A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

2001-ben a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházába invitáltak riportra, hogy a zseniális riporterrel, Rékai Gáborral beszélgessünk a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelenő ÉlőVilág magazin első lapszámáról, valamint - lévén épp akkor volt a Távközlés Világnapja - arról, hogy egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül kéthetente megjelenő folyóiratot.

Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!

Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.

Azt tapasztalva, hogy engem mennyire FRUSZTRÁL az oktalan hívások TÖMKELEGE, megtanultam FELMÉRNI, hogy ami miatt én TELEFONÁLNI tervetek, van-e olyan FONTOS, hogy amiatt ne írjak, hanem MOBILTELEFONON keressem a partnereket...

Rékai Gábor

Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!

"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)

Franc tudja, lehet, hogy annyira OKOS, hogy még egy magyar GYEREKDALOCSKÁT is ismer? Például ezt, amely címe: KIS BENCE: 

                        https://www.youtube.com/watch?v=8UQgzWinyQY

Egyszer volt egy kemence,

Belebújt a kis Bence, Kormos volt a kemence, Fekete lett kis Bence. Ránézett a mamája, Nem ismert rá a fiára, Becsukta a kemencét, Jól elverte kis Bencét.

Hommage à Péchy Blanka – 1982...

P. B.

Ma délelőtt viszonylag kevés időnk volt sétára, így Flóra és Faina csak "kutyafuttában" bóklászhattak a bokrok sűrűjében, mert jómagam épp a tegnapelőtt említett eocén-témába próbáltam "beleásni magam" (lévén paleontológiai ismereteim e témában eleddig hiányosak voltak).

Ezen nap előtt elhatároztam, hogy egy TELJES napon át oroszul kommunikálok falkatársaimmal. A meglepő az volt, hogy-ha ezen a módon beszélek hozzájuk, szinte JOBBAN megértik, mintha a hagyományos módon beszélek hozzájuk!

Flórával és Fainával való beszélgetésünkkor úgy "belegabalyodtam" egy mondatba, hogy emiatt szíves elnézésüket kellett kérnem.

Ekkor magyarázatként hozzáfűztem, hogy felfogják hibám okát: "Говорить трудно!"= "Beszélni nehéz!" Erről eszembe jutott, hogy volt hajdanán egy szakasztott ilyen című rádióműsor is... Elővettem a zsebemből egy noteszlapot és egy golyóstollat (ilyen tárgyak mindig kell legyenek egy magára valamit is adó szerkesztő zsebében), és "felvéstem" e két szót emlékeztetőül. Majd amikor hazaértünk, még be sem lépve a lakásba, erre a papírlapocskára hozzátoldottam, ami a gangon eszembe jutott – tubákolás  közben – tovább-asszociálva, eme adás műsorvezetőjének nevét is: Péchy Blanka! Amikor kamasz koromban hallgattam e műsorát, mindig jót derültem, mert a Magyar Rádió a legeklatánsabb műsorvezetőt találta, aki egymagában – a műsor szövegkönyvének felolvasásakor érzékeltette: beszélni – bizony – nehéz! Nem szeretnék túl hosszan élcelődni a boldog emlékű színésznőn, de az igazat megvallva: ő akkoron nagyon nehezen beszélt! Hozzávetőlegesen úgy, mint Leonyid Iljics (Леони́д Ильи́ч) az SZKP pártkongresszusain (e hajdani politikai tényezőt tudatosan jelöltem meg csupán keresztnevein, vezetéknevét le sem írva, mert egyrészt: minek is tenném azt? – másrészt: mert minek is tenném – harmadrészt: akit netán érdekel, ezeket begépelve is a 2. helyen jelenik meg a youtube kínálatában  🙂). Annyit mindenesetre köszönhetek az ő leszerepelt politikai tömörülésének, hogy a Lomonoszov Tudományegyetem – párttörténeti előadásain ("mélyen levelező" hallgatóként /lévén a pad mélyén vezettem ezen írásaimat/) 1982-ben – unaloműzésből  – míves leveleket irkáltam későbbi enmagamnak, megfogalmazva: milyen jövőbeni elvárásokat támasztok leendő munkásságommal kapcsolatban? Ezen tervek egy részét az elmúlt évtizedekben sikerült is valóra váltanom, de még "adósom maradtam" néhány akkori álmom nemálommá tételével... Ezennel válaszolok saját magamnak, 37 év távlatából: Fogd már fel, Petya, időközben rendszerváltás következett be, és az emlőskoponya-határozód kiadása – jelentős tőkével bíró kiadó nélkül – jelenleg irreális! Annyit azonban "leszögezhetek": a Kazinczy-díj megalapítójának, Ady költészetének egyik első népszerűsítőjének nyelvművelő mozgalma ma is elengedhetetlen lenne, lévén a világháló (mind a honlapok, mind a facebook-idővonalak) bugyraiban tort ül a posvány-fogalmazás, vagyis írni is nehéz! Már itthon megnéztem a világhálón, hogy mi lelhető fel e jeles nyelvművelőről; utólag el is szégyelltem magam, hogy annak idején megmosolyogtam a beszédét. A google keresőjébe elegendő volt beírnom, hogy "Péch..." – és legelső helyen az ő neve jelent meg! Így rátaláltam egy beszélgetése felvételére, ahol – esküszöm – sokkal szebben beszél (mint korábban felolvasott/!/ a rádióműsorban)...

Végül e bejegyzésem főhajtássá alakult Péchy Blanka előtt! Mindenkinek jó szívvel ajánlom megnézni/hallgatni a vele készült riportot, itt: 

youtube.com/watch?v=BoqJMjkOQN0

Kelt.: BP. 1981 (1980) 1982-höz...

Tarnay Márta

Tarnay Márta

Itt hamarosan bejegyzés lesz olvasható Tarnay Mártáról, a Magyar Rádió 1980-as évekbeli legzseniálisabb szerkesztőjéről!

https://www.bagiszki.hu/liszkay-tamasne