DOBOZOLÁS ≠ TOBOZOLÁS

A Tóték Örkény István eredetileg filmforgatókönyvnek készült művének regényváltozata. A Pókék, majd Csend legyen! címmel elkészült változatokat a filmgyár megrendelésére készítette 1964-ben, de azt akkor nem fogadták el, ezért azt átdolgozta. Prózai műként először a Kortárs című folyóirat augusztusi száma közölte 1966-ban, már Tóték címmel. Könyvként először 1967-ben, a Nászutasok a légypapíron című kötetben jelent meg (Magvető). Drámává is átdolgozta, amelyet sikerrel játszottak Thália Színházban, 1967. február 24-től, és a dráma még abban az évben megjelent nyomtatásban is (Magvető).

Mátraszentanna kicsi hegyi község. Csatornázása nincs. Ahhoz, hogy valakinek vízöblítéses árnyékszéke legyen, külön kútszivattyút kell felszerelnie. Ilyet azonban csak Cipriani professzor, a község egyetlen villatulajdonosa mondhatott a magáénak. A többiek álmodni se mertek róla...

Eddig tartott Örkény István TÓTÉK című kisregényének, majd színdarabjának részlete... Az utolsó kép alatt egy FIKCIÓ lesz...

- Tótocskám, bevallom, bár azt hiszik, én a DOBOZOLÁSÉRT rajongok, de igazából már nagyon UNOM, így javaslom, kezdjünk már inkább TOBOZOLNI! Ennek például nagy ELŐNYE lesz, hogy karácsony táján a rengeteg tobozt HATALMAS összegért adjuk el! Elhiheti, annyit keresünk, hogy méf az Óperencián túl is CSODÁLNI fogják a bevételünket! 

Persze ezt előtte FOKOZNUNK kell! Az illat a lelkünk mélyére hat, a legbelsőnkig hatol. Ha nincs éppen ideje sütni a vásárlóinknak, vagy nincs a szomszédukban egy fenyőerdő, akkor VEGYÉK meg TOBOZAINKAT és gyújtsanak meg egy illatgyertyát, és hozzák közelebb magukhoz az emlékeiket, a gondolataikat. Az egyik cég – cirbolyafenyő szójagyertyája egy együttműködés keretében megalkotott csodás illat, mely 100% tisztaságú illóolaj felhasználásával (cirbolyafenyő – Pinus cembra) készült és kb 22-25 órát ég.

Lengje be otthonuk minden szegletét a szívedet nyugtató, lelküket simogató, elméjüket lecsendesítő cirbolyafenyő erdők illata. Gyújtsanak meg a gyertyát, olvassanak el egy jó könyvvel, vagy eresszenek egy kád habos, forró fürdőt és hagyják, hogy testük-lelkük ellazuljon...

- Gondoljon csak bele, Tótocskám, mennyivel MEGHITTEBB lesz, ha tőlünk vásárolnak magasabb összegért amit árusítunk, mintha az itt záróképen látható BÓVLIT veszik majd meg!

Egy ABSZTINENS feljegyzése a KANNÁK kapcsán...

A kannafélék igen specializált és fejlett egyszikűek. Egyetlen nemzetsége a kanna , mintegy 30 fajával. Őshazájuk Amerika trópusi és szubtrópusi területei, ahol a humuszban gazdag erdőket kedvelik, de mocsarak és lápok partján is tömegével jelentkeznek.

Miként szokták jelezni: AZ ISMÉTLÉS A... szóval a MEGERŐSÍTÉS sosem árt: A kannafélék vagy rózsanádfélék (Cannaceae) a gyömbérvirágúak (Zingiberales) rendjének egyik monogenerikus családja. A kladogramon az egyszikűek (Liliopsida) kládját zárják, monofiletikus csoportot alkotva a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjával. A korábbi rendszerekben is hasonlóan a gyömbérvirágúak között szerepelt, a csoportot a kladisztikus taxonómia kora előtt is monofiletikusan kezelték, és hasonlóan rendszerezték. A kannafélék morfológiája eléggé egységes, melyet az alábbi pontokban tömören összegzünk.

A kannafélék igen specializált és fejlett egyszikűek. Egyetlen nemzetsége a kanna (Canna), mintegy 30 fajával. Őshazájuk Amerika trópusi és szubtrópusi területei, ahol a humuszban gazdag erdőket kedvelik, de mocsarak és lápok partján is tömegével jelentkeznek. Afrika és Ázsia területeire betelepült fajok nagy része elvadult, és néhol nagy mennyiségben elszaporodtak. Magyarországon igen kedvelt és elterjedt dísznövények, a kána virág számos kerti változata ismert. Levél- és virágszín-változatosságuk hihetetlen. Intenzív nemesítésük az 1840-es években kezdődött, Magyarországon is sok kertész foglalkozott a kannákkal (pl. Mühle Árpád, aki egy 1906-ban kiadott jegyzetében 1100 kannaváltozatot sorolt fel!). A kertekben ültetett barna színváltozat hibridfaj (Canna x generalis).

Ha ennyi botanika KIMERÍTETTE az olvasót, talán igyon némi KANNÁS BORT talán az segíti a hangulatot helyreállítani...

A borhamisítás egyidős a bortermeléssel. Már az ókorban, ha a természet segítségével és az erjesztéssel készült bor túl savanyúra sikerült, akkor mézzel keverték össze, ha viszont túl édesre, akkor a citrom levét csepegtették a részegítő nedűbe. Minden lakomának, szümphoziumnak külön keverőmestere volt, aki ízlése szerint fűszerezte az italt, a lakoma jellege szerint pedig vízzel vegyítette a bort. Caius Plinius Secundus ókori enciklopédista Historia Naturalis című művének XV. kötetében (szőlő, bor, borfajták, ittasság) a Római Birodalom területén 80 szőlővidéket és jónéhány borfajtát említett meg. Marcus Porcius Cato Maior feljegyzéseiben pedig leír néhány borhamisítási receptet, illetve azt is, hogy hogyan ismerhető fel a vizezett bor.

ZÁRSZÓ: Az ókorban is gyakran hamisították a bort, az idősebb Plinius írásaiban panaszkodott, hogy még a nemesség bora sem valódi...