A földikutya...

Egy ideje már számítógépem memóriájában "porosodik" a hazai emlősöket részletesen tárgyaló határozóm szöveg- és ábraanyaga - és jelenleg is kiadóra vár még...
Ugyanez a kéziratom az alapja az Emlősállatok című CD-Rom-om-nak, amely eiérhető itt:
multimediaplaza.com/multimedia/adatlap/46

Időközben az itt bemutatásra kerülő mintafaj, a földikutya eszmei értéke 100.000 forintról 1.000.000 forintra emelkedett (infláció/!/) - de a "korhűség" okán jelenleg itt még meghagyom eredeti formájában, úgyis át kell még e tekintetben ellenőrizem az összes többi fajt is...

A lényeg, hogy a kéziratban a koponyák leírásai már véglegesek, azokban módosítás már nem indokolt!

Ordo: RODENTIA                   RÁGCSÁLÓK rendje

       Familia: Spalacidae                    Földikutya-félék családja

Spalax leucodon                                                     Nyugati földikutya

(Nannospalax leucodon, Spalax typhlus, Spalax hungaricus)           (Fogas vakony, vak heréc)

Küllemi leírás: Testhossza 165-260 mm, testtömege  135-210 g. Különleges, hengeres testű rágcsáló. Föld alatti életmódjával összefüggésben szeme, füle és farka egyaránt csökevényes. A fej két oldalán sörteszőrökből álló világos sáv található. A földikutya elsősorban metszőfogaival ássa föld alatti járatait, ezért végtagjai nem módosultak olyan erősen, mint a vakondnál. A bársonyos bunda színezete egyedenként némileg változhat, általában világosbarna, gyakran némi narancssárga futtatással.

Koponyajellemzés: A koponya alaphossza 34.8-47.0 mm, a felső zápfogsor hossza 6.2-7.5 mm. A földikutya specializált életmódja a koponya felépítésében is tükröződik. Az állkapocs izmainak tapadási felületként szolgáló csonttarajok különösen fejlettek. A koponya profilvonala a szemüregek fölött fokozatosan emelkedik, majd éles töréssel lejt a nyakszirti bütykök felé. A fogazat összesen 16 fogból áll, a fogképlet I1/1C0/0P0/0M3/3. A fejlett metszőfogpár mögött a felső és az alsó fogsorban egyaránt hosszú foghézag (diastema) található. Az előzápfogak hiányzanak. A zápfogak kontúrja kerekded, rágólapjukon S-alakú dentinmezők láthatók.

Általános és hazai elterjedés, ill. legkorábbi hazai leletek: A faj hazánkban éri el elterjedésének északi határát, tőlünk délebbre a Balkánról sok lelőhelye ismert. Magyarországon egykoron jóval elterjedtebb faj volt, napjainkra azonban csak a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl néhány pontján maradtak fenn állományai. Legkorábbi leletei 300 ezer évesek, a Kárpát-medence faunájában jelenléte mintegy 18 ezer éve folyamatos.

Élőhely: A földikutya eredetileg a nyílt füves területeken élt, ahol a nyári szárazsághoz alkalmazkodott növények föld alatti raktározószervei elegendő táplálékot biztosítottak számára. A mezőgazdasági területek térhódítása beszűkítette a faj élőhelyét, mert a mélyen felszántott földek többségén az ásó életmódhoz alkalmazkodott faj nem találja meg életfeltételeit. Helyenként megtalálható lucernásokban és virágoskertekben is, utolsó menedékei az egykoron elterjedt fajnak mégis a parlagon hagyott területek lehetnek. A földikutya életének nagy részét a maga ásta föld alatti járatrendszerben éli le. Az ásást a földikutya elsősorban állkapcsi metszőfogaival végzi, majd a járatok falát agyagos földdel kitapasztja. Hamar Márton radioaktív izotóppal jelölt földikutyák vizsgálatával megállapította, hogy a fiatal egyedek járatainak hossza kb 10-15 méter, az idősebb egyedekéi azonban elérhetik a 200 métert is.

Táplálkozás: A földikutya kizárólag növényekkel táplálkozik. A növényeket a felszínközeli járataiban gyűjti be. Kedveli a földimogyorót, a burgonyát, a különféle hagymafajokat, a sárga- és cukorrépát, a petrezselyem, a pitypang és a lucerna gyökerét. Helyenként kárt okozhat a tulipán- és liliomhagymák megdézsmálásával. Makó környékén egykoron a hagymatermelőknek okozott bosszúságot, napjainkban azonban Magyarországon drasztikus állománycsökkenése miatt komoly kárt sehol sem okozhat. A föld alatti járatokban a földikutya gumókat és gyökereket raktároz a téli hónapokra, a tartalékok összsúlya elérheti a 8 kg-t is. A kamrákban található kukoricacsövek azt bizonyítják, hogy időnként táplálékot a felszínen is gyűjt.

Szaporodás: A földikutya magányos állat, a hím és a nőstény csak párzás idején, s akkor is csak rövid ideig tartózkodnak egyazon járatrendszerben. A párzás céljára készített gömb alakú kamra a nőstény fészke mellett található. A nőstény évente mindössze 1-3 utódot nevel. A felszínen élő rágcsálókhoz képest ez az utódszám igen alacsony, ami egyben arra is utal, hogy a földikutyának természetes ellenségei alig akadnak, ezt a fajt leginkább az ember tájátalakító tevékenysége veszélyeztetheti.

Aktivitás: A földikutya életritmusa polifázisos és aritmikus, vagyis az állat aktivitása a nappalok és éjszakák váltakozásával nem függ össze. A nyári időszakban sokkal tevékenyebb, mint ősszel, ilyenkor naponta akár kilencszer is elhagyja fészkét, és hosszabb-rövidebb szakaszokban összesen 11 órát tölt táplálkozással és járatkészítéssel. Ez az állat alig több, mint fél óra alatt képes kitúrni egy fél méter átmérőjű és 15 cm magasságú földkupacot. A földikutya naponta majd' másfél kilométert tesz meg a föld alatt. A megriasztott állat 6 km/h sebességgel menekül a kamrájába. Télen ugyan csökken az aktivitása, de ilyenkor is tevékenykedhet, olykor még a felszínen is: a fajt behatóan tanulmányozó Vásárhelyi István első földikutyáját éppen 1924. december 24-én, egy tanyaudvaron gyűjtötte.

Védelem: Magyarországon 1974 óta részesül védelemben. Jelenleg fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft.

Speciális irodalom: Bodnár Béla (1928): Adatok a magyar földikutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) anatomiájának és életmódjának ismeretéhez - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára

Bodnár Béla (1928): A magyar földikutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) szerepe a talaj lazításában és a talaj forgatásában - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára

Hamar Márton (1973): Kobalttűvel a földikutyák nyomában - Élet és Tudomány 28.

Méhely Lajos (1909): A földi kutyák fajai

Petényi Salamon János - Glós Sámuel (1941-45): A fogas vakony természetrajzi és élettani tekintetben - Kir.m.Term.tud. Társulat Évk. 1.

Sterbetz István (1960): Szabadföldi és kísérletes megfigyelések a földikutyán (Spalax leucodon Norm.) Állatt. Közlem. 47.

Vásárhelyi István (1926): Adatok a földi kutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) életmódjának ismeretéhez - Állatt. Közlem. 23.