Hommage à François Villon és Karinthy Frigyes!
A Költő utcai utcai költő verse
PROLÓGUS: itt ez pedig NEM lesz...
Tudom, a Lánchídnál a jég mint úszik,
tudom, mi jegeskávéban a só.
Tudom, e sorok írása közben,
mit gondol a kedves Olvasó.
Fél szemmel kacsintani végképp jól tudok,
csak azt nem tudom, tudod-e, hogy ki vagyok?!
(a Költő utcai utcai költő, 2012. november 14.)
A verset az MTA Pszichológiai Intézetében kinyomtatta barátom, és 15 példányban éjjel kiplakátoltuk a Költő utca buszmegállójában. Az előkészítés több órát tartott, ennyi idő alatt oldódott fel kellő állagúvá a tapétaragasztó, amellyel a papírlapokat az üvegre ragasztottuk. Külön nyomozást igényelt, hogy melyik festék-szaküzletben lehet megfelelő ragasztót vásárolni... Plakátolás után 1 perccel érkeztek a járőrök, de szerencsénkre nem vették észre a "szabálysértést"... Másnap épp arra vitt dolgom, és láthattam, ahogy a buszról leszálló utasok azonnal elkezdték e verset olvasni... Hetekkel később, a megálló takarítása során a 15 példányból 14-et levakartak a köztisztaság precíz őrei, de egyet középen ( a legfeltűnőbb helyen) meghagytak - nyilván elnyerte tetszésüket 🙂
Utóhang: ami a fél-szemmel kacsintást illeti, ez egyrészt a szó szoros értelmében nem is KACSINTÁS, szóval jómagam a jobb szememmel vagyok erre képes olyan módon, hogy NEM PISLOGOK, ugyanígy még Hernádi Judit is képes erre, de ő - legjobb tudomásom szerint - a bal szemét képes lecsukni oly módon, hogy a JOBB nyitva marad. Furcsa neurofiziológiai folyamat eredménye ez, olyan, mint amikor a tengerekben/óceánokban a delfinek, meg úgy általában a cetfélék alvásukat úgy végzik, hogy AGYUK FELE mindig éber!
Ez a delfinagyfotó egyfajta tisztelgés Dr. Dévényi Tibor előtt, aki a DR. EZÉSEZ GÉZA KARRIERJE című alapművében, a tudományos dolgozathoz rendelkezésre álló KEVÉSKE ANYAG BŐVÍTÉSE kapcsán az egyik illusztráció-bővítési opcióként a TEVENYÚLTAGYAT is említi, a képaláírás pedig ehhez javaslata szerint: EZ PERSZE EGÉSZEN MÁS! Teszi ezt akkor, amikor Dr. Ezésez Géza aranyhörcsögöket vizsgált!
EPILÓGUS - Karinthy Frigyes: Az ÍGY ÍRTOK TI antológia részlete:
Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a "Dichterstimmen" című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban.
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami tekintve, hogy a "Dichter" szót "sűrűbb"-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint "költő"-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő – eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged – a vers tartalmán igazán keveset változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.
ADAPTÁLVA:
A kézműves jegeskávéban,
ha az ember ÓVATLAN,
sokkal több a só,
Mint más hasonló ITALOKBAN,
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
