Johann Wolfgang...
...Goethe
...Goethe
Goethe már kora-gyermekkorom óta kedvelt polihisztorom volt. Akkoron – sajátságos nómenklatúra-magyarázattal – úgy véltem: ez a nagy elme volt olyan szerény és szellemes, hogy egy farkoskétéltű-csoportról nevezte el önnönmagát. Márpedig a Triturus taxon magyar megfelelőjének kiejtésmódja – a megszólalásig (sőt azon túl is/!/ 🙂) – hasonlít Johann Wolfgang családnevére... Valamivel később, 1982. december 12-én családtagjaimmal – Balatonkenese felé tartva – a Déli pályaudvarnál utazás előtt megvettük a Ludas Matyi vicclap aktuális számát, és abban olvastam egy "gőtés" – meglátásom szerint – roppant gyengécske verset, amely oly' mértékben felháborított, hogy egy-ültő-helyemben megalkottam (eleinte csak fejben) annak parafrázisát, amely a vonaton – Balatonakarattya tájékán, ahol a vasúti sínek melletti vizesárokban rezsegtek a tarajosgőték – már nagyjából késznek volt mondható... Akkoriban e "verset" valódi írógépen kelteztem, számítógépről még csak nem is hallottunk, ma pedig már ANNAK az írógépemnek, meg úgy általában AZ írógépeknek, csak hűlt helye maradt. Most tehát közzéteszem elektronikus formában az (író)gépelt szövegemet (sajnálatos módon a szkennelt kép olyan ramatyra sikeredett, hogy kénytelen vagyok a gép klaviatúráján újragépelni 🙂):
KÖLTŐI KÉP
Egy gőte ment a gáton
borzolva taraját.
Be’ szép állat az ember,
szólt németül, a vízben is
viszontlátva magát.
Sorbán-Szabó Zoltán
/megj. Ludas Matyi, 1982. december 2-án/
KÖLTŐI KÉP
/átköltve némiképp/
Egy szamár ment a gáton,
S rajta – szamárháton –
A germán Goethe utazott.
Vízbe tekint be a költő,
Honnan szamártekintetet öltő
Tükörkép bámul vissza ránk.
„Macht nichts – mormogja németül –
Nem a fejalak a fontos,
/az lehet tarajos, lompos, borzos,/,
Hanem mi benne ül!...”
Ujhelyi Péter
/1982. december 12./
Ekkor már igazi Goethe-rajongó voltam, kiváltképp tetszett a Faust című opera ("operájából"/?/ Mefisztó rondója, merthogy akkoron e zeneköltemény alkotójának is a világhírű költőt gondoltam... Nincs mit szépíteni: tökhülye voltam... Az azonban valós volt, hogy "valamicske köze" neki is vala e műhöz. Miközben revideáltam e téren ismereteimet, egyúttal tudatosítottam magamban Gounod nevének mind írás-, mind kiejtésmódját is.
Ezzel egy-időben – miközben az euróról nem is hallottunk – kicsit "fogyatkozott szememben" Goethe ázsiója, és – újfent hülye fejemmel – azt képzeltem, hogy Goethe mégsem akkora polihisztor, mint annak-előtte hittem. Pedig mégis! Erre akkor jöttem rá, amikor elmélyedtem a csonttan szakirodalmában, és kiderült, hogy ugyanő nem csupán jeles irodalmár volt, de anatómiai ismeretei is kiválóak voltak! Nevezetesen ő mutatta ki, hogy – hasonlóan az összes emlősfajhoz – a Homo sapiens – koponyája esetében is megtalálható az állközötti csont (os intermaxillare) – ezzel az ismeretével (vagyis hogy anatómiai jellegeket/bélyegeket figyelembe-véve fajunk a Mammalia osztály része/!/!) pedig szembehelyezkedett az akkori klérus bigott dogmájával! Számomra ez – többek között – akkor imponáló volt, és ma is az... Legjobb emlékem szerint naplójában – e csonttani felfedezéséről – valami olyasmit írt (úgy 200 évvel korábban), hogy: Ez nagyobb örömet szerzett számomra, mint... "Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit " – természetesen ez nem Goethe eredeti – számomra fontos – naplórészlete, hanem Ciceró egykori munkájából származó mondat: ennek szavait használják össze-vissza-keverve a nyomdászok az 1500-as évek óta a könyvek tervezéskor, e tipográfiai sor neve pedig, ugyanebből kiemelve a lorem ipsum lett.. E blogbejegyzésemhez tehát ez a lorem ipsum – egyelőre – megteszi, aztán ildomos lesz Johann Wolfgang eredeti szövegét idemásolnom, amelyhez már megrendeltem az antikvarium.hu világhálós könyvkereskedésből azt a kötetet, amelyben fiatal-koromban ezt olvasva igen erős benyomást tett rám – annál szabatosabban jómagam sem tudtam volna megfogalmazni, mit éreztem, amikor a hazai állatfajok koponyavizsgálatai során – a tudományos szakirodalomban korábban – nem ismert határozóbélyegre leltem – és nagyjából ugyanilyen flow-érzés hatott át, amikor a londoni Természetrajzi Múzeumban (Natural History Museum) megleltem ottani "kutakodásaim" során a Craseonycteris thonglongyai típuspéldányának koponyáját...
Ezzel egy-időben – miközben az euróról nem is hallottunk – kicsit "fogyatkozott szememben" Goethe ázsiója, és – újfent hülye fejemmel – azt képzeltem, hogy Goethe mégsem akkora polihisztor, mint annak-előtte hittem. Pedig mégis! Erre akkor jöttem rá, amikor elmélyedtem a csonttan szakirodalmában, és kiderült, hogy ugyanő nem csupán jeles irodalmár volt, de anatómiai ismeretei is kiválóak voltak! Nevezetesen ő mutatta ki, hogy – hasonlóan az összes emlősfajhoz – a Homo sapiens – koponyája esetében is megtalálható az állközötti csont (os intermaxillare) – ezzel az ismeretével (vagyis hogy anatómiai jellegeket/bélyegeket figyelembe-véve fajunk a Mammalia osztály része/!/!) pedig szembehelyezkedett az akkori klérus bigott dogmájával! Számomra ez – többek között – akkor imponáló volt, és ma is az... Legjobb emlékem szerint naplójában – e csonttani felfedezéséről – valami olyasmit írt (úgy 200 évvel korábban), hogy: Ez nagyobb örömet szerzett számomra, mint... "Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit " – természetesen ez nem Goethe eredeti – számomra fontos – naplórészlete, hanem Ciceró egykori munkájából származó mondat: ennek szavait használják össze-vissza-keverve a nyomdászok az 1500-as évek óta a könyvek tervezéskor, e tipográfiai sor neve pedig, ugyanebből kiemelve a lorem ipsum lett.. E blogbejegyzésemhez tehát ez a lorem ipsum – egyelőre – megteszi, aztán ildomos lesz Johann Wolfgang eredeti szövegét idemásolnom, amelyhez már megrendeltem az antikvarium.hu világhálós könyvkereskedésből azt a kötetet, amelyben fiatal-koromban ezt olvasva igen erős benyomást tett rám – annál szabatosabban jómagam sem tudtam volna megfogalmazni, mit éreztem, amikor a hazai állatfajok koponyavizsgálatai során – a tudományos szakirodalomban korábban – nem ismert határozóbélyegre leltem – és nagyjából ugyanilyen flow-érzés hatott át, amikor a londoni Természetrajzi Múzeumban (Natural History Museum) megleltem ottani "kutakodásaim" során a Craseonycteris thonglongyai típuspéldányának koponyáját...
Ha 2011 táján ezt a tusrajzomat megfelelően kulcs-szavaztam, akkor azok ismeretében mindenkinek kiderülhet, mit is ábrázol ez az illusztráció
Amint Richard Friedenthal jelzett könyve megérkezik, e blogbejegyzésemet frissítem!
Addig is:
katonajozsefszinhaz.hu/41446
Zenei "aláfestés":
youtube.com/watch?v=vE21OqRPtAo
Valamint, midőn ezt a bejegyzést írom, olykor eltávozom a számítógépem mellől, s hogy ne kelljen szüntelenül ki-be-kapcsolgatni, ahhoz Wagner Trisztán és Izolda című operáját "futtatom" - pompás
(hosszú) zenemű, és ildomos a Goethe-tematikához:
grin.com/document/57072
p.s. Balatonakarattya mellől a tarajosgőték – sajnos időközben – eltűntek; Goethe szelleme pedig 187 évvel elhalálozását követően tovább él...
Zenei "aláfestés":
youtube.com/watch?v=vE21OqRPtAo
Valamint, midőn ezt a bejegyzést írom, olykor eltávozom a számítógépem mellől, s hogy ne kelljen szüntelenül ki-be-kapcsolgatni, ahhoz Wagner Trisztán és Izolda című operáját "futtatom" - pompás
(hosszú) zenemű, és ildomos a Goethe-tematikához:
grin.com/document/57072
p.s. Balatonakarattya mellől a tarajosgőték – sajnos időközben – eltűntek; Goethe szelleme pedig 187 évvel elhalálozását követően tovább él...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése