PÓKPRÓBA...

Dr. Ezésez Géza karrierje...

Egy régi kedves könyvemet olvasom épp, egyetemistáknak kötelező olvasmánnyá tenném - ha tehetném: Dévényi Tibor (nem, nem AZ A Dévényi Tibor, hanem EZÉSEZ a Dévényi Tibor, roppant szellemes biológus-tudományos paródiája. Nem tudom megállni, hogy egy részletet közzé ne tegyek - okulásul mindannyiótoknak:

" ... A gyógyszeriparnak piacproblémái vannak a magyar bálnazsírkészítményekkel. Nem könnyû õket nyugati piacra elhelyezni a hihetetlen élénk konkurrencia miatt. Dr. Ezésez Géza jó hírnévnek örvend, s köztudott az is, hogy annyira szereti az állatokat, hogy minden hörcsöge elhízott. ZSÍROS. Zsír. Dél-Amerika. Bálnazsír. Könnyen összekapcsolható fogalmak. Vállalná-e a magyar bálnazsírkészítmények piaclehetõségeinek dél-amerikai piackutatását?
Hogy vállalná-e? Hogy ilyet még kérdezni kell? Jabidabiduuuu! Ezzel ér véget a tervezés idõszaka. ... ... ... Következik a második fázis, az elõkészület. Aki nem készített elõ tanulmányutat, nem is sejtheti, milyen kemény dió ez. Összeállítani egy elõadást, önmagában véve nehéz. Hát még egyszerre többet! Schmarnburgba egy ötperces korreferátum kell. Tömény tudomány. Sûrítmény. Egyetlen felesleges szó drága másodperceket rabol. Újra meg újra kell átírni, szûrni, kristályosítani. Végtelen próbák félhangosan, stopperórával. Hat perc. Sok. Öt és fél perc. Sok. Öt és egynegyed. Sok. Öt perc. Hurrá! De rossz. Nincs semmi értelme. Újra. Hét perc. Sok. Hat és fél. Sok. Így megy ez napokig. Keservesen. Végre öt perc. Kerek öt percecske. Értelmes is. Hurrá! Készülnek az ábrák. Gyönyörûek. Minden információ betáplálva. Gépelés hibátlan, szövegkiejtés shakespeare-i, vaskos jegyzetek az aktatáskában, Schmarnburg lezárva.
London, az más. A Királyi Hörcsögkutató az nem egy ripsz-ropsz korreferátum helye. Ott van idõ részletekre, ott nem kell sûrítmény, kristály, stopperóra! Ott a tudomány a fontos és nem az idõ. Tehát alapos, részletes feldolgozás, mindenre kiterjedõ precizitással. Félhangos visszaolvasás. Tizenöt perc.
Kevés. Újra írva. Bõvebben, plusz négy ábra. Félhangos újraolvasás, harmincegy perc. Alakul. Egy hét szívós munka, és olyan az az elõadás, hogy csak na!
Jegyzõkönyvkivonatok, másolatok, nem diázott ábrák tömege, vaskos aktatáska, kész, mehet, London lezárva.
Buenos Aires, az más. Mekkába nem visz az ember akármit. Vatikánba nem visz az ember akármit, . . . . . . . . . . . be nem . . . . . . az ember . . . . . . . . . . Csak ha nincs más.
És minthogy nincs más, Buenos Airesbe is a londoni anyag megy."

A teljes mű elérhető a világhálón!
http://web.med.u-szeged.hu/expsur/ezesez.htm

Herbert-levélrészlet

Részlet a Madártávlat magazinhoz címzett olvasói levélből:

"Tegnap este böngészés közben találtam meg az Önök oldalát. A Madártávlat magazinnal kapcsolatosan szeretnék érdeklődni, illetve amennyiben lehetséges, segítséget kérni.
Én sajnos születésemkor elveszítettem a látásomat, (ezt csak azért írom, hogy a kérésem érthetőbb legyen), de már egészen pici koromtól kezdve szerettem a madarakat, és szeretnék minél több mindent megtudni róluk, olvasni velük kapcsolatban. Eljutottam a magazin archívum oldalára is, de sajnos a beszélő program nem jól kezeli a pdf-dokumentumokat, és amikor átmentettem a szöveget text-formátumban, rengeteg betű rossz volt, illetve szétestek a szavak is... Arra szeretném megkérni Önt, hogy ha megoldható, elküldenék nekem ezeket a régebbi számokat az e-mail címemre képek nélkül, olvasható formátumban? Két kedvenc madaram a fekete rigó és az erdei pinty, egyik sem annyira kivételes talán, de bármikor, amikor meghallottam a hangjukat, (ami azért gyakran előfordul felénk), mindig eszembe jutott a levelezésünk is. Szeretem a madárdalt!”

Háttér-információ: a levél írója születésétől kezdve nem lát. Ez nem befolyásolja a madarak észlelésében, és a madarak neki is örömet szereznek!

p.s. 10 éve írta első elektronikus levelét nekem, és lenyűgözött a szövegírásának precizitása! A "vakgépelés" nála egyenlő az igen szabatos gépeléssel! Nemlátóként pontosabban gépel, mint a madarász fórumok jámbor hozzászólóinak sokasága... A rég megkezdett levélváltást e héten folytatni kívántam, de a koponyámban lévő háttér-tárolóban túl sok új élmény rakódott a régebbi emlékekre,így nem jutott eszembe vezetékneve, hogy megleljem a levéltengerben a címét.... Arra emlékeztem, hogy egy (világ)híres karmesterről eszembe fog jutni a családneve... ööö...őszes karmester... hja ige: Karajan! Herbert von Karajan... Levélíróm vezetékneve Herbert...

ALTATÓ

Minap ráleltem egy dalfordításom részletére, gondoltam, közrebocsátom...

Altató

Részlet a Hosszú út a dűnéken című filmből (zeneszerző Raymonds Pauls)


Kályha mögül a tücsök szól.
Kicsim, ne sírj, majd elalszol.
Az ablakon túl dúl a fagy.
Csillagok hada békén hagy.

Ha elfogyott a kenyérke,
Felnézünk együtt az égre,
Látod, sok csillag hunyorog,
A Hold ladikban imbolyog....


Megtekinthető itt: Az OMINÓZUS altató

Tahiti Trot

Mára egy komolyzenei csemegét ajánlok a blog Olvasóinak! Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics Tahiti trot című kreációját, amelyet zeneszerzőtársával fogadásból készített.

D.D.S.

 A fogadás tétje 100 rubel volt, a feladat pedig egy óra alatt át kellett hangszerelnie a Tea kettesben című klasszikus melódiát.

Egy óra állt rendelkezésére a feladat elvégzésére!

Megtekinthető/hallgatható itt: Tahiti trot: https://www.youtube.com/watch?v=NYJUJ_qzVWY

Sosztakovics a munkával 45(!) perc alatt elkészült - s a 100 rubel így az övé lett!

2+3 - vice versa...

Másodikos kisdiák lehettem, amikor számtanórán össze kellett adni 2-őt 3-mal... ez simán ment! Következő feladat: na és mennyi 3+2? Itt felmondott a matektudásom... Mit mondjak, nem vagyok egy matek-zseni... Nárayné osztályfőnököm, kinek teljes nevére már nem emlékszem, erre lekevert egy pofont... Kedves Nárayné, ha netán olvassa e sorokat, kérem jelezze írásban, hogy azóta mélységesen szégyenli e pofont! Én mindenesetre azóta is gyűlölöm nem szeretem magát!

p.s. a fogorvosnál tett osztálylátogatás utáni fagylaltmeghívása nemes gesztus volt, azért ezúton is nagy köszönet!

Teljes összhangban...

Kopóm - a berniek családfájából - rám fekszik televíziónézés közben... Fejét mellkasomhoz szorítva szendereg...

Felsóhajtok egy nagyot: nehéz az élet! Ebem egy másodpercre rá felsóhajt: nehéz az élet!
Végre sikerült megteremteni a tökéletes összhangot kettőnk között! Bajor vérebemmel többször próbálkoztam, de ő erre a sóhajtásra csupán horkolással reagált...
Na talán idén sikerül belőle is kicsikarni egy szinkron-sóhajtozást... Amúgy meg hármasban a falkánknak nem is olyan nehéz az élet!

Fél szemes aszimmetria...

Ma a liftbe másfél éves lurkót tolt be édesanyja. Érdeklődve nézegette az ismeretlen arcokat, vérebem is érdekelte, majd szemezni kezdtünk... Gondoltam, mosolyt csalok az arcára, és behunytam fél szemem, ezzel aszimmetriát hozva létre... (Van nékem egy szokásom -  nem úgy, mint Kellér Dezsőnek, akinek az volt a szokása, hogy 50 évente egyszer ellátogatott Párizsba... erről bővebben itt: https://www.youtube.com/watch?v=7mAZfU96XxM ) 

 - szóval be tudom csukni a jobb szememet. Hasonló produkcióra tudtommal csak Hernádi Judit képes még, ám ő a bal szemét képes becsukni... Na erre a kis srác azonnal kedélyesen vigyorogni kezdett. Jó élmény volt vidámságot szerezni neki :) A kis liezont holnapra jó eséllyel el fogja felejteni, de ez a blog megőrzi a világháló végtelenségéig (±2-3 nap)...

Gazsi bácsi lótetű!

Gazsi bácsi lótetű!

           Gazsi bácsi, azaz Kovács Károly és a DADOGÓS közértes: Paudits Béla

Diák koromban születésnapi társaság körben ült, a csevegés alábbhagyott /// ilyenkor szokás mondani ÁTREPÜLT EGY ANGYAL! ///, valahogy oldandó a helyzetet, bedobtam Csukás István regényéből a "Gazsi bácsi lótetű!", nekem EMLÉKEZETES idézetet. /// Ezt a regényt, NYÁR A SZIGETEN, a Magyar Televízió feldolgozta tévéfilm-változatban, de ennek ÉRTHETETLEN módon egy totálisan más - szerintem ÉRTELMETLEN - címe lett: LE A CIPŐVEL! ///

https://videa.hu/videok/film-animacio/nyar-a-szigeten-le-cipovel-film-full-teljes-nR62h6bhK0ZuoOJN

A többség meredten nézett rám, hogy mi a csudát akarok ezzel mondani. Az egyik kedves lány viszont azonnal felnevetett, ő is olvasta e könyvet, így köztünk azonnal megteremtődött az összhang.

Az Attila úton - állítólag - 30-40 évig volt látható ez az idézet, s akárhányszor lefestették,

 a környék fiataljai mindig újraalkották graffitijüket...

Sok-sok évvel később, már az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Biológia-Földrajz szakos hallgatójaként az egyik ásvány- és kőzetgyűjtő gyakorlaton "dobtam be" eme regény másik alapmondatát: A KÖVET MINDEN KÖVET KÖVET!

Gyónás és guppi

6 éves lehettem, mikor bátyám osztálytársának születésnapi zsúrján egy csodát vettem észre a konyhaasztalon: egy hasas üvegben parányi halacskák úszkáltak, mint utóbb megtudtam: guppik! Egészen elvarázsoltak. Rengetegen voltak, hát gondoltam, nem lesz feltűnő, ha egyet rekvirálok közülük. Más szállítási módot nem találván, egy gyufaskatulyába helyeztem, és azzal utaztam át Budára... Sajnos a guppinak nem tetszett a skatulyában eltöltött óra, s elhalálozott.

Nagyon restelltem az affért... Hétvégén meggyóntam bűnömet a Tabáni Plébániatemplomban Pálmai Imre esperesnek.

- Szóval lopás bűnébe estél?
- Igen!
- És mit loptál?
- Egy halacskát!
- Értem... És legalább megsütötted?

Végül pár imával feloldozást nyertem...

A Tabáni / teljes nevén: Szent Katalin... / Plébániatemplom

Egy lehülyézéssel abgangoló faragatlan növényrendszertan-vizsgáztatóhoz

Ave Systema Plantae!

„…mer' melly lehetne vala nagyobb elösmerés egy tanítónak, mint hogy őtet mesterének valló deákja ölismert munkálkodója lészen a todományok fellegvár-építgetésöknek?”

2018/2019 fordulóján rendezve 20 éves (fő)szerkesztői munkásságom elmentett anyagait, ráleltem az Élővilág Enciklopédia botanikai kötetére (részlete mellékletben…). E műről Podani János (aki e helyütt talán nem igényel részletesebb bemutatást) nyilatkozta, hogy ez a kötet a világon az első három könyv közé tartozik, amely a legmodernebb rendszertan szerint lett szerkesztve (s mellyel egész népemet fogom - nem középiskolás fokon - taní-tani...). Sólyom László köztársasági elnök azért látogatott ki a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, hogy elsők között vehesse kezébe szerkesztményemet. Somogyi Péter, a Királyi Tudományos Társaság egyetlen magyar tagja az általam főszerkesztett ÉlőVilág magazin kapcsán nyilatkozta az ELTE Állattani Tanszékén, hogy munkám a világon bárhol megállná a helyét.

Én a Lomonoszov Tudományegyetemen Armen Tahtadzsján növényrendszerén nevelkedtem, de a Lajtán innen az nem volt kóser, itt akkortájt(!) a kétszeres Soó-díjas rendszer dívott... –  tahtadzsjános ismereteimmel a hazai színvonalnak nem feleltem meg, így a vizsgáról "Péter, hülye vagy a növényrendszertanhoz!" búcsúmondattal lettem kiakolbólítva... 

...hát valahogy így történt...

Lehet, hogy Tahtadzsján rendszere vitatható volt, de az Orchidióta professzor úr rendszerét is tök fölösleges volt pontról pontra bemagoltatni egy főiskolással, lévén mára az is "meglehetősen" elavulttá vált... Az évtizedenként alapjaiban változgató, óhatatlanul erodálódó rendszerek biflázása helyett jómagam valami maradandón dolgoztam a vizsgaidőszakban is, ennek egyik eredménye szintén csatolmányban található ( http://www.ornis.hu/?download&aid=323&volume_id=32&lang=hun ). Nem t'om, szégyellnem kéne-e magam a növényrendszertan hazai mívelői előtt, mindenesetre az Új Magyar Füvészkönyv bevezetőjében az első három ajánlott magyar szakmunka között sorolják fel enciklopédiámat...

Zárásképp újfent:  Ave Systema Plantae!

…az egykori lenézett, kirúgott, búcsúként modortalanul  tuskón lehülyézett vizsgázó…

p.s. e sorok "másodszereplője"  elérhetőségét nem leltem a világhálón, s akiről az Új Magyar Füvészkönyvben annyi szerepel az auktorlistában, hogy "MILK. - Milkovits, I. (fl. 1987)" - ennyike... A kötetben a pongyolapitypangról is terjedelmesebben írtak, róla 6 sornyi szöveg található! És ennél több róla az internet bugyraiban sem található... (Mármint nem a pitypangról, hanem MILK-ről... - A "milk" amúgy a tejelválasztó plánták jelzője Albionban!)

Ezzel a bejegyzésemmel pedig - részben - Alekszandr Pavlovics Melikjan professzor úrnak, azaz Александр Павлович Меликян emlékének tartozom, azt, hogy MEGKEDVELTEM a növénytant is, főként neki köszönhetem!

SZARKA-CIKK

Egy régi írásomra leltem számítógépem rendezgetése közben... Ma sem vesztett semmit aktualitásából...

És ha valaki nem ismerné ezt a madarat, imhol egy varázslatos kép róla - Völgyi Sándor műve!

© Völgyi Sándor

Nemlátó diákok látogatása a Madárvártán

Cikk a Vakok Világa c. lapból...

Látogatás az agárdi Madárvártában

Az az alapállás, hogy minden iskolának, tanárnak és nevelőnek
kötelező a növendékei számára mindenből a legtöbbet nyújtani,
nem új keletű gondolat. Amennyiben a világ megismerése,
felfedezése ilyen-olyan okoknál fogva nehezített, úgy még
nagyobb az iskola felelőssége. Különösen igaz ez, ha egy olyan
érzékszerv hiánya nehezíti a világ megismerésének folyamatát,
mint a látás. Iskolánk, a Vakok Általános Iskolája és
Diákotthona ennek a különös felelősségtudatnak a szellemében
tanítja-neveli több mint 175 éve növendékeit.
Ezért volt nagyon csábító az az érdeklődést felkeltő levél,
amelyet dr. Göllesz Viktor úrtól, az Ábrahámhegyi Fürdőegyesület
elnökétől kaptunk, amelyben az agárdi Chernel István
Madárvártára hívta fel figyelmünket. Egy pillanatig sem volt
kérdéses, élünk-e azzal a remek lehetőséggel, hogy természetes
környezetben, közvetlen kapcsolatban találkozhassunk azokkal az
állatokkal, növényekkel, tárgyakkal, eszközökkel, amelyekről
főleg csak tankönyvekből, tantermi körülmények között szerezhettünk ismereteket.
Izgatottan ültünk be a mikrobuszba, hogy reggel 9 órára, a
Madárvárta vezetőjével, Újhelyi Péter úrral megbeszélt időre
pontosan megérkezzünk. Ez rendben megtörtént. A szépen gondozott
Chernel István útról nyíló bejárati kapun belépve, a
háborítatlan természet fogadott bennünket. A tiszta levegő, a
bevezető ösvény két oldalról besimogató nádszálainak érintése, a
madarak éneke, a jellegzetes vízparti illat: már ezért is
érdemes lett volna eljönni! De az igazi élmények ezután vártak
ránk. Nemcsak Újhelyi Péter rendkívül jó kapcsolatteremtő,
barátságos egyéniségére gondolok, hanem arra az átgondolt, a
vakok lassúbb és nehezebb megismerését is figyelembevevő
programra, amivel Péter várt minket. Nagyon gondosan,
szakszerűen felépített, de cseppet sem merev, "tanár uras"
kalauzolás mellett ismerhettük meg a Velencei-tó jellegzetes
élővilágát. A nádasban lakó madarakat, kézbe foghattuk
különleges fészkeiket, tojásaikat, megismerhettük életmódjukhoz
alkalmazkodott csőrüket, karmaikat, tollazatukat. Módunkban állt
ezeket egymással összehasonlítani. Hallottuk jellegzetes
hangjukat, éneküket. Megismertük a tojásból kikelni készülő
fiókák tojáshéj-feltörő trükkjét, érezhettük azt a csőrén lévő
apró "vésőt"; amivel belülről feltöri a tojáshéjat. Ritka élmény volt!
A nyolc főből álló 7. osztályos tanulóink között volt olyan is,
aki most simogatott életében először élőben tyúkot, jércét. Nagy
élményt jelentett az élő vízisiklóval, a békákkal, a teknősökkel
való ismerkedés.Bizonyára nagyon sok minden érdekesség várt volna még ránk, ha
nem telik el pillanatok alatt az a szűk két óra, amit ott
tölthettünk, mert át kellett adni helyünket egy következő
iskolai csoportnak. Biztosak vagyunk abban, hogy ami most
kimaradt, egy következő látogatás alkalmával pótolható, amiről
Újhelyi úr biztosított is bennünket.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy a természet megismerése
lehetőleg a természetben történjék, s erre a törekvésünkre az
agárdi Chernel István Madárvárta tökéletesen alkalmas helyszín.
Reményeink szerint kialakulhat egy olyan rendszeres kapcsolat a
Madárvárta és intézetünk között, ami lehetővé teszi akár már
óvodás, kisiskolás kortól a rendszeres látogatást, ezzel is
elősegítve azt a meglévő igyekezetünket, hogy környezetünket, a
természetes élővilágot mind jobban megismertessük és
megszerettessük tanítványainkkal.

Szőllősi Ferenc

(2008)

TILOS!

Nem szeretek mindent kulcsra zárni! Ha egy betörő/rabló ki szándékozik nyitni egy ajtót, úgyis kinyitja másodpercek alatt... Kertünk ajtaját két rácsos ajtó "védi" - ezek egyikét kulcsra zárom, a másikat pediglen nem... Na ebből már ismétlődő családi perpatvar keletkezett... Könyörgöm, ha valaki profi módon kinyitja az egyiket, ugyan már miért is állná útját a másik?
Minap Attilának (ki gyermekkori jó cimborám legjobb barátom) meséltem, hogy lakásomat se zárom kulcsra hónapok óta, mire Attila lesajnálva felelte: ő már esztendők óta nem zárja! Nekem annyi segítségem van, hogy kutyáim pórázait a kilincsre illesztem, és ha valaki netán benyitna, azok óhatatlanul zajt vernek, azt kutyáim meghallják, és iszonyatos ugatásba kezdenének! Hogy jön ahhoz bárki, hogy csak úgy bejöjjön az ő territóriumukba?!

A fűre lépni tilos

tilos a fűre lépni

lépni tilos lépni

lépni lépni lépni

lépni tilos tilos

tilos tilos tilos.

Tilos.

(Ö. I.)