2019. április 21., vasárnap

Wednesday, May 10, 2006 5:59 PM




A számítógép rendezése során olykor bizarr dolgok kísértenek...


Furcsa levélrészletre bukkantam régi postafiókom rendezése/takarítása közben (nekem ugyan annak idején közvetlenül nem küldték el az eredeti irományt, de egy körlevél előzményeként, annak véletlenül bennragadt részleteként megmaradt az "utókorra"). Akkoron nem tudtam róla, így nem mondhattam el senkinek, most megmutatom mindenkinek... Ma e "leveleMMEl" (pontosabban kis részletével) gazdagítom bejegyzéseim sorát: 

"Rengeteg új termék nagyon rövid idő alatt. Felelősséggel állítom, hogy nincs magyarországon még egy olyan civil szerevezet, akinek ennyi terméke lenne! A Madártávlat szerintem jó, de botrányos a késedelem. Nehéz ember a főszerkesztő, lehet, hogy váltani kell."

Felháborító fogalmazvány! Na nem annyira az, hogy épp fúrták-faragták a főszerkesztői "bársonyszékem" lábait (ez nem csupán 2019-ben szokás, 2006-ban éppúgy jellemző volt a Lajtán innen a hazai berkekben; a lap érdekében tett munkám /2004-2011, 2013-2018/ során nem egy ilyen próbálkozással találkoztam), hanem hogy egy magyar ember képes elküldeni hazánk nevét kis kezdőbetűvel egy levélben! Az önnön szervezete meg a levélírónál "szerevezet"... Na ügyes egy "szerevezető" írta e sorokat, csak gratulálni tudok hozzá (a nála precízebb helyesírás-ellenőrzőm mindenesetre észleli, és piros aláhúzással jelzi ezt a sutaságot)! :)

Utóirat: idén április közepén megjelent végre a Madártávlat tavaszi lapszáma 2(!) hetes késéssel...
Nem tudom, ez mennyivel jobb, mint az én időmben az "elfogadhatatlan" 2-3 napos... :)


A pongyola fogalmazás manapság már úgy terjed,
mint a pongyolapitypang


De hogy jó hangulatban zárjam e bejegyzést, fúrás-faragás témában ajánlom az Olvasók szíves figyelmébe a "Túl a Tiszán faragnak az ácsok" című örökbecsűt: https://www.youtube.com/watch?v=58Dm2E5dJ50

Hajnali szabadvers

Hommage à Áprily Lajos


A minap elmondtam neked egy versem.
 És megígértem,
 hogy versekkel figyelmed traktálni
 nem fogom.
 Nem mondtad: "álld szavad!"
 Akkor tán szabad
 megosztani veled e hajnalt.
 Ha szabad - hát legyen a versforma is szabad.

 *

 A piszkos ablakomon túl
 (melyet rég meg kéne mosnom)
 dereng a szürkeség.
 Önkifejező rohamom az ablakon is kiélhetném.
 Festék se kéne, ujjaimmal húzhatnék pár alakot
 az üvegre.
 Minden vonal, szín és színvonal
 eltűnne viszont így,
amint lemosnám a piszkos ablakot.
 Az ablakrajz nem jó: marad az írás.
 Az ablak előtt, egy hasas üvegben
majd kirobbannak
 az utcáról behozott almafaágak.
 A rügyek napról napra nőnek,
 s én önzőn derülök:
 becsaptam szegénykéket,
 hogy engem felvidítsanak.
 Méhek persze a szobában nincsenek,
 így gyümölcs se lesz.
 Se a méhnek gyümölcse: Jézus.
 Istentelen lennék? Nem hiszem!
 Csak azért, mert nem hiszem
 a hiszekegyet?!…
 Hiszen istenközelbe juttatnak
 akár a rigók is.
 A rigók, melyek oly rég némák voltak,
 de már hangicsálnak az utcán.
Hogy bekiabálnának? És vígan?
 Nem: ez hülyeség.
Annyira itt még nincs tavasz.
 Talán a Házsongárdon,
 vagy a parttalan időben.
 A kertben viszont már előbújtak a sáfrányok,
 tegnap kettőnek megsimogattam fejét,
 és a téltemetőkkel is elbeszélgettem.
 Giccses jelei a   koratavasznak?
 Lehet.
Akkor arról mesélek,
hogy éjjel az utcákat guberálók bújták.
Mi jelzi jobban a városi tavaszt,
 mint márciusi lomtalanításkor
 az utcán hányódó rongyvirágok,
 drótindák és széklábrönkök füvészkertje?
 Itt egy likas bögre, amott egy Áprily-kötet…
 Ez a mai hajnal lenyomata.
 Amúgy herbárium gyanánt.
 Ilyen-e a tavasz?
 Ilyen-e egy vers?
 Nem is tudom.
 De jólesett
elmondanom.

U. P. 1999. március