Camille Saint-Saëns - Danse macabre Op.40

Módosítanom kell a tegnapi facebook-megosztáshoz írt szövegemet: mégsem jellemző reám a szomnambulizmus... Ma jelentős munkára készülve ébren-álmodtam, és egy dallam "zengett" elsőre fülemben... És eszembe jutott hozzá az adekvát Villon-versrészlet, Faludy-fordításban: "Kaszás testvér! Sovány a földünk! / könyörgöm: egyet tégy nekem: / ha elviszel, szórd szét trágyának / testemet kinn a réteken!" / Ő rábólintott s vitte lassan, / s úgy szórta, szórta, szórta szét, / mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél." - mit mondjak: mind e vers eredetije/fordítása, mind e zene halálian jó!.🙂
Háttér-információ: A guanókormorán (Phalacrocorax bougainvillii) nevét a guanóról (ürülék), a nagyon értékes természetes trágyáról kapta. Tudományos nevét Louis Antoine de Bougainville, neves francia felfedező és természettudós tiszteletére kapta.

Egy mélabús galambfaj - és a Belga

2020-ban egy madártani  könyv szerkesztésén dolgoztam... 

E munka közben hazafele falkatársaimmal az éjszaka sötétjéből, a Gellért-hegy irányából egy örvös galamb búgására lettünk figyelmesek, mindhármunk egyik kedvenc madara ez! Komolyan: Flóra és Faina is mindig nagy érdeklődéssel figyelik, amikor a kertben, az ottani susnyásban meghallják jellegzetes hangját. 

Örvös galamb esti felvételen - életem legszebb természetfotója!

Erre azonnal eszembe-jutott egy, ezzel kapcsolatos melódia, és elkezdtem nekik dudorászni:

" galambalkatúak

Őszapófélék, bagolyalkatúak

Légykapófélék, sólyomalkatúak" 

Mit-mondjak, az én énekemtől/előadásomtól kevésbé voltak elragadtatva! 

Ez pedig a Belga / Bëlga  /  együttes DAL A MAGYAR MADÁRTANI EGYLETHEZ dala: https://www.youtube.com/watch?v=0NRzDF5dN9Q

Egy magazin, a MADÁRTÁVLAT "elavult"/?/ szerkesztőségi útmutatója a szerzők számára

2004. márciusában azt a felkérést kaptam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület akkori vezetőitől, hogy a korábban FEKETE/FEHÉR egyesületi hírújságnak, a MADÁRTÁVLAT magazinnak vállaljam el a főszerkesztői teendőit. 

Útmutató a Madártávlat szerzőinek

(érvényes 2004. május 15-től)

• A Madártávlat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kéthavonta megjelenő folyóirata.
• A Madártávlat az MME tagjainak térítésmentesen jár, azt a tagok postai úton kapják kézhez.
• A lap az MME tevékenységét, aktuális híreit bemutató cikkek mellett elsősorban madártani cikkeket közöl, emellett lehetőség van más természetvédelmi és természetismereti írások publikálására is.
• Vitacikkek a lapban kivételesen indokolt esetben, széles olvasói kört érintő kérdések kapcsán megjelenhetnek ugyan, de sértő hangvételű, személyeskedő írások a Madártávlatban nem publikálhatók.
• A publikálásra beküldött szövegek nyelvi gondozásának, indokolt esetben rövidítésének vagy kiegészítésének jogát a szerkesztőség fenntartja; érdemi változtatások esetén a szerkesztő a szerzővel e-mail-ben egyezteti az indokolt módosításokat.
• Amennyiben a lektori vélemény szerint a kézirat nem éri el az elvárható színvonalat, a cikket nem áll módunkban közölni.
• Lapzárta a lap megjelenését megelőző hónap 15. napján.
• Honoráriumot csak a szerkesztőség által előzetesen megrendelt cikkekért és illusztrációkért fizetünk.
• Amennyiben a leadott cikk szerzője rendelkezik nívós fotóanyaggal, úgy a szerző elsőbbséget élvez, amennyiben viszont az általa leadott fotó nem éri el a lapban elvárható színvonalat, vagy van annál sokkal jobb fotó azonos témában más fotóstól, úgy a jobb fotónak kell bekerülnie. A lap minőségének megőrzése érdekében a szerkesztőség fenntartja magának a jogot a cikkek illusztrációinak kiválasztására.
• Kéziratokat kizárólag számítógépes szövegfájl formájában áll módunkban elfogadni; kézzel vagy írógéppel írott anyagokat csak kivételesen indokolt esetben, előzetes egyeztetést követően fogadunk el.
• A kéziratok küldhetők az upeter@freemail.hu  címre Ujhelyi Péter részére, vagy CD-re írva a szerkesztőség postacímére: Madártávlat szerkesztősége, MME, 1121 Budapest, Költő u. 21.
• Kérjük, hogy a szerzők elérhetőségét (telefonszám, emailcím) a kézirat részeként feltétlenül tüntessék fel, a cikkel kapcsolatos esetleges későbbi egyeztetések céljából.
• Egy-egy cikk terjedelme általában nem haladhatja meg az 5000-6000 karaktert. Nagyobb terjedelmű írások publikálása a szerkesztőséggel történt konzultációt követően lehetséges.
• Ha a cikk bizonyos elemei terjedelmi korlátok miatt nem férnek be a lapba, azokat indokolt esetben a www.madartavlat.hu  honlapon tesszük elérhetővé az érdeklődők számára.
• A szerkesztőségi szabályok durva megsértése, ha a szerző egyazon cikket a szerkesztők tájékoztatása nélkül több lapban is publikál. Kérjük, hogy amennyiben a szerző írását más lap szerkesztőségének is elküldte közlésre, úgy erről a Madártávlat szerkesztőjét tájékoztassa egyeztetés céljából.

