 |
| A korábbi méretkülönbség kiegyenlítődött... |
Az utóbbi hetekben egyre többen kérdezték, hogy Flóra és Faina vajon testvérek-e? Ahhoz képest, hogy az egyik bajor véreb, a másik pedig berni kopó, tényleg mutatnak rokoni vonásokat :)
2016. november 13., vasárnap
Itt van az ősz
A nyár gyorsan elreppent. Közben a kopókölyök felcseperedett. Most csak egy hangulatképet mellékelek, hogy miképp néz ki a falka az őszi avarban...
Az utóbbi hetekben egyre többen kérdezték, hogy Flóra és Faina vajon testvérek-e? Ahhoz képest, hogy az egyik bajor véreb, a másik pedig berni kopó, tényleg mutatnak rokoni vonásokat :)
Az utóbbi hetekben egyre többen kérdezték, hogy Flóra és Faina vajon testvérek-e? Ahhoz képest, hogy az egyik bajor véreb, a másik pedig berni kopó, tényleg mutatnak rokoni vonásokat :)
2016. január 27., szerda
Félperces adalék a fogyasztói társadalom lélektani anatómiájához
Reggeli séta az utcán. Szembetalálkozunk egy kedves asszonysággal...
Visszatérve az ELEJÉHEZ:
Bár életemben egyszer én is "eljátszottam" azt, amikor a moszkvai GUM áruház papír- írószerrészlegében a RENGETEG tustollat láttam, és éppen ELEGENDŐ pénzem volt, hogy az eladót olyan mondattal SOKKOLTAM, amilyet nyilván EGÉSZ ÉLETÉBEN nem hallott:
 |
Örkény István és első felesége, Angéla |
Ehhez a bejegyzéshez ildomos lenne TELJES TERJEDELMÉBEN idéznem Örkény István "A fogyasztói társadalom lélektani anatómiája" egypercesét, de minthogy HOSSZÚ, így ezen a linken lehet TELJES TERJEDELMÉBEN elolvasni:
- Jaj de aranyos kiskutya! Mennyibe kerül?
- Elnézést, nem eladó!
- Jó, persze, de mennyibe kerül?
Megrökönyödötten nézek rá, és gyorsan továbbállunk...
Az asszonyság még egy ideig egy helyben marad, utánunk néz, és azt gondolhatja magában, hogy otromba fráter lehetek.
- Elnézést, nem eladó!
- Jó, persze, de mennyibe kerül?
Megrökönyödötten nézek rá, és gyorsan továbbállunk...
Az asszonyság még egy ideig egy helyben marad, utánunk néz, és azt gondolhatja magában, hogy otromba fráter lehetek.
MOST KÉREK SZÉPEN MINDEGYIKBŐL EGYET-EGYET!
2016. január 23., szombat
Az első hét hármasban - és a sajtmirigy
Bajor vérebem az első nap után úgy döntött, hogy ha az új jövevényt, ezt a kis vakarcsot nem lehet a lakásból kitúrni, akkor a legjobb döntés a részéről az lesz, ha lányává fogadja. Azóta istápolja. Nekem szinte alig van teendőm a kölyökkel, a munka dandárját elvégzi a pótmama. Párszor még szoptatni is megpróbálta - de hát a tejmirigyek nem lépnek működésbe pusztán attól, hogy egy mégoly sikeres mágus azt mondja: "Mukodj!"...
Itt én segítettem be: tömlős sajtkrémmel kezdtem jutalmazni a kölyköt, a tömlő végén pici likat vágva, így olyan, mintha az édes jó anyukája emlőin nevelkedhetne... Mégiscsak tejtermék... Kutyanevelési szakirodalomban erre történő utalást korábban nem találtam, az alapötlet onnan jött, hogy nemrég láttam egy erdei kirándulás közben botanikus barátomat vacsorázni, és hogy a terepi körülmények között milyen kényelmesen tudja felhasználni a tömlős sajtot táplálkozásra. Eme forradalmian új funkciója mellé a tömlős sajt új nevet is kapott: ezekben a hetekben ez lesz a "sajtmirigy".
Flóra a kölyök megérkezésével párhuzamosan szinte napok alatt megfontolt, komoly kutyává érett. Sétaidőben pedig visszaváltozik ő is játszótárssá. Hatalmasakat rohangálnak együtt, jól lefárasztják egymást. A nyolchetes kölyök még csak pár napja van itt, de első perctől lesi, hogy mit csinál a nagy kutya, az "Ül!" vezényszóra ő is leül, betartja séta közben a "járdaszabályt" (az első éjszakai, forgalommentes utcai séta közben próbált a járdáról lemenni az úttestre, de minthogy Flórával mi továbbmentünk, rájött, hogy jobban jár, ha követ minket), és ha történetesen épp az a játék, hogy a kinyitott lakás- vagy liftajtón át nem azonnal kirohanunk, hanem először leülünk, körülnézünk, és csak engedélyre indulunk kifele, akkor abban is utánozza a számára mintául szolgáló felnőtt vérebet.
Flóra jó pótmamának bizonyult. Gondolom, érzi a kis kopóban a rokont...
