Amikor alkotó-sorozatszerkesztőként az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA 2. kötete kapcsán majdnem beállt a GENERÁLKRACH, mert az ÉLŐVILÁG MAGAZIN különféle gombás lapszámainál MONOPOLHELYZETET ÉLVEZŐ, amúgy GOMBA-SZAKÉRTŐNEK elég jó szerző képtelen volt felfogni egyrészt, hogy se engem, se a NAGYKÖZÖNSÉGET nem az érdekli elsősorban, hogy egy-egy gombafajnak mekkora a termőteste, ha megdörzsölik, milyen "illatot" / / áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent.
A gombafotózási reformjavaslatom pedig - többek között elérhető ezen az oldalon: gombanet.hu/upload/files/2009.pdf
Folytatás a flora-es-fauna-blogspot.hu oldalon az interneten!
Amúgy kéretik nem elfeledni a SÜLT ZÖLD PARADICSOM film
egyik alapmondatát: A MÁRTÁSBAN VAN A TITOK!
Kérem, ne vegyék PIKÍRT zárómegjegyzésnek, de az olvasóim közül ismeri BÁRKI a Pars Kiadót?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése