Mese a halászról a Genezáreti tóról - no meg az elnök-vezérigazgatóról

"A hatalmas vállalat elnök-vezérigazgatója nyári szabadságát a Genezáreti tó  tölti, s jó szokása szerint ott sem tétlenkedik. Fotómasináját jobbra-balra kattintgatva iparkodik megörökíteni a környék szépségeit, hogy aztán a képeket értékesítve fedezni tudja az utazásból eredő kiadásait. Miközben fényképezőgépének keresőjében szemléli a tájat, meglátja Pétert, a halászt, amint az a parton lófrál, élvezi a természetet, a madárcsicsergést, a virágillatot, időnként leül egy kősziklára, és közben a kutyájával játszik,  majd az Evangéliomot olvassa. Elönti a düh az elnök-vezérigazgatót, mint mindig, amikor léhaságot vél felfedezni környezetében.

– Mit csinálsz itt, Peti? – kérdi a halászt.

– Pipázgatok, Andris. – válaszolja amaz (Merthogy ha őt lepetizik, akkor ő biza visszaandrisozik, a csendőr-pertu nem az ő műfaja...).

– Miért nem halászol?

– Reggel már megfogtam a napi szükségletemet.

– És miért nem fogsz több halat?

– Nincs hűtőszekrényem, mit kezdenék én több hallal?

 – Eladnád, a bevételből vehetnél a ladikra motort, vásárolhatnál újabb és nagyobb hálókat, bérelhetnél fagyasztóházat, és foghatnál még több halat! Sok-sok tőkehalat! Profitot termelhetnél!

– Na és azzal mit kezdenék?

– Azokat is eladnád, az árukon meg vehetnél egy nagy halászhajót, aztán konzervgyárat, ahol még több halat dolgozhatnának fel, leköröznéd a konkurenciát, nagyhalként bekebeleznéd a kishalakat, és mesés bevételre tehetnél szert.

– És azt mire költeném?

 – Például elutazhatnál a tópartra, élvezhetnéd a természetet, a virágillatot, a madárcsicsergést, és pihenésképp sétáltathatnád a kutyádat. Az Evangéliom olvasására is jutna időd!
– Jóember, szerinted én most épp mit csinálok???"