Az utolsó - úgy 5 évben a szerkesztőségi ülésekre MINDIG velem jött Flóra is... Minthogy ott ÉRDEMI ötleteket SOSEM kaptam, ha ez zavart, ránéztem falkatársam tekintetére, és úgy éreztem, mint Kibédi Ervin, amikor a lakásában vele élő csimpánzra nézett:

VÉGRE EGY ÉRTELMES TEKINTET!...

... aztán a Jókai kert bejáratánál egyszercsak megjelent egy felirat KUTYÁVAL BELÉPNI TILOS! - Onnantól nem mentem szerkesztőségi ülésekre...

"Szilencium"

https://www.youtube.com/watch?v=g6PDcBhODqo&t=112s

Bár most a facebook-on is szilenciumra "ítéltem" önnönmagam, ezúttal újra kivételt teszek (hogy miért, az "más lapra" tartozik, mindenesetre egy fontos kötet előkészületeit/szerkesztését végzem éppen, nagy kedvvel), mert megleltem egy igen-régi, igen-meghitt barátom, T kedvenc filmjének, a "Star Wars" sok-filmológiának a bűbájos betétszámát, jelesül a kocsmajelenetet... Bár jómagam a tudományos fantasztikus filmek műfaját nem különösebben kedvelem, ugyanakkor a Jurassic Park azon jelenete, amikor a Tyrannosaurus rex bekukucskál a gyerkőcökhöz a gépkocsi ablakán, s ők a szemébe világítanak, annak pupillája pedig összehúzódik, 1:30-kor, az valami PARÁDÉS:

https://www.youtube.com/watch?v=HzZkNdn5hpA

Magunk-közt 2 momentumot nem értek a elsőként említett film-klasszikussal kapcsolatban, az egyik általános: a sorozat részei olyan zagyvasággal követik/előzik-meg egymást, hogy az SZÁMOMRA követhetetlen! Másrészt, hogy a "késdobálós" kocsmajelenetben miért-is nem jelenik meg Darth Vader? 😉 Ennek dallamát "fejből" bármikor eldúdoltam T-nek, amikor tapasztaltam, hogy búskomor hangulatba került, s ettől igen jó kedve lett AZONNAL! Talán igen-tisztelt facebook-os baráti körömnek is elnyeri tetszését! 😉

Kis kutyaetológia + egy kis-MÁS

Az első "találkozó": Faina Csehország egy kies pontján készült fotográfián,
Flóra a Gellért-hegy tőszomszédságában, a monitor előtt...🙂

Csányi professzor eme kötetének ezen kiadása képanyagát jómagam szerkesztettem...
2002-es kiadása elérhető a világhálón: 
https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/199/kis-etologia

Mindkét falkatársamat, a bajor vérebet és a berni kopót, annak rendje szerint, 2 hónapos korukban hoztam el családjuktól/szülőanyjaiktól. Flórával a kezdetektől igen bizalmas/BARÁTI kapcsolatunk alakult ki, Faina, falkám fiatalabbik tagja ugyanakkor rendíthetetlenül renitens, autonóm volt mind-azóta, mióta velünk élt... Ekkoron totál  úgy volt jellemezhető, mint névadója, Фаина Георгиевна Раневская, aki híresen öntörvényű jeles színésznő volt, róla és a vele kapcsolatos anekdotákról rövid bejátszás a világhálón itt:

https://www.youtube.com/watch?v=jrHWjX6QzI4

Bal oldalon Фаина Георгиевна Раневская

Ahogy-csak elmentünk szüleim kertjébe, azonmód eltűnt a susnyásban, és képtelenség volt onnan visszahívni, amíg jobb-belátásra nem tért ÖNMAGÁTÓL! Márpedig miképp erre, úgy arra sem lehet KÖTELEZNI, hogy bizalmas/baráti viszonyt létesítsen, önszántából velem! Az a "fából vaskarika"-alapesete lenne!🙂
(((Nagyon zárójelesen teszek itt közzé egy - első olvasatra talán eliminálhatónak tűnő /később értelmet-nyerő/ - információt: ezen időszakban, Flórától MEGKÜLÖNBÖZTETVE/!/ mindig a nyakörvére csatolt pórázzal mentünk le a kertbe...)))
Pár nappal ezelőtt, midőn vagy' negyed-órát flegmán feküdt egy babérmeggy árnyékában, észlelte, hogy Flóra egy hónapokkal ezelőtt már "csonttá-rágott" csontot magára-hagyott, erre azon minutumban odaiszkolt, és JOGSZERŰEN birtokba vette, majd úgy fél órán keresztül féltve/óva őrizgette! Jó, engem is vonz a csonttan, de ennyi ideig nem feküdnék semmilyen csontképlet mellett sem! 🙂

Ami a csontok mellett e kertben (is) vonzza, az a madárvilág, lett-légyen az széncinege, fekete rigó - mind-mind heves cikázásra bírja - meglátásom szerint egy ornitológus lakozik lelke mélyén! Ebben rám is hasonlít, bár s míg én a dolmányos varjakat is tolerálom, ő azokat egyszerűen rühelli! 🙂

Faina korábban még átverekedve magát a száraz hamisciprus-ágakon képes volt átkecmeregni a mögötte lévő, mintegy 2 méteres kőfalon át a szomszéd kertbe, s ott vagy fél órát keresgetni a macskákat!

Egészen az elmúlt hétig/!/, midőn gyökeresen megváltozott a viselkedése... Mindazt, ami addig "zajlott" közöttünk, a mágnesek tulajdonságához tudom hasonlítani...

https://www.youtube.com/watch?v=OQ3KAuk49K8

Komolyan: ez az üvegcsőben egymásra ható 2 mágnes totál-olyan, mint az emberi kapcsolatok/barátságok: a résztvevők hol taszítják egymást, hol szinte az egekbe emelik egymás hangulatát! Mindenesetre, amennyiben eltávolítják őket egymástól, leesnek, például padlóhoz vágódnak! 🙂
Tehát az elmúlt hét során Faina, mint egyfajta MÁGNES, "le nem száll a nyakamról"! 🙂

Lévén a KERTBEN fél órát is szoktam ücsörögni/meditálni/fejben szerkeszteni, az immár "újdonsült"/meghitt barátságban lévő Faina ugyanennyi ideig fekszik mellettem, gyakorlatilag mozdulatlanul...🙂

Ma rájöttem, mi e szokatlanul gyors bizalom-elnyerés alapvető oka! 2 héttel ezelőtt viselkedéstani "kísérletbe" kezdtem, lévén volt szabad, kötelezettségektől-mentes 1 órám... A fentebb, zárójelben említett pórázát a lakásban hagyni és MEGBÍZNI terveztem benne, így "etológusként" vizsgálhattam, hogy reagál erre! A válasza pedig igen EMBERI: ha nem különböztetem meg a falkatársától, és megbízom benne, akkor ő e-feletti örömét bár szavakkal el nem mondhatja, de a nagy-fokú BIZALMÁVAL kutya-nyelven jelezheti! Tehát ezen bekezdés 2, mondatának dátumához képest 1 héttel (bár gondolkodási időt /a szó szoros értelmében/ nem kért) rájött, hogy az én bizalmam TÖRETLEN irányában, akkor neki ildomos KITALÁLNIA, mit várhatok éppen el tőle, és azt külön-kérés nélkül/!/ TELJESÍTI is! 🙂
Márpedig így, hogy falkám mindkét tagjával (Flórával és Fainával) TÖKÉLETESSÉ vált az összhang, bátran nekiláthatok a 2001-2003 között a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelent ÉlőVilág magazin 52 lapszámának új KÖNYVSOROZAT-kötetekké formálásának!...

Ez tehát az életem akkori fő-műve, a ÉlőVilág magazin 52., záró-lapszámának Impresszuma... ...ha a olvasók JOBBAN megnézik, találnak ezen az oldalon 2 fehér foltot... A (világ)történelemben nem egyedi példa, hogy a már nem szalonképes személyek képét a fotográfiákról retusálják, erre imhol egy eklatáns példa...

Ezen a fotográfián többek között Lenin, Kamenyev és Trockij  (NEM)látható...

S hogy a "2 fehér folt" mit vagy kit takar? 2020-ban már a világháló (és elsősorban blogom olvasói) előtt is közzétehetem, "virágnyelven": ezeken a helyeken annak a személynek a neve szerepel(t), aki, figyelembe-se-véve, hogy mennyi mindent köszönhetett volna nekem, a "hátam mögött", engem előzetesen megtámadva, egy fontos könyvtervemet "zsákutcába futtatva" elvállalta a általam megálmodott és végigszervezett Kossuth Természettár sorozatban a 4. kötet ("Magyarország ritka fa- és cserjefajai") nyomdai előkészítését! Ezt "tetézte" azzal, hogy eme kötet legelejéről, a korábbiaktól eltérően TÖRÖLTE a sorozatszerkesztői megnevezésemet - így a alkotó-sorozatszerkesztő nélkül látott napvilágot ez a kötet. 

E "képpár" bal-oldali eleme a személyemet negligálva, pár hónap alatt, egy jelentős támogatási összeggel "alábástyázott", rohamtempóban létrejött kötet, a másikon, Molnár V. Attila barátommal évekig dolgoztunk, tökéletesítettük. Szerintem már a borítóképet egybevetéséből is kitűnik, mekkora szerkesztői-kvalitásbeli különbség lehet e két kiadvány között...

De térjünk vissza a magazin-sorozathoz... Egyelőre csupán néhány lapjának képét töltöm fel blogomba, aztán, ha a "kulisszák mögött" a statisztika azt mutatja, megfelelő érdeklődést váltott ki ez a blogbejegyzés, jönnek majd sorjában a többi oldalak, netán lapszámok... Tehát ezt magam eldönteni nem tudom, az olvasók kompetenciája eldönteni: FOLYTATJUK?.🙂

Epilógus: 

Arany János 1877. július 6-án írt adekvát versrészletét idézve: " Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, - Félreálltam, letöröltem." Miért került hát a fehér színnel törölt személy témája egyazon bejegyzésbe az ebeim viselkedéséről szóló anyagba? Roppant egyszerű: ez a honpolgár példát vehetne róluk: nem verik be egymás semmiféle-SÁRRAL, nem orozzák el egymás élelmét, nem fosztják meg falkatársukat a JÁTÉKÁTÓL, "egyszóval": nem "köpnek egymás levesébe"!

Csányi Vilmos akadémikus kutyája, Janka, meglehetősen szertelen teremtmény, akit az etológus-professzor úr tudatosan NEM nevel, hogy a kutyát a maga valósságában, eredeti voltában tanulmányozhassa, ugyanakkor ennek ellenére, pajkos játszadozásuk során sohasem verte be sárral Flórát!

S hogy ki ez az áruló személy? Én ugyan le nem írom a nevét, lévén, vérlázító módon még 2020-ban sem adta le általa ALÁÍRT szerződése szerint kötelezően archiválandó anyagokat, az emiatt kezdeményezett mobilhívásokat "rendre" nem fogadja, és az ugyanilyen szándékot jelző elektronikus levelekre sem válaszol... Választ ugyanakkor a kilétére bárki KÖNNYEDÉN megtalálhatja mind a ÉlőVilág magazin 52 lapszáma bármelyikének impresszum-oldalán, valamint a Kossuth Természettár ÖSSZES kötete elején!
Az IGAZAT megvallva, még ennyi év távlatából is idegtördelő, hogy egy korábban önnönmagát barátomként/!/ definiáló személy széles-skálán ingadozó hangulatváltozásai során a baráti hangvételű elektronikus leveleket követően először "kutyába-vesz", majd a stagnáló "levegőnek-néző" végpontnál részéről letudottnak tekinti a 2001-ben a Kossuth Kiadó és közte létrejött, ALÁÍRT szerződésben vállalt kötelezettségeinek meg-NEM-felelését!
Meghalt-e? Nem hiszem, a Madártávlat magazin impresszumában 2020-ban is megjelenik a neve tördelőként, ez a folyóirat letölthető a madartavlat.hu honlapról. Vagy a kezét görcs bántja? Fa-"Jankónak" ugyan nem nevezném, ám az is kizárt, hogy feledte volna: létezem én is, hiszen a Madártávlat negyedévente rendre megjelenik, s az aktuális számlák kibocsájtásakor eszébe juthat: EZT A MUNKÁT NEKEM KÖSZÖNHETNÉ!
Amúgy meg mit lehet tudni, lehetséges, hogy-ha elolvassa ezen mai bejegyzésemet, talán megembereli magát, s rájön súlyosan-becstelen nem-reagálásainak VÁLLALHATATLAN voltára, amivel még egy 1757-1817 között élt jeles magyar polihisztor nevét bitorló betéti társasága "fényét" is VISSZAÁLLÍTHATJA/!/, erre akár BARÁTAI is felhívhatják szíves figyelmét, és 2020 2. felében már tisztázva magát, lelkiismeretfurdalás nélkül, nyugodtan töltheti éjszakáit - amihez ezúton kívánok sok sikert és EGÉSZSÉGET!

Végezetül ezt még le kell írjam blogzárásként: Faina és én ezen sorok írása közben ketten tartózkodtunk a lakásban, s mikor hívtam, hogy - pihenésképp cigarettázni tervezve - jöjjön velem, azonnal felpattant, majd kikísért az erkélyre... Ott mintegy 1 percig unatkozott, majd odaállt az ajtó elé, a maga-nyelvén jelezve: ideje bemennie! Én ugyan e tervében nem akadályozhatom meg, lévén, mint írtam, autonóm EGYÉNISÉG! Hát tegye, amit szeretne! Gyorsan végiggondoltam együttélésünk éveinek konklúzióját, összehasonlítva a fentebb említett személy mentalitásával: "7 szűk esztendőben" is kitartottak mellettem, nem árulnának el sem harminc ezüstpénzért, sem egy tál lencséért, sem bagóért! (Zárójelben jegyzem meg, hogy szűkös időszakban sem szűköltek, hogy kikönyörögjenek tőlem – az adott időszakban irreális – több/jobb táplálékot!)
5 perc múlva belépve látom, hogy közvetlenül a lakásajtó előtt dekkol! MEGVÁRT tehát! Alakul.."Tapsikolnék az örömtől! "Az élet voltaképpen szép".🙂

https://www.youtube.com/watch?v=wp0uESRfnLc&t=17s

Flóra – majdnem – mindenek felett...

Újabb-kori szokásom, hogy amikor valami/bármi pszichés "problémám" adódik, először magamban elképzelem az ezzel kapcsolatos beszélgetést egy hozzáértő szakemberrel...
Nos: jelen időszakban az egyik ilyen kérdés, hogy: ha egy kapcsolatban a két fél (egyik természetesen én/!/) intenzívebben éli meg a kapcsolatot, míg a másik ingadozó-hangulatú, vajon mit javasolna a pszichiáter?
Magamban, midőn megtaláltam Flóra 8 évvel ezelőtti, kölyökkori fotográfiáját, rájöttem, az eltelt évek alatt ő volt az, aki jóban/rosszban velem volt, kitartott mellettem...

...mindig-is "azonos húron pendültünk", és ha kedvem támad, hogy pajkosan nyalja meg az orrvégemet, ő eleinte tesz egy-két "tiszteletkört", ugyanakkor elég egy félmozdulattal, értsd METAKOMMUNIKÁCIÓVAL jeleznem neki ezen óhajomat, és még nem volt olyan, hogy egyéb terveit félbeszakítva, ne tette volna meg, amit kértem..

Kiváló módszer(em): miképp szabaduljunk meg "jó barátainktól"?

Hommage à G.!

A cím - azt hiszem - szinte önmagáért "beszél"...

A fájdalmas-csalhatatlan módszerem:
(Például arra a konkrét esetre, ha jó-barátunk, egy ostoba félreértés miatt megbontani tervezi korábbi, tartósnak/erősnek vélt kapcsolatunkat...) 

1) ha fenn kívánjuk tartani a velünk igen-bizalmas kapcsolatban álló személlyel a barátságot, halmozzuk el számára kedves meglepetésekkel, például adjunk neki – viszonzást el nem várva/!/ – több kis ajándékot! Az ilyen jellegű ajándékozás nagy előnye, hogy az ajándékozó fél számára is örömet jelent az, ha a másik arcán is észleli ugyanezen érzést!

2) ha hosszabb távon bizonytalanná/ingadozóvá válik kapcsolatunk, adjunk neki (dettó: viszonzást el nem várva/!/) – sok-sok ajándékot!

3) ha pediglen végképp közeleg a végső szakítás, adjunk neki rengeteg/értékes meglepetést – némi-valószínűséggel, bizonyos-fájdalommal – a másik fél hozzáállásától függően, sosem fogjuk egymást viszontlátni!...

Ha pedig bekövetkezik a "Generalkrach", akkor felszabadult energiánkat fordítsuk kreatív munkákra!