2+3 - vice versa...

Másodikos kisdiák lehettem, amikor számtanórán össze kellett adni 2-őt 3-mal... ez simán ment! Következő feladat: na és mennyi 3+2? Itt felmondott a matektudásom... Mit mondjak, nem vagyok egy matek-zseni... Nárayné osztályfőnököm, kinek teljes nevére már nem emlékszem, erre lekevert egy pofont... Kedves Nárayné, ha netán olvassa e sorokat, kérem jelezze írásban, hogy azóta mélységesen szégyenli e pofont! Én mindenesetre azóta is gyűlölöm nem szeretem magát!

p.s. a fogorvosnál tett osztálylátogatás utáni fagylaltmeghívása nemes gesztus volt, azért ezúton is nagy köszönet!

Teljes összhangban...

Kopóm - a berniek családfájából - rám fekszik televíziónézés közben... Fejét mellkasomhoz szorítva szendereg...

Felsóhajtok egy nagyot: nehéz az élet! Ebem egy másodpercre rá felsóhajt: nehéz az élet!
Végre sikerült megteremteni a tökéletes összhangot kettőnk között! Bajor vérebemmel többször próbálkoztam, de ő erre a sóhajtásra csupán horkolással reagált...
Na talán idén sikerül belőle is kicsikarni egy szinkron-sóhajtozást... Amúgy meg hármasban a falkánknak nem is olyan nehéz az élet!

Fél szemes aszimmetria...

Ma a liftbe másfél éves lurkót tolt be édesanyja. Érdeklődve nézegette az ismeretlen arcokat, vérebem is érdekelte, majd szemezni kezdtünk... Gondoltam, mosolyt csalok az arcára, és behunytam fél szemem, ezzel aszimmetriát hozva létre... (Van nékem egy szokásom -  nem úgy, mint Kellér Dezsőnek, akinek az volt a szokása, hogy 50 évente egyszer ellátogatott Párizsba... erről bővebben itt: https://www.youtube.com/watch?v=7mAZfU96XxM ) 

 - szóval be tudom csukni a jobb szememet. Hasonló produkcióra tudtommal csak Hernádi Judit képes még, ám ő a bal szemét képes becsukni... Na erre a kis srác azonnal kedélyesen vigyorogni kezdett. Jó élmény volt vidámságot szerezni neki :) A kis liezont holnapra jó eséllyel el fogja felejteni, de ez a blog megőrzi a világháló végtelenségéig (±2-3 nap)...

Gazsi bácsi lótetű!

Gazsi bácsi lótetű!

           Gazsi bácsi, azaz Kovács Károly és a DADOGÓS közértes: Paudits Béla

Diák koromban születésnapi társaság körben ült, a csevegés alábbhagyott /// ilyenkor szokás mondani ÁTREPÜLT EGY ANGYAL! ///, valahogy oldandó a helyzetet, bedobtam Csukás István regényéből a "Gazsi bácsi lótetű!", nekem EMLÉKEZETES idézetet. /// Ezt a regényt, NYÁR A SZIGETEN, a Magyar Televízió feldolgozta tévéfilm-változatban, de ennek ÉRTHETETLEN módon egy totálisan más - szerintem ÉRTELMETLEN - címe lett: LE A CIPŐVEL! ///

https://videa.hu/videok/film-animacio/nyar-a-szigeten-le-cipovel-film-full-teljes-nR62h6bhK0ZuoOJN

A többség meredten nézett rám, hogy mi a csudát akarok ezzel mondani. Az egyik kedves lány viszont azonnal felnevetett, ő is olvasta e könyvet, így köztünk azonnal megteremtődött az összhang.

Az Attila úton - állítólag - 30-40 évig volt látható ez az idézet, s akárhányszor lefestették,

 a környék fiataljai mindig újraalkották graffitijüket...

Sok-sok évvel később, már az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Biológia-Földrajz szakos hallgatójaként az egyik ásvány- és kőzetgyűjtő gyakorlaton "dobtam be" eme regény másik alapmondatát: A KÖVET MINDEN KÖVET KÖVET!

Gyónás és guppi

6 éves lehettem, mikor bátyám osztálytársának születésnapi zsúrján egy csodát vettem észre a konyhaasztalon: egy hasas üvegben parányi halacskák úszkáltak, mint utóbb megtudtam: guppik! Egészen elvarázsoltak. Rengetegen voltak, hát gondoltam, nem lesz feltűnő, ha egyet rekvirálok közülük. Más szállítási módot nem találván, egy gyufaskatulyába helyeztem, és azzal utaztam át Budára... Sajnos a guppinak nem tetszett a skatulyában eltöltött óra, s elhalálozott.

Nagyon restelltem az affért... Hétvégén meggyóntam bűnömet a Tabáni Plébániatemplomban Pálmai Imre esperesnek.

- Szóval lopás bűnébe estél?
- Igen!
- És mit loptál?
- Egy halacskát!
- Értem... És legalább megsütötted?

Végül pár imával feloldozást nyertem...

A Tabáni / teljes nevén: Szent Katalin... / Plébániatemplom

Egy lehülyézéssel abgangoló faragatlan növényrendszertan-vizsgáztatóhoz

Ave Systema Plantae!

„…mer' melly lehetne vala nagyobb elösmerés egy tanítónak, mint hogy őtet mesterének valló deákja ölismert munkálkodója lészen a todományok fellegvár-építgetésöknek?”

2018/2019 fordulóján rendezve 20 éves (fő)szerkesztői munkásságom elmentett anyagait, ráleltem az Élővilág Enciklopédia botanikai kötetére (részlete mellékletben…). E műről Podani János (aki e helyütt talán nem igényel részletesebb bemutatást) nyilatkozta, hogy ez a kötet a világon az első három könyv közé tartozik, amely a legmodernebb rendszertan szerint lett szerkesztve (s mellyel egész népemet fogom - nem középiskolás fokon - taní-tani...). Sólyom László köztársasági elnök azért látogatott ki a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, hogy elsők között vehesse kezébe szerkesztményemet. Somogyi Péter, a Királyi Tudományos Társaság egyetlen magyar tagja az általam főszerkesztett ÉlőVilág magazin kapcsán nyilatkozta az ELTE Állattani Tanszékén, hogy munkám a világon bárhol megállná a helyét.

Én a Lomonoszov Tudományegyetemen Armen Tahtadzsján növényrendszerén nevelkedtem, de a Lajtán innen az nem volt kóser, itt akkortájt(!) a kétszeres Soó-díjas rendszer dívott... –  tahtadzsjános ismereteimmel a hazai színvonalnak nem feleltem meg, így a vizsgáról "Péter, hülye vagy a növényrendszertanhoz!" búcsúmondattal lettem kiakolbólítva... 

...hát valahogy így történt...

Lehet, hogy Tahtadzsján rendszere vitatható volt, de az Orchidióta professzor úr rendszerét is tök fölösleges volt pontról pontra bemagoltatni egy főiskolással, lévén mára az is "meglehetősen" elavulttá vált... Az évtizedenként alapjaiban változgató, óhatatlanul erodálódó rendszerek biflázása helyett jómagam valami maradandón dolgoztam a vizsgaidőszakban is, ennek egyik eredménye szintén csatolmányban található ( http://www.ornis.hu/?download&aid=323&volume_id=32&lang=hun ). Nem t'om, szégyellnem kéne-e magam a növényrendszertan hazai mívelői előtt, mindenesetre az Új Magyar Füvészkönyv bevezetőjében az első három ajánlott magyar szakmunka között sorolják fel enciklopédiámat...

Zárásképp újfent:  Ave Systema Plantae!

…az egykori lenézett, kirúgott, búcsúként modortalanul  tuskón lehülyézett vizsgázó…

p.s. e sorok "másodszereplője"  elérhetőségét nem leltem a világhálón, s akiről az Új Magyar Füvészkönyvben annyi szerepel az auktorlistában, hogy "MILK. - Milkovits, I. (fl. 1987)" - ennyike... A kötetben a pongyolapitypangról is terjedelmesebben írtak, róla 6 sornyi szöveg található! És ennél több róla az internet bugyraiban sem található... (Mármint nem a pitypangról, hanem MILK-ről... - A "milk" amúgy a tejelválasztó plánták jelzője Albionban!)

Ezzel a bejegyzésemmel pedig - részben - Alekszandr Pavlovics Melikjan professzor úrnak, azaz Александр Павлович Меликян emlékének tartozom, azt, hogy MEGKEDVELTEM a növénytant is, főként neki köszönhetem!