Budapestig állni fog?

Egy kis intermezzo az Agárd-Budapest-vasútvonalon...

Burleszk a vonaton: idősödő nénike üldögél motyójával a vonaton. Martonvásáron a vonat megáll... - Áll 5 percig... 10 percig... 15 percig! A néni felsóhajt:

- Ez most már egészen Budapestig állni fog???

(Az utastársak - velük együtt jómagam is - jót derültünk rajta...)

Érdekes naplórészlet...

Érdekes naplórészlet...

Külön érdemes figyelni az 1189. július 6. napján keltezett részletre (kiváltképp a 4-5. sorokra)!

Rút zivatar rongálja a nádfedeles házat...

Nóta - átköltésemben

Történt Agárdon, a madárvártai kilátóban egy őszi napon, ahogy a hajladozó nádast néztem, valami régi melódia sejlett fel bennem. A dallam megvolt, de a szövegére nem emlékeztem - szöveg nélkül meg egy nóta: tréfli! Hát jobb híján alkottam egyet, saját (belső) használatra.

Később a világhálón ráleltem az eredetire, Bessenyei Ferenc előadásában, a "Száz szál gyertyát" című opuszra:.

Bessenyei Ferenc- és a száz szál gyertya

Szerintem a saját szövegem megközelíti Czóbel Minkáét, a dallam pedig hozzá továbbra is Fráter Lórándé maradhat! Tessenek hozzáképzelni! Ezennel közkinccsé teszem:

Eljött az ősz, hideg eső áztatja a tájat.

Rút zivatar rongálja a nádfedeles házat.

Nem volt semmim, mostan sincsen,

Ezen a világon,

Te vagy nekem minden kincsem,

Szépséges Virágom!

Az illusztrációt Molnár V. Attila orchidiótától csentem, de minden bizonnyal elnézi nekem, ha barterként ide teszem virágos könyvének (alig burkolt) reklámját:

http://greenfo.hu/upload/novenyek-es-emberek.pdf

Valamint Kitaibel Pál életét és munkásságát bemutató könyvét, amelynek borítóján MÉG együtt ötleteltünk, legjobb emlékem szerint az ALAPÖTLET, jelesül, hogy az ne egy SABLONOS portré, hanem egy, a dolgozószobáját is bemutató festmény legyen, jómagam találtam ki, Attila vázlatokat készített, és azok alapján Zsoldos Márton barátunk / https://www.facebook.com/marton.zsoldos.5 / készítette el a megjelent könyv borítóképhez a FESTMÉNYT! 

bookline.hu/szerzo/molnar-v--attila/85936?page=1

Tarnay Márta

Tarnay Márta

Itt hamarosan bejegyzés lesz olvasható Tarnay Mártáról, a Magyar Rádió 1980-as évekbeli legzseniálisabb szerkesztőjéről!

https://www.bagiszki.hu/liszkay-tamasne

FAINA...

Elérkezettnek látom az időt, hogy szót ejtsek berni kopó falkatársam nevének eredetéről.

Faina egy drága emlékű orosz színművész, Faina Georgievna Ranyevszkaja tiszteletére kapta keresztnevét! Bűbájos asszony volt, miképp bűbájos Faina is.

Eredetileg Flóra társának a Fauna nevet szántam, de oly otrombán hatott volna, ha erdőn-mezőn azt óbégatom, hogy "Fauna, Fauna!!!"... Így egy betűt változtatva adta magát az ötlet, hogy egyik kedvencem, Faina Georgievna Ranyevszkaja nevét ruházzam rá.

Amikor időnként elveszti valahol a rakoncáját (ergo: rakoncátlankodni bátorkodik), rámorgok: "Faina Georgievna Ranyevszkaja!" - erre fülét/farkát behúzva jön bocsánatért esedezni... A fülbehúzás egy berni kopónál amúgy külön cirkuszi mutatvány! Fontos jellemzőjeként hozzá kell tennem, hogy "névadójához" hasonlóan ő is egy igazi entitás!

.

Ranyevszkaja asszony amúgy számos filmben játszott - zömmel - epizódszerepeket, de főszerepekből is bőven jutott neki! Varázslatos személy volt...