Most már - néha - a fekvőhelyét is megosztja Fainával...
 |
| Tejkeresés |
Itt én segítettem be: tömlős sajtkrémmel kezdtem jutalmazni a kölyköt, a tömlő végén pici likat vágva, így olyan, mintha az édes jó anyukája emlőin nevelkedhetne... Mégiscsak tejtermék... Kutyanevelési szakirodalomban erre történő utalást korábban nem találtam, az alapötlet onnan jött, hogy nemrég láttam egy erdei kirándulás közben botanikus barátomat vacsorázni, és hogy a terepi körülmények között milyen kényelmesen tudja felhasználni a tömlős sajtot táplálkozásra. Eme forradalmian új funkciója mellé a tömlős sajt új nevet is kapott: ezekben a hetekben ez lesz a "sajtmirigy".
 |
| A "sajtmirigy" (elfér a kabátzsebben, belőle a tejtermék bármikor, bármilyen csöppnyi mennyiségben kényelmesen adagolható) |
Flóra a kölyök megérkezésével párhuzamosan szinte napok alatt megfontolt, komoly kutyává érett. Sétaidőben pedig visszaváltozik ő is játszótárssá. Hatalmasakat rohangálnak együtt, jól lefárasztják egymást. A nyolchetes kölyök még csak pár napja van itt, de első perctől lesi, hogy mit csinál a nagy kutya, az "Ül!" vezényszóra ő is leül, betartja séta közben a "járdaszabályt" (az első éjszakai, forgalommentes utcai séta közben próbált a járdáról lemenni az úttestre, de minthogy Flórával mi továbbmentünk, rájött, hogy jobban jár, ha követ minket), és ha történetesen épp az a játék, hogy a kinyitott lakás- vagy liftajtón át nem azonnal kirohanunk, hanem először leülünk, körülnézünk, és csak engedélyre indulunk kifele, akkor abban is utánozza a számára mintául szolgáló felnőtt vérebet.
Flóra jó pótmamának bizonyult. Gondolom, érzi a kis kopóban a rokont...
Most már - néha - a fekvőhelyét is megosztja Fainával...
 |
| Az első közös pihenő |
2016. január 14., csütörtök
2016. január 13., szerda
2015. november 30., hétfő
Tarka pettyeskosbor
Délután, mint akik jól végezték dolgukat, elmentünk Flórával Csillebérc környékére orchideákat keresni. Megtehettük, mert az idei hivatalos teendőimet elvégeztem, most jöhet pár laza hét. A kirándulás fő célja a nyáron megtalált tarka pettyeskosborok megkeresése volt. Kíváncsi voltam, hogy milyen állapotban vannak most e növények. A szúrós cserjékkel dúsan benőtt, turisták által nem látogatott réten hamar megleltük a kosborokat, és örömmel állapítottam meg, hogy köszönik szépen, jól vannak, és már előkandikálnak az avarréteg közül új leveleik. Mondjuk ha ez az orchideatő nem személyes ismerősöm lenne, meg nem mondanám csupán a levelei alapján, hogy ez egy tarka pettyeskosbor. De ez esetben biztos vagyok a determinálás pontosságában, hiszen nyáron épp ezen a helyen sikerült megtalálni még virágzó állapotában.
 |
| Tarka pettyeskosbor (Orchis tridentata = Neotinea tridentata) |
Orchideáról persze készültek már sokkal hatásosabb fotók is, de a hétfői kiránduláson mégis ennek örültem leginkább. Találkoztunk még egy meglehetősen bizalmas őzzel is, amelyet 20-30 méterről nézhettünk Flórával. Vérebem érdeklődését felkeltette ugyan az őzbak, élénken kereste is később a szagnyomát az avarban, de külön büszke vagyok arra, hogy egyetlen tiltószóval le lehetett állítani a nyom követéséről, és nem kezdte üldözőbe venni a vadat.
Találtunk még egy ritka rovarfajt is a mohapárnák között - de erről bővebben egy következő bejegyzésben írok majd.
2015. november 16., hétfő
Avar
Legutóbbi sétánkon a Gellért-hegyet járva lépten-nyomon összegereblyézett avarkupacokba botlottunk. Mondhatnánk, hogy szépen gondozzák a természetvédelmi területet... Na de mennyire tartozik a természet rendjéhez, hogy az ősszel lehulló avart felkupacolják, és módszeresen minden évben elszállítják? Érdemes lenne egyszer kísérletet tenni a természetközelibb "kezelésre", vagyis hogy az avarréteget a fák alatt hagyják - ahová való. A lebontó mikroszervezetek, gombák, férgek tavaszra sikeresen feldolgoznák az ősszel lehullott leveleket, ahogy teszik azt évmilliók óta. És amikor visszaérkeznek a telelőhelyekről a fülemülék, bőségesen találnának táplálékot, cserébe egyre több helyről lehetne hallani éjszaka is csattogó, szívet dobogtató éneküket. A fülemülék a szüntelenül gereblyézett parkokban és kertekben nem képesek fennmaradni, és amikor az emberek módszeresen szüntetik meg a fáik és bokraik között a természetes avartakarót, nem is gondolnak bele, hogy ezzel megfosztják magukat a természet egyik legszebb madárdalától.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)