2020. augusztus 10., hétfő

"Van valakinek valami óhaja, sóhaja?"


Lévén a mai nap során továbbra is fontos szerkesztői munkát végzek, a facebook környékét is kerülöm, nehogy BÁRMI elvonja a figyelmemet erről..

...ugyanakkor elnézést kell kérjek régi/gyermekkori oktatási intézményemtől, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium oktatóitól, amiért korábban egy pikírt hangvételű blogbejegyzést tettem e témában közzé: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/11/uzenet-egykori-iskolamba.html

Konkrétan néhány tanárom emlékének tartozom ezzel, jelesül Mara néninek, akitől az általa oktatott biológia-tanárnőmtől/osztályfőnökünktől (tőle rengeteget tanultam e tantárgy témaköréből), valamint Gaál Éva matematika-tanártól, aki KÉPES volt helyreigazítani azt a MÉLTATLAN kísérletezgetést, amelyet "bizonyos" Lénárd Ferenc utasításainak megfelelően alsó-tagozatos osztályfőnökünk, szépemlékű Nárayné "érvényesített" óráin, így amikor az "Adj össze 2+3-at! feladattal sikeresen megbirkóztam, ellenben egy perc múlva a VISZONTKÉRDÉS (3+2) megoldása már nem sikerült, dühében lekevert egy pofont! Annyira "száradt" volt a pedagógiai vénája, hogy képtelen volt érzékelni, a matematikatudásunkat ők BARMOLTÁK szét, másrészt MÁR az 1970-es évek elején is TILOS volt a testi fenyítés! Örökbecsű Gaál tanárnő mondásához igazodom ma, őt idézem:

"Akinek valami óhaja, sóhaja van, az most mondja!"

Mármost, 2020-ban ezt így aktualizálom:

Akinek ma valami, korábban nem-egyeztetett/!/ "óhaja/sóhaja" van, az hívjon fel az általa ismert mobilszámomon! 😉

Utóirat: a világhálón egykori diákok itt emlékeznek vissza eme intézményre:

https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004855


2020. augusztus 9., vasárnap

Kincsek a lomok között

Ma a nap második felét "eszement" takarításba kezdve folytattam, amely ténykedésemben nem kis motiváló erővel bírt egy személy, jelesül egy jeles barátom... Kezdtem magam "átrágni" a korrektúrakupacok hegyein, kidobálni tervezve minden haszontalan iratot, korrektúrát, mifenét...
Eközben leltem meg az a múlt évezred utolsó éveinek valamelyikében (ki tudna visszaemlékezni ilyen időtávlatban, hogy: pontosan mikor?) keltezett jegyzetem lapjaira, amelyeket akkor írtam golyóstollal, amikor az ELTE Tanárképző Karán filozófiát oktató tanárom rám bízta, készítsek kivonatot Jürgen Habermas "A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása" főcímet viselő alapművéről. Gondoltam magamban, ha Habermas, hát legyen Habermas, HABÁR jómagam MÁST jobban szerettem volna... Ezen jegyzetem első lapja talán közérdeklődésre tarthat számot, számomra mindenesetre 2 "haszonnal" is bírt ebbéli ténykedésem: 1) megtudtam, hogy a sajtó eredetileg a céhek hírleveleiből fejlődött ki; 2) ha egy társasági összejövetelen, baráti körben a beszédtémák kimerülőben voltak, olykor "bedobtam" témaként:
"Ne beszélgessünk esetleg Jürgen Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című kötetéről?
Mondanom se kell talán, erre hüledező arcok elnémulva reagáltak, én pedig akkor lepődtem meg, midőn egyszer egy számomra ismeretlen "arc" azt találta visszakérdezni:
"Rendben, melyik fejezetről parancsolod?"
Ugyancsak ma előkerült egy KORÁBBI, 1982 környékén készített karikatúrám a Moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem Biológia Karának fiziológiát okító agykutatójáról, bízom benne, hogy ezen illusztráció megmutatja, mennyire járta át e jeles tudós központi idegrendszerét a koponyán belül leledző "sejttömeg" kutatása!

 ЧЕНЦОВ ЮРИЙ СЕРГЕЕВИЧ

Valahogy döbbenetes, hogy egy ilyen jeles kutatót ábrázoló fotográfia a világhálón nem, vagy csak alig lelhető fel. Mindenesetre remélem, nem vagyok kegyeletsértő, ha ezzel a rajzommal örökítem meg őt az utókornak.

2020. augusztus 3., hétfő

"Mese" Piroskáról és különféle "zöldségekről"


Amikor Flóra és Faina napi sétáink során unatkozni kezdenek, és kérdőn bámulnak rám, tekintetükkel jelezve, hogy most-már IGAZÁN történhetne valami egyszer-csak, (gyakorta/?/) meséket találok ki számukra...
Eleinte lekötötte őket Karinthy Frigyes "Mesélek a zöld disznóról" című opusza is...



...de mióta ez e-könyv formátumban is elérhető a Kossuth Kiadó honlapján, ezen érdeklődésük alábbhagyott! Mindenesetre, lévén, egy gyermeknek minden új, közzéteszem elérhetőségi linkjét:
Később, azért még a sertés-témánál maradva a laptopomon megmutattam nekik Hofi Géza "A disznó mennyit fog fialni" című youtube-felvételét, de se a szöveget, se a karikatúrát nem értették, bízom benne, hogy a blogolvasóknak elnyeri tetszését:
Tehát nem maradt más választásom, tegnap rögtönöznöm kellett.
Erre jutottam:
...a Meseírók I. Virtuális Találkozóján Andersen és Excupéry egy asztalnál ülnek, és azon törik a fejüket, hogy Örkény István és Déry Tibor mintájára egy négykezes mese írásába kezdenek, amelyben ilyetén-módon elegyítve a "Piroska és a farkas", valamint a "Kis herceg" című meséiket... A legeslegelején felmerült e jeles szerzőpáros agyában, hogy közös meséjük főszereplője Hófehérke lehetne, de ezt Excupéry elvetette, mondván, hogy: egyrészt annak parafrázisát Szilágyi György már megírta (http://www.nemokap.hu/ir/hofeher.htm ), másrészt ő magyar szerző, az pedig köztudott, hogy a franciák ki-nem-állhatják a külhoniakat... 😉 


 Elsőként a dán meseíró megkérdezte a franciát ("idézem" párbeszédüket):
- Írjunk-e esetleg a farkas és a kutya koponyamorfológiájának különbségeiről?



- Kedves, tanult barátom, jobb ha tudod, van egy nagy hibád!
- Tudom, erősen kopaszodom!
- Dehogy, az, hogy, finoman-szólva, marha vagy!
- Miért-is?
- Gondolj bele: ha ezt az anatómiai részt az óvónők felolvassák a kisdedeknek, az jobban elrettentené őket az élettől, mint az eredeti előzménymesém! RÁADÁSUL, amit e művünkhöz illusztrációként javasolsz használni, az valójában egy barna medve koponyája!
- Rendben, akkor kérjünk egy adekvátabb illusztrációt valami magyartól, a neve valami Újhelyi, vagy valami ilyesmi...
- De hát elébb mondád, hogy a külföldieket jobbadán a FRANCBA (se) küldenéd!
- Nézd, régi bölcsesség, hogy a kivétel erősíti a szabályt!
- Legyen, próbáljuk meg, hátha elküldi, ha ilyen jeles személyek kérik...


 
- Nézd, Antoine, ez a tusrajz beérkezett, konkrétan a rajztechnika még csak-csak, de a digitális verziója POCSÉK!
- Akkor idézek neked egy másik bölcsességet: "Az ember azzal főz, ami van!"
- Te most Dévényi Tibor "Ezésez Géza karrierje" című alapművére gondolsz, amelyben szerepel a klasszikus idézet: "A Vatikánba az ember nem visz bármit - csak ha NINCS MÁS!"
- Egyrészt az idézésed nem pontos, de ez betudható annak, hogy idegen-nyelveken-nem-értetek, másrészt azzal ugye tisztában vagy, hogy ez a Dévényi NEM AZ A DÉVÉNYI?
- Ez evidens, ez roppant-intelligens, a televíziós pedig... á, nem folytatom, mert netán bíróságra vinné az ügyét, jogai érvényesítése céljából, mint Knézy Jenő!
- Igazad lehet, maradjon ez is! 




Ezen még pár percig "hajba-kaptak", majd megnyugodva folytatták a négykezest...
Hans Christian kérdé: "Na és mivel kezdjen a farkas?" - mire Antoine: "Szerintem mondassuk vele azt, hogy: "Piroska, te felelősséggel tartozol azért, hogy engemet a domesztikálásoddal némi idő alatt FARKOS-KUTYÁVÁ tettél!" - azt nem tudni, hogy végül ki kapott be kit vagy mit, egyáltalán, bekapott-e bárki/bármit, mert itt a vége, fuss el véle... 😉


2020. augusztus 1., szombat

Alakul Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" című kötete 3. kiadása



Tegnap egy fontos könyvszerkesztői munkám fontos stádiumát fejeztem be, ennek eredményét hétfőn tervezem megmutatni mind a szerzőnek, a Kossuth-díjas Schmidt Egonnak, majd tőle hazafele haladva az Astoria aluljárójából, ha ma is ott-lesz, Hudák János részére is a kisebbik laptopomon...
E munka fölötti örömömben azt hiszem, kissé elragadtattam magam, és egy személynek nem-eléggé-megfontoltan elküldtem egy sms-üzenetet, amit utólag (talán) bánnom kell... Mindenesetre, ha így van: 
Mea culpa!

2020. július 28., kedd

Schmidt Egon - Columbo: Visszajátszás



E "tudománytörténeti" jelentőségű fotográfiámnak két érdekessége is van, jelesül a Kossuth-díjas szerző ezúttal nem ódon/fekete írógépén dolgozik, hanem készülő új könyvének pdf-verzióját nézi, önnön-kezével használva ezúttal egy laptop klaviatúráját... A FIGYELMES szemlélő azt is észlelheti, hogy a fotográfus (jelesül jómagam) az íróasztal sarkán felejtette a cigaretta-hüvelyes fémdobozt.
Megjegyzem, korábban ezt a momentumot észre sem vettem, csak ma, midőn Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" című kötetének 3. kiadása szerkesztésén dolgozva a monitoromon ki nem nagyítottam! Így jár, aki láncdohányos! 😉
S hogy jön e bejegyzés címébe Columbo? Tessenek megnézni a legfelül javasolt linken a "Visszajátszás" című epizód filmrészletét! Német nyelven értők előnyben! 😉

2020. július 17., péntek

"Miért is építették ide a Dunát?"

A mai blogbejegyzés előzményeként utalok korábbi blogbejegyzésemre, meglátásom szerint (némileg) "rímel" rá:
http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/01/reszben-valora-valt-tervek.html
2019. január 23-án tehát ezt írtam:
"Zsenge ifjúkoromban, a 8-as buszon - a Döbrentei tér felett átívelő felüljáró kanyarjában - ráeszméltem, hogy én én vagyok (és hozzám hasonló más személy nincs), ami megdöbbentő reveláció erejével hatott rám."
Minap Faina társaságában utaztunk majdnem-ugyanezen a buszon, amely elnevezésében csak egy "E" betű hozzátoldásával különbözik elődjétől...😉
...nos, e járművön velünk utazott egy apa kislányával, aki, korát tekintve, éppakkora lehetett, mint én a fentebb idézett, nyitóbekezdésben.
Amikor a busz az említett térről az Erzsébet hídra tért át, a nyiladozóelméjű gyermek igen érdekes/fura kérdésekkel kezdte "bombázni" apját (ami ebben a korban teljesen természetes):
- Apu, ezt a folyót miért építették ide?
- És Apuu, ezt a várost, amit elhagytunk, miért választották el ezzel a vízzel a túloldalitól?
Mondanom se kell, adekvát választ kérdéseire apukájától nem kapott! Pedig tulajdonképpen lehetett volna elméjét tovább tágítani, ha a szülők ismerik Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozó, meghatározó mérnöki munkáját! Természetesen Faina ezt a jelentős vízépítő mérnököt (sem/!/) ismerhette, azonban ha beszélni nem is képes (és nem is lesz rá módja soha), azért felfogja az emberek által mondottakat, és mint e blogbejegyzés nyitóképén látható, hüledező tekintettel tekintett az ég felé:
"Jóságos, hogy lehet ilyen gyermekded kérdéseket feltenni?" 😉













2020. július 14., kedd

Vágott-dohány À La Jupiter


Kedves (már-már aranyos) évfolyamtársam az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, mikor találkoztunk vagy telefonon hallotta meg a hangomat, szinte "felcsillant" a hangja: "Jupiter!"
S bár (legjobb tudásom szerint) Zsolt sosem dohányzott, minthogy szinte-minden érdekli, ami velem kapcsolatos (zárójelben jegyzem meg, hogy e nagy-fokú érdeklődését sosem értettem), így mai, örök-becsű Offenbach egyik alapoperettjének áriájával indított bejegyzésemet, a vágott-dohány "À La Jupiter" receptjét, mind neki, mind blogolvasóim, mind a facebook olvasóközönsége szíves figyelmébe ajánlom...
...tehát a receptem:
Végy bármely' jobb (értsd: változatos termékekkel szolgáló) NEMZETI (így, csupa nagy-betűvel, mert kis-hazánkban lassan már csak a patikák nem bírnak ezzel a patinás előtaggal/!/) dohányboltban 1 tasak Rothmans, majd 1 tasak Domingo (ez drágább, ugyanakkor minőségi/!/) vágott-dohányt - - - a kézműves-dohányipari termékünk így már-majdnem-kész stádiumban leledzik, viszont (és itt jön a nóvumom) ha igazán aromás "valamit" tervezünk előállítani, ajánlom az Ozona tubákos szelencét, amelynek 2 fele körömvágó ollóval mintegy 15 másodperc alatt kettéfeszíthető, és áttölthető egy kézmozdulattal egy nagyobb, kényelmesebben használgató tartóedénybe!


Már-most a fentebb említett tasakoknak kettős előnye is származtatható:

A) ha körömvágó ollóval rést vágunk az átlátszó/műanyag borításán, az így nyert nyíláson keresztül könnyedén beletuszkolhatunk különféle aktuálisan fontos jegyzetlapokat, amelyeket, midőn "nikotinéhségünk" rákényszerít a cigaretta-készítésre, óhatatlanul szemünk elé kerülnek - ami, lássuk be, sokkal adekvátabb/hasznosabb emlékeztetési mód, mint az avítt zsebkendőre-csomókötés! Mer' komolyan: mire emlékeztethet egy zsebkendőre kötött bármilyen csomó? A legrosszabbat már nem is említem, csupán a színnel kiemeléssel utalok kilétére, ugyanakkor akár eszünkbe juttathat akár egy nyuszit is! 😉


Az meg ugye senkinek se lehet célja, hogy értékes ötleteit egy nyúl-asszociáció verje ki a fejéből? Most pedig következzék a másik hasznos tulajdonsága e rés(ek)nek...

B) a beletuszkolt jegyzetlapjainkkal eltakarhatjuk a gyártó cégek által törvény által előírtan feltüntetendő, ijesztgetős feliratokat! Komolyan: sosem értettem, hogy manapság az alkohol-tartalmú italok üvegein miért nem tüntetik fel, hogy: "Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt!"
Bezzeg az "átkosban" még ez is elvárás volt...



...napjainkban evidens, hogy a szesziparnak ERŐSEBB a reputációja az államigazgatás "szemében", mint a dohányiparnak! Annak idején mindenesetre még a filmeken is szalonképes volt a dohányzás, és ebben Karádi Katalin volt az egyik "fő zászlóvivő"!

https://www.youtube.com/watch?v=NF7ekokFuB4


S ha netán ez a bejegyzésem túl-hosszú/érthetetlen/érdektelen volt, javaslom végignézni ezt a felvételt, amelyben egy zseniális francia parodista egy-árva értelmes szó nélkül is szórakoztatóan köti le közönsége és a világhálón őt sok-sok évtizeddel később nézőket: