SCRIBD - egy borzalmas kalózkodás esete 🙂

Tüneményes "gyöngyszemre" bukkantam a világhálón keresgélve a következő oldalon:

scribd.com/doc/314138730/Haraszthy-Laszlo-Enekesmadarak

Azonmód el is mentettem a monitorképet, amelyet itt csatolok.
(Zárójelben: közröhej, hogy miközben kalózterjesztésről van szó, még pénzt is kérnének érte! 🙂)

Ha netán a monitoron nehézkesen olvasható a szöveg,

segítségként bemásolom "blogszövegként" is - nagyon tanulságos!
Azonban így is FELTŰNŐ, hogy a jogtalanul kalózkodó "valaki" ©-ként hangsúlyozza: 
"Minden jog fenntartva!"  🙂

Most már legalább tudom, hogy mivel foglalkoztam 2005 táján (adaptálva a SCRIBD-oldal készítőinek "ismertető" szövegét):

"...Segítettem lehetővé tettem, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék"...

Az Élővilág Könyvtár a nagyközönség számára lehetővé teszi a Kárpát-medencében honos legkülönfélébb élőlénycsoportokat. A tematikus kötetek sorra veszik a jellegzetes veszélyes növény-, gomba- és állatcsoportokat. Segítenek lehetővé teszik, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék az egyedülálló fajok életmódját. A gazdagon illusztrált kis határozatókban a színes képeket és részletrajzok együttesen alkalmazzák a fajok minél pontosabb felismerését. A sorozat kötetei összegyűjtve átfogó módon adnak Magyarország élővilágáról.

Visszakanyarodva tegnapi bejegyzésemhez...

A. H.

...ott-tartottam-tegnap-hogy: "...az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... "
Ezennel pedig ezt gyorsan pontosítanom kell: olykor az is előfordul, hogy miután a Ferenciek terén a Lipóti Pékségben a pult tetején lévő sajtos rudak közül rámutatva a legeslegsajtosabbakra, s azokat becsomagoltatva gyalog haladok végig a Kossuth Lajos utcán, jobbadán az Astoria szálló előtt kezdem azokat "betermelni", másik kezemben a Completa jegeskávé, s ha mindeközben e hotel hatalmas üvegablakain betekintve látom a tükörképemet, jót röhögök magamon/magamban, mert a tükörképemen már majdhogynem úgy jelenek meg, mint Audrey Hepburné...

Ha nem hiszik ezt el nekem, nézzék meg a Breakfast at Tiffany's = ÁLOM LUXUSKIVITELBEN 1961-es részletét:

youtube.com/watch?v=1JfS90u-1g8

Ha pedig ez sem lenne elegendő bizonyíték, talán meggyőzőbb lehet a szálló biztonsági őreinek térfigyelő kameráinak releváns felvétele... Kérem, ha a hotel prominens munkatársai facebook-tagként olvassák e szövegemet, hassanak oda, hogy azt nekem is juttassák el - - - vagy ha valaki ismeri e biztonsági őröket - - - vagy ha valaki ismer valaki, aki ismer valakit, aki ismeri a biztonsági őröket....((( https://www.youtube.com/watch?v=nhjrfKd4duk ))))

Örök hála Henry Mancini felé, amiért e kísérőzenét megalkotta!

Hommage à Henry Mancini 

(Az pedig, bár talán nem zárójelesnek méltó, de e bejegyzés témájához mégis-csak-részben-illeszkedik-hogy: ő alkotta meg a Rózsaszín Párduc klasszikus muzsikáját is!)

((...komolyan: ehhez a képhez meg kellene neveznem a főszereplőt?! 🙂))

Tubáktaxonómia

Régóta terveztem, hogy a tavalyi busz-kategorizáláshoz hasonlóan közzéteszem a Nemzeti Dohányboltok (magunk között: borzalmasnak tartom, hogy kis-hazánkban már-már csupán a gyógyszertárak nem viselik ezt a jelzőt) kataszterét, s ezek rendszertani rangsorolásánál (egy zootaxonómiai kötetterv készítése mellett tubákolva) a következő-féléket találtam felállítani: A) verzió: ahol még csak nem is ismerik a tubák fogalmát sem (miközben – szerintem – ezt a /szelencéken olvasható nevén/ "tüsszentésre szolgáló dohányterméket" / vagy legalábbis a nevét az alkalmazottaknak munkaköri-kötelessége lenne ismerniük /v.ö. BAH csomópont/); B) verzió: ahol az eladó jelzi, hogy ő is épp kipróbálni tervezi (v.ö. MOM PARK); C) verzió (ennek napjainkban csak egyetlen, a tudomány előtt jelenleg ismert, csupán szuperlatívuszokkal jellemezhető képviselője létezik): ahol az eladó – bár megérkezésemkor a "MINDJÁRT JÖVÖK!"-tábla fogad – amikor "beér", köszönését követően meg sem kérdi, mit is szeretnék vásárolni, hanem belépve az ajtón, levéve az ominózus táblát, a vitrinhez megy, és kiemeli onnan (kérés nélkül/!/) az általam preferált OZONA-tubákot!

(Azt csak nagyon-zárójelesen-jegyzem-meg-hogy-a-vágott-dohányok-tasakján-kívül/belül-is-hatalmas/vastag-betűkkel-feltüntetik: "A dohányfüst több mint 70 rákkeltő anyagot tartalmaz." ... ugyanakkor-az-alkoholos-italok-semelyikén-sem-szerepel-az-egykori-"szlogen": "Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt"!

Hiába no, akár kifordítom, akár befordítom, a vágott-dohányos-tasakon, mint írtam fentebb, mindenhol ez olvasható, pedig még a kisdedek is jól tudják, hogy attól az még bunda:

youtube.com/watch?v=hCoflnVwoRk )

Mit-ne-mondjak: PROFI hozzáállás! :)

A szelence-illusztráció feletti "A) verzió"-t jómagam mindig averzióval "fogadom" (igazából soha sem fogom elfogadni/!/), az Astoria-melletti bolt ellenben, e munkatársnak köszönhetően, az "ászok ásza"! S miközben e bejegyzést írni terveztem, gondoltam, személyiségi jogaira tekintettel először-is megkérdezem: hozzájárul-e, hogy mindezt keresztnevét is megemlítve közzétegyem, e célból pedig tegnap este betérni készültem az Astoria melletti üzletegységébe. Ott megérkezésemkor - már-már természetes módon - éppen műszakváltás volt, gondoltam, majd később visszatérek... s miközben a Blaha Lujza tér felől haladtam a bolt felé, mit látok: épp ő jön szembe a barátnőjével, láthatólag siettek, de engem észrevéve "megtorpant" és lekezelt velem.

Ellenben, miközben más dohánybolti eladók lekezelően bánnak a vevőkkel, ugyanakkor ezen-esetben – paradox módon – a vevő–eladó-közötti lekezelés≠lekezelés-esete volt... Ezt követően megleltem a facebook-on is, itt hozzájárulását adta, így belefogalmazhatom immár e bejegyzésembe a keresztnevét is: Laci! 🙂

Utóirat: az említett dohánybolttal átellenes oldalon, az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... 

youtube.com/watch?v=uirBWk-qd9A

...és kikérem magamnak/magunknak, hogy ezt a melódiát nem 2020-ban énekli 1961 helyett!... Mindenesetre miközben e bejegyzést pötyögöm klaviatúrámon, a "háttérben" ő énekli nekem ezt a dalt!

hu.wikipedia.org/wiki/Álom_luxuskivitelben_(film)

countryliving.com/life/entertainment/a43720/moon-river-song-meaning/

Tekintet

"Mondd meg, mi az az empiriokriticizmus?"
"Elnézést, nem értettem a kérdést, kérhetném megismételni?"

Történt egykoron, hogy életem első egyetemi megmérettetésén vizsgatételként az "Окислительно-восстановительная реакция" témakört kellett (volna) kifejtenem. Bevallom, még ma sincs fogalmam, hogy az mi a csuda. Vajon a blog hány olvasója tudná megválaszolni az ilyen tételt? Mint ahogyan más, emlékezetes vizsgakérdésekre sem tudnék ma sem szabatos választ adni, például nem tudnám pontosan meghatározni, mi van a Titán (bolygó) légkörében (az adekvát vizsgán levizsgáztam, mert önnönmagát a titánt vélelmeztem összetevő elemnek, a kedves évfolyamtársnőm és Jusztina Tanárnő (Pavlics Károlyné) nagy derültségét kiváltva); de valószínűleg e kérdésben szintén nem csak én vagyok alul-tájékozott. Konkrétan eme vizsga azért is emlékezetes számomra, mert amikor beléptem a tanárnő irodájának ajtaján, illemtudóan köszöntem: "Jó napot kívánok!" (magamban megállapítva: ej, be szép mély hangom is van..." - mire a szigorú, de mindig segítőkész vizsgáztató és a fentebb említett vizsgatárs egybehangzóan szóvá is tették: "Hallja, milyen szép hangja van?"
Nem tudom továbbá, mi az az empiriokriticizmus, képtelen vagyok memorizálni Észak-Rajna-Vesztfália éves széntermelésének sarokszámait, és azt sem tudnám józanul megindokolni, hogy mennyivel jobb Soó Rezső kétszeres Kossuth-díjas akadémikus növényrendszere a Kossuth-díjjal soha ki nem tüntetett Tahtadzsjan professzorénál. Emlékezetes vizsgakérdések - emlékezetes bukások...

Mondják, hogy idővel a kutya és a gazdája között egyre több párhuzam vonható, nincs ez másképp Flórával sem. Azt már például megtanulta, hogy ha valamiről halvány lila gőze sincs, és még csak tippelni sem tud, mit várok el tőle, akkor úgy néz rám, mint én annak idején a vizsgabizottság tagjaira. 

Utóirat egy utóvizsgához: a NASA 2014. június 16-i  friss híre, hogy a Titán légköre nitrogént, metánt és benzolt tartalmaz, és penetránsan büdös! Kedves Pavlics tanárnő, annak idején a vizsgaanyagban erről szó nem volt!

Szent-Györgyi Albert – és a pedagógia

Jómagam egy-pár-évet bukdácsoltam az ELTE Tanárképző Karán, jobbadán azért, mert pedagógiai elveim szöges ellentétben álltak az akkoron uralkodó tanítói/tanári gyakorlattal... Ma pedig ráleltem Szent-Györgyi Albert egyik idézetére, amely szinte tökéletesen tükrözi mindazt, amit én is vallottam, s vallok ma is - így idézem e jeles, Nobel-díjas tudóst:
"Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, az régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kisgyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. Ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel. Ami pedig az öt órai oktatást illeti, én magam ugyancsak szellemi munkához szokott tudós ember vagyok, de én képtelen vagyok tovább, mint két óra hosszat előadásra figyelni, még akkor is, ha az előadás érdekes (ami pedig előadásban elég ritka). És akkor mi 10-12 éves kis gyermekek fejének beszélünk öt óra hosszat? Én nem értek pedagógiához, de ha ez nem ellenkezik a pedagógia elveivel, úgy ezt a tudományt sem emberi lényeknek találták ki. Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom." (Szent-Györgyi Albert)

Essgee's version of HMS Pinafore

Jelenet a Savoy Színház 1886-os "marketing"-anyagából

youtube.com/watch?v=gzSTTTCOHr4

Ma hajnali "műszakomban" egy fontos levél írása közben a "háttérben" Sullivan-muzsikát hallgattam, és eközben leltem erre a felvételre, Arthur Sullivan HMS Pinafore című operettjére, amelyet 1878. május 25-én mutatták be Londonban. 

Hogy a csendőrök e jelenetének mi az ÉRVÉNYES magyar elnevezése, azt nem tudom, de meglátásom szerint lehetne a NYAKIGLÁB PORKOLÁB... A Bazilika előtti zsibvásárban tegnap rengeteg kollégájuk rezsegett  a hömpölygő tömeg között ("Szolgálunk és védünk!") kifejezéstelen arccal - mennyivel jobb lenne valamennyiünknek, ha ők is ilyen vidám alakulatot alkotnának?!

Gilbert – Sullivan: A Mikado – Nagyok és a "Törpék" 🙂

("Előhang": Druszámmal ma estefele a 8-as buszon Pest felé tartva elmeséltem /"dióhéjban, nagyjából az Erzsébet híd budai hídfőjétől a pestiig/ – neki, hogy egy operett-részlettel mennyiféle verzióban találkoztam már a különféle filmekben... Hazaérve eszembe-jutott, hogy mindezeket összegyűjtve egy "asszociációs-lánccá", takaros blogbejegyzés kreálható... )

 Innen pedig kezdődjék a bejegyzés törzsszövege – FÜGGÖNY FÖL!🙂

A (nagy) Mikádó

Gilbert és Sullivan Mikado (AVAGY A NAGY MIKÁDÓ) című operettjét (The Mikado. címmel 2 felvonásban Londonban mutatták be – nagy-sikerrel – először 1885. március 14-én, majd "A mikádó, vagy Egy nap Titipu városában" címmel Budapesten is megtartották a hazai ősbemutatót, a Népszínházban, 1886. december 10-én, s kissé később, új betanulással: 1891. október 30-án, továbbá 1905. március 24-én.

A (nagy) Sullivan

Jómagam úgy száz évvel a londoni ősbemutatója után, 1998-ban "találkoztam" vele televíziónézés közben, s amikor egy film elején felcsendült a jellegzetes operettmuzsika, először azt hittem, hogy adekvát módon valami vígopera-szerű élményben lesz részem... Tévedtem: valójában az Óvakodj a törpétől filmet vetítették, amely "tévedésemnek" végül-is örülnöm kellett, hiszen egy pompás filmélménnyel gazdagodtam! 🙂 Róla részletek a világhálón itt:

port.hu/adatlap/film/tv/ovakodj-a-torpetol--foul-play/movie-30704
A film legelején már ezt az operettrészletet "használták aláfestőzenéül", amikor Thorncrest érsek felteszi a bakelitlemezt az azt – értelemszerűen lejátszó – lejátszóra – és ugyanezen zenével fogadják a fiktív XIII. Pius pápát...🙂  (Zárójelben jegyzem meg, hogy e film angol wikipédia-oldalán a filmben likvidálni tervezett, képzeletbeli pápát játszó Cyril Magnin nevét feltüntetik, ám ugyenezen film hazai oldalán ő nevét meg sem említik!)
További adminisztrációs hibára utal, hogy e film-klasszikus klasszikus zenéjének szerzője, Sullivan sajnos a felvezetésben hiányzik, ám a legvégén – szerencsére – korrekten feltüntetik!

Sok évvel később, ismét televíziónézés közben (elnézést a szóismétlésért, de annak idején ismétlődően televízióztam), tehát ültem a képernyő előtt, és műsoron éppen Kosztolányi Dezső: Pacsirta című regényének tévéadaptációja volt (Tolnay Klári, Páger Antal, és Nagy Anna főszereplésével) – s hogy miképpen kerül ez a film e blogbejegyzésbe? Hát, már szinte természetesen azért, mert amikor a Tolnay–Páger elmennek a színházba, ismét a Mikádó zenéje hallatszik a színpad felől...🙂
Amikor a rútra maszkírozott (amúgy civilként gyönyörű) Pacsirta egy időre elhagyja az őt rajongásig szerető szüleit (a a Tolnay–Páger–párost), azok – némi tétovázást követően – elmennek a városi színház előadására, ahol épp ugyanezen operett, a Mikado előadása van műsoron...

Nagy Anna nagy alakítása: Pacsirta

Nagy Annával sosem sikerült találkoznom személyesen, ellenben leányával, Huszárik Kata művésznővel egyszer egyeztettem 1998-ban, amikor a Com-Com Bt-vel az Emlősállatok CD-Rom előkészületei zajlottak, ekkor jogutódként volt szíves hozzájárulni Huszárik Zoltán "Szindbád" című filmjének híres, "velős-csontos" jelenet közléséhez az emlősök csontvelőjének illusztrálásánál...
Még egy kissé visszakanyarodva a fentebb említett film-klasszikushoz, az Óvakodj a törpétől-rajongók figyelmébe ajánlom a Sullivan-operett 1939-es felvételét innen: 1:05:05-től!
Furcsa "mellékzönge" e film wikipédia-oldalán, hogy még az angol verzióban is csupán Charles Fox nevét tüntetik fel zeneszerzőként, miközben arrafelé nagy Sullivan-kultusz!
E két film egybevetésekor különösen érdemes figyelni a császári menet elején haladó alattvalók testmagasságára!
Most pedig visszakanyarodva Amikor a rútra maszkírozott (amúgy civilként gyönyörű) Pacsirta egy időre elhagyja az őt rajongásig szerető szüleit, azok – némi tétovázást követően – elmennek a városi színház előadására, ahol épp ugyanezen operett, a Mikado előadása van műsoron...
A Mikádó–Pacsirta asszociációs "lánc" folytatása az 1939-es előadás felvételén 1:24:30-kor következik, amikor a fiatalember a – "Pacsirtához" a megszólalásig hasonlóan rút – Katisha-t cinegemadárnak szólítja (az meg már majdnem pacsirta/!/)...

https://www.youtube.com/watch?v=vXv74rc9GOI&t=3075s

Elnézve Nagy Anna nagy átalakulását, elképzelhetjük, hogy a Katisha-t játszó énekesnő való életében milyen szép lehetett! 🙂

Holnap pedig innen folytatom, mert természetesen itt még nincs vége a történetnek, lévén angol-honban nagy a Sullivan-kultusz (egyelőre legyen elég csupán utalásként: Monty Python, Muppet Show)...