Hommage à Trunkó...
Családi "berkekben" napok óta tanakodunk, ki lehetett a szerzője, továbbá kik voltak a főbb-szereplői annak a vidám filmfelvételnek, amely azt mutatja be, midőn egy FÉLKÉSZ/!/ szállodát adnak éppen át... Roppant emlékezetes, egy kabaréjelenettel felérő mű ez, ennek ellenére – ideiglenesen – nem találtunk az említett kérdésekre választ... Bizonyosan mindenki ismeri azt a bizonyos komfortérzést-rontó-érzést, amikor egy tudottnak vélő bármiről nem jut eszünkbe a pontos eredete, s így szinte aludni sem vagyunk képesek e gyötrő hangulattól. Így voltam ma jómagam is, így hajnalban "kirúgott" az ágy, és hajnalban a youtube és Trunkó Barnabás: Hotel Vörös Csillag című, 1989-ben készült kabaréjelenete segített hozzá, lévén az eme felvétel mellett megjelenő ajánlatok között az 5. helyen a "Riadó a Pitypang Szállóban" tűnt fel, s egyik főszereplője maga Alfonzó (Markos József) volt!...
Azonmód arra gondoltam, ebbéli hatalmas-örömömet tüstént megosztom mobiltelefonon egyúttal Barnával is – azonban ebben a korai-időpontban – talán mégsem örült volna a jó-hírnek...🙂
Sajnos a szerzője itt fel-nem-tüntetett maradt, ugyanakkor némi "nyomozással" a világhálón sikerült rálelnem adekvát információkra, amelyekből ezennel tallózok:
"A vidám mű szerzője tehát Molnár György, aki egy riportban elmondta, hogy eredetileg filmrendező akart lenni, ez hamar egyértelművé vált a számára, midőn megnézte Fellini Országúton című alkotását, és tudta, a mozgóképpel akar foglalkozni. A rádiónál kezdett segédmunkásként dolgozni, mert azt gondolta, innen csak „egy ugrás” a tévé, a mozi világa. És bár ez az ugrás – ahogy Molnár György mondja – másfél évig tartott, végül is eljutott a kitűzött célig. A Riadó a Pitypang szállóban című tévéfilmet forgatókönyvíróként jegyzi, akkor még nem próbálta ki magát rendezőként."
"Szrogh György Ybl Mikós-díjas építész saját megfogalmazása szerint egy 64 méter magas felkiáltójelet tervezett a bérházak és villák közé, amit "félig bevert szegnek" vagy dobozos üdítőnek is csúfoltak már. A szocialista presztízsberuházásként épült, 1967 szilveszterén átadott, hivatalosan Budapest Szállodának keresztelt épületben világsztárok laktak, legendás bárjában lehetett először kólát inni, és itt volt a fővárosban elsőként svédasztalos reggeli. Kelet és nyugat találkozott itt egykor."
Visszatérve a "Pitypang Hotel"-témához, annak forgatókönyvét a Hotel Budapest átadása körüli abszurd kalandok ihlették. Ugyanis: "az ünnepélyes szilveszteri megnyitó előtt két nappal Kádár János nem hivatalos látogatást tett a hotelben. A pártvezetőt az előre kijelölt és kicsinosított útvonalon vezették végig, aki miután elégedetten körülnézett, ivott egy kávét, és elszívott egy cigarettát. A megrendült személyzet igyekezett minden lemaradást leplezni, így Kádárnak nem tűntek fel a hiányosságok, ahogy az Alfonzó-jelenet politikusának sem. Márpedig hiányosságok biztosan lehettek, ha december 30-án éjjel több mint négyszázan dolgoztak a másnapi nyitásra készülve. Ami így sem ment zökkenő-mentsen: a reggel még javában tapétázó(!) munkások dolgozói szobája kigyulladt, mire a személyzet azt füllentette, gyakorlatoznak a tűzoltók. Az egyik bejárat fölötti szobában leszakadt a mosdókagyló, és víz ömlött a hallba. A felvonók sem készültek el teljesen, a liftszerelők a kabin tetején állva, bemondásra kapcsolták az emeleteket. De hát melyik szállodában nincs szükség találékonyságra és gyors megoldóképességre? Az elkészült hotel státuszszimbólummá vált, magyarok milliói ismerhették meg a képét a belföldi borítékokon használt egyforintos bélyegről. Idényszállónak indult Florida néven, azonban az elnevezést a szocialista erkölcs nem hagyhatta, így menet közben Budapestre és téli-nyári üzeműre váltott, bár hivatalos nevén kevesen ismerik. Körszállóként viszont szinte mindenki."
Mindahányszor, de legalábbis gyakorta, midőn liftekben utazom, eszembe-jut ez a szálloda-átadós jelenet, valamint a Ludas Matyi (1945–1992; nem-mellékesen 1990. március 14-től Új Ludas címen is megjelent, ekkortájt Árkus József volt a lap főszerkesztője) humormagazin azon karikatúrája, amelyen egy jól-láthatóan négyemeletes házból éppen kirepülő lift látható két utasával, a felirat pedig hozzá: "Nem megmondtam, hogy nincsen ebben a házban 5. emelet?!" Az adekvát/eredeti illusztrációt – egyelőre – sajnos nem leltem meg a világhálón, így – szintén átmenetileg – be kell érnem/érnünk egy majdnem-hasonló-másikkal...🙂
HETEK óta a páternoszteren gondolkodom. A Kossuth Lajos téren egykoron az akkori MÉM székházában GYAKRAN jártam. GYERMEKKÉNT szinte RETTENETTEL töltött el a GONDOLAT, mi lesz, ha FELÉREK a felső szintre!
p. s. még ma sem egészen értem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése