...avagy mennyi Psota, lehettem volna...
Úgy 20 évvel ezelőtt, amikor még mobiltelefonja gyakorlatilag SENKINEK sem volt, még vonalas telefonom üzenetrögzítőjén lehetett jelezni...
...ha baráti körömből bárki találkozni (s így időpontot egyeztetni) szándékozott velem. Napközben ugyanis ALIG lehetett elérni engem, ugyanakkor a LEGBELSŐBB BARÁTI KÖRÖM tudta, hogy-ha valamit meg szeretnének beszélni, akár ÉJSZAKAI ÓRÁKON is felhívhatnak - és hívtak is nem-ritkán, amivel nem csupán segíthettem az esetleges bajuk esetén, de nekem pedig MINDIG örömet szerzettek ezek a hívások! Aki nem mert volna felhívni, az nyilvánvalóan nem is érzi magát a barátomnak! A snassz kimenőszövegeket elfogadhatatlannak tartottam...
...eltökéltem tehát magam, hogy márpedig az én üzenetrögztőmön a bejelentkező hang Psota Iréné lesz!
...eltökéltem tehát magam, hogy márpedig az én üzenetrögztőmön a bejelentkező hang Psota Iréné lesz!
Ő azon kevés személyek egyike, akinek a mentalitása példa volt viselkedésemhez. Alaptörténet vele kapcsolatban, amikor Vámos László híres rendezővel beszélgetve a riporteri kérdésre válaszolva kifejti:
"Én sok vagyok, valóban! Én vállalom magamat, ki vállaljon, ha nem én? A sokságomban benne van egy KATARZIS is!" - itt az adekvát felvétel, 0:30-kor kezdődik a művésznő önvallomása/hitvallása:
A terv megvalósulása nem váratott sokáig: kisvártatva egy baráti társaságban egy ott jelenlévő fiatalember említette, hogy ő ismer valakit, aki személyesen ismeri a művésznőt... Nemsokára meg is kaptam a lakástelefonja számát. S tettem egy próbát... Sajnos először a házvezetőnője vette fel a kagylót... A nagyobb baj az volt, hogy egyáltalán felvette! 🙂 Hiszen én valójában az Ő üzenetrögzítőre voltam kíváncsi... Sokadik próba után végre a gép kapcsolt be: "Szervusz, Irén vagyok, ha sikerült megtalálnod a számomat, üzenetet hagyhatsz nekem, és majd visszahívlak!"
Egészen természetes, hogy amikor az üzenetrögzítője bekapcsolt, jómagammal azonnal indítottam saját készülékemen a felvételt - s onnantól a kiváló művésznő üdvözlőszövege köszöntötte az engem hívó feleket...
Azonban minden vicc csak egyszer vicc (ez már közhely), így a Psota-hangot időszerű volt lecserélnem. A választásom Sosztakovics V. szimfóniájára esett. Ez a mű a Leningrádi Szimfonikus Zenekar előadásában 43 perc 36 másodpercig tart... És ez épp ráfért az üzenetrögzítő szalagjára, teljes terjedelmében! Gondoltam: ha valaki beszélni szándékozik velem, hallgassa csak végig, közben még pallérozhatja is elméjét... Egy precedens volt, hogy valaki ezt megtette! Aznap az egyetlen rögzített üzenet így hangzott: "Péter, te hülye vagy!"...
Mára a régi vonalas telefonom amortizálódott... Az emlékek megmaradtak.
Egészen természetes, hogy amikor az üzenetrögzítője bekapcsolt, jómagammal azonnal indítottam saját készülékemen a felvételt - s onnantól a kiváló művésznő üdvözlőszövege köszöntötte az engem hívó feleket...
Azonban minden vicc csak egyszer vicc (ez már közhely), így a Psota-hangot időszerű volt lecserélnem. A választásom Sosztakovics V. szimfóniájára esett. Ez a mű a Leningrádi Szimfonikus Zenekar előadásában 43 perc 36 másodpercig tart... És ez épp ráfért az üzenetrögzítő szalagjára, teljes terjedelmében! Gondoltam: ha valaki beszélni szándékozik velem, hallgassa csak végig, közben még pallérozhatja is elméjét... Egy precedens volt, hogy valaki ezt megtette! Aznap az egyetlen rögzített üzenet így hangzott: "Péter, te hülye vagy!"...
Mára a régi vonalas telefonom amortizálódott... Az emlékek megmaradtak.
Ha netán valaki szánt időt a fenti bekezdések végigolvasására, ajánlom szíves figyelmébe a két adekvát filmrészletet:
S ha még több időt képes szánni a kultúrára:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése