2020. december 26., szombat

ITALOMÁNIA

 


Évekkel ezelőtt, amikor a "királyi" televízióban még nézhető műsorokat közvetítettek, Édesapámmal egy daljáték közepén kapcsoltuk be a készüléket. Azonnal feltűnt, hogy kellemes a melódia, és teljesen olyan, mintha Rossini szerezte volna!
Ugyanakkor ez-időben az ő muzsikáját jól ismertem, így felmerült bennem, hogy ez valamely általam korábban nem ismert Offenbach-mű lehet, amely az olasz operákat parodizálja!
2 fotelben néztük/hallgattuk ezt a felvételrészletet, majd balra tekintve, azt láttam, hogy Édesapám a lábfejét ütemesen mozgatja, majd ismét a képernyőre nézve azt láttam, hogy az ottani nézőket alakító színészek éppígy reagálnak erre a ritmusos dalbetétre!
Később kiderült, hogy valós volt a sejtésem, és ez Jaques Offenbach azon szerzeménye, amely magyarul az "Italománia" címet viseli. Korábban a youtube kínálatában elérhető volt, most be kell érnünk ezzel az adaptációval, öröm azonban, hogy e trióban egy magyar operaénekes is részt vesz, jelesül Levente György:
Egy másik feldolgozás az összehasonlításhoz:
Utóirat: J. O. ebben az operettjében azon tehetős francia polgárokat figurázza ki, akik azt a látszatot kívánják kelteni, hogy baromi-nagy az olasz műveltségük! 🙂

2020. december 18., péntek

Je m'excuse! 🙂

 



Az egykori SÜNI magazinban megjelent cikkem 2 oldala, Jurij Artyuhin képeivel



/ A brazil kormoránok savas hullatéka éppúgy lecsupaszítja leveleiktől a faágakat, mint a hazaiaké.../

1933 tavaszán József Attila "A város peremén" című versével a szépirodalomban elfogadottá tette a guanó kifejezést...

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

...persze ettől a belvárosi honpolgárok családjainál még nem lett szalonképes ez a szó, ugyanakkor precedenst adott számomra, hogy VÁLLALHATÓ blogbejegyzést írjak egy madárfaj székletéről.


Gondoltam egyet, és arra jutottam, szellemes lenne, ha egy kormorántelepre jellemző ürülékkupacot a nyomtatott magazin adekvát oldalán meg is jelenítenénk, erre elővettem egy üvegcse koromfekete tusfolyadékot, és kísérletezgetni kezdtem, mígnem a SOKADIK próbálkozásra előállt a megfelelő illusztráció, amelyet már csak SZÜRKÍTENI kellett digitális beavatkozással. Ami számomra időigénylő folyamat volt, az a kormoránok számára a NAPI RUTIN része! 🙂


Mint ezen az oldalon, az állókép jobb/alsó sarkában LÁTHATÓ, ez a főszerkesztői ötletből született geg a lapban meg is jelent! 🙂



Az ÉlőVilág magazin lapszámai "mögött" alulról a jobb oldali az, amelyikben a "pöttyentés" megjelent...

A 2001-ben indult ÉlőVilág magazin 2. lapszáma után következett még 50 további, kéthetente, NAPI PONTOSSÁGGAL megjelenve, és mi tagadás, a következő 8 évben még annyi szerkesztői munkát bízott rám a kiadó, hogy az idegrendszerem totál "ráment"!

2020 folyamán már-már újfent "felkent" főszerkesztő vagyok az ÉlőVilág magazint megjelentető kiadónál, ám miközben 2 évvel ezelőtt egy 8 kötetes sorozat szerkesztését ajánlották fel nekem, az "elnapolódott" és VALÓJÁBAN csupán 1/!/ bár fontos, de igazából egy 20 éves gyakorlattal és számos kitüntetéssel bíró szerkesztőnek ez egy "ujjgyakorlat" volt! 🙂

Qu'est-ce que je ressens à ce sujet? Pour répondre sur un ton DIPLOMATIQUE, j'utilise l'illustration ci-dessus, FOCUSING!  Milyen a közérzetem ettől? Hogy DIPLOMATIKUS hangnemben válaszoljak, a fenti illusztrációt alkalmazom, RÁFÓKUSZÁLVA!  🙂



Je m'excuse! 🙂

2020. december 17., csütörtök

Rakoncátlan/szökős TÜSKÉS gömbhalam

Tüskés gömbhal-preparátumom mintegy 30 évig NYUGTON őrizte a tengeri-"herkentyű"-gyűjtemény tároló ódon faszekrényen a különféle csiga-, kagyló-, korallvázakat, és sajnálatos módon olybá tűnik, megsértődhetett, hogy az ő szórakoztatására nem szánok annyi időt, mint az ebeimre, így ma MEGSZÖKÖTT! Komolyan: ahogy délelőtt ránéztem a törzshelyére, csak a "hűlt helyét" láttam... Nosza, nekem sem kellett több, átnéztem aggódva a lakás minden zugát, de sehol nem leltem, így kimenve a lakásajtón, mit látok: iszkol elfele a gangon...


...próbáltam utolérni, de nagyon rájöhetett a hosszas helyben-lét után a testmozgás igénye, így a gangon utol sem érhettem...


...midőn a lépcsőházban a lépcsőfokokon bucskázott lefele, nagy-nehezen "nyakon-csíptem", ami két okból is macerás: egyrészt az egész testét SZÚRÓS tüskék borítják, másrészt (mint a képen is látszik/!/), nincsen DEFINIÁLHATÓ nyaka! Végül sikerült elkapnom, de mivel nem kívánom kockáztatni az újabb szökését, HAMAROSAN a Magyar Természettudományi Múzeum TERMÉSZETBÚVÁR TERME számára adom át, az ottani foglalkozásokon a lurkóknak BIZONYOSAN elnyeri tetszését!

Amúgy az ilyen preparátumok gazdái számos hasznosítási módját tarthatják számon, jelesül:

- Nem kér enni!

- Soha nem pofázik vissza, bármit csendben megHALlgat!

- Ha gyenge lámpaizzót helyezünk bele Halloween idején, a környék legizgalmasabb "tökével" rendelkezünk majd, de a nagyszobába KÖZPONTI lámpatestként is lenyűgöző, és a szomszédok IRIGYSÉGE garantálható!

Ebben az esetben még, ha vicces-kedvű személy látja, netán megkérdezheti: - "Tök-e hal?🙂

- Karácsonykor az előző pontban jelzetten kivilágítva LENYŰGÖZŐ fenyőfadísszé alakítható!

- Nem utolsósorban, ha már elegünk van mind családtagjaink, mind kollégáink, gyakorlatilag BÁRKI közelségétől, és szeretnénk elvonulni a külvilágtól, ám a pszichiátereket semmi ész-érv nem győzi meg, kötözzünk egy cukorspárgát a tüskéi köré keresztül-kasul, majd magunk után húzva kezdjük körbejárni a kerületet széltében-hosszában, s ha kérdezik, hogy mi a frászt csinálunk, flegmán csak annyit mondjunk:

"-Sétáltatom a gömbhalamat, nem látod?"

Innentől a társadalombiztosítás már komolyan vesz minket, és evidens, hogy beutalnak a hőn-áhított idegszanatóriumba! 🙂

 https://www.youtube.com/watch?v=eoWuO0sMAM8

2020. november 9., hétfő

"Ti mind egyéniségek vagytok!" Hommage à Monty Python

Egy lakástakarítás margójára 


"Ti mind egyéniségek vagytok...

https://www.youtube.com/watch?v=eK6ugPy-gnE


...ÉN NEM!

2020. november 4., szerda

Kakukk Jankó párra nem lelt! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=x6057mIBQvY Kissé bizarr e kedves lengyel gyermekdal kísérőfilmje: található benne küszvágó csér, tavi béka, rétisas, nagy kócsag, Budapest gyönyörű felvételeken, hazai tájépek "madártávlatból", siketfajd, gatyáskuvik, hiút, de KAKUKK konkrétan egy "szál" se! Így nem csoda, hogy Kakukk Jankó nem lel párra! 🙂

2020. október 31., szombat

SZENZÁCIÓ: "Láthatáron" a Tyrannosaurus szabadtéri terráriumi tartása!

 Az már senkinek sem lehet kétséges, hogy számítógépes manipulációval BÁRMELY őslény a filmeken "életre" kelthető, gondoljunk csupán a világhíres Jurassic Park című filmre!


Fővárosunk egy kies pontján, titkolózni PRÓBÁLKOZVA, hatalmas építkezésbe kezdtek titoktartási fogadalmat tett munkásemberek, a munkálatok azonban egyrészt olyan zajjal járnak, hogy nem lehet nem-felfigyelni rá, másrészt a "kiemelkedően" MÉLY gödör a vakoknak is feltűnne, és a körülötte emelt MAGAS kordon miatt jó-eséllyel még ők is elkerülnék!


Közhely, hogy a titok addig titok, amíg valaki egyszer ki nem kottyant valami részletinformációt, onnantól kezdve pedig elkezdődik a találgatás, hogy mi lehet a rejtegetett információ LÉNYEGE! Mármost, ilyen "BAZINAGY" építményt nyilvánvaló valamiféle HATALMAS lénynek készítenek. S most visszakanyarodva e blogbejegyzés elején említett filmklasszikushoz, Spielberg és munkatársai éveket dolgoztak, hogy élethűvé tegyék filmjük, majd filmsorozatuk szereplőit, így annak a mindeddig álomnak, hogy VALÓS Tyrannosaurus-példányokat figyelhessünk meg, még hosszabb géntechnológiai kísérletezésre van szükség! A jó hír, hogy génregressziós eljárással, a békés természet biztosítása céljából fali gyík (Podarcis muralis) génjeit is belekeverve, egy T. rex-csontban lelt, használhatónak bizonyult genetikai állománnyal az első példányt egy igen szűk és nagyon mély zugban őriznek. Naponta bedobnak tápláléknak egy fél szarvasmarhát, vagy 2 sertést, olykor, hogy kedvére vadászgathasson, és unalmát elűzze, 30-40 csirkét!


A "Rexi" névre keresztelt példány köszöni szépen, jól érzi magát, tulajdonosai még fontolgatják, hogy: melyik az az állatkert, amely alkalmas lenne ennek az unikális élőlénynek a minimális elvárásoknak túlmenően megfelelni...


2020. október 22., csütörtök

Madárvárta, német káromkodás/barátságok



Történt egyszer az agárdi Madárvártán, hogy a nyári, tábori időszakban néhány német diák kérte, hogy a Madárvárta kerítésén túl, pár napra sátrat állíthassanak, mert a környéken szeretnének madarakat megfigyelni...Jómagam a német nyelvből csak egy igen szalonképtelen KÁROMKODÁS elsajátításáig jutottam, amelyet a moszkvai Lomonoszov Tudományegyetemen német évfolyamtársaimtól sajátítottam el (ugyanakkor azt perfekt kiejtéssel vagyok képes azóta is kimondani/!/) Teljes egészében, a fiatalabb olvasókra tekintettel nem idézem, mindenesetre az eleje: "Leck mich am ..." Ezzel értelemszerűen nem kezdhettem a társalgást, ugyanakkor metakommunikációval, gesztusokkal, mimikával, no és jegyzetlapokkal és egy ceruzával mindent meg tudtunk egymással értetni! Nem utolsósorban segítségünkre voltak a nemzetközileg elfogadott "latin", tehát tudományos madárnevek alkalmazása is! Ezeket a táborozók számára szépemlékű Radetzky Jenő tanár úr, a Madárvárta alapítója, és élete végéig VEZETŐJE tanította nekünk, nem is akármilyen módon: előre elkészített kártyák segítségével. A "párbeszédünk" tehát kezdetét vette, és vendégeink felverték sátraikat a kerítésen kívül. Ilyen körülmények között a fentebb említett kommunikációs formák értelemszerűen HASZNÁLHATATLANOK! Azt azonban így is hallani lehetett, hogy már lefekvéshez készülődtek...




 ...ezt tapasztalva, s minthogy szerettük volna, ha másnap velünk jönnének a dinnyési Fertőre madárritkaságokat megfigyelni, "vettem egy nagy lélegzetet", és az erkélyre kiállva elkurjantottam azt a bizonyos német nyelvű káromkodást. Félreértés ne essék, nem vagyok a Tourette-szindróma áldozata, csupán teszteltem, mit reagálnak...



A hatás nem várt erősségű volt: a nádas, konkrétabban sátraik felől önfeledt röhögéssel nyugtázták, hogy partnerre találtak bennünk!
Megjegyzem, német nyelvterületen ez a káromkodás olyannyira szalonképes, hogy W. A. Mozart egy külön kánont is "szentelt" neki:


Így másnap velünk jöttek az egyeztetett madarász túrára, és ezek a kártyák segítették, hogy minden fajt pontosan beazonosítva jelezhessünk nekik. Vagyis ezek a kartonlapok nem csupán az oktatást, hanem a "puskázást" is segítették (persze e szó nem pejoratív értelmében/!/). Speciel Jenő bácsi táboraiban, kiváltképp az aznapi latin nevek felmondásakor nem lehetett puskázni, lévén a tanár úr poroszos vasszigorral tartotta (pontosabban próbálta/!/) regulázni a táborozókat, és hogy egy perc se teljen el léha semmittevéssel, különféle feladatokkal bízott meg minket, amelyek (szerinte) legfontosabbja a meteorológiai adatrögzítés volt, például a víz és a léghőmérséklet regisztrálása a "Meteorológiai napló" oldalain, valamint a szélmozgás detektálása, amit nem bízott ránk, hanem kiment a Madárvárta épülete sarkára, átkukucskált a VITUKI szélkerekére, majd az ott tapasztaltakat saját gyöngyírásával rögzítette e naplóban. Bevallom, mi ezt már kamaszként is nevetségesnek tartottuk, hiszen a szomszédos intézmény volt hivatott az ilyetén adatok országos közzétételére! Mondjuk nem ez az egyetlen visszásság, ami a poroszos "rendből" következik... Amúgy, ha már teljesebben kívánok megfelelni e blogbejegyzés címéhez, ma már (részben) elárulhatom, hogy jelenlétemben kétszer meglepő káromkodás is elhagyta a száját, ugyanakkor ezeknek még az első felét sem lenne ildomos közzétennem, egyrészt, mert ezzel jelezte, hogy bizalmasának tekint, másrészt pedig mert valóban szöges ellentétben álltak hagyományos, "tanár uras" modorával. Ahogy iskolai "berkekben" mondták hajdanán, "spongyát rá!", ezek az emlékek inkább az elfelejtendő kategóriába tartoznak.
A VITUKI pedig továbbra is szorgalmasan szolgáltatja nem csupán hazai, hanem nemzetközi meteorológiai intézeteknek az időjárási adatokat... A Madárvárta számos hajdani táborozója pedig mindmáig szoros barátságot tart fenn, sőt, az egyik tanítványom/táborozóm, ma már a vezetőjévé vált e kis műintézménynek! Annak idején igen sanyarú körülmények között, egy roskadozó házban kellett SEMMI FIZETÉSÉRT dolgoznom, ugyanakkor életem egyik LEGBOLDOGABB időszaka volt ez, mert a csillogó szemű, érdeklődő diákok rajongása MINDENÉRT kárpótolt. S ha idegileg összeroskadni kezdtem volna, tapasztalva, hogy a Madárvártát iránytani/finanszírozni köteles alapítványi vezetők milyen mértékben negligálnak, felelevenítettem magamban e település szülöttjének, Gárdonyi Géza "A fáklya" címűregényének egy alapmondatát: "Hanem azt jegyezze meg, Istennek dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam, és nem is leszek."
Hozzá pedig Carl Zeller: "A madarász" című operettjéből a két korrupt professzor kettősét dúdoltam, amelyet itt is megosztok (először németnyelven):

https://www.youtube.com/watch?v=ZpZrAXl87JM

Itt pedig ékes magyar nyelven Kibédi Ervin és Csorba István előadásában:




Mint utóbb kiderült, azért Jenő bácsi is egyfajta "puskákkal", azaz kartonlapokra írt német fajnevekkel készült a külföldi vendégmadarászok kalauzolására...🙂



Radetzky Tanár úr olykor megengedett magának egy-egy nyelvi poént, azonban Kosztolányi Dezső (Izabella) Karinthy barátja számára kreált bizarr/obszcén versétől valószínűleg "hideglelést" kapott volna, miközben 2020-ban még női magazinban is idézik:
Aki pedig nem ismerné, itt a szó-szerinti, eredeti verziója: