Cikk a Vakok Világa c. lapból...
Látogatás az agárdi Madárvártában
Az az alapállás, hogy minden iskolának, tanárnak és nevelőnek
kötelező a növendékei számára mindenből a legtöbbet nyújtani,
nem új keletű gondolat. Amennyiben a világ megismerése,
felfedezése ilyen-olyan okoknál fogva nehezített, úgy még
nagyobb az iskola felelőssége. Különösen igaz ez, ha egy olyan
érzékszerv hiánya nehezíti a világ megismerésének folyamatát,
mint a látás. Iskolánk, a Vakok Általános Iskolája és
Diákotthona ennek a különös felelősségtudatnak a szellemében
tanítja-neveli több mint 175 éve növendékeit.
Ezért volt nagyon csábító az az érdeklődést felkeltő levél,
amelyet dr. Göllesz Viktor úrtól, az Ábrahámhegyi Fürdőegyesület
elnökétől kaptunk, amelyben az agárdi Chernel István
Madárvártára hívta fel figyelmünket. Egy pillanatig sem volt
kérdéses, élünk-e azzal a remek lehetőséggel, hogy természetes
környezetben, közvetlen kapcsolatban találkozhassunk azokkal az
állatokkal, növényekkel, tárgyakkal, eszközökkel, amelyekről
főleg csak tankönyvekből, tantermi körülmények között szerezhettünk ismereteket.
Izgatottan ültünk be a mikrobuszba, hogy reggel 9 órára, a
Madárvárta vezetőjével, Újhelyi Péter úrral megbeszélt időre
pontosan megérkezzünk. Ez rendben megtörtént. A szépen gondozott
Chernel István útról nyíló bejárati kapun belépve, a
háborítatlan természet fogadott bennünket. A tiszta levegő, a
bevezető ösvény két oldalról besimogató nádszálainak érintése, a
madarak éneke, a jellegzetes vízparti illat: már ezért is
érdemes lett volna eljönni! De az igazi élmények ezután vártak
ránk. Nemcsak Újhelyi Péter rendkívül jó kapcsolatteremtő,
barátságos egyéniségére gondolok, hanem arra az átgondolt, a
vakok lassúbb és nehezebb megismerését is figyelembevevő
programra, amivel Péter várt minket. Nagyon gondosan,
szakszerűen felépített, de cseppet sem merev, "tanár uras"
kalauzolás mellett ismerhettük meg a Velencei-tó jellegzetes
élővilágát. A nádasban lakó madarakat, kézbe foghattuk
különleges fészkeiket, tojásaikat, megismerhettük életmódjukhoz
alkalmazkodott csőrüket, karmaikat, tollazatukat. Módunkban állt
ezeket egymással összehasonlítani. Hallottuk jellegzetes
hangjukat, éneküket. Megismertük a tojásból kikelni készülő
fiókák tojáshéj-feltörő trükkjét, érezhettük azt a csőrén lévő
apró "vésőt"; amivel belülről feltöri a tojáshéjat. Ritka élmény volt!
A nyolc főből álló 7. osztályos tanulóink között volt olyan is,
aki most simogatott életében először élőben tyúkot, jércét. Nagy
élményt jelentett az élő vízisiklóval, a békákkal, a teknősökkel
való ismerkedés.Bizonyára nagyon sok minden érdekesség várt volna még ránk, ha
nem telik el pillanatok alatt az a szűk két óra, amit ott
tölthettünk, mert át kellett adni helyünket egy következő
iskolai csoportnak. Biztosak vagyunk abban, hogy ami most
kimaradt, egy következő látogatás alkalmával pótolható, amiről
Újhelyi úr biztosított is bennünket.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy a természet megismerése
lehetőleg a természetben történjék, s erre a törekvésünkre az
agárdi Chernel István Madárvárta tökéletesen alkalmas helyszín.
Reményeink szerint kialakulhat egy olyan rendszeres kapcsolat a
Madárvárta és intézetünk között, ami lehetővé teszi akár már
óvodás, kisiskolás kortól a rendszeres látogatást, ezzel is
elősegítve azt a meglévő igyekezetünket, hogy környezetünket, a
természetes élővilágot mind jobban megismertessük és
megszerettessük tanítványainkkal.
Szőllősi Ferenc
(2008)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése