2+3 - vice versa...

Másodikos kisdiák lehettem, amikor számtanórán össze kellett adni 2-őt 3-mal... ez simán ment! Következő feladat: na és mennyi 3+2? Itt felmondott a matektudásom... Mit mondjak, nem vagyok egy matek-zseni... Nárayné osztályfőnököm, kinek teljes nevére már nem emlékszem, erre lekevert egy pofont... Kedves Nárayné, ha netán olvassa e sorokat, kérem jelezze írásban, hogy azóta mélységesen szégyenli e pofont! Én mindenesetre azóta is gyűlölöm nem szeretem magát!

p.s. a fogorvosnál tett osztálylátogatás utáni fagylaltmeghívása nemes gesztus volt, azért ezúton is nagy köszönet!

Teljes összhangban...

Kopóm - a berniek családfájából - rám fekszik televíziónézés közben... Fejét mellkasomhoz szorítva szendereg...

Felsóhajtok egy nagyot: nehéz az élet! Ebem egy másodpercre rá felsóhajt: nehéz az élet!
Végre sikerült megteremteni a tökéletes összhangot kettőnk között! Bajor vérebemmel többször próbálkoztam, de ő erre a sóhajtásra csupán horkolással reagált...
Na talán idén sikerül belőle is kicsikarni egy szinkron-sóhajtozást... Amúgy meg hármasban a falkánknak nem is olyan nehéz az élet!

Fél szemes aszimmetria...

Ma a liftbe másfél éves lurkót tolt be édesanyja. Érdeklődve nézegette az ismeretlen arcokat, vérebem is érdekelte, majd szemezni kezdtünk... Gondoltam, mosolyt csalok az arcára, és behunytam fél szemem, ezzel aszimmetriát hozva létre... (Van nékem egy szokásom -  nem úgy, mint Kellér Dezsőnek, akinek az volt a szokása, hogy 50 évente egyszer ellátogatott Párizsba... erről bővebben itt: https://www.youtube.com/watch?v=7mAZfU96XxM ) 

 - szóval be tudom csukni a jobb szememet. Hasonló produkcióra tudtommal csak Hernádi Judit képes még, ám ő a bal szemét képes becsukni... Na erre a kis srác azonnal kedélyesen vigyorogni kezdett. Jó élmény volt vidámságot szerezni neki :) A kis liezont holnapra jó eséllyel el fogja felejteni, de ez a blog megőrzi a világháló végtelenségéig (±2-3 nap)...

Gazsi bácsi lótetű!

Gazsi bácsi lótetű!

           Gazsi bácsi, azaz Kovács Károly és a DADOGÓS közértes: Paudits Béla

Diák koromban születésnapi társaság körben ült, a csevegés alábbhagyott /// ilyenkor szokás mondani ÁTREPÜLT EGY ANGYAL! ///, valahogy oldandó a helyzetet, bedobtam Csukás István regényéből a "Gazsi bácsi lótetű!", nekem EMLÉKEZETES idézetet. /// Ezt a regényt, NYÁR A SZIGETEN, a Magyar Televízió feldolgozta tévéfilm-változatban, de ennek ÉRTHETETLEN módon egy totálisan más - szerintem ÉRTELMETLEN - címe lett: LE A CIPŐVEL! ///

https://videa.hu/videok/film-animacio/nyar-a-szigeten-le-cipovel-film-full-teljes-nR62h6bhK0ZuoOJN

A többség meredten nézett rám, hogy mi a csudát akarok ezzel mondani. Az egyik kedves lány viszont azonnal felnevetett, ő is olvasta e könyvet, így köztünk azonnal megteremtődött az összhang.

Az Attila úton - állítólag - 30-40 évig volt látható ez az idézet, s akárhányszor lefestették,

 a környék fiataljai mindig újraalkották graffitijüket...

Sok-sok évvel később, már az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Biológia-Földrajz szakos hallgatójaként az egyik ásvány- és kőzetgyűjtő gyakorlaton "dobtam be" eme regény másik alapmondatát: A KÖVET MINDEN KÖVET KÖVET!

Gyónás és guppi

6 éves lehettem, mikor bátyám osztálytársának születésnapi zsúrján egy csodát vettem észre a konyhaasztalon: egy hasas üvegben parányi halacskák úszkáltak, mint utóbb megtudtam: guppik! Egészen elvarázsoltak. Rengetegen voltak, hát gondoltam, nem lesz feltűnő, ha egyet rekvirálok közülük. Más szállítási módot nem találván, egy gyufaskatulyába helyeztem, és azzal utaztam át Budára... Sajnos a guppinak nem tetszett a skatulyában eltöltött óra, s elhalálozott.

Nagyon restelltem az affért... Hétvégén meggyóntam bűnömet a Tabáni Plébániatemplomban Pálmai Imre esperesnek.

- Szóval lopás bűnébe estél?
- Igen!
- És mit loptál?
- Egy halacskát!
- Értem... És legalább megsütötted?

Végül pár imával feloldozást nyertem...

A Tabáni / teljes nevén: Szent Katalin... / Plébániatemplom