 |
Egy mintaoldalpár a könyvből |
Kordos László professzor úrral évekig egymás mellett ültünk a National Geographic tanácsadó testületi ülésein, és rendszeresen kaptuk e jeles lap tiszteletpéldányait - egészen addig, amíg végül nem kaptuk, lévén ez a jeles grémium "megszűnt létezni"... Ma már csak a világhálón fellelhető pdf-ből nyerhető ki az ottani Impresszumból az egykori névsora. Kordos Lászlóval jómagam azóta is igen jó (baráti) kapcsolatban állunk, így amikor említette, hogy egy kéziratát nem sikerült "nyomdafestékhez" juttatnia, arra gondoltam, hogy akkor tegyük közzé a blogomban. Így ezúttal kivételesen nem saját anyagom jelenik itt meg, hanem "idegen klaviatúrával ékeskedem"! És akkor át is adnám a szót, kereken 545-öt (🙂) a professzor úrnak:
Egy meg nem jelent
könyvismertetés margójára
A patinás
múltú Földtani Közlöny szakfolyóirat főszerkesztője nevében a szerkesztő
felkért, hogy a lapban ismertessem Gasparik Mihály és Medzihradszky Zsófia
által írt, A mi jégkorszakunk. Pleisztocén élővilág a Kárpát-medencében című, a
Természettár Könyvsorozat keretében a Magyar Természettudományi Múzeum és a
Herman Ottó Intézet (Budapest) által megjelentetett 208 oldal terjedelmű
ismeretterjesztő könyvet. Az ismertetést a felkérők nem jelentették meg, majd
jelen sorok írója – aki nem szereti, ha írása nyomtalanul elvész - a Természet Világa folyóiratban gondolta
közölni, amit végül is nem nyújtott be a szerkesztőségbe. Most Újhelyi Péter a
könyv sorozatszerkesztője, megtudván a rövid írás egyszerű kalandját, megkért,
hogy azt a blogja részére küldjem meg. Megígértem neki, hogy rövid
kommentálással ezt megteszem. Legfőbb gondom, hogy könyvkritikát írtam
ismertetés helyett. Mindig csodálkoztam ezen az ősrégi szokáson, hogy főleg
napjaink információs dzsungelében mi szükség van a lapszámonkénti 2-3 könyv
tartalomjegyzékének összefoglalására, majd a kötetet „melegen ajánlani”.
Természetesen tudom, hogy mi mozgatja a
könyvismertetést. A szerkesztőség ingyen könyvet kap, amit ismertet, majd
valaki megtarthatja magának. A könyvet kiadó cég pedig a statisztikai értékadó
felesleges mókuskerékbe betáplálhatja dicsőségét, ami előbb-utóbb eléri
hatását. A könyvkritikát nem szeretik, „mert tetszettek volna” (plágium Antall
Józseftől, „Tetszettek volna forradalmat csinálni”) mindenkinek megfelelő
könyvet készíteni. Utólag jobb, ha a kritikus meg sem szólal. Csak néhány
megátalkodott ember képes arra, hogy egy hatszáz oldalas könyvben kétezer, -
legtöbbször jogos – hibát fedezzen fel, s a végén megírja, miszerint „ez a
könyv nem fog hiányozni a könyvespolcáról”. Természetesen van egy harmadik
lehetőség is. Az ismertető-kritikus csapnivaló munkát végzett.
A mi jégkorszakunk
Talán 30-40 éves rabság után az emberi boldogságot adó,
Frédivel s Bénivel együtt élő dinók, a kandírozott sárkánygyíkok, az üzleti
ízléstelenségre és nyelvre fittyet hányó Mammut társaságában vetített
jégkorszak sorozatok után jó érzés kézbe venni egy olyan hiteles, mértékadó
könyvet, akik írói csak sovány hasznot
húzhattak le szaktudásuk sallangjaiból.
A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársaiban, és főleg
a most megjelent könyv szerzőiben (Gasparik Mihály és Medzihradszky Zsófia) már
2002-ben ott motoszkált a gondolat, hogy a felkapott népszerű „jégkorszakot”,
és a globális felmelegedéssel ijesztgetőket a maga valóságában a tudomány
oldaláról, a múzeumok „kézzel fogható” bizonyítékaiból összeállított
kiállítással kell szembesíteni. A több mint kétszáz év alatt felhalmozódott
tudás és tárgyi lelet mellett már nagyon hiányzott egy népszerű, igazi
„múzeumi” könyv, olyan amilyen különböző témákban a bolháktól az elefántokig
ott sorakoznak a természettudományi múzeumok shopjainak polcain.
„A mi jégkorszakunk” könyvcím egyaránt vonzó és csalóka. Jó,
hogy megtudjuk belőle, mi is az a jégkorszak, milyen tényezők okozhatják,
detektívként miként tárhatjuk fel múltunkat. Mindezek az ismeretek és módszerek
mindenhol érvényesek, talán a könyvben nem is kellene megemlíteni, ha a
középiskolai tananyagot valaki ismerné, s nem felejtené el az egyetem után sem.
A könyv többi részében a szerzők már otthon érezhették magukat, hiszen saját szakterületeik,
az ősnövénytan és az ősállattan magyarországi (esetenként kárpát-medencei
kitekintéssel) eredményeit összegezhették. Valóban új, nagyrészt hazai kutatók
eredményeit kitűnően illusztrálva, hitelesen és olvasmányosan mutatják be.
Ugyanakkor az olvasónak hiányoznak a csigák és a kagylók, a löszkutatások sok
évtizedes eredményei, a periglaciális formakincs, a teraszok és a fosszilis talajok
érdemi megemlítése, s nem utolsó sorban a Kárpát-medence nagy süllyedékeinek mindennapi
életünket meghatározó elemeinek mellőzése. Mindezek ellenére, aki a
jégkorszakról eddig csak annyit hallott, hogy mamutok, hófedte téli tájak, az
ősember emberré válása és a civilizációs átkok, a könyv bőséges és hiteles
áttekintést nyújt.
Kordos László
 |
National Geographic: Impresszum - 2011. szeptember 10. |
p.s. Klasszikusokat csak szó szerint ildomos idézni, így e szövegben visszafogtam szerkesztői "vénámat", (amit mi sem jelez jobban, hogy még a Természettár sorozatot "fémjelző" nevem írásmódján sem változtattam) így egy szót sem (🙂) változtattam benne! Amint azt Gabor Zsazsa nyilatkozta: "Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam!" Úgyhogy adjunk a "reklámnak" is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése