...az 1. kiadás borítója az ikonikussá vált stilizált madárral...
Nemrég Dr. Kordos László professzor, a Magyar Állami Földtani Intézet ex-főigazgatójának a Természet Világa folyóirat által elhárított, 545 szavas kézirata jelent meg blogomban, utána következett még két 545 szavas blogbejegyzés, ezúttal eltérek ettől a "tradíciótól", de ez is fontos könyvvel kapcsolatos!🙂
Jelen bejegyzésem tárgya Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" című kötete 3. kiadásához írt szerkesztői utószavam, amely végül a könyvben nem jelenhetett meg! A kiadói érv az volt, hogy túlságosan terjedelmes...🙂
Ezen utószó alcíme "Mestereimnek mit köszönhetek?" volt, és az Ornis Hungarica tudományos folyóiratban, az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló egyik táblámat ábrázolja. Miért ezzel indítottam és a túlsó oldalon miért szerepel a Radetzky Jenőt ábrázoló kép? Mert ő volt, aki az agárdi Chernel István Madárvártán általa szervezett diáktáborokban rajzkészségem fejlődésére nagy hatást gyakorolt! Joggal vetődhet fel a kérdés: miért csak annyi szerepel méregzöld alapon, hogy "Képaláírás"? Ennek megválaszolása eleddig "belső" információ volt, de ezennel közzéteszem: sajnálatos módon a tördelés folyamata során ezt az utolsó pdf-verziót kaptam meg átnézésre, míg a nyomdába-kerülés ELŐTTI UTOLSÓ verziót NEM!
 |
Csonttollú (Bombycilla garrulus)
|
Ez utóbbi az oka annak is, hogy a "Magas észak lakói Budapesten" című fejezet, amely a csonttollúakról szól, és egy TELJESOLDALAS, szépséges nyitóképpel indul egy páros oldalon, ezen kép több mint felére "felcsúszott" egy hosszúra sikeredett képaláírás, amelyet ha időben jeleznek, 1 perc alatt rövidíthettem volna, de erre a távmunka és a részleges negligálásom mint szerkesztő miatt nem volt mód, az pedig különösen "pikánssá" teszi a történteket, hogy a nyomdai előkészítést végző személy az impresszumban nem is vállalta a nevét feltüntetni!
🙂
Öröm az "ürömben", hogy hasonló "stigma" a 208 oldalas könyv többi fotográfiájánál, illetve a képaláírásoknál nem fordult elő!
Az egyik képnél például azért nem, mert KIHAGYTÁK/!/, ez az MME által szervezett fontos tavaszi "Fülemülék Éjszakája" programján készült, amikor a Kerepesi temetőben önkéntes idegenvezetőként tartottam rögtönzött előadást a madarakról egy egybegyűlt érdeklődőknek! Miért nem kerülhetett be e könyvbe? Számomra talány, hát akkor itt közzéteszem! 🙂
 |
Ezen az oldalon a távcsövező férfi jelent meg csupán!
|
Nem tudom megállni, hogy a "Madarakról mindenkinek" 3., bővített, generálisan felújított illusztrációs anyagát a fotográfiák mellett gyönyörű festményekkel önzetlenül kiegészítő Kókay Szabolcs...
Magyarország jellegzetes madárfajainak illusztrációi, ezek közül választhattam a fejezetvégi madárfestmények közül (© Kókay Szabolcs)
"Találós kérdés": ez az illusztráció vajon fotográfia vagy festmény? (© Zsoldos Márton)
...és Zsoldos Márton közreműködését itt KÜLÖN meg ne köszönjem, nagy hála mindkettőjüknek a rendelkezésre bocsájtott és a kötetben MEGJELENT festményikért!
Következzenek hát a meg-nem-jelent szerkesztői utószó oldalai, bízom benne, hogy ha a könyvben nem is, de a blogom csatolmányaiként olvashatóak lesznek! 🙂
Az ominózus Ornis-cikk első táblája
Radetzky Jenő, az agárdi Madárvárta megalapítója, és élete végéig vezetője
Megragadva az alkalmat, hogy SZÉLESEBB olvasóközönség előtt is köszönetemet fejezhessem ki azon madárfotográfus barátaimnak, akik az ügynökségi képeket NÍVÓS hazai madárfényképekkel gazdagították, felsorolom, kik voltak az ábraanyag szélesítésében segítségemre:
Csonka Péter, Csordás Eszter, Lóki Csaba, Jakab Sándor, Kovács Zoltán, Szabó Irma, Szabó Zsolt, Völgyi Sándor - VALAMENNYIÜKNEK hálásan köszönöm, hogy térítésmentesen/!/ rendelkezésre bocsájtották képeik nyomdai minőségű nagy fájljait!
Roppant röstellem, de e kötet fotósainak neve között nem lett feltüntetve Szabó Gábor, ő készítette az ablakon kirepülő fecske KIVÁLÓ fotográfiáját... kedves Gábor, szíves elnézést kérek, magyarázatképpen annyit, hogy PÁRHUZAMOSAN 2 Schmidt-köteten is dolgoztam, és a RENGETEG fotósnév között "kissé" összekavarodtam! 🙂
A kötet megvásárolható a nagyobb hazai könyvesboltokban, valamint a kiadó honlapján:
A kiadó fentebb jelzett honlapján most 4 990 Ft helyett 4 242 forintért, tehát 15% kedvezménnyel vásárolható meg! Karácsony közeledtével érdemes ezt a pompás könyvet is figyelembe-venni, amikor a madarakat kedvelő családtagjaink/barátaink számára ajándékokat keresünk! 🙂
Schmidt Egon eme rá igen-jellemző, általam nagyon kedvelt fotográfiáját felesége, Eszter készítette. Azt szerettem volna, hogy a hátsó borítón ez a kép is megjelenjen; így hát ebben a blogbejegyzésben szerepeltetem!... 🙂
Kovács Zoltán 2 zátonykócsagot ábrázoló gyönyörű képét 1 OLDALŐPÁRON kértem megjeleníteni, sajnos ebből 1 OLDAL lett! Így ezzel a szerkesztői terveim részben/!/ "zátonyra" futottak!
Ma 10:23-kor a szerző prominens barátjától a fenti tárgymegjelöléssel, persze idézőjel nélkül, érkezett egy elektronikus levél, amely pontról-pontra felsorolta a KÉP-ALÁÍRÁSOKKAL kapcsolatos, ezen levél szerzőjének véleménye szerinti hibákat, amelyre RÉSZBEN itt tartok szükségesnek reflektálni, nehogy az olvasók szerkesztői átveréssel vádolhassanak, így tallózok ezen "hibák" között:
- "32. oldal bal középső kép: „seregélyek” a képen három seregély és négy házi veréb látható. Szerencsés lett volna az utóbbiakat is megnevezni." Mármost, e kép KÖZÉPPONTJÁBAN 3 seregély dominál, előttük és mögöttük 2-2 házi veréb, elmosódottan valóban szerepel. Megítélésem szerint ez utóbbi faj annyira közismert, hogy még egy kisiskolás is képes fajra beazonosítani, másrészt a kép szempontjából annyira mellékszereplők, hogy külön megnevezésük indifferens, harmadrészt ez a kép abban a fejezetben szerepel, amelynek főszereplője a seregély. Ha több felháborodott olvasói levelet kapunk, amelyek hiányolják e képnél a verebek külön "bemutatását", úgy az esetleges 4. kiadásban jó-eséllyel ez könnyen korrigálható lesz!
- "183. a rétisas nem sas!"
Rendben, akkor a fentebb említett 4. kiadásban ennél a képnél a világhálóról származó adekvát, nyilván nagy érdeklődésre számot-tartó információt szerepeltetjük majd kiegészítésként:
"Ezen alcsalád képviselőit korábban az ölyvformák (Buteoninae) alcsaládjába sorolták, mely az egyik legnagyobb és legösszetettebb alcsaládja volt a vágómadárféléknek, de a közelmúltban lezajlott DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy súlyosan polifiletikus és parafiletikus csoport, így sok nem és faj leválasztásra került belőle. A rétisasok és vízisasok viszonylag egységes csoportját is ekkortól sorolják önálló alcsaládba."
A magam részéről hozzáteszem, hogy-ha ezek a "hibák" valós hibák, úgy a következő napokban az elszívott kézműves cigarettáim idegnyugtató hatású elszívása során keletkező hamut a fejemre szórom, és elmondom párszor: "Mea culpa!"
