A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kádár János. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kádár János. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 7., péntek

ÉLŐVILÁG KÖNYVTÁR + ALVÁS A SZERKESZTŐSÉGBEN


Jómagam a HORKOLÁS témájában már régen terveztem megosztani egy kísérletemet, amelyet ÖNMAGAMON végeztem! 🙂 Komolyan: az egyik előzménye az volt, amikor a Kossuth Kiadó szerkesztőségi szobájában HULLAFÁRADTAN kellett volna egy FONTOS FELADATOT elvégeznem, de ahelyett az egyik KÉNYELMES KANAPÉN álomba merültem, és HORKOLNI kezdtem... Közeli családtagjaim tudták rólam ezt a tulajdonságomat, de H. M., a kiadó "régi bútordarabja" / 🙂 /, aki már vagy HARMINC ÉVE dolgozott ott, amikor FELÉBREDTEM olyan arcot vágott, hogy metakommunikációjából ezt olvastam ki: BEZZEG KÁDÁR JÁNOS IDEJÉBEN ILYEN NEM TÖRTÉNHETETT VOLNA MEG! 🙂 Azonban MEGNYUGTATÓ volt számomra, hogy ABBAN AZ IDŐBEN nem is lettem volna annak/!/ a PÁRTKIADÓNAK a külső munkatársa! 🙂 Ami pedig a kísérletet illeti: nyilván/!/ az emberek ZÖME életében nem szembesült azzal, milyen lehet a SAJÁT horkolása... Így egyszer egy RÖPKE ÖTLETTŐL vezérelve elalvás előtt előkészítettem egy magnetofont, és BEKAPCSOLTAM... Reggel visszahallgatva HATALMASAT röhögtem, mert így képes voltam BELEÉLNI magam, mit hallhatott például H. M.! 🙂


Az jár éppen a fejemben, hogy amikor az ÉLŐVILÁG KÖNYVTÁR /// amely sorozat a XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválon a pedagógusok különdíját nyerte el ///, kiadása zajlott, még anyagilag TÁMOGATTÁK a természettudományos ismeretterjesztő kiadványokat! Lehet, hogy túlzás az A CSÚNYA LÁNY című film dalát idéznem ennek kapcsán, de amikor azt éneklik Muráti Lili Weigand Tibor, pontosan, hogy RÉGI SZÉP VILÁG, tulajdonképpen azzal a melankólikus dallal jelzik lelkiállapotomat mind 2022 végén, és nyilván NEM LESZ JOBB még 2023-ban sem! Itt hallható:
Az sem változtat ezen egy szemernyit sem, hogy Muráti Lili valójában nem is tudott énekelni! "Mikor még béke volt a Béke téren, és jól ment a sors..." 🙂

2020. április 3., péntek

BADARTÁVLAT 2020. április 3. POSZTER

Hommage à Livius


A fotográfus, Kovács Zoltán kérésének is megfelelve, íme, hol érhető el e kép nagy felbontásban: 

A Madártávlat megszokott eleme volt már 2004 előtt is a POSZTER, ugyanakkor az ezen felületen megjelenő fotográfiák nívója olykor, hadd fogalmazzak így, "hagyott kívánni-valóbbat"! A BADARTÁVLAT esetében ilyen nem fordulhat elő, így 2020. április 3-án a fotográfus szíves hozzájárulását megkaptuk, de hajnaltól napnyugtáig rengeteg fontos teendőm volt, így a mai sürgős "lapzárta" miatt, bővebb szöveg nélkül teszem közzé ezt a "zanzásított" bejegyzést!
Felvetődhet a kérdés: miképp kerül e poszterre együtt a diák-írással jegyzett naplórészlet és egy meggyet etető seregély fotográfiája? Ez két szempontból is érdekes: 1993 után (amikor már jómagam voltam a táborvezető/!/), nem is fordulhatott volna elő, hogy egy táborozó családtagjai BÁRMIT IS hozzanak gyermekeiknek, az agárdi Madárvárta alapítója (1957), Radetzky Jenő, vezetése idején ilyesmit ez-idő-tájt ezek szerint MEGENGEDETT!
Másrészt a meggy megjelenése ebben a kontextusban meglehetősen sajátságos társítás (értsd: K. J. MSZMP főtitkár halálhíre + a meggy/!/), továbbá Mikuska István édesanyja nem tudhatta, hogy azon napon Varga Livius társaságában Sárkeresztúron, a Sárkány-tó felé haladtunkban Livius épp azt "óbégatta":
"Szereti a tik a meggyet" Emlékeztetőülhttps://www.youtube.com/watch?v=zoldGGldhaM





A világhálón a következő konkrét címen bárki megtekintheti/megcsodálhatja e poszter alapképét:

Mára pedig, hogy még valóban 2020. április 3-án jelenhessen meg e bejegyzés, elégedjünk meg Ruttkai Éva adekvát dalával:

p.s. holnap következik a bővebb verziója! "Minthogy nálam műveltség van, én is műveltem magam!" - énekli Lorán Lenke Molnár Ferenc "Az üegcipő" című színművében // https://www.youtube.com/watch?v=JlBnMUfS9Gc //, ennek megfelelően, 55 életévem során én is "kiműveltem" magam, így jelen bejegyzést fejben NAPKÖZBEN már megalkottam! Roticsné dalának slusszpoénja kétszeres: önmagában is frappáns zárás, amúgy meg nagyjából így hívtak a moszkvai 104-es általános iskolában az orosz tanárok, 1978 táján, a diáktársak nagy derültségére: Юхейи! Azaz: "Juheji" 🙂 

2020. február 12., szerda

Riadó a Pitypang Szállóban

Hommage à Trunkó...



Családi "berkekben" napok óta tanakodunk, ki lehetett a szerzője, továbbá kik voltak a főbb-szereplői annak a vidám filmfelvételnek, amely azt mutatja be, midőn egy FÉLKÉSZ/!/ szállodát adnak éppen át... Roppant emlékezetes, egy kabaréjelenettel felérő mű ez, ennek ellenére – ideiglenesen – nem találtunk az említett kérdésekre választ... Bizonyosan mindenki ismeri azt a bizonyos komfortérzést-rontó-érzést, amikor egy tudottnak vélő bármiről nem jut eszünkbe a pontos eredete, s így szinte aludni sem vagyunk képesek e gyötrő hangulattól. Így voltam ma jómagam is, így hajnalban "kirúgott" az ágy, és hajnalban a youtube és Trunkó Barnabás: Hotel Vörös Csillag című, 1989-ben készült kabaréjelenete segített hozzá, lévén az eme felvétel mellett megjelenő ajánlatok között az 5. helyen a "Riadó a Pitypang Szállóban" tűnt fel, s egyik főszereplője maga Alfonzó (Markos József) volt!... 
Azonmód arra gondoltam, ebbéli hatalmas-örömömet tüstént megosztom mobiltelefonon egyúttal Barnával is – azonban ebben a korai-időpontban – talán mégsem örült volna a jó-hírnek...🙂
Sajnos a szerzője itt fel-nem-tüntetett maradt, ugyanakkor némi "nyomozással" a világhálón sikerült rálelnem adekvát információkra, amelyekből ezennel tallózok:
"A vidám mű szerzője tehát Molnár György, aki egy riportban elmondta, hogy eredetileg filmrendező akart lenni, ez hamar egyértelművé vált a számára, midőn megnézte Fellini Országúton című alkotását, és tudta, a mozgóképpel akar foglalkozni. A rádiónál kezdett segédmunkásként dolgozni, mert azt gondolta, innen csak „egy ugrás” a tévé, a mozi világa. És bár ez az ugrás – ahogy Molnár György mondja – másfél évig tartott, végül is eljutott a kitűzött célig. A Riadó a Pitypang szállóban című tévéfilmet forgatókönyvíróként jegyzi, akkor még nem próbálta ki magát rendezőként."
"Szrogh György Ybl Mikós-díjas építész saját megfogalmazása szerint egy 64 méter magas felkiáltójelet tervezett a bérházak és villák közé, amit "félig bevert szegnek" vagy dobozos üdítőnek is csúfoltak már. A szocialista presztízsberuházásként épült, 1967 szilveszterén átadott, hivatalosan Budapest Szállodának keresztelt épületben világsztárok laktak, legendás bárjában lehetett először kólát inni, és itt volt a fővárosban elsőként svédasztalos reggeli. Kelet és nyugat találkozott itt egykor."
Visszatérve a "Pitypang Hotel"-témához, annak forgatókönyvét a Hotel Budapest átadása körüli abszurd kalandok ihlették. Ugyanis: "az ünnepélyes szilveszteri megnyitó előtt két nappal Kádár János nem hivatalos látogatást tett a hotelben. A pártvezetőt az előre kijelölt és kicsinosított útvonalon vezették végig, aki miután elégedetten körülnézett, ivott egy kávét, és elszívott egy cigarettát. A megrendült személyzet igyekezett minden lemaradást leplezni, így Kádárnak nem tűntek fel a hiányosságok, ahogy az Alfonzó-jelenet politikusának sem. Márpedig hiányosságok biztosan lehettek, ha december 30-án éjjel több mint négyszázan dolgoztak a másnapi nyitásra készülve. Ami így sem ment zökkenő-mentsen: a reggel még javában tapétázó(!) munkások dolgozói szobája kigyulladt, mire a személyzet azt füllentette, gyakorlatoznak a tűzoltók. Az egyik bejárat fölötti szobában leszakadt a mosdókagyló, és víz ömlött a hallba. A felvonók sem készültek el teljesen, a liftszerelők a kabin tetején állva, bemondásra kapcsolták az emeleteket. De hát melyik szállodában nincs szükség találékonyságra és gyors megoldóképességre? Az elkészült hotel státuszszimbólummá vált, magyarok milliói ismerhették meg a képét a belföldi borítékokon használt egyforintos bélyegről. Idényszállónak indult Florida néven, azonban az elnevezést a szocialista erkölcs nem hagyhatta, így menet közben Budapestre és téli-nyári üzeműre váltott, bár hivatalos nevén kevesen ismerik. Körszállóként viszont szinte mindenki."



Mindahányszor, de legalábbis gyakorta, midőn liftekben utazom, eszembe-jut ez a szálloda-átadós jelenet, valamint a Ludas Matyi (19451992; nem-mellékesen 1990. március 14-től Új Ludas címen is megjelent, ekkortájt Árkus József volt a lap főszerkesztője) humormagazin azon karikatúrája, amelyen egy jól-láthatóan négyemeletes házból éppen kirepülő lift látható két utasával, a felirat pedig hozzá: "Nem megmondtam, hogy nincsen ebben a házban 5. emelet?!"  Az adekvát/eredeti illusztrációt – egyelőre – sajnos nem leltem meg a világhálón, így – szintén átmenetileg – be kell érnem/érnünk egy majdnem-hasonló-másikkal...🙂


HETEK óta a páternoszteren gondolkodom. A Kossuth Lajos téren egykoron az akkori MÉM székházában GYAKRAN jártam. GYERMEKKÉNT szinte RETTENETTEL töltött el a GONDOLAT, mi lesz, ha FELÉREK a felső szintre! 🙂 p. s. még ma sem egészen értem...