez a mondat több kutyás könyvben is felbukkant már, mondhatni könyvről könyvre száll, és minden kritika nélkül veszik át a könyvek készítői, igazolva, hogy olykor fogalmuk sincsen arról, amiről írnak. Ráadásul hozzájárulnak a hibás ismeretek terjesztéséhez. 
Csatázó képesség??? A vérebeknek a csapázó képessége kiváló! A vadak csapáját (nyomvonalát) követik. Az egyik könyv szerkesztője vélhetőleg nem ismerte ezt a szót, eltanakodott, mi a szösz lehet az a "csapa" és hogyan kéne javítani a "csapázást", majd arra jutott, hogy ide minden bizonnyal a "csatázás" a megfelelő szó. Ilyenkor derül ki, hogy az igazán képzett korrektor munkája kincset ér! Nem is értem, hogy a könyvek impresszumában miért nem tüntetik fel mindig a korrektor nevét.
Még egy percre a könyvkiadás házatáján maradva, eszembe jutott egy holland könyv magyar fordítása, amelynek kéziratában az egyik mondat azt taglalta, hogy az egyik törpetyúk utódai között mutáns kiscsibék keltek ki, amelyeknek faroktollai nem voltak, ugyanakkor az álluknál kis tollpamacs díszelgett. Az eredeti fordítás kérdéses mondata ez volt: "Nagy volt a meglepetés, amikor a fészekből szakállas farkatlan törpék keltek ki." Az olvasók is minden bizonnyal meglepődtek volna, ha ez a szövegrész változtatás nélkül így jelenik meg a könyvben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése