Bemutató óra és az Andok
Dr. Simon Dénes emlékére
Tegnap kedves pszichiáter-orvosom, aki ellenőrizendő, hogy egészségem változatlanul rendben-van, és
rendszeresen vesz vér tőlem elemzésekhez, miközben a megfelelő vénát keresi, hogy ezt a mindenkinek kellemetlen aktussal járó frusztrációt enyhítse, mindig beszélget velem, hol érdektelenebb témákról, ellenben ezúttal arról érdeklődött, miért is tervezem abbahagyni a szerkesztői hivatásomat, továbbá, ha ez megmásíthatatlan, miért nem megyek valamelyik iskolába tanárnak? Ami összetett kérdésének első részét illeti, jeleztem neki, hogy sem magazin-, sem könyvszerkesztőként SOSEM/!/ találkozhattam az olvasók tekintetével, amikor egy általam kitalált, és az adott kiadványba szerkesztett poénjaimmal, gegekkel az olvasó szembesül, ami pedig a második kérdésrészt illeti, lévén, a vénakeresés közben pedagógiai vénámat megismerhette ugyan, de azt nem tudta, hogy azt igazából az agárdi Madárvárta környezetében tudtam "kiélni", ott megvolt ehhez mind a szemléltetőanyag (madárpreparátumok tömkelege), másrészt a házikó melletti nádasban MINDENFÉLE élőlény lakozott, amelyeknek a hangja, ha a tornácon tartottam iskolás csoportoknak foglalkozásokat, a mondandómat/kérdéseimet azonmód a madarak/békák "kórusa" kísérte! Ráadásul ott mindig befoghattam a bemutatás céljára akár tavi békákat, akár mocsári teknőst vagy vízisiklót! Ráadásul egy budapesti iskolában minderre nem lenne módom, számomra az a tornác volt a díszlet! Budapesti iskolai tanárként igazodnom kéne mind az igazgatók elvárásaihoz/zaklatásaihoz, mind a NAT követelményeihez! Agárdon én határoztam meg, hogy miről mesélek a lurkóknak, ráadásul zömmel nem is én mondtam egy sablonszöveget, hanem az egyórás foglalkozás során KÉRDÉSEKET tettem fel, rávezetve őket, hogy tulajdonképpen, kellő irányításommal és koncentrációval képesek önmaguk rájönni a feltett kérdéseimre a helyes válaszokra!
Idézet egy nemrégiben történt párbeszédből:
- Mit választ akkor 2021-ben?
- Egy jeles, megbízható, szimpatikus munkatársakkal dolgozó papír- és írószer-kereskedésben a legfőbb óhajom eladóként tevékenykedni!
- Ez komoly? Miért?
- Kérem szépen, ha oda felvesznek, és méltóan kommunikálok a potenciális vásárlókkal is, akkor AZONNAL láthatom az arckifejezésükön, hogy megfelelően dolgozom-e...
- Elgondolkodtató, ugyanakkor indokolt elképzelés! De azt mondta, hogy kutyák és tücskök is élnek magánál. Az ebeket még csak-csak értem, de a tücsköket minek tartja?
- Roppant egyszerű: a bajor véreb- és berni kopó falkatársam, amikor hazaérkezünk, szinte azonnal "kikapcsolnak", míg a tücskök, ha elegendő táplálékot biztosítok számukra, akár éjjel/hajnalban is itt ciripelnek mellettem, és jó-kedvre derítenek! 🙂
- Mivel eteti őket?
- Ó, kérem, salátaboglárka és tyúkhúr városszerte, lépten-nyomon előfordul, ezek a kedvenceik!
- És honnan képes ezeket felismerni?
- Komolyan kérdezi? Szerkesztői 20 éves érámban számos SIKERES növénytani könyvet szerkesztettem! Ez módot ad arra, hogy kertészetekben is dolgozhassak, hiszen a potenciális vásárlók részére a növényekhez nem csupán alapinformációkkal, de akár botanikatörténeti adalékokat is mesélhetek!
- Igaza lehet, drukkolok magának!
Most pedig e némán forgó Földdel induló blogbejegyzés olvasásakor érdemes hallgatni Pjotr Lescsenko énekét a pörgő/forgó kék gömbről, amely épp lezuhanni készül az égboltról...
Az általános iskola első éveit az Arany János Általános Iskola és Gimnázium padjait koptatva és firkálva végeztem. Földrajztanárunk a mindig szigorú, ugyanakkor mindig barátságos Bagyula László volt, aki egyben az iskola igazgató-helyettese titulussal is bírt, és akivel történetesen egy utcában laktunk. Szegény tanár urat egyszer rútul megtréfáltuk (bár nem ő volt a célszemély, és ma már röstellem is kicsit): az erkélyről lelógattunk a járdára egy damilra kötött üres pénztárcát, s amikor felülről észleltük, hogy valaki (bárki/!/) lehajol hozzá, akkor hirtelen felrántottuk. Nagyon mókás átverés volt. De történt egyszer, hogy utcánkban éppen Bagyula Tanár úr haladt el házunk előtt, és így ő is az "áldozatok" egyikévé vált. Aznap ő hajolt le a tárcáért, s amikor az felrepült, tekintetével követve meglátta a tettesek vigyorgó képét... Felismert minket! Napokig rettegtünk, hogy ennek dorgálás lesz a vége - de mint fentebb írtam, szigorúsága kedvességgel párosult, így a fenyítés elmaradt. 🙂
A
7. osztály tananyagának "leadása" vége táján jelezte, hogy a következő évben a csillagászati földrajz lesz az általa oktatott téma, és aki annak ismereteit nem sajátítja el kellően, azt megbuktatja. A többiek ettől a hírtől pánikba estek, nem így én, hiszen tudtam, hogy akkor bizony én már búcsút intek a jeles (amúgy elég dölyfös) tanintézménynek, és családomat követve Moszkvába távozok.
Én
Dél-Amerika földrajzát itthon MÉG nem tanultam, Moszkvában pedig az iskolában ezt MÁR átvették - így számomra ez a téma
Terra incognita volt.
Sok évvel később az
ELTE Tanárképző Főiskolai Karán "tanulva" bemutató órát kellett tartanom, amelyen a hátsó sorban évfolyamtársaim várták kaján tekintettel, vajon miképp oldom meg a szinte megoldhatatlan feladatot, és hogy mikor ütközök "jégtáblának"... Mondanom se kell talán, hogy ezen óra témája Dél-Amerika földrajza volt! Előtte egy napon át bifláztam e téma anyagát (amit a
NAT szerint másnap oktatnom kellett), hiszen az órát meg kellett tartanom a
4. osztály számára.
 |
EMLÉKEM SZERINT EZ DÉL-AMERIKA... |
És eljött a nagy nap nagy órája, a nagy váratlan "jégtáblával"! Először is egy másik táblára krétával (
akkortájt ilyen eszköz még használatos volt a tantermekben) felskicceltem a Dél-Amerika alá benyomuló óceáni kőzetlemez hatására. kialakuló Andok vidékét... ... s ekkor beütött a Generalkrach!
Az egyik lurkó jelezte, hogy kérdése lenne:
- Péter bácsi, értem, hogy begyűrődik az óceáni kőzetlemez, de miért nem süllyed le korábban?
Hát ez igencsak váratlanul ért. Az ideiglenesen fehér köpenybe bújt "bácsiról" mégse derülhetett ki, hogy valójában kevesebbet tud a földrajzról, mint az épp okított diákok! Rögtönöznöm kellett:
- Ööö, forraltál már tejet? Vagy édesanyádat láttad tejforralás közben? Láttad a tej felületén akkor kialakuló vastag réteget?
- Láttam!
- Na látod, ugyanez a helyzet a vándorló kőzetlemezekkel: más a fajsúlyuk, mint a magmáé!
 |
MÁR-MÁR KŐZETLEMEZ, ÉS FORRÓ, MINT A MAGMA! |
Utána iszkiri haza, tankönyv elő, és kiderült, valóban más a magma és a kőzetlemez fajsúlya! Másnap örömmel és büszkén tudtam elmesélni az okos kérdezőnek újabb keletű hatalmas ismereteimet:
A litoszféra két részre, a kontinentális és az óceáni kéregre osztható. A viszonylag vastag (30-100 km), gránit és szilikát alapú kontinentális kéreg könnyebb fajsúlyú, mint a vékony (10-20 km) bazalt bázisú óceáni kéreg. Ez a magyarázata annak, hogy a lemezek ütközése (kollízió) során mindig a vékony és sűrűbb óceáni kéreg tolódik a kontinentális kéreg alá (szubdukció). Mindaddig, amíg a Föld belső hőmérséklete fenntartja a litoszféra lemezeket mozgató konvekciós rendszert, a világtenger földrajzi helyzete is folyamatosan változni fog. És most emlékezz a tejforralásra! Érted már, Pisti?
E számomra fontos eseményen vezető tanárunk,
Kereszty Péter asszisztált, s derűs arccal nézte végig a jelenetet, bátorítóan nyugtázta, hogy bár halvány lila gőzöm sem volt valójában e témáról (sem), mégis "ki tudtam magam vágni" a kínos helyzetből! Jelenleg a
Cartographia Tankönyvkiadó természettudományi szerkesztője!
Bagyula tanár úr kedves feleségével pár hetente szoktunk találkozni, amikor Flórával és Fainával a Gellért-hegyre tartunk, és mindig már 10-20 méternyi távolságból barátságosan integet ebeimnek...
Hogy Pistivel időközben mi történt? Ezt sajnos nem tudom...🙂
Utóirat: a
Generalkrach tekintetében mérvadó publikáció
Dévényi Tibortól (nem, ez NEM AZ A Dévényi Tibor/!/) itt:
http://web.med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm Ha a tisztelt Olvasók tetszését elnyeri ez az alapmű-részlet, jó szívvel ajánlom a teljes kötet mindenki által elérhető anyagát:
http://web.med.u-szeged.hu/expsur/ezesez.htm
