 |
P. B.
Ma délelőtt viszonylag kevés időnk volt sétára, így Flóra és Faina csak
"kutyafuttában" bóklászhattak a bokrok sűrűjében, mert jómagam épp a
tegnapelőtt említett eocén-témába próbáltam "beleásni magam" (lévén paleontológiai ismereteim e témában eleddig hiányosak
voltak).
Ezen nap előtt elhatároztam, hogy egy TELJES napon át oroszul kommunikálok falkatársaimmal. A meglepő az volt, hogy-ha ezen a módon beszélek hozzájuk, szinte JOBBAN megértik, mintha a hagyományos módon beszélek hozzájuk!
Flórával és Fainával való beszélgetésünkkor úgy "belegabalyodtam" egy
mondatba, hogy emiatt szíves elnézésüket kellett kérnem.
Ekkor magyarázatként hozzáfűztem, hogy felfogják hibám okát: "Говорить трудно!"= "Beszélni nehéz!" Erről eszembe
jutott, hogy volt hajdanán egy szakasztott ilyen című rádióműsor is...
Elővettem a zsebemből egy noteszlapot és egy golyóstollat (ilyen tárgyak mindig
kell legyenek egy magára valamit is adó szerkesztő zsebében), és
"felvéstem" e két szót emlékeztetőül. Majd amikor hazaértünk, még be
sem lépve a lakásba, erre a papírlapocskára hozzátoldottam, ami a gangon
eszembe jutott – tubákolás közben – tovább-asszociálva, eme adás műsorvezetőjének
nevét is: Péchy Blanka! Amikor kamasz koromban hallgattam e
műsorát, mindig jót derültem, mert a Magyar Rádió a legeklatánsabb műsorvezetőt találta, aki egymagában – a műsor szövegkönyvének felolvasásakor érzékeltette: beszélni – bizony – nehéz! Nem szeretnék túl hosszan élcelődni a
boldog emlékű színésznőn, de az igazat megvallva: ő akkoron nagyon nehezen
beszélt! Hozzávetőlegesen úgy, mint Leonyid Iljics (Леони́д Ильи́ч) az SZKP pártkongresszusain (e hajdani politikai tényezőt tudatosan jelöltem meg csupán keresztnevein,
vezetéknevét le sem írva, mert egyrészt: minek is tenném azt? – másrészt: mert minek is tenném – harmadrészt: akit netán
érdekel, ezeket begépelve is a 2. helyen jelenik meg a youtube kínálatában 🙂). Annyit mindenesetre köszönhetek az ő leszerepelt politikai
tömörülésének, hogy a Lomonoszov Tudományegyetem – párttörténeti
előadásain ("mélyen levelező" hallgatóként /lévén a pad mélyén vezettem ezen írásaimat/) 1982-ben – unaloműzésből – míves leveleket irkáltam későbbi enmagamnak, megfogalmazva: milyen jövőbeni
elvárásokat támasztok leendő munkásságommal kapcsolatban? Ezen tervek
egy részét az elmúlt évtizedekben sikerült is valóra váltanom, de még "adósom
maradtam" néhány akkori álmom nemálommá tételével... Ezennel válaszolok
saját magamnak, 37 év távlatából: Fogd már fel, Petya,
időközben rendszerváltás következett be, és az emlőskoponya-határozód kiadása –
jelentős tőkével
bíró kiadó nélkül – jelenleg irreális! Annyit azonban
"leszögezhetek": a Kazinczy-díj megalapítójának, Ady költészetének egyik első
népszerűsítőjének nyelvművelő mozgalma ma is elengedhetetlen lenne, lévén
a világháló (mind a honlapok, mind a
facebook-idővonalak) bugyraiban tort ül a
posvány-fogalmazás, vagyis írni is nehéz! Már itthon megnéztem
a világhálón, hogy mi lelhető fel e jeles nyelvművelőről; utólag el is
szégyelltem magam, hogy annak idején megmosolyogtam a beszédét. A google
keresőjébe elegendő volt beírnom, hogy "Péch..." – és legelső helyen az ő neve jelent meg! Így rátaláltam egy beszélgetése
felvételére, ahol – esküszöm – sokkal szebben beszél (mint korábban
felolvasott/!/ a rádióműsorban)...
Végül e bejegyzésem főhajtássá alakult Péchy
Blanka előtt! Mindenkinek jó szívvel ajánlom megnézni/hallgatni a vele
készült riportot, itt:
 |
| Kelt.: BP. 1981 (1980) 1982-höz... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése