"UVU"

Sok-sok évvel ezelőtt születésnapomon kaptam egy mindennemű tárgymegjelölés és szöveges tartalom nélküli elektronikus levelet, egy 2019-ig MEGNYITHATATLAN "uvu" elnevezésű, elsőre/sokáig ÉRTELMEZHETETLEN csatolt fájllal! Tavaly egy facebook-os barátomnak sikerült konvertálnia ezt a fájlt, s kiderült, hogy az "uvu" az Uvularia (nyakcsapfű) tudományos elnevezésének furcsa kurtítása!
E képfájl különös/bizarr sajátsága, hogy most, 2020. április 26-án is MEGNYITHATATLANNAK bizonyult! 🙂
Így a mindent-tudó wikipédia segítségével tudok e fajról képet közzétenni:

Íme tehát a kép, és egy sokkal adekvátabb UVU-előadás az Utah Valley University's Department of Theatrical Arts for Stage & Screen (UVU) előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=9AzAcJ8_lPc

21:45 🙂

2020-ban, a Niszán hónap 25. napján, 21:45-kor elküldtem egy régen érlelődő, FONTOS elektronikus levelet egy személy részére, aki több-mint 10 éve a "démonom" volt, így ez a levél igencsak "kikívánkozott belőlem"...
Reggel, 09:45-kor szótlanul és nyugodtan ébredtem. Felhasadozó emlékezetem megnyugodott, és a következő holdtöltéig nem háborgat semmi...
...például a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója pedig bizonyosan-kiváltképpen NEM! 🙂
Minderről Harry Potter is eszembe jutott, a Philosopher's vasútállomás 9 3/4-es vágányával (minden blogolvasómnak ajánlom szíves figyelmébe /🙂/):

https://www.youtube.com/watch?v=KWcxgrg4eQI

Széncinege különös "háztűz-nézője" 🙂

Hommage à K. Z. 🙂

Ma, születésnapomon, 07:50-kor berepült a lakásomba egy széncinege... különös egy háztűznézés ez! Az köztudott tény, hogy a füsti fecskék gyakorta beköltöznek istállóba, olykor lakásokba is, ugyanakkor mindenkit megnyugtathatok, hogy ezen háztűznézés közben a lakásban csak egy kibontatlan, intakt Fecske szivarka dekkolt...

...és az nem okozott bonyodalmat, mint az egykori hordódonga-égetés miatt keletkezett 1810-es tabáni tűzvész!

https://www.youtube.com/watch?v=gDFNzJYp_dY

Amikor a cinegelátogatás feletti örömömet megosztottam családtagjaimmal, meglehetős-értetlenséggel fogadták, mondván, hogy ez a madár majd odapiszkít a könyvekre a polcra szállva! 🙂
E vírus-járta időben erről eszembe-jutott (legjobb emlékem szerint) a magyar irodalomtörténet klasszikusa,  Heltai Jenő, a "Vesztegzár a Grand Hotelben" szerzőjének egyik elbeszélése, amelyben (újfent legjobb emlékem szerint) arról írt, hogy egy jeles költő kanárija, a ketrecéből kiszabadulva szanaszét repkedett az otthonban, majd megállapodott a házigazda saját, eladdig tiszta, lakásdíszként funkcionáló mellszobrán, s véletlenül/?/ rápottyantott, mire a főszereplő levonja a konklúziót: "Ez is egyfajta halhatatlanság!"🙂

GALAMBOKNAK/!/ kötelező olvasmány! 🙂

Némiképp félkomolyra fordítva: Nagy-Britanniában annyira kedvelt a madármegfigyelés, hogy egyrészt (még-mindig legjobb emlékem szerint) még II. Erzsébet brit királynő is tagja a Királyi Madártani Társaságnak (Royal Society for the Protection of Birds (RSPB)), amelynek egyik, talán különösnek tűnő alapszabálya:

• A hölgytagok tartózkodnak minden olyan madár tollától, amelyet nem takarmányozás céljából öltek meg, csak a strucc kivételével.

Másrészt piacképes lehet, és ki is adnak az ott-honos kiadók kifejezetten madárürülék-határozókat! 🙂

E cinegelátogatás családi fogadtatásával majdnem úgy voltam, mint Szent Ferenc apja, aki a wikipédia tanúsága szerint, amikor Ferenc eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta, nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.

https://www.youtube.com/watch?v=7dlwFd7UhN0

Gyermek-koromban mindenesetre, midőn a madarakat már nagyon szerettem, olvasni pedig még igen, egyik kedvenc olvasmányom "A kék madár" volt!
Hogy jómagam is szert tehessek legalább egy széncinegére, 1980 táján gyakorta ellátogattam a moszkvai Madárpiacra, ahol a zugkereskedők nem csupán (tiltott) tüchtig, szellemesen kreált/kiókumlált madárfogó-eszközöket, hanem védett énekesmadarakat is árusítottak! Mívesen megalkotott madárcsapdát pedig úgy vásároltam, hogy tudván, ezek ára jobbadán 3 rubel (annyi pénzem meg nagy-ritkán vala)...

Ezt megkétszerezve nem nehéz elképzelni! 🙂

...a zsebemben előkészítettem két 1 rubeles bankót, s amikor az ár felől tudakolóztam, a várt választ hallva eljátszottam a "hattyú halálát", hogy nékem bizony csak két rubelem van, és "láss csodát", az eladó menten belement az alkuba! 🙂

De visszatérve az 1912-es filmhez:

https://www.youtube.com/watch?v=uocFB3ciGmg

A Kék Madár egy 1918-as film, melyet Maurice Tourneur rendezett az Egyesült Államokban, Adolph Zukor producer vezetése alatt. A történet két gyerekkel kezdődik, Tyltyl és Mytyl, akiket a tündér, Bérylune különféle földrészekre küld ki, hogy keressék a boldogságot. "Üres kézzel" hazatérve, a gyerekek látják, hogy a madár egész idő alatt ketrecben volt a házukban. Tyltyl később ajándékba adja a madarat egy beteg szomszédnak. A madár azonban elrepül, és soha nem tér vissza. Tanulság az, hogy a boldogság inkább a keresésből származik, semmint a jutalomból, és hogy a boldogság múló. A filmet a New Jersey-i Fort Lee-ben készítették, amikor az USA első mozgóképiparának korai filmstúdiója a 20. század elején ott volt. 2004-ben ezt a filmet az Egyesült Államok Kongresszusának könyvtára "kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentősnek" tekintette, és megválasztásra került a nemzeti filmnyilvántartásukban történő megőrzésre.
Tizenéves koromban nagy örömömre "szolgált", hogy az egykori Magyar Élelmiszeripari Minisztérium (MÉM) vetítőtermében én is láthattam ezt a filmet!
Sajnos e regény-béli lurkókhoz hasonlóan a kék madárral sosem-is sikerült találkozom, megfognom pedig kiváltképp nem, ám Dagesztánban 1982-ben találtam egy - sajnálatosan elpusztult kék fút (szultántyúkot), amelyet (kipreparálva/!/) mindmáig becses ritkaságként őrzök, a régmúltra és az utókorra (is) gondolva! 

Dagesztán, 1982... 🙂

Egykoron, emlékem szerint, a szultánok baromfijai között is "grasszáltak" 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=2jVeE1F9sPA

Világszerte nemcsak a madarak, hanem valamennyi élőlény védőszentje! 🙂

Никита Михалков - Я шагаю по Москве

https://www.youtube.com/watch?v=qLkJ_0JRPOk

Никита Михалков - Я шагаю по Москве című alapénekét 2 évvel születésem előtt (1963-ban) énekelte először, jómagam pedig éppen 20 évvel később, 1983-ban, a Moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem felé gyalogosan haladva gyakorta dúdoltam ugyanezen melódiát! 🙂

KOVITOX....🙂

                                                          © ...azt hiszem, Buzás Balázs .🙂

"Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam."

(Kosztolányi Dezső, Nyugat, 1933)

Nomen est omen

Tegnap a Kígyó Patikában (Budapest, Kossuth Lajos utca 2/A.) Kovitox izomlazító hatású (igen-változatos kígyóméreg-összetételű) kenőcsöt vásároltam. 

Ennek hatóanyagai: 1 g krém hatóanyag tartalma: 0,04 ME (~0,001 mg) indiai kobrakígyóméreg-(Naja naja-toxin), 0,02 ME (0,001 mg) csörgőkígyóméreg- (Crotalus viridis-toxin), 0,01 ME (~0,001 mg) viperaméreg- (Vipera russelli-toxin) kivonat.

Amíg a gyógyszertáros hölgy keresgélte a polcrengetegben a kért szert, kissé "elmerengtem" múltbéli adekvát emlékeimben. 

"Hova is tettük? Hm, ez nem AZ, ez itt még csak valami gumi-micsoda!..."

A gumi-micsoda "főszereplésével" megírt Trunkó-kabarészámról szembe-jutott például Szilágyi György klasszikus, 1988-as bohózata, szintén Csala Zsuzsa egyik főszereplésével, a "Hófehérke és a hét elgyötört törpe", benne a mára már klasszikussá vált "reklám-bökverssel": 

"Vipera! Vipera rúzsa, vipera púder, vipera kölni, pirere álom, vipera leszek én is, ha magamat velük, ki pra-pre, kipra, én ezt nem tudom kimondani…"

Emlékeztetőül felvételen:

https://www.youtube.com/watch?v=pPytpZXkeFg&t=386s

Emlékfoszlányként felmerült bennem, hogy a Moszkvai Állatkertben személyesen is találkoztam Russell-viperával, amelyről a wikipédia igen alapos ismereteket nyújt, itt:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Russell-vipera

E kígyó-taxon Patrick Russell (1726–1805) skót sebészről és herpetológusról kapta a tudományos nevét, aki először írta le India számos kígyófaját.

Moszkvában egyszer kézbe is vettem! Majdnem "kipraperált"! .🙂

Komolyan: HOGY LEHETETT ITT KIIGAZODNI?.🙂

Claudio Abbado a Puskin Moziban!

Sok-sok évvel ezelőtt, a Kossuth Lajos utcában az Astoria felé haladtomban arra lettem figyelmes a Puskin Mozi hirdetőtábláján, hogy pár hét múlva Claudio Abbado vezényli Gustav Mahler összes szimfóniáját! Hát jómagam – többek között – a N°5 Adagietto tételéért rajongok!
Megdöbbentőnek találtam, hogy ezt a világhírű művészt Budapestre voltak képesek meghívni, és a tiszteletdíját finanszírozni!
Még jó, hogy az "előadás" előtt rájöttem, hogy a nagy karmester nem élőben, hanem felvételen vezényli a Lucerni Fesztiválzenekart!

Végül-is ezt a zenét hallgathatom a youtube segítségével is, Luchino Visconti egyik filmje Thomas Mann egyik fontos műve, a Halál Velencében című filmjének kísérőzenéjeként is!

https://www.youtube.com/watch?v=BUV3Ueobr88

https://www.youtube.com/watch?v=yeaCjyxrgGY

Timon és Pumbaa a gangon...(II.) 🙂

...ma csupán röviden örömmel "jelenthetem", hogy a gangra megérkezett már PUMBAA is! Hamarosan csatlakozik hozzájuk az ólomvirág (Plumbago) is!

Terráriumuk hátterét az "A m jégkorszakunk" című kötet mamutos oldalpárja díszíti majd!

https://www.youtube.com/watch?v=_1gac1nuHPw

(2:27-kor a gyík kikacsintása beillik e blog írójáénak is...🙂)

Azt, hogy ivarilag hova tartoznak, ilyen fiatal korban még nem lehetséges meghatározni, ám "liberális" nevelésben részsülnek majd, így majd ők eldöntik, minek akarnak számítani! .🙂
Amúgy egy orosz (szovjet) herpetológus, Илья Сергеевич Даревский  a Kaukázus sziklagyíkjait tanulmányozva megállapította, hogy azok esetében a ♀️-i egyedek, amennyiben nincsenek ♂️♂️, úgy képesek ÁTVÁLTOZNI ♂️-é!

Илья Сергеевич Даревский 

Ugyanez a hüllőkutató Méhelÿ Lajos nevét is idézte a tudományos dolgozatai irodalomjegyzékében, ami azért is külön érdekes, mert hazánk kiemelkedő zoológusa, bár nemzetközi hírnévre tett szert, a 1920-as évektől - erősen vitatott - fajbiológiai ténykedésbe is kezdett, feladva korábbi zoológusi karrierjét, megválva az MTA-tagságától, és nagyjából önnönmagát kiközösítve, továbbá a Népbíróság által szobafogságra ítélve élte...

Amit pedig a nemek jelöléséről illik tudni (a sokat-tudó wikipédia szerint):

A nemek megadásának bináris módjai a következők: ♂️ (férfi) és ♀️ (nő).
A férfi jel (♂️) kapcsolódik a Marshoz, a háború római istenéhez, amelynek görög megfelelője Ares. A jel azt a lándzsát és pajzsot jelöli, amelyet a háború istene viselne.  A lándzsa és a pajzs olyan hatalmas harcos és védelmet jelentő tárgyak, amelyek általában a férfiakhoz kapcsolódnak. A történelem során a férfiaktól várták a háztartás védelmét. Eredetében a Mars szimbóluma egy vas pajzs, melyből lándzsa vagy nyíl származik. A vasat az ókori rómaiak harcolják a háború fegyvereivel. Ezt az erős, vörös fémrészt a háború istenével, a hét klasszikus bolygó leghíresebb férfival való kapcsolatával ábrázolják.
A női jel (♀️) kapcsolódik a Vénuszhoz, a szerelem római istennőjéhez, akinek görög megfelelője Aphrodite. A női szimbólum egy kéz tükörét ábrázolja. A kéztükör egy olyan eszközt ábrázol, amellyel a büszkeség és a megjelenés látható, ez a sztereotípia a nőknek tulajdonítható. A nők történelmileg várhatóan lágyak és gondozói szerepet töltenek be. Származási helyén a Vénusz szimbólumot egy bronz tükör és egy fogantyú ábrázolja. A Vénusz-t a klasszikus bolygók közül a legaranyosabbnak tekintik (a hold kivételével). A réz az ókorban nagyon népszerű volt a tükrök készítésében.

Ahogy elkezdődött...

...még korábban (igen-távoli rokonság)...

...és a Kaukázus vidékén még megannyi "kincs" leledzik! 🙂