2019. május 10., péntek

Janka és Flóra


Flóra este JANKÁt (Csányi Vilmos akadémikus falkatársát) figyelte a tévében, akiről megállapíthatta, hogy a szürke dobozban egészen másmilyen szaga van, és a tévéből nem lehet kihívni játszani. Egy tapasztalattal több...

"Ebben a szürke dobozban egészen másmilyen szaga van..."


Flóráról és Jankáról szólva meg kell emlékeznünk a Természettárból 1870-ben elkülönülő Növénytár első vezetőjéről, Janka Viktorról is. A flóra jeles kutatója volt Janka, 1867-ben (február 18-án) ő fedezte fel hazánk egyik növényritkaságát, a magyar kikericset (Colchicum hungaricum).

A fokozottan védett magyar kikerics eszmei értéke (ötvenezerszer két forint): 100 000 forint.


Ez volt az első növényfajunk, amelyet hatóságilag védetté nyilvánítottak. Gombocz Endre feljegyzése szerint: "Ihászy Lajos, Nagyharsány község főjegyzõje, Bakos Lajos, a község bírája, és Gölöncsér Sándor, az ottani legeltetési társulat elnöke voltak a tagjai annak a bizottságnak, amely Pénzes Antal vezetése mellett a Nemzeti Múzeum Növénytárának útmutatásai alapján körülcölöpöztette a magyar kikirics termőhelyének hat különálló, egyenként 100–300 m2 nagyságú területeit, azokat természeti emlékeknek nyilvánította és Nagyharsány község hatósági védelme alá helyezte. Ott délen, közel a trianoni határhoz történt tehát az első hivatalos lépés a hazai természetvédelem ügyében, egy olyan magyarföldi növény érdekében, mely ezt a védelmet mindenképen megérdemelte." A Janka Viktor által felfedezett "hungaricum" a közelmúltban még látható volt - az azóta forgalomból kivont - kétforintos pénzérmén is.

Janka Viktor (1837-1890)

A nemzetközi hírű flórakutatóról az Élővilág enciklopédia 2. kötetében (A Kárpát-medence gombái és növényei) az alábbi információkat találjuk (a megemlékezés szerzője Molnár V. Attila):
Janka Viktor (1837–1890) erdélyi nemesi családból származott, 12 éves korától botanizált, és egy év múlva már az osztrák növénycsere egylet tagja volt. 1853-tól Kolozsváron folytatta tanulmányait. Ezidőtájt már a kor számos neves botanikusával levelezésben állt, és hamarosan megjelentek első közleményei is Erdély flórájáról. Az 1850-es évek vége felé egy ideig Bécsben, a Naturhistorisches Museum-ban dolgozott. Eleinte mérnöknek készült, de egy év után otthagyta tanulmányait, és a katonatiszti pályát választotta.
1859-ben hadapródként lépett be a császárvértes ezredbe, amellyel először Pozsonyszentgyörgyben, majd Székelyhídon, Karcagon, Kisújszálláson, Püspökladányban, Debrecenben és Nagyváradon állomásozott. Ezidő alatt is tovább botanizált és megismerte az Alföld flóráját. 1861-től hadnagyként, 1868-tól pedig főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot. 1870-től a tudománypártoló kalocsai érsek, Haynald Lajos alapítványa jóvoltából és ajánlására lett a Nemzeti Múzeum Növénytárának első „őre”.
1871–1872-ben a Balkán növényvilágát kutatta, ahol igen gazdag növénytani anyagot gyűjtött. 1874-ben bejárta egész Olaszországot és Máltát. Herbáriumi lapjainak egy részét a világ nagy herbáriumaiba küldte szét, legnagyobb része Párizsba került. Élete utolsó éveire komoly szívbetegsége alakult ki, 1889 májusában vonult nyugalomba. 1890. augusztus 9-én halt meg Budapesten.

Több növény tudományos nevében is megörökítették Janka Viktor nevét, egyik ilyen faj az impozáns megjelenésű Janka-liliom (Lilium jankae).


Janka-liliom (forrás: Neva Micheva, Wikipédia)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése