Örvend egy "költő"
most Monoron.
Tücsköt vett,
az tücsöl monoton!
Nem is Monor,
nem is Pest,
tücsköt itt, Csiby festett,
EGYSZER...
Bencze Imrével
1980 táján Moszkvában ismerkedhettem össze (nagy szerencsémre/!/)... Ez az ismeretség abból "állt", hogy midőn vendégségbe érkezett családunkhoz, a gyermekszoba ajtaján kikukucskálva egy roppant intelligens személyt láttam, akivel kisvártatva beszélgetésbe kezdtünk, s beavatott azon irodalmi fogalomba: mi is az a limerick! Ez számomra majdnem olyan revelációval hatott, mint
Molière "
Úrhatnám polgár" című színművében a filozófiatanár
Jourdain úrra, aki arra oktatja... de ezt a mondatot nem is folytatom, hanem idézem az adekvát részt:
Úrhatnám polgár, Le Bourgeois gentilhomme (1670)
FILOZÓFIATANÁR: ... az emberi kifejezésmódnak mindössze két faját ismerjük: a prózát és a verset.
JOURDAIN ÚR: Csak a prózát és a verset?!
FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram. Mindaz, ami nem próza: vers. Mindaz, ami nem vers: próza.
JOURDAIN ÚR: Hát amikor csak úgy beszél az ember, az micsoda?
FILOZÓFIATANÁR: Próza.
JOURDAIN ÚR: Hogyhogy? Mikor azt mondom: "Nicole, hé! Ide a papucsom, meg a hálósipkám!" - ez próza?
FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram.
JOURDAIN ÚR: Teringettét! Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az!
(II. 4.)
Ezen az 1979-es felvételen Kállai Ferenc játszotta a főszerepet, Benedek Miklós pedig a filozófiatanárt! ~45:00-kor kezdődik az adekvát lecke... 🙂
Az általa írógéppel írott limerickjei közül számosat golyóstollal átírtam, nehogy elfeledjem azokat!
Bár erre némelyik esetében nem is volt okvetlen szükség, lévén megjegyeztem, s ma is fejből tudok párat! Egyet idézek (talán ezzel nem követek el semminemű jogsértést):
Dohog egy menyecske Monoron.
Ok nélkül bírálják modorom!
Paplakban teáztam,
bugyingóm leráztam...
Meleg volt, mormolja
monoton.
Bencze Imre emlékezetére az
1987-as,
III.
Humorfesztiválról,
Sinkovits Imre előadásában az "
Édes, ékes apanyelvünk" című opusza meghallgatható/"tekinthető" itt:
Visszatérve tücskömhöz, megállapítottam, hogy a ciripelése tulajdonképpen úgy fél percig mennyei "muzsika"! 1 percen át is elég szép! Tartósabban a 28 m²-es lakásban már szinte elviselhetetlen, így, kapcsolódva a jeles grafikus, Csiby Mihály könyvcíméhez, "Nem kell többé tücsökzene":
Tücskömet tehát az előszobába "száműztem", ahonnan nem szüremkedik a "nagy" szobába "éneke", de óva, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, egy nagykabátot borítottam rá!
Visszatérek tehát számítógépemhez, és eszembe-jut, hogy erről az ízeltlábúról már írtam mind egy vers-fordítást, mind egy blogbejegyzést:
Altató
Részlet a Hosszú út a dűnéken című filmből (zeneszerző Raymonds Pauls)
Kályha mögül a tücsök szól.
Kicsim, ne sírj, majd elalszol.
Az ablakon túl dúl a fagy.
Csillagok hada békén hagy.
Ha elfogyott a kenyérke,
Felnézünk együtt az égre,
Látod, sok csillag hunyorog,
A Hold ladikban imbolyog...
Továbbá felsejlett emlékezetemben gyermekkorom kedvenc mesekönyve, s annak cím/főszereplője,
Tücsök Tóni is... talán erre visszagondolva "nyugodtabban" alhatok tovább...
🙂
...közben megvirradt, s az idősíkok elmosódni látszanak... 20 évet évet "visszaugorva" visszaemlékezem, amikor az ÉlőVilág magazinban 2002-ben, a "Szipókás rovarok" című, 43. lapszámban Csiby Mihály gyönyörű rovarfestményeivel illusztrálhattuk Vásárhelyi Tamás szövegét a hazai poloskákról, kabócákról, levéltetvekről... Sajnos ezen lapszám belíveit (jelenleg) még nem áll módomban (itt sem/!/) közzétenni, mert e magazin tördelése és nyomdai előkészítése kapcsán a lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum ennek becsületesen-elvárhatóan archivált anyagait mindmáig nem adta át a szerződése szerint érintett kiadónak!
(Az iménti bekezdésben értelmetlennek ható szövegrész azért szerepel a tipográfiában szokásos "lorem ipsum"-blablával, nehogy az érintett bármikor-is bíróság elé citáljon...)! Ilyen ügyről,
tücsökciripelésről, Mit sem tud a
corpus juris! 🙂
Mindenesetre az, ahogyan a LEVÉLTETVEK és a HANGYÁK együtt-élnek, szinte szimbiózist alkotva, lenyűgöző, és aki EZT IS MEGISMERI, nyilván másképpen néz a ROVARVILÁG eme csodálatos lényeire!
S mostanra megvirradt - a tücsöknek pedig megtiltani nem lehet, hogy ciripeljen, ha jő a kikelet! Ugyanakkor KÖTELEZNI sem lehetséges! És afölött sem lehet apelláta, hogy nékem "
fütyöl", lévén szűkebb környezetemben nem él Pál keresztnevű személy...
🙂
https://www.youtube.com/watch?v=Bxszbw9RgUg
Közben a Gryllus szólamát a Parus major vette át, mindkettejük hangadásának lényege egyértelmű, ugyanakkor számos érdekesség olvasható Szőke Péter "A zene eredete és három világa" című kötetében...
...sőt, már óvodás-korban is tudják a gyerkőcök erre a kérdésre a választ:
Tücskömnek az elkövetkező napokban három felvételt mutatok majd a youtube-kínálatából, okulásul:
A) Ruttkai Éva felvételét, amelyen elegánsan énekel a tavaszi szerelem bolondító voltáról:
B) Lorán Lenke dettó-tavaszi énekét, amelyet az előzőtől eltérően elég "idióta"hangnemben, fehér tütü-szoknyában "mórikálja" magát:
C) Egy (nevezzük meg az eredeti módon) szovjet rajzfilm-nóta, amely az Andersen-meséken "terrorizált" és felnőtt generációknak döbbenetes lehet, lévén a nagy zöld béka ennek végén, a "közhelyes" befejezéstől ELTÉRŐEN nem eszi meg az uborka-zöld TÜCSKÖT! 🙂
(В траве сидел кузнечик. Мульт-песенка с хорошим концом. Видео для детей.)
