BADARTÁVLAT - 2021. ÁPRILIS 1.
https://www.youtube.com/watch?v=tYzOwACodwY
Szenzációs felfedezés: a denevérek is madarak!
Meghökkentő bejelentéssel
rukkolt elő a Science legújabb számában Thomas Crazy amerikai kutató, aki
nehezen cáfolható bizonyítékok sorát vonultatja fel amellett, hogy a denevérek
valójában a madarak közé sorolandók!
A mai napig elfogadott
nézet szerint a denevéreket az emlősök közé tartoznak. A nézet általánosan elfogadott,
de a denevérek különleges voltát mindig is érezték a taxonómusok, ezért önálló rendbe,
a Denevérek (Chiroptera) rendjébe sorolták őket.
Crazy a cikkében a következő tényekre hívja fel a figyelmet:
A denevérek ugyanúgy
röpképesek, mint a madarak! Ezen tény szembetűnő ugyan, de korábban mégsem
vizsgálták ezt részleteiben. Most azonban a szegycsont (sternum) összehasonlító
vizsgálata során egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a szegycsonti taréj (crista
sterni) alakja kísérteties hasonlóságot mutat a madarak és a denevérek
esetében. A mellizmok tapadására szolgáló taréj szélessége egyedülálló lenne az
emlősök között, azonban a madaraknál általános.
A szkeptikusok felvetik,
hogy a madarak tollasak, a denevérek pedig szőrösek! Nekik Crazy azt üzeni
cikkében, hogy nézzenek meg egy kiscsirkét, vagy egy kivit, melyek tollazata
vékony szálakból áll, és ténylegesen szőrszerű. Ezek a ma élő állatok eleven
példái annak, hogy igenis módosulhat a tollazat olyan módon, mintha szőr lenne.
Nem gyümölcs, de kiwi! 🙂
Másik ellenérv lehetne a denevérek foga és a madarak csőre közötti különbség. A kutatók ma már általánosan elfogadják, hogy a madarak a valamikori kis termetű raptorokból alakultak ki. Nekik azonban még fogaik voltak! Sőt, az ős-gyíkmadarakon a toll és a fogazat együtt figyelhető meg! Nagy valószínűséggel lehet ezért állítani, hogy a denevérek ősei soha sem veszítették el a fogaikat, hanem megtartva azt, tovább fejlődtek. Ehhez nagy átalakulásra sem volt igazán szükség, hiszen a raptoroktól tűhegyes fogakat örököltek.
Ábrák "A madarak művészeti anatómiája" könyvből, szerkesztette: Fehér György és Ujhelyi Péter - rajzolta Szunyoghy András
A feltevések
szerint egy barlangi életmódhoz alkalmazkodott ősi madárcsoportból alakultak
ki. Ezen csoport máig fennmaradt leszármazottai, a szuszókok, melyek
barlangokban fészkelnek, és a sötétben való tájékozódásra az ultrahangot
használják.
Szuszók, más néven zsírfecske
A fejjel lefelé való kapaszkodás sem ismeretlen a madarak körében. A paradicsommadarak a násztevékenység közben gyakran fejjel lefelé lógnak az ágakon. Feltehető, hogy az ősdenevérmadarak is kezdetben csak a násztáncuk részeként alkalmazták a fejjel lefelé történő lógást.
Násztáncát fejjel lefelé tartó paradicsommadár
Később a sikeres vadászati módszereiknek köszönhetően olyan mértékben megnőtt az egyedszámuk, ami már nem biztosított elegendő fészkelő-helyet a korlátozottan rendelkezésre álló barlangokban. Ekkor egyetlen lehetőség maradt: egyre több állat áttért a sziklán történő lógásra.
A barlangi klíma további kényszer-körülményeket teremtett. A hűvös megkövetelte, hogy hatékony stratégiát fejlesszenek ki az energia megőrzésére. Ennek egyik módja volt, hogy összetömörültek, szoros testi kontaktust alakítottak ki a kolóniában, ezáltal egymást melengették. A másik jelenség általánosan ismert válasz a hüllők körében, ami az utód fejlődésének meggyorsítását célozza. A gyíkoknál jól ismert, hogy a délebbre élő fajok tojást raknak, míg észak felé haladva megnő azok száma, akik a tojást már testükben kiköltik, elevenszülőkké válnak (pl. elevenszülő gyík, viperák), így a meleg évszak rövid volta ellenére is lehet utód. Hasonló jelenség játszódott le a feltevések szerint a denevérek körében is. Az ős-denevérmadár bizonyára tojással szaporodott, de a barlangi életmódra való áttéréssel párhuzamosan egyre inkább áttértek az elevenszülésre. Ez kezdetben a méhben a tojás felrepedését jelentette csak, így kloákájukon át nem tojás látott napvilágot, hanem egy eleven utód. A mai szaporodásuk a konvergencia jelenségének köszönhetően rendkívül hasonlít az emlősök szaporodására, ezért nem véletlen, hogy a felületes kutatót megtévesztheti. A konvergencia lényege, hogy a hasonló életmódot folytató fajok testfelépítése is hasonlóvá válik idővel.
Az talán már meg sem lep
senkit, hogy ezt az új felismerést egy magyar kutató már sokkal korábban
megtette. Miskolczi Gáspár 1702-ben 3 pontban sorolta fel érveit.
© Miskolci Gáspár
„ A denevér egérnek láttatik lenni, mindazáltal helyesebb azoknak értelmek, a kik a Denevért a Madarak közé számlálják.1, Mert
repül.
2, Mert derekasabban
tsak két lábai vannak.
3, Mert
az Úr Isten is a Madarak közzé számlálja.”
- Faina! Csihadj! Egyrészt ez egy igen-régi idézet, másrészt tartalmaz egy HATALMASABB hibát!
- Mit is?
- Nézd, a madarakat már jól ismered, és nagyon érdeklődsz irántuk! Tavasszal mutatok majd egy denevért is, és akkor jó-eséllyel önmagadtól is rájössz! 🙂