Itt közzéteszek egy filmrészletet róla, ahol a Napkutató Tudományos Intézet igazgatójának (Ljubov Orlova - szintén híres filmcsillag) házvezetőnőjét jáccta... Az igazgatónak egy mintadarab-kalapkát küldenek a divatszalonból, amit Faina Georgievna az előszobában nagytitkon felpróbál, nézegeti magát a tükörben, és felsóhajt: "Igen, a szépség szörnyűséges erő!" - Az ajtóból még visszatér a tükörhöz, megállapítja, hogy a látvány roppant sármos - és elindul a Tyisinszkij piacra vásárolni. Gondolom, a kofák között nagy tetszést arathatott (de a filmben ez a jelenet sajna fájóan hiányzik...).

https://www.youtube.com/watch?v=YLDqgKKVuAE

F.G.R.

Hozzá kell tenni, hogy e szerepre nem a szépségéért választotta Grigorij Alekszandrov, 1947-ben...

Itt pedig a művésznő paródiája:

"Ranyevszkaja"

Уважаемые читатели блога!

Уважаемые читатели блога!

Флора и Фаина

Сегодня весь день я говорил по-русски со своими собаками на языке, и они были хорошо поняты! Собака Берни, когда я поставил ее на указ, чтобы подделать ее, затем выполнил задание за несколько секунд. Великолепная! Но я не буду продолжать это делать до бесконечности, я остановился на следующий день. Так и сделал вчера ...

Я надеюсь, что ваши дорогие читатели поймут эту запись, если не иначе, с

translate.google.hu/m/translate?hl=hu

Я желаю вам всяческих успехов!

P.

Mese a halászról a Genezáreti tóról - no meg az elnök-vezérigazgatóról

"A hatalmas vállalat elnök-vezérigazgatója nyári szabadságát a Genezáreti tó  tölti, s jó szokása szerint ott sem tétlenkedik. Fotómasináját jobbra-balra kattintgatva iparkodik megörökíteni a környék szépségeit, hogy aztán a képeket értékesítve fedezni tudja az utazásból eredő kiadásait. Miközben fényképezőgépének keresőjében szemléli a tájat, meglátja Pétert, a halászt, amint az a parton lófrál, élvezi a természetet, a madárcsicsergést, a virágillatot, időnként leül egy kősziklára, és közben a kutyájával játszik,  majd az Evangéliomot olvassa. Elönti a düh az elnök-vezérigazgatót, mint mindig, amikor léhaságot vél felfedezni környezetében.

– Mit csinálsz itt, Peti? – kérdi a halászt.

– Pipázgatok, Andris. – válaszolja amaz (Merthogy ha őt lepetizik, akkor ő biza visszaandrisozik, a csendőr-pertu nem az ő műfaja...).

– Miért nem halászol?

– Reggel már megfogtam a napi szükségletemet.

– És miért nem fogsz több halat?

– Nincs hűtőszekrényem, mit kezdenék én több hallal?

 – Eladnád, a bevételből vehetnél a ladikra motort, vásárolhatnál újabb és nagyobb hálókat, bérelhetnél fagyasztóházat, és foghatnál még több halat! Sok-sok tőkehalat! Profitot termelhetnél!

– Na és azzal mit kezdenék?

– Azokat is eladnád, az árukon meg vehetnél egy nagy halászhajót, aztán konzervgyárat, ahol még több halat dolgozhatnának fel, leköröznéd a konkurenciát, nagyhalként bekebeleznéd a kishalakat, és mesés bevételre tehetnél szert.

– És azt mire költeném?

 – Például elutazhatnál a tópartra, élvezhetnéd a természetet, a virágillatot, a madárcsicsergést, és pihenésképp sétáltathatnád a kutyádat. Az Evangéliom olvasására is jutna időd!
– Jóember, szerinted én most épp mit csinálok???"

Levél a fejéri lócsiszárokhoz - amelyre választ nem mertek írni...

...emlékeztető a 2019. január 20., vasárnapi bejegyzésről...

ÖNAGYONÜLÉSEZŐK

ÖNAGYONÜLÉSEZŐK

2005.12.15-én keltezett levélre leltem:

Na ma megvolt az idei kuratóriumi ülése az agárdi 
alapítványnak a Természettudományi Múzeumban. 16 órakor (a 
kezdéskor) csupán ketten voltunk ott Gáborral, Kálmán 
"elnök úr" és Jenő 20 perccel a múzeum zárása előtt 
érkeztek. Utána még 5 perc mobiltelefon (ez ugye a 
koreográfia része), majd rapid elnökségi ülés :) 
Részletekről majd szóban, mindenesetre egész konstruktív 
volt... És a végén eljátszódott az a közjáték, amit velem 
játszottak 10 éve az akadémián Huba elnöksége alatt, 
amikor kiküldött 5 percre (azaz 2 órára) az ülésről; csak 
ezúttal picit más volt a szereposztás: a végére beérkező 
Huba kénytelen volt minket már a sötét és hideg 
lépcsőházban bevárni, mert fel sem engedték. Utána ők még 
elmentek valami kocsmába, szépen elköszönt mindenki 
mindenkitől, de valahogy olyan sorrendben fogtam kezet a 
tagokkal, hogy a végén Huba úr kimaradt a sorból :) Vajon 
észrevette-e? A többiek észrevették...

Jenő kézfogása igazi pszichés terror /szerencsére soha nem lesz többé hozzá "szerencsé(tlensége)m/, megragadja az ember kezét, és szorítja, szorítja hosszasan - aztán gondol egyet, és nagy végre kiszabadul a "partner" az óriáskígyói szorításból...

Ezzel ő a dominanciáját véli érzékeltetni mindenkivel. Hát...ő egy  elég alacsonyra sikeredett teremtmény vala...

A fentiekhez Majakovszkij ÖNAGYONÜLÉSEZŐK verse, Hegedűs Géza fordításában:

Alig pitymallik, már látom, erre megy 
mindennap az emberfalka 
az ár-, 
a só-, 
a jegy-, 
az adó- s néhány segédhivatalba. 
Mint zápor, elönti a papiros ott, 
alighogy a házba lépett. 
Kiszednek vagy ötven 
fontos ügydarabot - 
s értekezletre oszolnak a tisztviselő-népek. 

Besomfordálok: 
"Csak néhány szóra kérem. 
Ősidők óta bejutni igyekszem. " 
"Ivan Ivanics elvtárs értekezik éppen, 
az egyesített ló- és hangverseny ügyekben. " 
Letaposok vagy száz lépcsőfokot. 
Rongy élet. 
Majd újra: 
"Azt üzenik, egy óra múlva jöjjön el. 
Értekezlet van: 
a szövetkezeti központnak 
egy üveg tinta kell. " 

Egy óra múlva: 
se titkár, 
se titkárnő nincs benn - 
nagy űr! 
Mindenki, huszonkét éven innen, 
a komszomol-értekezleten csücsül. 

Késő este újra már mögöttem 
a hat emelet, a tetejére másztam. 
"Ivan Ivanics elvtárs visszajött-e, kérem?" 
"Ülésezik 
az a-bé-cé-dé-elnöki szobában. " - 
Lavinaként 
odarontok, 
hol ülésbe gyűlnek, 
útközben tajtékzó szitkokat okádok - 
és íme: 
odabent félemberek ülnek. 
Hol a másik felük? 

Ez micsoda átok? 
"Széjjelvágták! 
Meggyilkolták!" 
Üvöltök, a testem hideg rázza - 
A szörnyű kép agyamra ment egészen. 
És hallom, 
a titkár nyugodtan magyarázza: 
"Ezek egyszerre vannak két ülésen. 
Naponta 
vagy húszféle hivatalba 
rendezünk értekezletesdit. 
Szét kell szakadnunk, akarva, nem akarva. 
Derékig ott, 
a többi meg 
itt. " 

Álmatlan izgalom éjjel. 
A nap korán ébred. 
Csakhogy eljött ez a pirkadat! 
"Ó, legalább 
még egy értekezletet, amelyen végleg 
eldöntik, hogy minden értekezletesdit tőből kiirtanak. "